Zoé szemszöge:

Nem tudom ki milyen ember, de én azt tudom, hogy ha van valami amit utálok, akkor az három dolog. A nagyvárosok, a szerelmes párok és a szűk helyek. Jelenpillanatban egyik nagyvárosból tartok a másikba, egy szerelmes párral, egy szűk helyen. Rosszul áll a helyzetem...

Éppen eléggé idegesített, hogy három napon keresztül ezekkel leszek együtt, nem, hogy még az is, hogy ezek folyamatosan enyelegtek egymással.

Próbáltam elterelni azzal a figyelmem, hogy hátul bámultam ki az ablakon, de három napig ezt csinálni igen unalmas. Szívesebben küzdenék meg 30 szörnnyel...

Néha álltunk meg egy-egy kitérő erejéig, na meg benzint lopni. Itt tudtam meg, hogy Silena azt nézte meg a csomagtartóban még New Yorkban, hogy van-e valamilyen csövünk.

Felváltva vezettek Charlesal és Silenával.

Los Angelesben egyből Hollywood felé vettük az irányt, meglepő, hogy egyetlen szörny sem állta el az utunkat eddig.

De persze gond mindig akad.

Most egy 5 méteres vas kapu volt, ami elállta az utat a stúdióktól.

Kiszálltunk a kocsiból és csak döbbenten bámultuk az ajtót.

Ekkor Silena gondolt egyet és megnyomta a kapu melletti csengőt.

- Ez most komolyan... - mondtam.

- Na ja. - mosolygott Charles.

Egy középkorú férfi nyitott ajtót.

- Jó napot. - mosolygott Silena. - Lee Flecherel szeretnénk beszélni.

- Hogy kivel? - nyomta magába az ebédjét a férfi.
- Lee Flecher.
- Ő már több éve nincs a színészek között.

- Biztos? - terelte el a figyelmét az őrnek.
- Igen kisasszony. Megkérném, hogy távozzon. - mutatott a kijárat felé az ürge.

- Azta. - akadt fel silena szeme, majd megtapogatta a férfi karját. - Azta. Maga biztos kondizni jár!

- Igen, de...

- Kardio edzéseket végez, vagy inkább úszni jár.

Silenát láthatóan nem zavarta, hogy Charles, milyen szúrósan bámulja őket. Az állkapcsa teljesen megfeszült.
- Úszni járok. - felelte a biztonsági őr, az arcán egy mosoly jelent meg.

- Sejtettem. - kuncogott Silena.
Charles mind-e közben odasétált az őr háta mögé, aki teljesen elvesztette az idő és a tér érzékét Silena miatt, majd Charles ökle lendült, a férfi pedig ájultan eldőlt oldalra.

- Most ezt minek kellett, már majdnem megpuhítottam! - háborodott fel Silena

- Bocsi türelmetlen vagyok. - puszilta homlokon a lányt.

Az őrhöz sétáltam és megfogtam a lábát.

- Inkább segítsetek, egy ájult fickó Hollywood csillagán, kicsit sem feltűnő. - gúnyolódtam.

Charles megfogta a karját, Silena pedig a másik lábát és bevonszoltuk a férfit az egyik bokor mögé.

Egyáltalán nem ilyennek képzeltem ezt a helyet. A stúdiók mindegyike olyan hosszú volt mint egy villa, és olyan magas mint három vagy négy emeletes ház. A házak oldalán hatalmas arab számok szerepeltek. Az egyesnél voltunk.

- Azt mondtad hetes ugye? - kérdeztem halkan.

- Ja. - bólintott a Héphaisztoszos kölyök.

- Akkor már csak meg kell találnunk, a nélkül, hogy bármelyik őr kidobna minket. - pillantottam a kettes stúdió előtt szobrozó őrökre.

- Szerintem azok csak szereplők. - mondta Silena.

- Majd ki derül. Menjünk. - ajánlotta Charles.

Lee szemszöge:

- Most pedig a sztárok sztárja, Lee Flecher következik!

A végszót meghalva, beléptem a színpadra.

A reflektorok megvilágították az arcomat.

A legszexisebb mosolyomat villantottam, hogy mindenki úgy csodálja mintha valójában nem a tévében, hanem előttük állnék.

Beképzelt vagyok?

Az egyáltalán nem kifejezés egoizmusom mértékére.
A mikrofon előttem állt, már éppen nyúltam érte, amikor a fények kialudtak.

Ez nincs benne a forgatókönyvben...

- Mi történt? - kérdeztem.

Válasz viszont nem érkezett, majd a lámpák megremegtek és derengés futott végig a helységben.

- Bocs Lee. Újra vesszük. - mondta a rendező. - Mi a franc van? - kiáltott hátra a statisztáknak.

- Kiment a biztosíték. - mondta az egyik.

- Mr. Flecher! Mr. Flecher. - sietett hozzám a segéd asszisztens.

- Mi az Scar?

- Valakik beszélni szeretnének önnel? - lihegte.

- Kik? Rajongók?
- Nem hiszem. Kamaszok, akár csak ön.

- Alex! - kiáltottam a rendezőnek. - Amíg rendezitek a dolgokat...

- Persze. - ült le a székébe a férfi. - Szünet emberek!

Az öltözőm felé siettem.

A kanapémon egy lány ült, akivel eddig életemben egyszer találkoztam. A tükör előtt egy másik lány állt. Míg kemény, nyugodt, tökéletesen érzelemmentes arccal egy fiú nézte a jelmezeket.

- Árnyék Zoé, Silena Beugard, és Charles Beckendorf. - mosolyogtam. - Minek köszönhetem látogatásotokat Hollywoodban? éppen forgatásról jöttem, úgyhogy gyorsan mondjátok.

A három kamasz egymásra nézett. Az arcuk komoly volt.

- Lee. Mire emlékszel? - kérdezte Zoé.

- Arra, hogy forgatás van bogaram és én itt vagyok. Pedig én vagyok a sorozat sztárja!

- A köd. Elhiteti vele, hogy ez a valóság. - mondta Charles.

- A köd? Ne nevettes Beckendorf! Ez az én világom. 2008. júniusára be kell fejeznünk a sorozatot, utána vissza megyek majd a táborba, mielőtt még Luke bevezetné a hadseregét a labirintuson keresztül. Tényleg Percyék elindultak már? - dobtam le magam a kanapéra Zoé mellé, aki csak undorodva a karfára tapadt inkább.

- Lee. - egy erő azt súgta, hogy nézzek Silena szemébe. - 2012-öt írunk. - mondta. - Csak a köd hiteti el veled mind ezt. Azt teszi amit te akarsz.

- Silena, milyen elme bogyót vettél be. 2008. június 15-e van.

- Tévedsz. - makacsolta meg magát a lány, felállt és elém guggolt. - A labirintus elpusztult. Percy győzött, de mi... - nézett körbe. - De mi meghaltunk.

Felnevettem.

- Nekem eléggé elevennek tűntök mind. Ahogy jó magam is. Ha nem probléma, vissza kell mennem a forgatásra.

Zoé felpattant, de nem tett semmit, mivel Silena leállította.

- Bízd rám. - mondta, de nekem ebből elegem volt. 2012 butaság. Vár rám a színpad, a reflektor, Alex, és a stáb.

Visszamentem a forgatásra. Silena viszont a sarkamban volt.

- Lee kérlek várj! - mondta.

- Hülyeségeket beszéltek, nap szúrást kaptatok, egyáltalán mit keres itt Zoé, nem apám húgánál kéne célbalövőset játszania?!

- Lee! Tudom, hogy hihetetlenek és képtelenségnek tűnik. De ez az igazság! A labirintus elpusztult, a Titán Háborúban győztünk. De most más feladat vár ránk!

- Kösz. Nekem jó itt! Azt csinálok amit akarok. Nem kell tartanom a szörnyektől. És megkapom a várt Happy Endemet. - húztam meg az üveget, majd meghallottam Alex visszaszámlálását.

5...4...

- Lee kérlek! Csak figyelj! Nyisd ki a szemed! Ha odakint nem látsz semmi furcsát elmegyünk. - ajánlotta Silena.

- Mi?! Silena! - háborodott fel Zoé.

3... 2...

- Akkor mehettek. - válaszoltam.

1... FELVÉTEL!

- Most pedig a sztárok sztárja, Lee Flecher következik!

Beléptem a színpadra és elkezdtem a szövegemet mondani a mikrofonba. Hiába koncentráltam, olyan volt, mintha a hangom egyre távolabbról szólna.

Abbahagytam a szöveget.

- Gáz van a mikivel... - néztem Alexre.

De a rendező szék üres volt. A kameránál nem állt senki. Csak Silena állt a stúdió szélén. A színpad alólam eltűnt, egyetlen egy reflektor világította meg a helyet és a vészkijárat lámpáé. A díszlete a sorozatomnak eltűnt, a helyén, egy bohóc fej és valami kastély szerűség volt.

Silenához fordultam.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Csak a köd volt Lee. - a lány szemében együttérzés és szomorúság csillogott. - Sajnálom.

- Amit mondtál...

- Sajnos igaz. A labirintus....

- Meghaltam. - motyogtam.

- Igen. Sok minden történt az elmúlt 4 év alatt. A háromnegyedét magam sem ismerem. De megtudhatjuk. - nyújtotta felém a kezét.

Silenát jól ismerem. Nem is ő lenne, ha nem ezt mondaná. Csak Annabeth veheti fel vele a versenyt együtt érzésben.

Megfogtam a kezét és mosolyt erőltetem az arcomra.

- Ti mind...

- Igen meghaltunk! Mért mindenki ezzel kezdi. - bosszankodott Zoé. - Mehetnénk?

- Aha, de valaki mesélje el, hogy mi folyik itt.

- Majd a kocsiban! - vágta rá Zoé.
- Ennek meg mi baja?

- Együtt kellett utaznia velünk, miközben mi percenként csókolóztunk, vagy csak simán flörtöltünk egymással. - húzott az ajtó felé.

Elkerekedett szemekkel Charlesra néztem.

- Ti mikor jöttetek össze?! - kérdeztem döbbenten.

- 2008 végén. - mondta Beckendorf.

- Haver.... Gratula. - öklöztem össze vele. - És mi volt ha már így együtt vagytok 5 éve!

- Én a titán háború előtt, Silena pedig a titán háború alatt halt meg, úgyhogy gyakorlatilag csak 11 hónapja vagyunk együtt.

- No és az majdnem egy év! Volt valami érdekes... - ült ki egy pimasz mosoly az arcomra.

- LEE! - rántotta ki majdnem a helyéről a karomat Silena. A szeme szikrákat szórt sértettségében. - Attól még, hogy Aphrodité természete olyan...

- Hogy az első randi után az ágyban kötnek ki, legalább is legjobb esetben az első után, nem pedig öt perc múlva? - nagy meglepetésemre ez Zoé volt.

- Vadásznak neve szerelmi ügyben kuss! - oltotta be Silena.

- Na ti mennyetek és beszéljétek meg ezt csajok. - engedtem el Silena kezét. - Mi pedig haverok módjára megvitatjuk ezt Beckendorfal. Szóval, haver mi történt és mi nem történt? - vonogattam fel folyamatosan a szemöldökömet.

Annyira imádom, amikor Beckendorf felveszi azt a 'ne kínozzál fejet'.

- Lee, nem lehetne ezt mellőzni.

- Nem haver, régóta ismerem Silenát, kíváncsi vagyok mennyire hasonlít az anyjára ebben is! Ja amúgy sokáig legyetek együtt. Tök cukik vagytok, ti vagytok az ex Héphaisztosz és Aphrodité pár. Mázlid haver, hogy Clarisse lány,könnyen lecsaphatta volna a kezedről ha fiú lenne. Vagy ha meleg lenne a két csaj.

- A fiúkat szeretem! - kiáltotta Silena.

- Menjünk már! - kiabálta Zoé.

- Jó de vigyázzatok, az ajtónál, mert ott van egy...

- ÁÁÁ! - kiáltott fel Zoé és termett a kezében egy íj.

- Pokolfajzat. - fejeztem be. - Le ne lődd! Tudod mennyi időbe tellett megszelídíteni? - vettem ki a kezéből az íjat.

- Te meg mi a francért szelídítettél meg egy rohadt pokol kutyát?! - kiabálta dühösen Zoé, na ennyit nem hallottam még pont őt káromkodni.

Elhúzott szájjal rá néztem. - Bogaram. - mosolyogtam rá. - Egy unatkoztam, kettő tök cuki, három, hogy legyen mit kérdezned!

- Nem vagyok a bogarad.

- Igazából... - szólalt meg Silena. - Ha a prófécia igaz, akkor ti lettetek Apolló és Artemisz, tehát félig meddig tesók lettetek....

- Kezdem érteni, miért ideg beteg folyamatosan Artemisz.

- Húgi?! Na árnyékutazunk a pokol fajzattal, közben ti szépen tartotok nekem egy esti mesét, hogy pontosan mi is történik. Hiszen valahogy élek, pedig meghaltam, roppant kíváncsi vagyok mire kel szerénységem segítsége. - vigyorogtam önelégülten.

- Szerintem küldjük vissza az Alvilágba. - nyögte Zoé.

- NEM! - mondta határozottan Silena - Végre kell hajtanunk a próféciát és, ha valóban Lee is az ikhórok közzé tartozik akkor felfog támadni.

- Ikarusz? Nem nekem van szekerem nem kell nekem szárny, hogy repüljek. - ráztam meg a fejem.

- Ikhór te barom! - forgatta a szemét Zoé. - A halhatatlanok és az istenek aranyvére!

- A hajam elmegy arany színűnek, az pedig tény, hogy arany díjat érdemlek az alakításaimért, na de azért a vérem még nem arany. - tártam szét a karomat.

Zoé megfogta a zsebkését, és végigszántott vele a tenyeremen. Ijedten felkiáltottam és a kibuggyanó arany színű véremet bámultam.

- Mehetünk végre? - kérdezte Zoé, miközben a kését tisztította a pólójában.

- HÉ! Itt lesz egy heg! - háborodtam fel. - Így nem vehetek részt a felvételen! Egy kéz krém reklámot fogunk forgatni!

- Csak a köd beszél belőled! - csicseregte Zoé.

- Legalább adjatok már valamit! Ez rohadtul vérzik!

Sziasztok! Végre túl vagyunk az előadáson, próba közötti szünetekben még sikerült is megírnom ezt a részt. Részek csütörtökönként lesznek, úgy mint eddig, ez egy kivételes alkalom.