Reggel a "szüleim" még nem voltak itthon, aminek kifejezetten örültem. Gyorsan elkészülődtem és a cetliről teljesen elfeledkezve indultam munkába újra.

Az utcán nagy szél volt, így amikor beértem, úgy szét állt a hajam mint mauglinak.

- Hát te? - nézett rám nevetve Lina amint odasétáltam a pult mögé.

- Ne is mond. - kezdtem el lapítgatni a hajam. - Hurrikán van kint

- Láttam - nézett rám mosolyogva, ahogyan próbáltam a hajam lapítgatni.

- Na, legalább segítenél? - néztem rá mérgesen,de elnevettem magam.

- Jojo, bocsánat - kezdte el ő is lelapítgatni a hajam nevetve. Egy vevő éppen itt állt a pult előtt és türelmesen várt, hogy végezzünk.

- Oo elnézést - kaptam fel magamra a kötényem, és elé álltam hogy kiszolgáljam.

- Egy habos cappuccino lesz - mondta és helyet foglalt. Miközben készítettem  a kávét akaratlanul is a fiúra gondoltam és elmosolyodtam. Aztán rögtön le is hervadt a mosoly az arcomról, ugyanis eszembe jutott hogy nem hívtam fel. És mi van ha várta a hívásom , vagy ilyesmi. Nem az nem lehet. Ha meg igen, akkor majd kimagyarázom magam...valahogy

*************

- Zársz ma is? - kérdezte a legjobb barátnőm a nap végén. Neki már vége volt a műszakjának és mehetett haza.

- Igen, szia - öleltem meg gyorsan és a pult mögé visszamenve egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem is hallottam ahogy az ajtó nyitódik és csukódik. Azt sem vettem észre hogy valaki egyenesen előttem áll a pult másik végében és valószínűleg teljesen hülyének néz.

- Oooo, elnézééé - néztem fel. Aztán megakadtam ahogy megláttam Willt. 

- El van nézve - mosolyodott el. - Szokásost kérem - nézett a szemembe. Gyorsan megfordultam és elkezdtem készíteni a kávét. Ma péntek van. Ami nem is tudom miért jó. Végül is. 2 nap, amíg nem dolgozok. Vagyis 2nap amíg nem látom Willt.

Amint kész lettem leraktam szokásosan elé a kávét és sétáltam volna vissza a pult mögé, ugyanúgy, de magállított.

- Nem hívtál - jegyezte meg, én pedig hátrafordulva a szemébe nézve kezdtem el magyarázkodni,

- Tudod, én naaagyon elfoglalt ember vagyok....és nem volt időm. Igen, ennyi. - magyaráztam kínosan.

- Értem. És most? Elfoglalt vagy? - fürkészett a tekintetével. Körbe néztem, és miután realizáltam hogy üres a helyiség, megráztam a fejem. - Foglalj helyet - mutatott az előtte lévő székre, mosolyogva. Helyet is foglaltam, természetesen ahogy kérte.

- Szóóóvaaal, te naaagyon elfoglalt ember. Van neved is? - kérdezte pimaszul, mire elmosolyodva megforgattam a szemem.

- Van. - válaszoltam. Ha ő is itt pimaszkodni akar, akkor én miért ne? Moslyogva bólintott és hallkan nevetett.

- Esetleg elárulnád? - fürkészett.

- Miért tenném? Végülis csak egy idegen vagy....... William Gold - mosolyogtam.

- Nehéz eset vagy. - jegyezte meg nevetve, mire mosolyogva megráztam a fejem. 

- Willow   Anderson ....... a nevem .- feleltem. 

- Mesélj magadról - kérte és beleivott a kávéjába. 

- Huh, őszintén... nehéz életem van. Vagyis nem akarok neked itt panaszkodni, de soha nem volt könnyű az életem. - dióhéjban elmondtam neki mindent , néhány részletet kihagyva. Meg kell jegyeznem, ma nagyon jól nézett ki. Barna kötött pulcsit viselt, fekete nadrággal és kerek szemüveggel. 

- Értem....most akkor az jön hogy én mesélek magamról? - kérdezte mire bólintottam. Ő is sok minden elmesélt magáról, és már úgy éreztem, mintha már ezer éve ismerném. 

- Ennyit magamról - vont vállat én pedig bólintottam.

- Kedvellek - szaladt ki a számon hirtelen.

- Én is Willow Anderson. Csak kár hogy fiatal vagy - állt fel az asztaltól és kisétált, köszönés és minden nélkül. NA jó, azért ez durva volt. Mi az hogy kár hogy fiatal vagy? HUh? Én nem úgy értettem hogy kedvelem, szimpinek találom ,de nem szerettem bele...vagyis nem hiszem. Legalább a kávét kifizette. Még hogy én vagyok a nehéz eset. Ez meg mi a jesus crhist volt? 

Ilyen és hasonló gondolatokkal sétáltam hazafelé, a megszokott kis utcán. Hazaérve persze csak Isaac volt otthon. 

- Milyen volt a napod? - kérdezte mosolyogva kedvesen.

- Fura - dobtam le magam mellé.

- Mesélj.- szólt rám , én pedig mindent is kikotyogtam neki. 

- Mondtam hogy ebből baj lesz. Willow... 

- Tudom tudom, de még csak ennyit tudunk . - motyogtam és akaratlanul is elmosolyodtam.

Words . 690