6 nappal később...

Clarisse szemszöge:

Az előttem lévő Zöldfülűre mosolyogtam, inkább vicsorogtam. Mindenki megpróbál beetetni, hogy Árész kölyke. Ugyan már! Csak nézzenek rá!
Vézna! Gyenge! Béna! Puhány!
A csengő megszólalt és pedig két vállra fektettem a fiút. 
- Nem ajánlom, hogy még egyszer visszagyere. - fenyegettem meg a fiút. 

A srác kimászott alólam és elmenekült. Hogy lehetne Árész fia?! 
Thalia a fa törzsének dőlve figyelt engem. 
- Mi az Villámlány? - fásliztam ki a kezemet.
Thalia közelebb sétált. 

- Beszélnünk kell.

- Miről? - ráncoltam össze a homlokom és pillantottam féloldalasan rá.

- A prófécia... - sétált el mellettem, majd tovább ment az erdő felé. 

- Ó a francba... - motyogtam.

Dühösen a szőnyeghez vágtam a fáslit, és követtem Thaliat.

3 napja volt egy kellemetlen esetem Polluxal. Segítettem a srácnak, a harcban, mind a ketten szereztünk pár különös sebet....

Az erdő előtt megálltunk. Nico, Percy, Katie és Pollux már vártak ránk. 

- Mi van már megint? - vontam kérdőre őket. 

- Meg van Zoé. - mondta Percy. 

- Értem. És ehhez én mért is kellettem, pont most kezdeném el elverni a következő Zöldfülűt! - méltatlankodtam. 

- Mert új híreim is vannak, amik lehet, hogy érdekelnek. - mondta enyhe szarkazmussal a hangjában Nico. - Mondhatom? - pillantott rám, a Szellemkirály. - Remek. Tegnap lementem az Alvilágba, nem csak Zoé van az eltűnt lelkek listáján. 

- Nico, térj a lényegre. - forgatta a kezében Thalia a dárdáját. 
Ezekért imádom Thaliat, sokkal szimpatikusabb, mint az Eszes csaj. 
- Szóval azt hittük....

- Hittétek! - szóltam közbe.

- Clarisse, légy oly kedves és ne köss belém. Én nem Percy vagyok, vagy Thalia, hogy gondolkodás nélkül neked essek. Már bocs. - pillantott az említett két személyre. - Úgy hittük csak Zoé támadt fel. Nem hinném. Akik eltűntek, Lee Flecher, Charles Beckendorf és Silena Beugard. 

- Silena... - motyogtam az orrom alatt. 

Örülnöm kéne de... 

- Apollón, Héphaisztosz és Aphrodité kipipálva. - jegyezte meg Katie. 

- Aha. Maradt Athéné... illetve őz mind tudjuk, hogy Annabeth az, csak Percy nem engedi, hogy elmondjuk neki. - mondta Thalia. - Továbbá....

- Annabeth maradjon ki ebből, addig ameddig lehetséges. - szólalt meg Percy.

- Percy... - szólalt meg lassan Nico. 

- Nem érdekel. Ne mondjátok el neki!

Az egyik fához sétáltam. Hogy a többiek ne lássák az arcom. 
Silena él. Itt van valahol. Valószínűleg ő Aphrodité. 
- Mondom! Maradt Athéné, Héra és Hermész. 

- Meg még meg kell találnunk őket. - egészítette ki Katie. 

Polluxra néztem. A fiú valamin gondolkodott. Odaléptem hozzá. Kicsit sem idegesít, hogy képes volt egy év alatt lenőni engem és hiába vesztette el a testvérét Castort, még Daidalosz halála előtt, túltette magát rajta és ha nem tudnám, hogy az apja Mr. D... elmehetne egy gyengébb Árészosnak. 

- Mi a baj? - suttogtam.

- Valami baj lesz. - válaszolta szűk szavúan. 

- És hol van Zoé? - fordultam vissza a többiekhez. - Azt mondtátok tudjátok hol van. 

Csak most vettem észre, hogy Percy és Thalia elkezdett vitatkozni. Ez mostanában egy eléggé megszokott jelenség. De egyre durvább vitáik vannak. Legutóbb Nico avatkozott közbe, hogy ne rántsanak egymásra fegyvert. A vita témája Annabeth. Elmondjuk- e neki? Ne mondjuk el neki? Istenem.... Így is úgy is el kell majd neki, most nem tök mindegy mikor?! Nem értem mért ragaszkodik ennyire ehhez Percy!

- Hagyjátok már abba! - csattantam fel. - Úgy viselkedtek mint Zeusz és Poszeidon! Azt kérdeztem, hol van Zoé!

- Mutatom - indult el az erdő belseje felé Nico. - Ha bárki kérdezi, szörnyekre vadásztunk csoportosan!

- Rendben. - mondtam.

Thalia és Percy szócsatázása közben nagyon nagy öröm volt az erdőben sétálni. Mint lenyelni egy legyet. Ha így folytatják tényleg lefogom őket csapni, pont mint egy legyet....

Az erdő kísérteties volt. Úgy ismerem mint a tenyeremet, de most.... Leginkább a patak, az ég, és a növények zavartak. Tehát minden.

A víz mintha folyamatosan irányt váltott volna a medrében. Néha feltorlódott egy helyen, majd mintha nem is létezett volna itt semmiféle víz. Az ég sem volt túl szívderítő. A megszokott kék ég, helyenként egy-két bárány felhővel, most tele volt viharfelhőkkel. Valami baj van a mágikus időjárással? A nővények... amint Katie elsétált előttük, lehet, hogy az istenes bigyó egyik mellékhatása a hallucináció és a látomások, mivel megmernék rá esküdni, hogy duruzsolnak és 2-3 centit nőnek! 
Megráztam a fejem. Vagy csak ennyire idegesít, hogy Percyék vitatkoznak. 

Zeusz oklénél, egy alak állt. Egy köpeny szerűséget viselt, amikor meglátta Nicot levette a fejéről a csukját. 
- Nico. - biccentett Zoé. 

- Szia Zoé. - mosolyodtam el. - Mondanám, hogy örülök, hogy látlak, de nem örülök.
- Szóval ők lennének az új istenek. - mért végig minket Zoé. Most lett olyan érzésem, mintha ló vásáron lennék és én lennék a ló...

Új istenek... nem tetszik ez nekem.
Zoé a vitázókra nézett, majd a patakra és az égre. 
- Látom a képességetek fejlődik. - jegyezte meg közömbösen.

- A mi? - kérdeztem. 

- Hamarosan kiderül. - fürkészte tovább a már említett két... izét....

- Honnan tudsz ilyeneket?  - kérdezte Nico.

- Amikor feltámadtam a kisistenek palotájának udvarában ébredtem fel. Az olimposzi tanácsot összehívták, de most a kisisteneket meghívták. 

Katie döbbenten felvonta a szemöldökét. - A kisisteneket sohasem szokták meghívni!

- Ők is pont ezt furcsálták. Az istenek keresnek minket. De... a kisistenek többsége segített elbújni.

- Várj. Csak egy kérdésem van! - szólaltam meg. - Hogy, mi van?!

Zoé egy szemforgatással válaszolt. Percy és Thalia még mindig veszekedett. Zoé felpillantott az égre, majd megint rájuk nézett, a hülye is látja, hogy vár valamire. 

- Az istenek a próféciával kapcsolatban üléseztek, melyre a kisisteneket is meghívták. Nem tudom minek köszönhetően a kisistenek, Nemezisz, Hekáté, Niké, Hüpnosz, Írisz és még jó páran megvédtek engem és nem adtak ki az isteneknek. Eddig világos?

- Aha. - bólintottam. - De mért akarnának kiadni?

- Zeusz parancsba adta, hogy a 13 félvért fel kell kutatni és a színe elé kell vinni.

- Hát ez pazar! - háborodott fel Pollux. - Megvan mért lesz baj...

- Mit akar tőlünk? - kérdezte Katie.

- Remek kérdés. De azt nem kötötték a kisistenek orrára, csak annyit, hogy fogjanak el minket. Pont ezért akarnak segíteni nekünk. 

- Zokniagy tudom, hogy nincs agyad, de nem vagy képes felfogni, hogy ha nem szólunk Annabethnek meghalhat?! - kiáltotta Thalia, de jó, hogy nem a táborban vagyunk. 

- De nem akarom, hogy megint bajba keverje magát! - csattant fel Percy.

Thalia szeme gyűlölettel volt tele, felemelte a dárdáját és Percyre támadt. Percy elővette Árpályt és egymásnak estek. Nico mellettem hangosan felsóhajtott.

Zoé arrébb rántotta Katiet, aki fél lábbal a patakban állt. Jól tette annyi szent, mivel, a patak életre kelt. Nicoval, Lativel, Polluxal és Zoéval minél távolabb hátráltunk a víztől és a két csatázótól. Az ég is mennydörgött. A patak lassan megáradt és az ég felé kezdett nyújtózkodni. 

- Te jó ég... - suttogta Nico.

- Te erre számítottál mi? - mondtam Zoénak. 

- Zeusz és Poszeidon elég gyakran csatáztak. - felelte. - Az erőnk folyamatosan nő. Hiszen istenek lettünk. 

Percy és Thalia összecsapott, abban a pillanatban egy villám cikázott át a felhők között és egyenesen a víz felé tartott. 

A szám tudatosan mosolyra húzódott. Harc az ég és a víz között, igaza van Zoénak. 

- Hagyjátok abba! - kiáltotta Nico.

- Mért hagynák abba? - kérdeztem.

- Nem most kell harcolni így is van elég gondunk. 

Csak figyeltem őket. Nem rémlik, hogy valaha is ilyennek láttam volna őket. A harc lassan vérre ment. Nekem pedig egyre jobban tetszett ez az egész. Kár, hogy nincs itt a lándzsám, de az öklöm még meg van.

Megindultam feléjül, de egy kar landolt a vállamon. Zoéé. A lány a fejét rázta, jelezve, hogy ne merjek beleavatkozni.

- Tévedtem... Ez az. - motyogta gondterhelt arccal Pollux.

A szél is elkezdett fújni, a föld í hömpölygő víztől egyre jobban remegett. Aztán Thalia felül kerekedett Percyn és megemelte a dárdáját, az a hajlás szög a karddal... ez meg mit csinál?! Még megöli!

- ELÉG! - kiáltotta Pollux. A két csatázó körül szőlőindák lőttek ki a földből és a karjukra meg a lábukra tekeredett. Majd mind a kettőt a földhöz préselte. 

- Wáó. - tátogtam. - Ez durva volt.

- Meg te is. - nézett rám. 

- Én miért is? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ahogy rájuk néztél, mint amikor a hentes levágni készül egy disznót! Konkrétan szemmel irányítottad a csatát! 

- Nem csináltam semmit! - védekeztem.

- Bocs, hogy nem vagyok a visszajátszás istene, hogy lejátsszam milyen arcot vágtál.

A düh azonnal elöntött. - Hányszor mondjam, hogy nem tettem semmit?!

- Clarisse...

- Mi van?! - kiáltottam rá Katiere.

- Sajnálom... De igaza van. - segély kérően Nicora nézett.

A szellemkirály bólintott. - Bocs... De tényleg azt csináltad.

Zoéra néztem. Nem lepődött meg, mint a többiek. 

- Mit tudsz még? - néztem rá. - Miket meséltek ez alatt a... mióta is élsz?

- Hat napja. - válaszolta

- Szóval mit meséltek ez alatt a hat nap alatt a kisistenek?

- Sok mindent. - igazította meg a köpenyét. - A képességeink egyre jobbak lesznek, megkapunk mindent amit az istenek, akiknek az erejét birtokoljuk. Minden jót és minden rosszat egyaránt. A személyiségre nem tudom mennyire hat ki... de ahogy elnézlek titeket. Nos ezt ti is látjátok. - a fejébe csapta a csukját - Nekem mennem kéne, úgyhogy gyorsan mondjátok, ha van valami hír.

- Meg van még három. - mondta Nico.

- Kik?

- Lee Flecher, Charles Beckendorf és Silena Beugard. 

Zoé összeráncolta a homlokát. - Ők... lent voltak velem. Szóval feltámadtak. Megkeresem őket, ti tartsátok a látszatot. - megszaporázta a lépteit és mire kettőt pislogtam, már eltűnt a fák sűrűjében. 

- A világért sem akarlak titeket zavarni! - hallottam meg Thalia hangját. - De eleresztenél Pollux?

- Öhm... Nem igazán tudom, hogy kell... - látszott Polluxon, hogy mindjárt elneveti magát.

- Na vágjuk ki őket. - mondtam

.- Ne bántsd a szőlőindámat! 

- Szedjetek már ki innen! - kiabálta Thalia.

Íme a következő rész, páran észrevehettek, hogy Pedrixünk "átváltozott" Polluxra, mivel eltévesztettem a könyvbéli nevet. De utána néztem, úgyhogy az előző fejezetben is át lett javítva. Remélem tetszett, commentekre nagyon szívesen válaszolok! Következő rész egy hét múlva várható.