Alhadion bízott benne, hogy az apja kihozza a börtönből. Azon aggódott leginkább, mi lett Eldhannal.
Délben megjöttek a szülei és a testvérei, és a hogyléte felől érdeklődtek. Alhadion mondta, hogy jól van, semmi baja, csak nagyon éhes. Persze ez nem volt igaz. Nagyon sápadt volt, a gyűrű, amit ellopott, felemésztette az erejét, még a Fehér Gyűrű sem tudta megvédeni. Próbálkozott azzal, hogy becsomagolja a gyűrűt, de az sem működött.
- Eldhan, mi lett a tornával? - kérdezte végül.
- Nem volt semmi. Amiatt, mert felmerült a gyanú, hogy varázsgyűrű van El Machónál, nem volt párbaj. Mindketten elmehetünk a Szentföldre, de...
- Az nagyszerű. - mondta Alhadion. - De mi?
- Nem így akartam ezt. Úgy sajnálom, Dio!
- Én sajnálom. Oliah, van egy kis gond. Van egy boszorkány, neki kell a gyűrű megrendelés. Szabotálni kell a munkát. Nem kerülhet be akármilyen kő. Kell egy kis gyémántszelet bele. Akkor nem működik a boszorkány mágiája.
- Ki ez a boszorkány? - kérdezte az anyja.
- Donna Khatrina.
Kínos csend telepedett rájuk, majd Alhadion elvette az ebédes tálat. Leves volt, és egy kevéske tészta, de ennek is örült. A látogatási idő lejárt, elbúcsúzott szüleitől, majd nekifogott a tésztának.
A rács mellett Donna Khatrina ült le egy székre, majd be is ment a cellába.
- Kérj bocsánatot! - parancsolta.
- Maga kérjen elnézést tőlem! - mondta Alhadion kihívóan.
- Emlékeztetsz valakimre, Alhadion di Grecho. Ő is makacs volt, pimasz és erőszakos.
- Egy halott férj? Egy alternatív unokatestvér?
- De vicces valaki! - vicsorgott Donna Khatrina.
- Maga nem hasonlít rám.
- Ebben a formádban nem. Most kérj elnézést!
- Olyan dologért, amit nem én tettem? Soha.
- Alhadion di Grecho, kezd fogyni a türelmem!
- Szerintem a látogatási idő fogy. Öt perce van. Gyerünk!
Alhadion elővette legszigorúbb stílusát, és várt.
- Jól van, bocsánatodért esedezem, Alhadion di Grecho! - mondta Donna Khatrina.
Alhadion elnevette magát, Donna Khatrina pedig magában füstölgött.
- Mágus. - sziszegte dühösen.
- Maga pedig egy banya. - mondta Alhadion, komolyságát visszanyerve. - Viszontlátásra, Donna Khatrina!
- Pusztulj el! - vetette oda Donna Khatrina, és elviharzott.
Alhadion csak mosolygott, majd levette a Fekete Gyűrűt. Az már kevésbé égette, hála a Fehér Gyűrűnek. Alhadion gyorsan eltette az összes gyűrűt, majd egy kis, fekete követ vett elő. Ezt Donna Khatrinától vette el, ereje még nem volt, úgymond "nem érett meg", de tudta, hogy ez Donna Khatrina utolsó varázsköve. "Újat kell bányásznia, varázsolnia, és akkor boszorkányság vádjával máglyahalálra lehet ítélni." - gondolta Alhadion, majd lassan elnyomta az álom.

Másnap reggel Alhadiont kakasszó ébresztette, majd megjött az ügyeletes őr kíséretében Oliah és az anyjuk. Az őr kiment, ők pedig bementek.
- Mégis mit műveltél már megint, Alhadion?! - kérdezte az anyja.
- Nem tudom, mit? - pislogott Alhadion.
- Igazad volt. Donna Khatrina kérte a gyűrűt, és megfenyegetett, hogy ha nem adom oda a gyűrűt valami fekete obszidiánkővel, végez a családunkkal. Dio, mondd, hogy nincs a kezed a dologban!
- Igazából mindenképpen megölne, legalább engem. - mondta Alhadion, majd megmutatta a fekete, oktaéder alakú követ. - Bár ne lenne közöm hozzá! Figyelj, Oliah...
Alhadion elmesélte, mit beszélt és hogyan Donna Khatrinával, elejétől a végéig. Anyja ijedten hallgatta, majd bólintott.
- Tehát azt mondod, hogy ha Donna Khatrinának új követ kell készítenie, le tudnánk leplezni? - kérdezte.
Alhadion bólintott, majd ijedten nézett rájuk.
- Meddig maradok?
- Donna Khatrina szabotálja a kereskedelmünket. - mondta Oliah. - Sajnálom, Alhadion, patthelyzet.
- Tudod mit, Oliah? - kérdezte Alhadion, majd elővett egy gyémánt lemezkét és a követ. - Ne kérdezz semmit, add a foglalatot!
Oliah odaadta az arany foglalatot, majd Alhadion lázas munkába fogott. Egy vékony gyémántlemezt helyezett az obszidián alá, majd jól összetárta a foglalatot. A gyémánt szerencsére nem látszott, majd a kész gyűrűt visszaadta Oliah-nak.
- Jobb, ha nem mondok semmit. - mondta Alhadion, majd a tervet megsúgta anyjának. Ő elismerően bólintott, és Alhadion folytatta. - Így neked nem árthat Donna Khatrina. Majd megérted. Menj, azt hiszem, vége a látogatási időnek. Felhőtlen napot!
- Az Úr legyen veled, Dio! - búcsúzott az anyja, majd ő és Oliah elment.
Alhadion elővette a Fehér Gyűrűt, majd a Feketéhez közelítette. Bal oldalt sötétedni, jobb oldalt világosodni kezdett a haja. A két rész összeért, majd ijedten dobta el a két gyűrűt. Bal karja teljesen elzsibbadt, míg a jobb tombolt az energiától. Gyorsan megcserélte a két gyűrűt, így újra normálisan nézett ki.
Ereje viszont cserben hagyta, így hátradőlt pihenni. Egy napsugár éppen az arcára hullott, és csukott szemmel élvezte azt.

Délutánra hívtak egy illemtantanárt Alhadionnak. Meg is érkezett, Donna Khatrina személyében, viszont egy egyenruhás is bejött.
- Ugye sejti, fiatalember, hogy megütni egy hölgyet egyenesen bűn? - kérdezte Donna Khatrina.
- Természetesen, hölgyem. - mondta Alhadion alázatosan, és egy széket hozott a cella sarkából Donna Khatrinának.
- Most szóljon hozzá! - panaszkodott Donna Khatrina.
- Hazudni is bűn. - tette hozzá Alhadion.
Donna Khatrina bólintott. Az egyenruhás hallótávolságon kívülre ment, és Donna Khatrina közelebb hajolt Alhadionhoz.
- Tudom, hogy nálad van a gyűrűm.
- Én pedig azt, hogy El Machót az első pillanatban megölik a Szentföldön.
- Annál jobb, így egy lovag sem marad a városban, aki akadályozna. - mondta Donna Khatrina, és gonoszan kacagott.
Alhadion érezte, hogy Donna Khatrina álomátokkal próbálkozik. Gyorsan elővette a Fehér Gyűrűt, de az nem működött az átok ellen. Egy percig habozott, majd felhúzta a Fekete Gyűrűt.
Látása először elhomályosult, majd hirtelen kitisztult. Látta Donna Khatrina körül a boszorkányságra utaló árnyakat, majd eszébe jutott, hogy alvást kell színlelnie.
- El Macho csak terelés. - folytatta Donna Khatrina. - Amíg ő távol van, megölöm a város varázslóit, aztán a dózsét, és Velence az enyém lesz! Kár, hogy te nem éled meg ezt, pedig tehetséges ifjú vagy, hasznomra lennél.
Az átok megszűnt, Alhadion pedig hirtelen felkelt, vörösesarany haja hátracsapódás közben sötétedett ki.
Donna Khatrina ezt nem vette észre, és kisétált.
- Nekem biztosan végem, ha Donna Khatrina megtudja, hogy figyelmeztettem a dózsét. - mondta halkan, majd előhúzott egy tekercset.
Egy levél volt bizonyos M. di Angelo részére, amelyben Donna Khatrina részletesen leírja tervét. Alhadion csak akkor vette észre, hogy Donna Khatrina új gyűrűje is ott van.
Alhadion akkor értette meg, hogy soha többé nem lesz a régi, otthon nyugodtan üldögélő Dio di Grecho, sokkal inkább egy, a dózse ellen indított puccsot leleplező, bátor Alhadion Suanir di Grecho.
Eddig soha nem használta második nevét, de úgy érezte, itt az ideje. Valamiért régi ismerősként gondolt a névre, és nem tudta, miért, de egy nagy múltú, hatalmas varázslót jelentett számára, aki valami miatt mégsem fedi fel magát. Még egyszer megnézte a Fekete Gyűrűt. Obszidián kő volt benne, egy középen és két-két kisebb mellette, az egész egy csillogó aranyfoglalatban. Sokáig gyönyörködött még a gyűrűben, majd egy megérzés azt súgta neki, hogy bele kell nyúlnia a zsebébe. Egy kis fémdarab volt benne, és néhány sárga kő. Elhatározta, hogy ha nem lesz meg a pénz a kiváltásához, készít egy gyűrűt, ami mindent arannyá változtat. Szinte azonnal hozzá is fogott, és ebben nagyon nagy segítségére volt a Fekete Gyűrű.

Harmadnapra érkezett egy levél a dózsétól, hogy délben személyesen akarja látni Alhadiont. Alhadion a hír hallatán teljesen elsápadt, majd bólintott a hírnöknek.
- Ott leszek, ha a dózse így kívánja.
Aznap délelőtt Oliah látogatta, így neki mondta el felfedezéseit a puccsról először. Oliah majdnem felkiáltott ijedtében, majd bólintott.
- Mi lett a gyűrűvel, áruld el nekem! - mondta Oliah.
- Ennek a bizonyos M. di Angelónak kell, aki részt vesz a puccsban.
- Szerinted mágus?
- Dehogy, csak egy hataloméhes nemes! Nyugodj meg, Oliah, nem rohanok a vesztembe. Hogy ment a gyűrű eladása?
- Donna Khatrina elfogadta, és megadta a pénzt. Miért?
- Van benne egy gyémántlemez, ami blokkolja az obszidiánt. Csak ennyi. Délben megyek, és elmondok mindent a dózsénak.
- Miért hívott személyesen?
- Nem tudom, de nagyon rossz előérzetem van. Lehetséges, hogy Donna Khatrina meg akar öletni ott helyben és azonnal.
- Nem lesz ott, ne félj! - mondta Oliah. - Elutazott Rómába.
- Rómába? Ez nekem gyanús, de mindegy is. Előbb a dózse, aztán Róma!
Két őr érkezett meg, és elvezették Alhadion.
- Légy óvatos, Dio! - búcsúzott Oliah.

A dózse a lakásán fogadta Alhadiont. Ő és a két őr csodálkozott, mi az a táska, ami nála van, de végül nem kobozták el tőle. Alhadion nem vette fel egyik gyűrűjét sem, a Fekete Gyűrűt pedig jól elrejtette.
- Látni kívánt, uram? - kérdezte alázatosan Alhadion, és meghajolt.
- Igen, te vagy...
- Alhadion di Grecho, Theseus di Grecho fia. - mondta az egyik őr.
- Theseus fia? Nahát! - mondta a dózse, és kiküldte a két őrt. - Hogy megnőttél, fiam! Hogy van apád?
- Jó... Jól van. - mondta Alhadion. - Ismeri apámat?
- Persze, régi jó barátom. Csalódtam, amikor hallottam a hírt rólad. Az idősebbik vagy?
- Nem, a kisebb. A bátyám, Eldhan di Grecho templomos lovag. Uram, engem indokolatlanul zártak be.
- Akkor áruld el, Donna Khatrinát ki csapta arcul?
- Tudja, az a helyzet, hogy...
- Folytasd!
- Donna Khatrina egy boszorkány. Bizonyítékaim vannak ellene.
Alhadion elővette az M. di Angelónak írt levelet a lezáró gyűrűvel együtt. A dózse remegő kézzel vette át, és hangosan olvasta.
- "Kedves M. di Angelo úr! Örömmel tájékoztatom, hogy a lovagok városon kívül vannak. Hamarosan Velence a miénk lesz! Minden a terv szerint halad, a varázsgyűrű pedig elkészült, amelyet a levéllel mellékelek. Egy bosszantó lény áll csak utunkban: Alhadion di Grecho. Ne kérdezd, miért, de ha megkapod levelem, ölettesd meg azonnal! Én most Rómában érdeklődöm a lovagok felől, de ha arra érek haza, hogy di Grecho él, kénytelen leszek valami csúfsággá változtatnom önt. A legjobbakat: Donna Khatrina de Ramores." Ez mit jelentsen, di Grecho úrfi?
- Nagyon jól tudja, uram.
A dózse idegesen járkált fel-alá, majd jobban szemügyre vette a gyűrűt.
- A nővérem készítette, ezért folytam bele az ügybe. Persze a gyűrű nem mágikus.
- És ezt honnan tudod, úrfi? - kérdezte váratlanul a dózse.
- Van... van egy pap ismerősöm, aki ért az ilyenekhez. Higgyen nekem, kérem!
A dózse bólintott, majd megkérdezte, hogy ki az az M. di Angelo. Alhadion nem tudta megmondani, majd a dózse megígérte neki, hogy ha bebizonyosodik, hogy Donna Khatrina boszorkány, és máglyára küldték, akkor mindenképpen elengedik Alhadiont.
Alhadion bólintott, majd a két őr visszavezette őt a cellájába.

A negyedik nap éjjelén Alhadion álmában Eldhannal beszélgetett a házuk kertjében. Alhadion hosszú, arany haja ráhullott fehér ruhájára, Eldhan mellette lépkedett teljes páncélzatban, csak sisakját vette le.
- Úgy látom, sikerült. - mondta Alhadion.
- Micsoda?
Álommágiát eddig sose használtál. Ügyes.
- Kösz, Dio. Hogy vagy?
- Á, hosszú történet. Hogy megy a háború?
Eldhan elmondta, hogy a szeldzsuk törökök rajtuk ütöttek első nap, így sok volt a sérült. El Macho volt az első, de hamar felépült.
Alhadion elmondta, mi minden történt vele a börtönben, a bezárástól a dózséval való beszélgetésig. Eldhan elképedve hallgatta, majd eljött a reggel. Elbúcsúztak egymástól, majd mind a ketten felébredtek.