A Káoszúr, Kharinnausz Kháószidusz Drák, és az Árnykirály, Shuan Nirrakk a jövőbeli Magiopolis aranyfái alatt sétáltak, és legsötétebb gondolataikba merültek. Kharinnausz már harmadjára, Shuan másodjára élte át a haldoklás élményét, és egyiküknek sem volt ínyére. A csönd nyomasztó volt, végül Shuan szólalt meg.
- Mit szólsz hozzá? - kérdezte kíváncsian.
- Kihez vagy mihez? - kérdezett vissza Kharinnausz. - Ehhez a soha meg nem születő álomképhez? Borzasztóan fehér.
- Nem. Alhadion Suanir di Grechóhoz.
- Tehetséges ifjú volt. A fiaimat is sikerült átvernie. Ügyes volt, kár, hogy volt, aki még jobb nála.
- A lányom nem jobb, csak...
- Csak mi? Sikerült csőbe húznia őt, és nekünk annyi, a nagy álmunknak vége.
- A te álmod. Én csak szeretném, ha nyugodtan létezhetnék Terrával...
- Nocsak, hova lett a gonosz éned? Az ambícióid? A nagyratörő álmaid, amiket még tőlem örököltél? Az a kis fehérmágustanonc kiírtotta belőled mindazt, amiért dolgoztam veled? Téged is áttérített a maga oldalára, mint a nyomorult kis családját és a barátait? Felelj!
- Tudod, a gonoszság nem mindig célravezető. De jó hírem van számodra. Én vagyok az egyik kapu a másik világba.
Kharinnausz sötét szeme mohón megcsillant, és bár Shuan hátrált pár lépést, Kharinnausz elkapta a csuklóját, és gonosz mosolyra húzta a száját. Shuan szabadulni próbált, de a szorítás egyre erősebb lett, és felszisszent.
- Nagyuram, ez kezd fájni. - mondta Shuan. - Uram...
- Ha te vagy az egyik kapu, Alhadion testvérei és barátja a többi, akkor Alhadion a mag. Tudod, mit jelent ez, ugye?
- Nem, uram. - hazudta Shuan.
Pontosan tudta, hogy ha Alhadion a mágia magja, akkor a kapu és a tulajdonosa, Donna Khatrina el fogja szívni az erejét, és akkor nekik is befellegzett. Shuannak azonban támadt egy ötlete.
- Alhadionnál van az összes varázstárgyunk, és apád pálcája. - mondta végül. - Az előbb megpróbált segítséget kérni tőled.
- Hallottam, de nem akartam megmenteni.
- Miért is?
- Nem vette komolyan akkor, amit mondott. Mostantól viszont szüksége lesz ránk, és nekünk is rá. Segíts nekem, Shuan, és megmentjük a jövőnket.
Shuan bólintott, Kharinnausz pedig elkomorodott egy pillanatra. Nem így képzelte el a visszatérést, és sóhajtott. Shuan sem érezte magát kellemesen, de a tudat, hogy ő, Kharinnausz és Alhadion megóvják a világot a teljes katasztrófától, megnyugtatta, és egy kicsit aggasztotta egyszerre. El sem hitte, hogy ők a világ utolsó reménye.

Janus, Oliah és Eldhan ismét ájult volt. Donna Khatrina körbesétálta Alhadiont, és nem bírt betelni a látvánnyal.
- Ennyi volt, Aranyifjú. - mondta Donna Khatrina, és kacagott. - Lásd be, Shuan Nirrakk, hogy tévedtél kettőnkkel kapcsolatban... És bennem fogsz továbbélni.
Donna Khatrina megérintette Alhadion arcát, és megvágta. Alhadion összerándult, egy villám csapott ki belőle, és a sebből megeredt a vére. Donna Khatrina elővett egy üvegcsét, és abba tette el Alhadion vérét.
- Egy dologban azonban igazad volt, apám. - mondta. - Mindig jó, ha van kéznél egy üvegfiola.
Donna Khatrina odapillantott, ahol korábban Shuan volt, és rátört a sikítófrász.
- Hova tűntél?! Még látnod kell, ahogy enyém lesz az utódod ereje! Shuan Nirrakk, hol vagy?!
Donna Khatrina eltette a fiolát, és odasétált a szélkapuhoz.
Alhadion ismét megmoccant, majd halk nyöszörgést hallatott. Újabb villám futott végig rajta, majd az hatalmas erővel csapódott Donna Khatrina felé.
Donna Khatrina hátrafordult, és mosolygott.
- Itt az ideje megnyitni a kaput és elvenni az erőd. - mondta Donna Khatrina, majd a fiola tartalmához tiszta sötét erőt adott, és felhajtotta.
Hatalmas energiahullám csapta meg, és nekilátott a kapunyitásnak. Donna Khatrina felemelkedett a levegőbe Alhadion fölé három méterrel, és négy energiaoszlop indult tőle a négy foglyáig. Alhadion felől mindenki kapott egy kevés erőt, amíg a kapu egy kis ponton meg nem nyílt.
Donna Khatrina kacagott, és lassan elszívta Alhadion erejét. Alhadionon újabb villám futott végig, de nem ért el Donna Khatrináig.
"Suanir, hallasz engem?" - kérdezte Shuan. - "Suanir! Alhadion Suanir di Grecho!!!"
Alhadionon újabb villám indult el, és kinyitotta a szemét.
- Igen, hallak, Shuan. - mondta halkan. - Segíts, kérlek! Mentsd meg a családom!
"Csak te tudod megmenteni őket." - mondta egy új hang. Alhadion azonnal felismerte, bár sosem hallotta korábban.
- Kharinnausz Káoszúr. Kérlek, fogy az erőm, szükségem van a ti segítségetekre!
"Tanácsot adhatunk, a többi a te dolgod." - mondta Kharinnausz nyersen. - "Hogyan szoktál leszedni egy makacs szúnyogot? Persze ha nem tudod lecsapni."
- Túltöltöm vérrel. Ahogy most Donna Khatrinát is túlterhelem a mágiámmal.
"Remek, okos fiú, hát mégsem kell csalódnom benned! Használd az ereklyéket, amijeid vannak, és fogd apám pálcáját! Az felerősít bármit. Sok sikert, tanítványom!"
Alhadion mély levegőt vett, és felkiáltott. Donna Khatrina odakapta a fejét, és mosolygott.
- Felébredtél, Aranyifjú? - kérdezte Donna Khatrina nevetve.
- Igen. - mondta Alhadion. - Érezni akarod az erőm? Tudni akarod, milyen? Az ereklyéimet akarod? Semmi akadálya! Itt vagyok!
Alhadion koncentrált, minden erejét összeszedte, a gyűrűk és a többi ereklye erejét is beleszámítva, majd mindent felerősített legelső apja pálcájával. Donna Khatrina visítva eleresztette Alhadiont, és a mágikus túlnyomástól majdnem az összes ereklye szilánkjaira hullott, és szétszóródott a padlón.
Az Elemgyűrű, az Elemkarperec és a pálca még egyben volt, majd az Elemékszerek eldarabolódtak, energiájuk felszabadult, és az átjárót kicsi ponttá zsugorították.
Donna Khatrina felsikoltott, majd Eldhan, Oliah és Janus eltűnt.
Alhadion felpillantott, majd a pálcát a kapurésbe szúrta, a szilánkok körbekeringték, majd az átjáró lezárult, és a pici lyuk köré a szilánkok dobozzá álltak össze.
Alhadion megérezte, hogy testvérei és barátja bent vannak, és Donna Khatrina elvette a dobozt.
- Ne! Nem tudja kinyitni! - mondta Alhadion. - Túl erős varázslat tartja zárva!
- Majd meglátjuk, törésálló-e. - mondta Donna Khatrina. - Vége a játéknak, itt az ideje a harcnak.
- Nem. - mondta Alhadion, közelebb, lépett, majd féltérdre ereszkedett, és meghajolt. - Megadom magam neked és a Sötétségnek, Donna Khatrina de Ramores-Nirrakk.
- Ez meg mit jelentsen? Át akarsz engem verni?
- Természetesen nem. Az Aranyifjú ideje lejárt. Itt az idő valami újnak.
- Új személyiség, új név nélkül mit sem ér. Legyen hát, akkor mi lesz az új neved?
- Már ki is gondoltam. Én vagyok Arkhad Aurum, a Rettenetes Aranyvezér. A te oldaladon harcolok.