Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Arckhadiona 23. - A háború

  - Másodelementálok, előre! - kiáltotta Arckhad. - Donna Khatrina, maga jöjjön velem! Most.
Arckhad csuklón ragadta Donna Khatrinát, és lerángatta a pincébe. Shuan, Kharinnausz és a többi sötétmágus idegesen toporgott.
- Elementálok vannak velük. - mondta Nirrakk.
- Nem baj, azokkal elbánnak a másodelementálok. - mondta Arckhad.
- Na és a keresztények? - kérdezte Kharin-Shuan.
- Milyen keresztények? - kérdezte Shuan. - Hányan?
- Rengetegen. Összefogtak a mágusokkal. És másodelementálok is vannak velük.
- Hogyan lehetséges ez? - kérdezte Donna Khatrina. - Azt hittem, sikerült a mi oldalunkra állítanotok őket...
Shuan megsemmisítő pillantást vetett Donna Khatrinára, belé fojtva a szót.
- Valakit nem sikerült elérnünk. - mondta Obscure, a fejét csóválva.
- Nem a ti hibátok. - mondta Arckhad. - Akkor is győzni fogunk...
- És megöljük mindet. - mondta Donna Khatrina. - Nem ejtünk foglyot.
Ezzel ő felment az emeletre Shuannal és Kharinnausszal. Arckhad bólintott, majd kivezényelt egy árnyéksereget és kisebb sárkányokat is, és felment a műhelyébe. A Vörös Gyűrűt nézegette, ami halvány fénnyel világított.
- Mit szólnál, ha lennének testvéreid? - kérdezte Arckhad. - Karperec, talizmán, tiara, kard. Nekem volt egy testvérem valamikor, a te gazdád. Nélküle nincs sok értelme az életemnek.
A Vörös Gyűrű halkan zümmögött, és Arckhad munkához látott. Épphogy elkezdte a karperecet, amikor csatakiáltások zaja ütötte meg a fülét, összeütköző kristályoké, tűzlobbanás, fegyvercsörgés, mágia kisülése.
- A rohadt keresztények felszentelték a földet! - mondta futtában Demonno. - Így képtelen leszek démonokat idézni!
- Használd a Kaput! - mondta Arckhad. - Hozz át, amit csak tudsz!
- Vezérünk, az ércek elestek! - mondta egy mágus.
- Átkozzatok el, akit csak tudtok!
- Arckhad, a fehérmágusok bevették a Szirén-tavat. - mondta Donna Khatrina. - Velük van az összes vízelementál.
- Elintézem. - mondta Arckhad a fogát szívva.
Felvette a páncélját, fölé a köpenyét, majd átugrott az erkélykorláton, és a tó előtt landolt. Ekkor egy hatalmas, szőrös szellemarc nézett vissza rá, éhesen.
- Medve! - visította Arckhad. - Én Istenem, Jó Istenem, ments meg!
- Ez meg mit művel?! - kérdezte Donna Khatrina.
- Suanir fél a medvéktől. - mondta Shuan. - Mulatságos, nem? A rettegett vezér retteg az ellenség harci macijaitól.
- Shuan Nirrakk, csak egyszer az életben, fogd már be a szád, könyörgök! - mondta Donna Khatrina. - Lemegyek hozzá.
- Ne! - mondta Shuan. - Hagyd, boldogul. Nyugatról újabb sereg érkezik. Ott nagyobb segítség kell.
Donna Khatrina lassan bólintott, majd elment nyugatra. Shuan kelet felé ment Kharinnausszal és az ő fiaival, majd a palota lassan kiürült.

- Gyerünk befelé! - kiáltotta Giorgio. - Nyomás!
Miután kiütött egy őrt, Eldhanhoz fordult.
- Figyelj, biztos vagy benne, hogy itt tartják fogva Alhadiont?
- Egészen biztos. - mondta Eldhan. - És Janus is biztos benne. Én bízom benne.
- Én meg benned. - mondta Giorgio. - Diego, betörnéd az ajtót?
- Ezer örömmel. - mondta Diego Saint.
Az ajtóra tette a kezét, keresztet rajzolt rá, majd elmormolt egy varázsigét, és az ajtó felégett. Eldhan még mindig nem szokta teljesen meg Diego mennyei tűz-varázslatait. Giorgio is ekkor csak vállat vont. Janus és Oliah feléjük közeledett, majd bementek az erődbe.
- Váljunk szét! - mondta Oliah.
- Nem, annak sosincs jó vége! - mondta Janus aggodalmasan. - A húgomat is így vitték el.
- Muszáj szétválnunk. - mondta Eldhan. - De igazad van, Janus. Legyünk óvatosak!
Miután szétváltak, körbenéztek, de semmi arra utalót nem láttak, hogy fogva tartottak volna bárkit. Végül mind az erkélyhez tartozó szobába mentek. A korlát belső oldalán ülő sötét figura láttán egy pillanatra összerezzentek.
- Eldhan? - ismerte fel Eldhant az illető. - Hát te élsz?
- Dio? - kérdezte Oliah. - Mi ez az egész? Hogy kerültél ide?
- Egy medve idáig üldözött. - mutatott megtépázott ruhájára. - Ó! Vagy úgy. Nem tehettem mást.
- Mi mást nem tehettél? - kérdezte Janus. - Dio...
- Én már többé nem vagyok Alhadion di Grecho. - mondta Arckhad. - Miután lezártam a kaput, és magamhoz tértem, Juliát elrabolták. Aztán jött a Shuan előtti énem, és azt mondta, ha mellé állok, visszaszerezhetem őt, és titeket is megmenthetlek. Aztán magával ragadott a sorsom. A sötét múltam visszacsapott, és Alhadion elbukott. Megnyílt a kapu a másik világba. Én nyitottam meg.
- De hát... akkor be is tudod zárni, nem? - kérdezte Giorgio. - Alhadion, hallottam, mire vagy képes. Meg tudod még menteni a világot. Mindig van egy őrült terved, ami beválik,
- Tényleg bíztok bennem? - kérdezte Arckhad.
- Igen. - mondta Eldhan. - A testvérem vagy. Készítettél nekem egy mágikus gyűrűt, megmentetted a pápát, aztán a te nevedben a fehérmágusok és a keresztények összefogtak a sötétmágusok ellen. Bízunk benned, vezess minket!
- Jól van. - mondta Arckhad. - Lezárom az átjárót. De van egy ötletem, ami nem fog tetszeni nektek.
- Ez a beszéd! - mondta Janus. - Követünk az újabb őrületbe.

Arckhad az Elemékszerekkel a kapura összpontosított.
- Shuan szerint a sárkányok nagy erővel bírnak. - mondta Arckhad. - Ha megidéznénk a legnagyobb fehérsárkányt, győzhetnénk.
- Jól hangzik. - mondta Janus. - Hogyan csináljuk?
- Fogalmam sincs. Gondoljunk a sárkányra, aztán lesz valami.
- Jó kis terv. - morogta Oliah.
- Hé, örülj, hogy egymásnak vagyunk! - mondta Eldhan.
- Julia nélkül nekem ez nem fog menni. - mondta Arckhad. - Ő az érzelmi és lelki támaszom. A hiányában csak ártani tudok.
- Ez egyszerűen nevetséges! - szólalt meg egy hang a hátuk mögött.
- Julia! - kiáltotta Arckhad, leszedte magáról a sötét köpenyt és a páncélt, majd ragyogó, aranyfehér palást került a helyére. Megölelte Juliát, és a viszontlátás örömében megeredtek a könnyei. - Istenemre, de hiányoztál! Nagyon, nagyon, nagyon!
- Te is nekem, Dio! - mondta Julia. - El nem mondhatom, mennyire.
Arckhad és Julia órákig is így maradtak volna, ha Janus meg nem böki őket.
- Emberek, megvan a sárkányunk. - mondta.
- Ti sárkányt idéztetek? - kérdezte Julia.
- Igen. - mondta Arckhad. - Kit tisztelhetek benned, nemes sárkány?
"Én Arany Vasilaes vagyok, az arany sárkányok atyja és a Fény képviselője." - szólalt meg a sárkány hangja a fejükben. - "Alhadion Suanir Arckhad di Grecho Aurum, mi célból hívtál át ebbe a világba?"
- Az a sorsom, hogy legyőzzem a sötétséget. - mondta Arckhad. - Egyedül azonban nem megy, szükségem van a segítségedre.
"Üljetek fel a hátamra, és kapaszkodjatok!" - mondta Arany Vasilaes.
Mind felültek a hatalmas, arany-fehér pikkelyes sárkány hátára, aki kirepült a falon, és a vár összeomlott. Arckhad immár a jók seregének parancsolt.
- Elementálok, fogjátok el a sötétmágusokat! - kiáltotta.
- Szerintem szólj nekik, hogy álljanak hátrébb. - mondta Diego. - Vasilaes tisztító tüzet akar fújni.
"Akinek elég jóság van a szívében, azt nem emészti el tűz." - mondta Vasilaes. - "Bátran maradhatnak azok, akik több jót tettek, mint ártottak."
- És mi lesz Shuannal? - kérdezte Arckhad ijedten.
"Meglátjuk." - mondta Arany Vasilaes.
Arckhad bólintott, majd a sárkány tüzet fújt a lent csatázókra. Diego ámulva figyelte, ahogy a tűz arany-fehér lángja lassan beborít mindent. A fehérmágusok és a papok először futva menekültek, majd amikor látták, hogy Diego fönt egészen nyugodtan nyúl a tűzbe, ők is lecsillapodtak. A sötétmágusok azonban fejvesztve menekültek, míg az elementálok megbabonázva figyelték a sárkányt.
- Arany Vasilaes! - kiáltott fel Terra. - És Alhadion ül rajta!
- Terra, te vagy az? - kérdezte Arckhad meglepetten.
- Igen, én. - mondta Terra. - Eldhanékkal közösen vezetjük ezt a kis gyülekezetet. Hol voltál eddig?
- Majd elmondom később. Vigyázz!
Egy villám zúgott el Terra mellett, épphogy el nem találva őt. Donna Khatrina állt a régi kapu helyén, szeme haragtól izzott.
- Támadjatok, ti gyávák! - kiáltott a menekülő sötétmágusok után. - Parancsolom!
- Ők rád nem hallgatnak, Donna Khatrina! - kiáltott le Arckhad.
- Alhadion. - sziszegte Donna Khatrina.
- Igen, így hívnak. - mondta Arckhad.
Leugrott Arany Vasilaes hátáról, egyenesen Donna Khatrina elé. Az elementálok, immár mind megtisztítva a tűztől, nyugtalankodni kezdtek. Ekkor megjelent a négy királynő, az őrzők, a szellemek és a sárkányok, végül a négy őserő és a kozmosz elementáljai. Arckhad és Donna Khatrina azonban nem törődött velük, egymás körül köröztek, és várták egymás támadását.
- Támadjon! - mondta Arckhad. - Támadjon, és vessünk már végre véget ennek az egésznek!
- Áruló! - sziszegte Donna Khatrina.
- Valóban, elárultam a Fényt. De visszatértem. Eljött a leszámolás ideje.
Arckhad megérintette a Kék Gyűrűt, és a doboz az átjáróval megjelent nála. A doboz egy pillanatra kinyílt, csak hogy elnyelje őt és Donna Khatrinát.
- Ne! - kiáltott fel Oliah.
"Hagyd!" - mondta Arany Vasilaes. - "Az Aranyifjú és a Sötét Asszony csatáját nem akadályozhatod meg, Oliah di Grecho."
- De ha ott ragadnak...
"Nem ragadhatnak ott." - szólalt meg egy másik sárkány mellettük.
- Mester, nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna... - mondta Shuan. - Mester, várj meg! Kharinnausz Mester!!!
- Shuan! - kiáltott fel Terra.
"Kharinnausz." - mondta Arany Vasilaes a másik sárkánynak. - "Ismét találkozunk hát."
"Igen." - mondta Kharinnausz. - "Csakhogy ezúttal meghalsz, arany féreg!"
- Szerintem le kéne lépnünk. - mondta Giorgio.
- Helyes meglátás. - dünnyögte Janus.
- Le a földre! - visította Diego. - Hacsak nem akarjuk sárkánytápként végezni!  

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro