2. rész
Miután az igazgató adott egy alapos fejmosást, és Tae sikeresen lefizette hogy ne szóljon a szüleinknek a mai esetről, megkönnyebülten távoztunk a diri irodájából.
- Meddig akarod ezt csinálni? - kérdésemre értetlen fejet vág mire gyorsan kiegészítem azt - A lefizetést, nem csinálhatod örökké Tae - rázom a fejemet, mire csak halkan felnevet és átkarolja a vállamat.
- Nyugi Kook! - nevet fel - Van munkám az iskola mellett, így az összeg mindig visszakerül anyámék kártyájára - felsóhajtok majd egy halvány mosolyt villantottam neki és kifele vettük az irányt.
- Menjünk venni valami kaját majd menjünk a pályára - magyarázza a mai nap terveit Tae-Tae, miközben előkészíti a készpénzt.
Míg Tae lezavarja a vásárlást, addig én megpróbálom elérni Sugát, több kevesebb sikerrel, ugyanis semmi választ nem adott még 2 óra elteltével sem.
- Semmi válasz még? - pillant a telefonomra majd rám pillant - Nincs - sóhajtva teszem el a telefonomat, majd indulunk a pályára, ahol már néhány játékost láthatunk, de Suga kék hajkoronáját sehol sem látni.
- Keressük meg mi? - kérdez rá egy fél óra múlva, miután helyetfoglaltunk, de Sugának még csak híre se hamva.
Bólintok, így egyszerre felálltunk és kezdtünk el haladni a fiúk öltözőjéhez, de az is üresen tátongott, összeráncolt szemöldökkel néztünk egymásra, és mindketten egyre tudtunk gondolni.
Hol van Suga?
Suga sose hagyna ki egy edzőmeccset, ezért is álltunk úgy a dologhoz, se én se Tae se tudhatta hogy mi lehet Sugának fontosabb egy kosármeccsnél és a dalírás mellett.
Épp visszafele haladtunk, mikor feltűnt egy érdekes hang, Taeval egymásra pillantottunk majd halkan elkezdtünk lopakodni a hangforrásához, a falnál meglapulva kezdtünk nézelődni mikor egy kék és vöröses hajkorona villant meg, ledöbbentünk.
Suga kezei elég merészen haladtak a alacsonyabb srác testén, miközben a másik keze se tétlenkedett, ugyanis a ő kezét nem láthattuk mivel Suga nadrágjában tartózkodott.
Tae elrántatott a helyszínről majd kezemet elnem engedve kezdtünk el kirohani a pályáról is.
- Tae - lihegve kapaszkodok barátom vállába - Mi volt ez? Mit csinált Suga és Jimin? - suttogtam, valahogy úgy éreztem ez valami titkos dolog amiről nem szabad hangosan beszélni.
- Én se tudom - sóhajtott - De úgy tűnt eléggé élvezték amit csináltak - suttogott vissza, majd egyszer csak a földön találtuk magunkat, felnézve a támadónkra, már sejtettük ki az.
Sehun.
- Nocsak a "ártatlan Duo" - mosolyodott el - Mit keresnek egy kosárpályán? - dönti oldalra a fejét negédesen mosolyogva.
- Ahhoz semmi közöd - áll talpra Tae majd kezét nyújtva kapaszkodok belé és állok fel én is a koszos földről.
- Gyere Kook - rángat maga után aminek nem ellenkezek, kezeinkre nézek amik nem eresztik el egymást.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro