Hétvégén Isaac elvitt "randizni" aminek amúgy is örültem. Amiért azért is örültem, mert nem kattogtam Willen és a dolgain. De ebben az volt a baj hogy nem is jutott eszembe hogy felhívjam. És mivel én nem adtam meg neki a telefonszámom, ezért nem beszéltünk. Ezt eléggé sajnáltam, de nem tudtam mit tenni.

Reggel ugyanúgy elvégeztem a reggeli routinom és indultam a munkába. A firss levegőre kilépve megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Egész hétvégén a "szüleim" arról pampogtak hogy mi lesz velem ha meghalnak. És hogy ők tartanak el. Ami nem igaz, mert mindent én fizetek és volt olyan hogy én fizettem ki a tartozásaikat.

A buszon zenét hallgatva bámultam ki az ablakon, és minden lehetséges beszélgetést elképzeltem ami Willel alakulhat. Vagy rosszabb esetben nem jön és soha többet nem beszélünk, mert ha fel akarom hívni akkor kinyomja vagy nem veszi fel vagy stb.

A gondolataimat elhesegetve leszálltam a buszról és a pékség felé vettem az irányt.

- Szokásos lesz - mosolyogtam az eladó fiúra akivel már elég rég óta ismerjük egymást. Amikor ideköltöztem szomszédok voltunk, és elég sokat beszélgettünk. Sokat segített, persze ő is titokban mint az összes barátom. Aztán 1 éve elköltöztek és azóta itt van a szüleivel a pékségük.

- Otthon nagyon gáz minden? - érdeklődött Dan mosolyogva.

- Nem dehogy, elvagyok. Isaac sokat segít - magyaráztam.

- Isaac? A barátod? - nézett rám selytelmesen.

- Nem, nem vagyunk együtt. Vagyis a szüleim szerint ő lesz a férjem, de szerintem nem - sóhajtottam. A fiú megértően bólogatott.

- Munka után szabad vagy? - kérdezte, én pedig érkedlődve néztem ra.

- Talán... miért?

- Gyere el, elmegyünk valahova. - mondta én pedig mosolyogva bólintottam.

- Majd szólok Isaacnak hogy falazzon. Na pá - intetttem és szaladtam a kávézó felé, mert ma én nyitottam.

Pont beértem és nyitottam. Nemsokkal később meg is jött az első vendég aztán a többi. Közben Lina is megérkezett.

- Ma is zársz? - nézett rám a lány.

- Igen.... ma Dan elhívott valahova - vontam vállat.

- Uuu randi? - mosolyogott rám 😏 így.

- Nem... nem hiszem. Én nem akarok tőle semmit. - vontam vállat és kiszolgáltam egy random férfit.

- Mindegy, majd mesélj - szólt és pattant a pulthoz hogy kiszolgáljon még egy vendéget.

A nap végén Lina elment én pedig a pult mögött vártam. És vártam. És vártam. 10 perc volt a zárásig. Aztán 5 perc... aztán 4
...és zárás idő. Will nem jött. Vártam még, de már tényleg kellett zárom, mert Dan már várt.

Gyors elmosogattam és zártam. A cuccaimat magamhoz kapva, csalódottan indultam a pékség felé.

A helyiségbe belépve, csak Dan állt a pult mögött és telefonozott. Meg sem hallotta hogy bejöttem. Csendben odamentem a pult elé és megszólaltam.

- Nem is hallod ha bejön egy vendég? - a fiú ugrott egy kisebbet és hirtelen felnézett.

- Willow... jezusom. Szívrohamot akarsz nekem okozni? - kapott a szívéhez én pedig elröhögtem magam.

-Sajnálom. Várj felhívom Isaacot hogy falazzon - szóltam és megfogtam a telefonom.

- Szia csibe. Mizu? - hallottam meg a hangját.

- Falazol nekem? - kérdeztem rögtön.

- Az a fiú van a dologban? Mert akkor nem - jelentette ki.

- Dan - mondtam.

- Akkor jó - sóhajtott. - Mikor jössz?

- kb. 1 ora. Találj ki valamit. Köszönöm imádlak. Meg fogom hálálni esküszöm.

- Na indulj, és érezd jól magad. 1 ora - figyelmeztett és lerakta. Úgy imádom. Inkább ilyen brother figura számomra, mintsem egy férj. Haha milyen hülyén hangzik.

- Itt vagyok, elintéztem. 1 óránk van - jelentettem ki.

- Oké, gyere - ragadta meg a kezem és kivezetett a pékségből. Elindult egy irányba én pedig mellette haladtam.

A délután nagyon jól éreztem magam abban az 1 órában. Nem sok mindent csináltunk. Csak elmentünk a kutya parkba és ettünk. Ezt mind 1 ora alatt. Ami egészen meglepett hogy milyen jól haladtunk.

- Mindegy.. köszönöm a mait - köszöntem el gyorsan tőle és Isaacot bevárva léptem be a házba.

- Sziasztok - köszöntem a nevelő szüleimnek és felmentem a szobámba. Hiányzott a mai napomból Will. Szinte már olyan napi rutinban volt hogy észre sem vettem milyen fontos része a napomnak. Hiányzik... Hívjam fel? Az lesz...

Words: 640