6. rész
Másnap kialvatlanul keltem fel, semmit se tudtam aludni miattuk, akármikor idejön apám csak a veszekedés van, de ha nincs itt akkor is csak a vita megy köztem meg anyám között.
- Mi az Tae? - morgok a telefonba, miután az nem akart elkussolni, de legalább felkeltem időben, ma megint suli van így a késés nem egy lehetséges opció számomra.
- Itt vagyok a házad előtt - szemem kitágul amint meghallom amit mond, majd kipattanva az ágyból húzom el a függönyt ezzel meglátva Taet a bejárati ajtó előtt, int egyet mire csak egy lájk jelez mutatok neki
- Oké adj 5 percet - telót lecsapom, gyorsan felveszek valami göncöt, majd táskát felkapva lépek ki a házból ahol Taehyung vár.
- Mit keresel itt? - kérdeztem miközben útnak indultunk a sulink felé.
- Nem jöhetek a legjobb barátom elé? - nevet fel halkan, mire kissé elvörösödök, de hamar el is tűnik így esélye sincs meglátnia az arcomat.
- Tudod nem így értettem - nevetek fel erőltetten, majd belépünk az iskola kapuján, ahol összefutunk a mi reményünkkel.
-Hali skacok - pacsizik le velünk Hoseok, majd pedig odalép az épp mögöttünk elhaladó lány duóhoz.
- Sziasztok höl - hajolna meg miközben egyik szöszi kezét megragadta, de a rázúduló forró kávé vísitásra készteti ezzel elengedve a lány kezét, aki fintorogva törli le a mancsát, mindenki röhög a haverunkon aki épp a fájdalmát éli át jelen esetben.
- Reménytelen ez a srác - sóhajt fel Tae majd elindul a terembe ahol az első óránk lesz megtartva.
-Csak szerelmes - suttogom mire Taehyung rám néz - Tudod hogy mindig kedvelte a szőke csajt - javítom gyorsan magamat mielőtt félreértené.
- Eun a neve - döbbenten nézek rá hogy mégis honnan tudja - Suga ismeri a két lányt mivel osztálytársak.
Hümmögök, miközben az imént leadott infót dolgozom fel.
- Mellesleg lehet kedveli Hoseok - fordul be az ajtón majd helyünkre érve folytatjuk a beszélgetést -De Eun nem szívleli őt mint láthattad - szomorúan biccentek, ezzel is egyetértve vele. Sajnálom ezt a hős szerelmest.
- Ezzel ne tőrödj Kook - teszi kezét a combomra, ami miatt ismét pironkodok mint valami szűz lány.
- Tudom, de mégis a barátom - sóhajtok fel megadóan - Fáj látni ahogy egy nemlétező szerelemért küzd - furcsán méreget Tae, de remélem nem jön rá a titkomra.
- Meglehet - von vállat - De ehhez semmi közünk Kookie - veszi el kezeit, így végre fellélegezhetek.
Nem szólalunk már meg többet ugyanis a tanár megjelent ismét egy adag köteggel a kezében, viszont most felkészültem, és biztosra állitom a 2es szintet megfogom ütni.
Viszont az idegesség az előbbi miatt nem múlt el, nem tudhatja meg a titkomat Tad, semmiképpen sem.
Nem tudhatja meg hogy beleszerettem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro