Már 1 hete hogy minden nap , zárás előtt 10 perccel bejön a magas srác és ugyanazt kéri. Már 1 hete hogy minden nap én zárok, de az most mellékes. Valahogy így szoktak menni, minden nap. Ahogyan ma is.

- A szokásos - állt meg a pult előtt mosolyogva.

- Foglaljon helyet - válaszoltam és megfordulva elkészítettem amit minden egyes nap. Ez szinte már napi rutinom. Egyébként örülni szoktam amikor jön, nem olyan unalmas így a munka. Pedig ő minden nap ugyanazt csinálja, nagyjából semmit. De valahogy ez mégis mindig a napjaim fénypontja.

Ma is ugyanúgy kivittem neki a kávét. Ma viszont hozott magával egy laptopot is, amin személy szerint azt gondolom dolgozni készült. Leraktam elé a kávét és visszasétáltam a pult mögé. Most kicsivel hamarabb jött, mert még volt egy jó óra zárásig. Jó, oké kicsit sokkal hamarabb jött, de az most mellékes.

Mivel nem volt semmi dolgom, csak leültem a pult mögé elhelyezett bár székre és elővettem a telefonom. Néha felpillantottam a fiúra, aztán újra a mobilomra néztem. Így ment ez így kb. fél óráig. Akkor aztán felállt és ugyanúgy odatolta a csészét elém, és fizetett. A csésze alatt észrevettem egy kis cetlit , amit ki is bontottam. A neve és a telefonszáma volt rajta. William Gold. Szóval van neve is. Hm. Mire felnéztem, már kint is volt a szeles utcán, és ugyanabba az irányba távozott. Mosolyogva raktam el a cetlit a hátsózsebembe, és gyorsan elmosogattam.

Felsepertem és a "Zárva" feliratra fordítottam a táblát. Kiléptem a szeles utcára, és a buszmegálló felé kezdtem menni.

**********

-Mosogass el, aztán ne bontsd le a házat. Üzleti megbeszélésünk lesz. Holnap reggel jövünk. - jelentette ki Sylvia és távozott a szobámból. Isaac pont nálunk volt, így ketten maradtunk. Lementem mosogatni, Isaac pedig rendbeszedte a nappalit. Őt nem nyírják ki, valamiért.

Fáradtan dőltem le a mostmár szabad kanapéra. A zsebemből kiesett a cetli, amit nem vettem észre. Isaac a kezébe vette és kívnáncsian nézett rám.

- Egy fiú? - nézett rám érdeklődve, és amolyan "ez baj" tekintettel.

- Igen, de... nem tudom. Még nem beszéltünk csak a kávézóban találkoztunk - sóhajtva a kezembe vettem a cetlit és gondolkodtam.
Felhívjam? De akkor mit mondjak neki? Hogy "Helo szia, én vagyok a kávés lány?" Egyértelműen nem.

- Mindegy, ebből baj lesz - vont vállat én pedig bólintottam. Sóhajtva eldőltem a kanapén és elaludtam.

*Willbur szemszöge*

Már 1 hete hogy megláttam azt a lányt a kávézóban, és már 1 hete hogy mindig munka után odajárok. Egyszerűen elvarázsolt. Minden nap odamegyek, és ugyanazt a cappuccinot kérem, ahogyan ma is.

- Foglaljon helyet - válaszolta édesen mosolyogva és elfordult. A laptopomat learkva a lányt néztem, ahogyan rutinosan csinálja ugyanazt a kávét nekem 1 hete.

Aztán elkaptam róla a tekintetem, mert egyenesen felém sétálva letette elém a kávét és visszasétált a pult mögé.

Bekapcsoltam a laptopom és az egyébként isteni kávét kortyolgatva, dolgoztam. Néha éreztem a lány tekintetét magamon, olyankor odanéztem de már elkapta a tekintetét akkor rólam. Olyankor mosolyogva figyeltem, ahogyan a telefonját bámulja és igazából nem is csinál rajta semmit.

Hirtelen felindulásból fogtam egy cetlit és egy tollat, majd leírtam a nevem és a számom. Megfogtam a csészét és ráragasztottam az aljára. A lány elé tolva, kifizettem és mosolyogva figyeltem ahogyan elolvassa a cetlit és mosolyogva megrázza a fejét. Mielőtt felnézett volna, gyorsan tváoztam és mentem is a stúdióba.

~Words : 540