Nemezisz szemszöge:

Piszkos kis félvérek. Hogy lehetnek ennyire esetlenek. Azt hinné az ember, hogy ha megjárták a Tartaroszt, az Alvilágot és a világot, van annyi logikájuk, hogy felmérjék a helyzet fontosságát. 
A szalonban minden kisisten összegyűlt. Erisz mellettem unottan játszott a káoszból teremtett szörnyeivel, az egyik kígyójával és skorpiójával. Ahányszor a két lény egymásnak támadt, az arcára mosoly ült ki. Hekáté hobbija a ködösítés, mint mindig.

- Hekáté, attól még, hogy a Köd istene vagy, fogd vissza magad, nincs kedvem megint utánad takarítani. - bontottam fel az egyik energia italomat. 
Hekáté halványan elmosolyodott, majd a Köd semmivé foszlott, Hekuba és Gale, a kutyája és a büdös görénye hozzá araszolt. Míg a kutyája csupán a fejét tette az ölébe, addig a görénye a vállát ölelte körbe, mint valami szőrme sál, valami extra büdös sál... hogy nem fulladt még meg... 

Hébé az ifjúság istennője. Kortalanul ült a kanapén, igyekezett minél inkább eltűnni a kisistenek között. Szőke haját hátra fogta, de ismerem a sötét oldalát, mint itt kb. mindenkinek.
Hogy azt az ős bolond Triptolemoszt minek hívtuk meg, azt még mindig nem értem. Gazdálkodás istene vagy nem, Déméter kéme. És mint említettem sík bolond. Egy őrült. Aki online vezet kertész programokat, könyörgöm, ha még motoros boltja, vagy valami gépész vállalkozása lenne, még hasznosnak is mondanám, na de így...

Thantoszra pillantottam. Fekete szárnyai csak úgy belepték a helyet. 

- Nemezisz nem térhetnénk lassan a lényegre? - kérdezte - Tudod, a holtak nem maguktól jutnak el az Alvilágba. 
- Nekem is sok dolgom van. - szólalt meg mellettem a nagy semmi. 

- Erosz, vagy Cupido, ahogy akarod, meddig óhajtasz még láthatatlan embert játszani? - morogtam, miközben a kezemmel szét lapítottam az energia italom dobozát. 

- A Cupido átmenetileg megteszi. - jelent meg a szerelem istene mellettem. 

Vörös szemével rám nézett.  - Meddig akarsz még itt tartani? Meg kell látogatnom még pár félistent és halandót. 

- Inkább az őrületbe kergetned. - sétált be Perszephoné. 
- Csupán az igazságra szomjazom Alvilág királynője. 

- Annyi biztos Erosz, hogy velem jól kicsesztél. - ült le velem szemben az istennő. 

- De szereted Hádészt nem? Arról nem tehetek, hogy "urad" ketrecben tart téged. De egész jó kis halandónak mutatott be anyám, Aphrodité, nem gondolod? És a lányodat is nagyon kedveled nem? 

- Igen, szeretem Jessicát és nem tetszik, hogy ki akarjátok használni őket, ahogy csak a többieket. 

- Akkor minek jöttél el? - hallatszott egy beteges mély hang. A sarokban ülő Gerasra néztem, az öregség istennőjére. 
Perszephoné undorodva pillantott a banyára. Én sem kedvelem őt, de inkább a mi oldalunkon álljon, mint az istenekén.... 

Az istennő felhúzott orral hátra dőlt a székében. 

- Mik az esélyeink? Azt se tudják miről szól ez az egész. - mondta. 

- Mért mi tudjuk? - játszott egy érmével Tükhé, a szerencse istennője.

- Mindenki megérkezett? - néztem végig a társaságon.

- Csupán Nüx, Irisz, Hüpnosz, Morpheusz, a szél istenek és Akhlüsz nem érkezett meg. - mondta Thantosz unottan. 

- Mond csak. - nézett Triptolemosz a halál istenére. - Nincs kedved kertész tanfolyamra jelentkezni? 

- Őt minek hívtuk meg? - mutatott az istenre Thantosz. 
- Hogy ne járjon el a szája. - vágtam rá, már reflexből. Néha úgy érzem barmokkal vagyok körülvéve. - Nüx és Akhlüsz jelenleg a Tartaroszban vannak. Irisz azt mondta késni fog, Morpeusz dolgozik, de majd jön, Hüpnosz szokásához híven, az igazak álmát alussza a pipacs mezeje közepén. A szél istenek pedig szeleskednek minden felé. Elvannak a maguk világában. 

- A tárgyra térhetnénk? - mosolygott Cupido. 
- Persze. A félistenek többsége kiválasztásra került, még meg kell találniuk a tizenkettediket, amire van egy olyan érzésem Perszephoné tekintetéből, hogy sorra került. Majd te, Thantosz kihozod Lukeot az Alvilágból. Akárcsak Zoéékal tetted. De most nyílt nyomokat kell hagynod, meg kell találnunk a legnagyobb feltűnést keltő pontot, hogy kitörjön a balhé. - Perszephoné dühösen bámult engem. - Mi van Alvilág királynője?

- A félvérek nem ennyire balgák, ez nyílt támadás Nemezisz. -mondta. 

- Igen, nyílt támadás az Olimposz ellen. A két fél egymásnak fog esni, örökké tartó küzdelem vár rájuk. De végül mi aratjuk le a babérokat. Mi ezzel a problémád?

- Hogy őket használjuk fel! - kelt ki magából a nagy természet védő. 

- Ők csak félvérek. Arra jók, hogy kihasználjuk őket, hogy elvégeztessük velük a piszkos munkát. - feleltem. 

- Hatalom átvételt akartok. De ez túl feltűnő! - panaszkodott a nő. 

- Nem az. Csak hátulról kell őket irányítani, mint a bábokat. 

- De! - pattant fel Perszephoné, de mát nagyon elegem volt belőle, mi a francot képzel magáról ez a nő?!

- Idefigyelj természet bolond. Milyen jogon uralkodnak Zeuszék? Olyan sok hibát követtek el, annyi mindent elkerülhetnének, ahogy ezt is! De mind ők, mind a gyermekeik ostobák, a kisisteneket sosem vették számba. Mi csak egy viccek vagyunk a szemükben. Mind ez nem érdemel megtorlást? - a szemem acélos lett a dühtől, de Perszephoné nem ijedt meg tőlem. 

- A lányomat... örök kárhozatra ítéltétek. - nézett rám és Eriszre. - Azt várjátok, hogy repessek az örömtől, szeretem az életemet, van egy férjem, aki az esetek többségében hűséges hozzám, egy anyám, aki törődik velem, egy lányom akit igyekszek minél inkább távolabb tartani tőletek... 
- Nem védheted meg őt. - mondta halkan Hébé, de olyan nagy csend lett, hogy mindenki csak az ő hangját hallotta. - Egyszer tél lesz. 

- Mi van Khiónéval? - pillantottam Thantoszra. 

Az isten csak megvonta a vállát. 

- Gondolom az északi szél isten palotájában nyaral....

- Perszephoné. - néztem a tavasz istennőjére hidegen. - Döntened kell. A mi oldalunkon állsz, vagy az istenekén? 

- Nem állok senkién. Őrültség amit csináltok. Nem jött össze Kronosznak a világ uralom és az istenek hatalmának megdöntése, sem Gaiának, akkor nekünk, hogy sikerülhet? Én semleges maradok. - mondta majd arany fény lepte be a helységet és a nő eltűnt. 

- Felajánlottam Thaliának, hogy kialakítok nekik itt egy főhadiszállást. Benne vagytok? Vagy inkább húzzunk fel egy másikat? - váltottam témát és nyitottam ki a következő energia italt. 

- Ez a mi otthonunk. - mondta Erisz, arcára gonosz mosoly ült. - Túl feltűnő lenne, ha ide szállásolnánk őket. Egyszerűbb, ha mi csak az alapot hozzuk létre. A többit pedig bízzuk Morpheuszra. 

- Egy álmodozóra bíznád az épít... - itt esett le, hogy mire is akar kilyukadni a viszály istennője. - Zseniális vagy. 

- Mint mindig. - a szeme mint két mélység úgy bámult rám. 

Valóban zseniális az ötlete, Morpheusz bemászik az álmaikba és kialakítja az álom kastélyukat.

- MORPHEUSZ! - kiáltottam. 
Az isten előttem termet, kiroppantotta a nyakát, majd rám nézett, a szokásos kifürkészhetetlen pillantásával, ami keveredik, a boldogsággal és a melankóliával. 

- Ordítottál? - gúnyolódott. 

- Igen. Van egy...

- Látom. Álmok. Nem rossz. Határozottan jó ötlet. De, meg kell szűrnöm az álmukat ami eléggé, hogy is mondjam... veszélyes. Ha nem vigyázok, nyomokat hagyhatok, emlék foszlányokat, hogy ott jártam. 

- Az már a te dolgod. - lapítottam ki a a második energia italos dobozt. - Továbbá Irisznek át kellene adnod egy üzenetet: A semleges feleket nem tűrjük. 

- Irisz a mi oldalunkon áll Nemezisz, ebben biztos vagyok. 

Végig néztem a kisisteneket, mind annyiunkat semmibe vesznek. Egyre megy, hogy isten-e vagy félvér-e. Mind alábecsül minket. 

- Itt az idő, hogy megmutassuk, mi is ugyanolyan erősek és fontosak vagyunk, mint a 12 olimposzi. Thantosz. - a halál előre lépett. - Győzd meg Hádészt! Ültess bogarat a fülébe! Csapja ki ő a balhét! Cupido. Tereld el a figyelmüket az isteneknek, tedd amihez értesz és okoz nekik némi szív problémát. Hébé, Gales segítsetek Morpheusznak, abban amiben csak tudtok. Erisz. Veled még van némi megvitatni valóm. Triptolemosz. Esküdjön a Sztüxre, hogy senkinek sem szól erről az egészről!

- Jó... Esküszöm... - mondta unottan. - Ugye vissza mehetek a blogomra?

- Nem. - hajoltam hozzá közelebb. - A feladatod, hogy szemmel tartsd Perszephonét, nem bízok benne. 

- Ajj...
Hamarosan a többiek is elmentek én pedig kettesben maradtam a viszály istennőjével. 

- Miért szeretnél velem beszélni? - figyelte tovább az asztalon csatázó két káoszból eszkábált szörnyet. 
A két káosz szörnyet hozzá vágtam az erőmmel a falhoz, mire Erisz fekete szeme az enyémbe vájt. Mintha egy sorozatgyilkossal néznék farkas szemet. Nem hiába imádom a csajt. 

- Az unokád. Hasznunkra lehetne. - vetettem fel. 

- Nem. - mondta határozottan. - Még nincs itt az ideje, más generáció vár rá. Nem ők. 

- De ő...
- Nem tanulta meg használni az erejét Nemezisz. Izzy tehetséges, de ez nem az ő harca. Majd eljön az idő, amikor vissza kell majd térnie és találkoznia kell veled. De ez még nem az a nap. Nem az az év. - szeme gyilkosan csillogott. Megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad ellenkezni Erisszel. 

- Rendben. - ültem le mellé. - Szerinted sikerülhet?

- A tervünk kapkodva jött. De sikerülhet. Főleg, ha rá segítek az indulatokra. Hádész és Pollux lesz a két csapatból az első áldozatom. A második Athéné és Thalia. Kicsit megzavarom az elméjüket. 

Mosolyogva bólintottam. - Ne szúrd el. 

- Olyannak ismersz? - vonta fel gonoszan az egyik szemöldökét.

- Nem. De ezek a félvérek erősek. 
- Percy Jacksonal jó magam is találkoztam akár csak Annabethel. Méltó ellenfelek, most viszont fel kell őket használnunk.