Alhadion egyik nap, a legnagyobb melegben kint sétált a szökőkútnál, majd leült a szélére elmélkedni. Kortyolt egyet az Ehnetisből fakadó vízből, és tetőtől talpig energia járta át. A zsebében a testvérei és barátai számára készített újabb ékszereket tartotta, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a Zöld ékszereket.
- Hol jársz most? - kérdezte leginkább magától. - Akárhol is legyél, légy boldog és szabad! Az ég áldjon, Shuan barátom!
Mély levegőt vett, majd ismét kortyolt a vízből. Levette arany-fehér mágusmesteri köpenyét, egy ingben és nadrágban ült, és süttette magát a nappal. Hamarosan valaki más is leült mellé, tekintetük összetalálkozott, majd ő is kortyolt a vízből.
- Mintha csak anyatejet innál, nem igaz, Suanir? - kérdezte.
- Shuan. - ismerte föl Alhadion. - Régen láttalak. Épp rád gondoltam.
- Úgyszintén, Suanir. És büszke vagyok rád. Megtetted a lehetetlent. Visszajutottál Magiszonra, és otthont adtál a mágusoknak. Tanulnak, dolgoznak, szabadon.
- Tudtam, hogy el fogja nyerni a tetszésed a város. - mondta Alhadion. - Atlonnis szerint itt folyik az Ehnetis.
- Igen, ebben igazat mondott. - mondta Shuan. - A mi folyónk, a harmadik szülőnk éppen a lábunk alatt kanyarog. Érzem a lüktetését, ahogy a szívem is ennek ritmusára vert, tisztán emlékszem. Ahogy az Ehnetis zúg, altató és vérpezsdítő dal egyszerre. Egy egész örökkévalóságon át hallgatnám. És fogom is.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Alhadion.
- Várost szeretnék alapítani a tied alatt. Szellemvárost, tükörvilágot, ami a megpihent lelkek otthona lehetne. Szabadon élnénk, én és ők. És támogatnánk egymást, az enyémek és a tieid.
- Szép gondolat. - mondta Alhadion. - Ó, ez a tiéd.
Alhadion átnyújtott egy zöld zsákocskát. Shuan átvette, kinyitotta, majd vigyorogva fordult vissza Alhadionhoz.
- Zsugormágia. - mondta a fejét csóválva. - Évszázadok óta nem használt senki térmanipuláló mágiákat. Örökké meglepsz, Suanir. Honnan tudsz te ilyet? Magiszonon betiltották az őskorban...!
- Meg sem nézed, mi van benne? - kérdezte Alhadion.
- Persze, persze.
Shuan kíváncsian pillantott a zsákba, majd kihúzta a Zöld ékszereket, egy koronát és egy pálcát, illetve egy üzenetet.
"Legjobb barátomnak a legjobb barátjától. Kedves Shuan! Tudtam előre, hogy nem maradsz velem örökké, ahogy nem is voltál ott kiskoromban velem, csak figyeltél. Sokat jelent nekem a barátságod, így szerettelek volna meglepni egy kis ajándékkal. A Zöld Gyűrű alapján készítettem el a másik négy Zöld ékszert, mintha csak az Elemékszerek lennének. Szívesen láttalak volna a tanácsban a szirének képviselőjeként, de tudom, hogy másfelé húz a szíved. Akárhova is menj, légy boldog. Suanir."
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fehérmágus barátja leszek, és tessék! - mondta Shuan. - De te különleges vagy, Suanir, egészen új értelmet adtál a létezésemnek. Szeretnélek meghívni titeket az esküvőmre.
- Házasodsz? - kérdezte Alhadion.
- Igen. - mondta Shuan. - Megkértem Terra kezét, igent mondott. Jó, tudom, a tanács tagja, ezért is gondolkodtam Necropolisban. Aztán meglátjuk, hol lakunk, itt vagy ott.
- Ahogy gondolod. - mondta Alhadion. - És az esküvő után már nem is látlak?
- Egy időre elutaznánk, bejárjuk a világot. Aztán nem tudom, mi lesz. Talán nem találkozunk többé. De majd időnként beszélhetünk a gyűrűkkel, igaz?
- Igen. - mondta Alhadion. - De remélem, néha meglátogatod a gyerekeket.
- Egyszer biztosan. - ígérte Shuan. - Esküszöm a barátságunkra, megnézem őket.
Shuan és Alhadion barátilag megölelte egymást, majd Shuan vett még egy kortyot a vízből, és eltűnt.
Alhadion még kint üldögélt a főtéren, majd hazament, és boldogan játszott két fiával, Janus-szal és Olióval. Julia egy ideig figyelte őket, majd elment vacsorát készíteni. A vacsora után Alhadion és Julia a délnyugati erdőben sétáltak Janus-szal és Olióval, amikor Alhadion elújságolta Juliának Shuan terveit. Ő figyelmesen hallgatta, majd elmosolyodott.
- Örülök, hogy végül mindenki boldog lett. - mondta Julia. - Így, hogy már a harmadik gyermekünket hordom a szívem alatt.
- Kislány lesz vagy megint fiú? - kérdezte Alhadion.
- Nem tudom, majd meglátjuk. - mondta Julia. - Egy hét múlva esküvőre megyünk?
- Igen. De nem hagyományos keresztény esküvő lesz, hanem mágusesküvő, mint a miénk. Lélekben, szellemben erős kötelékkel. Én adom össze őket.
- Valóban? Ez nagy megtiszteltetés. Tisztában vagy vele, ugye? Ne bohóckodd el!
- Bizonyára a bátyáddal keversz össze. - tiltakozott Alhadion. - Én igenis komoly vagyok.
- El is hiszem. - vigyorodott el Julia. - Fiúk, menjünk haza!
Julia kézen fogta Janust és Oliót, majd hazasétáltak. Alhadion utána lefektette őket, majd mind nyugovóra tértek.

Egy héttel később Shuan és Alhadion a Három tónál sétáltak, amikor Shuan anyja, Rebecca királynő úszott ki a partra.
- Hallottam, összeházasodsz Terrával. - mondta Rebecca. - Ó, szervusz Alhadion!
- Üdv, felség! - hajolt meg Alhadion.
- Nem tudtam, hogy itt leszel. - mondta Shuan. - Anyám. Örülök, hogy látlak.
- Ugyan már, nem szeretnék lemaradni a család legnagyobb eseményéről! - mondta Rebecca királynő, és megfogta Shuan kezét. - Imádott kisfiam, hogy is gondolhattál ilyesmit? Sok boldogságot nektek!
- Köszönjük. - mondta Shuan.
Rebecca királynő visszabukott a víz alá, Shuan és Alhadion pedig átmentek a délnyugati erdőbe, a fenyőhöz. Már csak rájuk és Terrára vártak, majd Terra is megérkezett, a földsárkányok atyja hozta be őt a hátán. Shuan és Terra megfogták egymás kezét, majd Alhadionra pillantottak.
- Üdvözlök minden kedves jelenlévőt! - mondta Alhadion. - Nagy nap a mai, amikor Shuan Nirrakk és Terra a házasság szent kötelékével... együtt léteznek, boldogan. Nem is nagyon húznám az időt. Shuan Nirrakk, feleségedül fogadod-e Terrát, és vele tartasz-e egészségben és betegségben, jóban és rosszban, megosztod-e vele szellemed, és hajlandó vagy-e összekötni vele a lelked?
- Igen. - mondta Shuan.
- Terra, férjedül fogadod-e Shuant, vele tartasz-e egészségben és betegségben, jóban és rosszban, megosztod-e vele szellemed, és hajlandó vagy-e összekötni vele a lelked a házasság szent kötelékében?
- Igen. - mondta Terra.
- Akkor most tegyétek a bal kezeteket egymás szíve fölé, és koncentráljatok egymás szívére és egész léyére!
Shuan kissé ügyetlenül, remegő kézzel tette a bal kezét Terra szíve fölé, Terra azonban azonnal megtalálta Shuanét. Alhadion pár jelet rajzolt a levegőbe a fejük fölé, és egy zöldes fénysugár kötötte össze a két szívet. Aztán a fény elhalványult.
- Megcsókolhatod a menyasszonyt. - mondta Alhadion.
- Tessék? - kérdezte Shuan. - Ó, az. Persze, szóval...
- Ó, gyere már ide! - mondta Terra, és megcsókolta Shuant. Shuan először tiltakozott, majd belenyugodott, hogy ilyen helyzetekben úgysem ő lesz a domináns fél.
Üdvrivalgás és taps fogadta a jelenetet, majd Shuan és Terra elmentek, senki sem tudta, hová. Alhadion akaratlanul is elsírta magát, majd letörölte könnyeit, és Julia a vállára hajtotta a fejét.
- Hiányozni fognak. - mondta Alhadion.
- Mi is nekik, hidd el! - mondta Julia. - És a szívük húzása egy nap olyan erős lesz, hogy idelátogatnak. Addig is hagy maradjanak édes kettesben! Olyan szép pár együtt.
- Bizonyára rólunk is így vélekednek. - mondta Alhadion. - Menjünk haza!
- Csak utánad, di Grecho mester!
- Hölgyeké az elsőbbség, Signora di Grecho!
Julia arcon csókolta Alhadiont, majd kéz a kézben hazasétáltak.