-Dan.. Dan végre, kérlek hallgas meg - hadartam a telefonba.

- Willow.. mégis hol vagy? - kérdezte kissé csalódottan.

- Figyelj sajnálom, de ma extrán túlóráznom kellett és nagyon sajnálom.

- Hagyjuk ezt most. Nem akarok bajt. Menj haza - mondta és lerakta. Nagyon szarul éreztem magam miatta, de Willel pedig nagyon jól éreztem magam.

Hazafelé tartva mosolyogtam a buszon a semmin. Ránéztem pár zenéjére és nagyon tetszettek.

Hazaérve senkit sem találtam otthon, így fáradtan ültem le a kanapéra. Úgy döntöttem hogy viccből rákeresek Willre a neten hogy megnézzem mennyien szeretik a zenéjét.

Be is írtam hogy William Gold. A telefonm majdnem kiejtettem a kezemből amikor megláttam.

Willbur Soot... azt tudom  hogy a szülei mindig Willburnak hívták, de ezt így nem említette.

Jézusom.

"William Gold, szakmai nevén Wilbur Soot, brit internetes személyiség, Twitch streamer és énekes-dalszerző. Először 2017-ben vált ismertté a SootHouse YouTube csatornán végzett csoportos vígjátékkal végzett munkája miatt, ahol rendszeresen fellépett, valamint főszerkesztő és társalapító volt."

Aztabüdös. Ezt nem említette. Twitch streamer? 4.3 Millió követővel. Jézusom. Ezt így mikor akarta nekem így elmondani?

Mind végig egy totál híres, csávóért voltam oda? Úgy hogy érte vagy 1000 más lány is simpel?

Ráadásul 25 éves... az baj. Akkor ezért mondta hogy kár hogy fiatal vagyok. Ki kérem magamnak jövőre nagykorú leszek. De akkor is... az 8 év körkülönbség. Az nem kicsi. És még illegális is, amíg kiskorú vagyok. Ez fucked up.

Felmentem a szobámba és beledőltem az ágyamba. Nem elég hogy kiskorú vagyok, ráadásul 8 év korkülönbség is van köztünk.

Utat engedtem a könnyeimnek. Nem régen találkoztunk először, és nem régen beszéltünk először, de azóta annyira a szívemhez nőtt. Miért mindig a rossz emberekbe szeretek bele?

Jó mondjuk ő az első olyan ember akit ennyire megszerettem. Soha nem találkoztam még olyannal akihez ilyen szinten vonzódtam volna.

De így most ez elszállt. Nagyban bőgtem, amikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem. Will száma volt az. Ahhh faszom, miért most hív?

Gyorsan arcot mostam, ami olyan sokáig tartott hogy fel sem vettem. Aztán rendbeszedtem valahogy a hangom, és visszahívtam.

- Sziaaa - köszönt vidáman a telefonba. Elmosolyodtam.

- Szia - mondtam rekedt hangon, aztán megköszörültem a torkom.

- Minden oké? - kérdezte  a vonal másik feléről.

- Persze, csak hazafelé kicsit fújt a szél és úgy látszik berekedtem - mondtam ki most már a normális hangomon.

- Jobbulást. Tudod azon gondolkodtam hogy... holnap eljöhetnél a stúdióba. - elnevettem magam. Nem is tudom miért. Talán azért mert ez hatalmas boldogsággal öntött el.

- Tudod... itthon meséltem hogy elég rossz a helyzet... és már 2 napja nem voltam otthon időben egy srác miatt, szóval ha lehetne akkor hétvégén jobb lenne - hadartam.

- Hát öh oké. Szombaton is jó végülis. - hallottam meg egy kicsit szomorkásabb hangját.

-Holnap úgy is látlak - mosolyodtam el. - És mivel minden nap túlóráztam valakii miaatt, így holnap 1 orával hamarabb zárhatunk. Úgyis azt mondtad jöttök Tommyval szóval akkor kimehetnénk a parkba akár - meséltem neki izgatottan.

- Ez jó ötlet - most már boldogabbnak hangzott.

- Holnap amúgy is beszélnünk kellene egy dologról - köszörültem meg a torkom újra.

- Félnem kéne? -

- Lehet... lehet - nevettem el magam.

~Words: 495

Heyy. Tudom hogy iszonyatosan régen volt rész, de azért remélem még olvassa valaki ezt a könyvet. Na mindegy pusz