Nico szemszöge:

Vacsora alatt Thalia elhúzott szájjal gondolkodott. Jessica leginkább vagy tikkelő szemmel rá pillantott a szoba szélén álló virágra, vagy érdekfeszítően az ételére figyelt. De a társaságból senkinek sem volt étvágya. Én megettem a levest, de a másodikat nem bírtam legyűrni a torkomon, a gyomrom keményen taszított minden létező ételt. Jess is többnyire csak terelgette a krumplit a tányér egyik oldaláról a másikra. Annabeth valamit jegyzetelt a jobb kezével, míg a ballal néha a szájához emelt egy falatot, de látszott, hogy a próféciával vagy valami teljesen mással foglalkozik. Mondjuk mást ne várjunk a bölcsesség istennőjétől. Egyszer annyira elmerült, hogy a fémre harapott rá, Percy abban a pillanatban elvette a tollat és a füzetét.

- Hékás! - csattant fel Annabeth.

- Ha megetted vissza kapod. - vágta rá Percy.

Annabeth duzzogva bekapott három falatot, majd letette a villáját. - Befejeztem. Kérem a füzetem!

- Egyél. - mondta Percy, de ő is csak terelgette az ételt.

Vacsi után mindenki ment a maga dolgára. Percy és Annabeth kézen fogva sétált ki a teremből. Jessica megállt a növény előtt összefont karokkal és valamit mondott neki halkan, de dühösen.

Thalia elkapta Zoé karját és maga után rángatta az emeletre. Lee magában dúdolt valamit, miközben a tányérokat szedte össze. Silena és Beckendorf még vacsi első 15 percében leléptek valahova. Katie Leenek segített és másodpercenként rászólt a fiúra, hogy fogja már be.

- Jess most őszintén. - álltam fel és indultam el felé. - Mi bajod van?

- Semmi! - varázsolt vidám mosolyt az arcára. De látszott, hogy megjátssza magát.

Halkan felsóhajtottam és a növényre néztem. Bár tudnám mit piszmognak.

- Mennyire semmi az a semmi? - kérdeztem.

- Komolyan semmi!

- Jess. - mondtam unottan.

- Komolyan a definícióját akarod? A semmi az a valami ami az által van, hogy nincs.

- Hogy mi van?! - nézett ránk Lee.

- Semmi Lee pakolj tovább. - vágtam rá, mielőtt oly beképzelt Leenk, mint amennyire fényesen ragyog a Nap megszólalna.

- Hát jó. - vonta meg a vállát.

Lee szemszöge:

Máskor általában mókásnak tartom, ha túlbonyolítják az emberek az érzelmeiket. De most komolyan, hogy Nico totálisan vak azon meg se lepődöm. Hádész fia! Hádésznak az a romantikus, ha szeretett hölgyünket elraboljuk és levonszoljuk az Alvilágban. Van ennél nevetségesebb? És, hogy csak azért is belénk szeressen megetetünk vele egy varász almát. Ez a világ leglogikusabb tette nem? Na de, hogy Jess... Jessica csak kerüli az elkerülhetetlent.

A szerelemet, bárki megmondhatja nem kell túlbonyolítani. Annabeth egyszerűen lerendezte. Percy sem akadékoskodott sokat. Luke és Thalia is hamar összefog jönni, hiszen ismerik egymást. Zoé... ő Artemisz, neki ilyen hülyeségekre egyáltalán nincs szüksége! Katienek meg Travis tetszett még régen és ahogy elnézem azóta is szenvednek... Ez valami anya lánya dolog, amit megkaptak Démétertől és Perszephonétól, vagy mi a szarért szenvednek itt?! Charles és Silena sem bonyolította túl és milyen jó, hogy én agyalok ezen, miközben Silena a szerelem istennője! Hát... valamit csinálhatna...

Katie megbökte a vállamat. - Ma még összeszeded, vagy maradsz a szekrény állásánál? - célzott a kezemben tartott tiszta edényekre. 

- Jé. Életedben először mondtál valami majdnem vicceset.

- Igyekezz már! - szólt rám.

- Jól van na anya... - gúnyolódtam.

- Hogy lehetsz még mindig ugyanannyira idegesítő, mint pár éve?

- Csak ti öregedtetek, én még mindig fiatal vagyok, szerény és iszonyatosan jó képű. - ajándékoztam meg legvonzóbb mosolyommal Katiet.

- Szerény. - bólogatott gúnyosan. - Persze, hogy az vagy, nem a beképzelt szót kerested a szótáradban?

- Nem, de kihagytam a legszexibb mosolyút, akiért lányok ezrei harcoltak, hogy elvigye őket randira. - emlékeztem vissza a régi szép időkre. Szépek is voltak.

- Ó nézd csak. - lépett egy enciklopédiához Katie. - Te jó istenek! - kapott az arcához. - El kell ismernem Lee, hogy tényleg iszonyatosan híres lehetsz, ha téged írtak be a beképzeltség jellemzéséhez.

- Hogy mi van?! Biztos, hogy nem!

- De ide van írva! - mosolygott gúnyosan, amiből azonnal tudtam, hogy hazudik.

Elkaptam a kezét és magamhoz rántottam, mire az enciklopédia kiesett a fogásából. Az arca kb. 10 centire volt tőlem. Amit bevallom, nem kicsit élveztem. Rámosolyogtam Katiere, akinek az arca olyan vörös volt, mint a kertben lévő rózsák. Ha belegondolok, hogy 2008 óta nem kezdtem ki egy lánnyal sem, belesajdul a szívem és nagyon az se tartott vissza, hogy hála ezeknek a hülye éveknek Katie három évvel idősebb nálam.

- Lee. - nyögte ki nagy sokára.

- Igen? - vontam fel mosolyogva a szemöldökömet.

- Tudod, eddig úgy tartottam, hogy egész jól nézel ki, de most, hogy így közelebbről is megcsodálhatlak. Tévedtem. - vonta meg sajnálkozva a vállát.

A mosolyom azonnal lehervadt.

- Tessék? - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Ne vedd sértésnek. De... a szemeid nem éppen olyan mély kékek, mint gondoltam sőt, kifejezetten pocsolyára emlékeztetnek, meg az a krumpli az orrod helyén... Milyen jó, hogy isten lettél, legalább azon másíthatsz. Ajánlom is. - lépett el előlem és sétált ki a teremből.

Én pedig csak álltam, majd az egyik tükör elé sétáltam és elkezdtem bámulni magam.

- Jess... csak mond ki, hogy mi bajod, mert kicsit kezd elegem lenni. - mondta tőlem nem messze Nico... ezek még mindig itt tartanak?!

Jaj istenek... az ott egy ránc?!

- De nincs semmi bajom!

Te jó. Szent. Ég! Oldal nézetből tényleg olyan az orrom mint egy krumpli!

- Jessica!

- De Nico, tényleg SEMMI!

- Jessica, Nico. - fordultam feléjük - Van egy élebe vágóan fontos kérdésem.

- Kérlek, te inkább ne szólj bele. - sóhajtott fel rosszallóan Nico.

- De beleszólok, mert ez fontosabb bárminél!

- Jó. - adta meg magát Jessica. - Mond.

- Szerinted oldal nézetből krumpli formájú az orrom? - kérdeztem.

- Ez mért lenne életbe vágóan....

- Csak válaszolj!

- Nem.

- Huh. - nyugodtam meg, és Nicora néztem. - Nico, szerinted van az arcomon valahol ránc.

Nico úgy nézett rám, mint egy idiótára, de ezt már megszoktam.

- Igen.

Eltátottam a számat. - HOL?!

- Amikor felvonod a szemöldököd, a homlokodon.

- Sürgősen le kell róla szoknom! - mentem vissza a tükörhöz. - Folytathatjátok az érzek irántad valamit, de megpróbálom leplezni játékot!

Jess szeme itt kerekedett el. - LEE!

- Hoppácska. - feleltem bután. - Kicsúszott. De bakker. - néztem a meglepett Nicora. - Fiú, lány. - karoltam át őket. - Érzelmek. Ez mindenkinek egyértelmű, kivéve Niconak, de neki elnézzük, Hádész romantika terén nem túl jó példakép.

- Mintha te az lennél.... - forgatta a szemeit a fiú.

- A szerelem csodálatos. - hagytam figyelmen kívül.

- Légyszi ne kezd...

-  Hiszen egy musicalből idézve : mámort hoz és kéjjel kínál...

- Kezdi... - rázta meg a fejét Nico.

- ...minden száj és bájos szempár. Csók, ha csattan, láb ha röppen. Nadrág csusszan, ágyú dörren. Élj ahogy jól esik. Nem baj ha meg is lesik. Tedd azt ami élvezet, bizsergesd a tested, lelked. Tehát megkérdem: Ti mért nem kezdtek el járni?

- Lee... - szorította össze a fogát Jessica. - Ehhez neked semmi közöd.

- De.

- Tényleg Jessicának vagy Niconak hívnak, vagy talán felcsaptál Aphroditénak?

- Nem, nem és nem. De... - léptem hátrébb és fordítottam őket egymás felé. - Alig egy órája nézem ahogy szenvedtek és már elegem van belőletek.

- Az érzés kölcsönös. - morogta Nico.

- Ennek fejében. - hagytam ismét figyelmen kívül. - Azt ajánlom, ti beszéljétek meg, hogy kinek mi nyomja pici szívét. - löktem meg őket, mire Jessica neki csapódott Nico mellkasának. - Én pedig nem zavarok. - Kerültem ki őket és mentem ki az ajtón, majd becsuktam magam után. Az ajtó félfának Silena támaszkodott.

- Mennyit hallottál? - mosolyogtam rá barátságosan.

- Az egészet. - felelte.

- Jobb szerelem istennő vagyok mint te.

- Az.... Istennő, feltétlenül. - bólogatott hevesen.

Lehunyt szemmel felnyögtem.

- Imádom, amikor elszóld magad, vagy csak szimplán hülyeséget mondasz. - mosolyodott el melegen Silena.

- Hogy hogy nem Beckendorffal vagy? - indultunk el az emelet felé.

- Beült a könyvtárba keresni némi információt amin elindulhatunk...

- Értem. - feleltem.

Silena nem volt jókedvű. Egyből kiszúrtam. Az egyik legjobb barátom volt a táborban. Az egyetlen olyan Aphrodité lány akivel nem jártam. És még mindig nem akarok. Abból nagy baj lenne...

- Ne aggódj nem lesz baj.

- Tudom... De... Félek, hogy mi lesz. - tudtam mire gondol. Nem a szülőkre, hanem Charlesra.

- Ugyan te és Beckendorf elválaszthatatlanok vagytok. Ilyen hülyeségekre ne is gondolj. - fogtam meg biztatóan a vállát.

Silena elmosolyodott, majd megölelt. Magamhoz öleltem őt, majd hagytam, hogy ellépjen tőlem és rá mosolyogtam.

- Köszi. - mondta. - Na megkeresem Charlest. Thalia szeretne ma még egy tanácskozást tartani. - indult el a keleti szárny folyosóján.

- Minek?! - kiáltottam utána.

- Ismered Thaliat! Szeret főnököd játszani! - tűnt el a sarkon.

Felsóhajtottam és elindultam az emeltre, majd a lépcsőn csináltam egy 180°-os fordulatot, mert rájöttem, hogy a konyhában hagytam a zeneszöveges füzetem. Benyitottam az ajtón, majd fennakadt a szemem.

Nem mindennapi látvány Hádész fiát egy lánnyal vagy bárkivel csókolózni látni. A problémám viszont az volt, hogy láttam a füzetem... az ebédlő asztalon volt... Jessica mögött... és megígértem, hogy nem zavarok.

Na ágyuk hangosan dörögjetek!

Osonva mentem be az ebédlőbe és nyúltam le a füzetemet, majd Hermészt és Lukeot megverő sebességgel slisszoltam ki az ajtón. Még tolvajnak is tökéletes lennék! Hangtalanul csuktam be magam után az ajtót.

Na, remélem tetszett. Véleményeket várom commentben ;)