Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

part 2.

Ahogy hazaértem Isaac már a kapuban  várt.

- Most veszélyesek, szóval vigyázz. - figyelmeztett én pedig mosolyogva bólintottam és bementem. Már megszoktam.

- Vacsora - köszöntött kedvesen a drága nevelőapám.

- Rendben - szaladtam fel a szobámba és lepakoltam. Aztán lementem és megterítettem az asztalokat. Csendben és szófogadóan leültem az asztalhoz enni.

- Milyen volt a napod? - kérdezte Sylvia a nevelő anyám.

- Sok vevő volt - bólintottam. Úgy is csak ez érdekli. És az hogy mikor kapok fizetést.

- Fizetés mikor jön? - tért rögtön a lényegre. Gondoltam hogy ez lesz. Az elején ő akarták hogy ott dolgozzak, de aztán szép lassan már én is elfogadtam és megszerettem a munkát. Van egy lány, úgy hívják hogy Lina. Igazából ő a munkatársam, de egyben a legjobb barátnőm is. Persze róla nem tudnak a szüleim, mert úgysem engednék hogy Isaac-on kívül más legyen az életemben. Nem értem ezt a logikát, de még elviselem. Egyébként jövőre már felnőtt leszek , és költözhetek el innen. Gyengén kijártam egy szakközép iskolát, így van egy szakács végzettségem, de amúgy nagyon nincs szükségem rá. Ezért is örültem hogy végül a közeli kávézó mellett döntöttek. 

Vacsora után, elmentek bulizni ennek kifejezetten örültem, mivel ilyenkor lehettem csak egyedül és csinálhattam azt amit akartam. Először elmosogattam aztán felmentem a szobámba. Elővettem a dugi nasimat és monsteremet és bekapcsoltam egy filmet. Az ágyamon elterülve néztem a filmet és gondolkodtam. Valahogy a gondolataim arra a srácra terelődtek, akivel találkoztam ma. Nem tudom hogy látom-e még valaha, de nagyon örülnék ha igen. Ismerős is volt valahonnan...mintha láttam volna már valahol. De nem hiszem. Lehet tiktokon láttam egyszer. Mindegy....remélem találkozunk még valamikor. 

Miután vége lett a filmnek elpakoltam mindent , és lementem a nappaliba. Papírok mindenhol. Nem akartam hozzájuk nyúlni, mert azért kinyírtak volna. Aztán mivel nem tudtam ott mit csinálni, lementem a konyhába és eltakarítottam a maradék edényeket amit  otthagytam. Aztán elmentem lefürödni és pizsomát vettem fel és bebújtam az ágyamba. Kis idő után el is aludtam. 

Reggel az ébresztő órám iszonyatos pittyegésére ébredtem fel. Gyors kinyomtam és elkezdtem készülődni. MA kivételesen időben voltam. Lementem , felvettem a cipőm és mentem a buszhoz.

***************

A helyiségbe belépve finom kávé és croissant illat fogadott. Ezek szerint ma Lina nyitott. Pár vendég már ült az asztaloknál. Én a pult mögé siettem és lepakoltam majd felvettem a kötényem. 

- Sziaaa- szaladt hozzám megölelni a barátnőm. - Nagy a gáz otthon? 

- Most nem annyira. Ennek örülök. De viszont itt egy vevő - figyelmeztettem , mire elengedett és elment kiszolgálni a vevőt. Egész nap, ma nagyon sokan jöttek , nem csodálom. Péntek van. Én mégis csak egy vevőre tudtam koncentrálni. De nem jött. 

- Menj csak, ma zárok én - mondtam Linának és elköszöntünk egymástól. A pultban állva mosogattam, amikor ajtó nyitódást hallottam. Gyors megfordultam, és ő volt az. A magas barnahajú fiú akire egésznap vártam. Na jó azért nem egész nap ,de igazából mégis.

- Egy habos cappuccino lesz - közölte ma is mosolyogva. 

- Rendben, itt fogyasztás lesz? - kérdeztem a lehető legkedvesebb hangnemben. 

- Igen - bólintott én pedig visszatartott mosollyal fordultam meg hogy elkészítsem amit kért. Miután kész lettem, odavittem a fiú elé a kávét és visszasétáltam a pult mögé. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem söprögetni, de eléggé zavarba jöttem amikor megéreztem magamon a fiú tekintetét, így gyorsabban haladtam mint terveztem.  Miután letettem a seprűt, és újra a pult mögé mentem, a fiú ugyanúgy letette elém a csészéjét és megköszönte. Fizetett majd távozott s ugyanúgy mint tegnap, ugyanarra. Gyors bezártam és haza indultam. Hétvége lesz, szóval holnap lehetséges hogy Isaac elvisz valahova a szüleim hatására. Sokszor visz el "randikra" csak hogy kiszabadítson abból a közegből, aminek nagyon szoktam örülni.

Words: 605 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro