Thalia szemszöge:

A Zeusz bungalóban aludtam. Artemisz bungalójától alapjáraton frászt kapok, akkor már inkább Zeusz kabinját választottam. Ott legalább egyedül vagyok a gondolataimmal. Valamikor éjfél tájt aludtam el. Az utolsó emlék foszlányom, hogy Zeusz szobrát bámulom, majd se kép, se hang. De álom természetesen van.
Egy férfi lépkedett előttem, mögötte siettem akár egy kivert kis kutya, a vállam fölött félve átpillantottam.
Tudom hol vagyok.
Luke... Annabeth... Menekülés.
A látásomat használtam álmomban, az egész álmot távolítottam és közelítettem, eddig azt hittem, hogy csak a való életben megy.
Annabeth fáradtan kullogott előttem, de nem nyafogott, sosem nyafogott, ha valami bántotta. Csak amikor találkoztunk vele és azt hitte szörnyek vagyunk Lukeal. Akkor mutatott csak félelmet.
Valahol Boston környékén voltunk a látottakból ítélve. Csak figyeltem ahogy Annabeth Luke kezét fogva repül a gyors tempótól a félisten után.
Letáboroztunk egy helyen. Annabeth Luke ölébe hajtotta a fejét és elaludt. Luke rám nézett, de az arca idősebb lett.
- Mi folyik itt Thalia? - kérdezte.
- Magam sem értem. - feleltem.
De... akkor nem is ezt kérdezte Luke... Azt kérdezte... őrködöm-e.
- Hádész... - suttogta a fiú.
- Igen. - mondtam a szövegem, azt amit akkor is mondtam neki. - Támadt. Engem akar, ugyan nem értem miért.
- Az régen volt Thalia, több mint 12 éve lassan. - fogta meg az államat Luke.
- Akkor mire célzol...
- Hádész keresi Silenát, Leet, Charlest és Zoét. Holnap... a holnapi nagy nap lesz.
- Luke... nem értem...- néztem az alvó Annabethre.
- Miatta ne aggódj. Percy csak jót akar neki. Ha túléli a holnapot, minden rendben lesz. Percy vigyázott rá, rá és a többi félvérre ahogy ígérte.
- Luke... - nyúltam felé, de az álom semmivé foszlott. A szemem felpattant.
Nem értek semmit...
Mi történik...
Luke...Luke Hermész fia...
Felültem az ágyamban és kifutottam a bungalóból, egyenesen a női mosdóba futottam és hideg vizet fröcsköltem az arcomba, nagy kapkodásomban levertem a kéztörlőt, ami elgurult egészen a vécékig.
Francba...
- Thalia? - nyöszörögte valaki az ajtóból. - Hát te?
A lányra néztem, a szeme karikás volt, a szeme fáradt és kicsit sem nyugodt.
- Jessica?! - mondtam döbbenten. - Aludnod kéne!
Tekertem össze a papírt és tettem vissza a helyére a kéz törlőt. 

- Ahogy neked is. Valami baj van? 

Jessica sosem tartozott a kedvenc félisteneim közé. Nem csak azért mert Perszephoné gyermeke, hanem mert én ilyen boldog és energia dús emberrel életemben nem találkoztam. Lee, Silena, Charles... Velük is csupán egyszer találkoztam. Charlesal és Silenával a küldetés előtt télen. Leet pedig csupán a feltámadásomnál, vagy nem is tudom minek mondjam ezt, mikor fenyőfából normális lány lettem akkor. De, Nico szerint ő lehet a tizenkettedik tag. 
- Jól vagyok. Csak a szokásos rémálmok. Veled mi a helyzet? Valami növényt ültettél az éjszaka közepén? - sétáltunk ki a lány vécéből. 

- Nem. - rázta meg mosolyogva a fejét. - Nekem is volt egy elég érdekes álmom. 
- Megkérdezhetem, hogy mi? 
- Bocsi de, ez némileg személyes. Ráadásul már van egy emberem, akit meg akarok kérdezni...

- Csak nem Nico? - mosolyodtam el. 

- Azt hittem a vadászok kerülik a romantikát. - a szeme ravaszul csillogott, de a szája továbbra is mosolyra görbült. 

- Maguk romantikáját igen. - bólintottam és önkéntelenül Luke jutott az eszembe. Mi van ő Hermész? Mi van, ha ő is feltámad. A prófécia vele kezdődik és az álmomban... az álmomban eléggé úgy tűnt, hogy tudja mi zajlik most körülöttem. - A másokéba viszont nem tiltja szabály, hogy beleszóljunk. 

- Nico... Furcsa srác. 

- A legfurcsább. - bólintottam.  - A lényeg, hogy kedveled-e?

- Furcsa erről egy vadásszal beszélni... - a szeme a sötét ellenére halványan fénylett. A szeme fáradt volt és véreres. 

- Én sem Vadászként kezdtem. Mond, honnan szereztétek azt a virágot Nicoval, nem rémlik, hogy bármelyik utamon láttam volna ilyen növényt. 

- A Heszperiták kertjéből. - mondta.
A szemem fennakadt. - Hogy? Mikor?!
- Azt hiszem 3 napja... - gondolkodott el.
- Tehát azt mondod. - mosolyodtam el gúnyosan. - Hogy Nico, az antiszociális Nico, elvitt téged San Franciscoba önszántából?
- Hát... - kapkodta a tekintetét. - Azt nem mondanám, hogy önszántából.
- Vissza kéne mennünk aludni.
Jessica bólintott.
- Mit szólnál egy gyors edzéshez? - kérdeztem.
Ha Luke... az álombéli Lukenak igaza van, akkor legfeljebb pár napunk van mielőtt a prófécia elkezdődne, vagy... a holnapi napon... Ha Nico szerint Jessica a mi emberünk, ki kell derítenünk és nincs időnk megvárni a reggelt.

Jessica szemszöge:

Meglepett, hogy Thalia pont engem hívott edzeni.
Engem! A kis senkiházi Perszephoné lányt. Ez egyszerre volt nagyon megtisztelő, hiszen ismerem Thalia történetét, ugyanannyira tiszteletem és csodálom őt, mint Percyt, Annabetht, Leot, Pipert, Franket, Jasont, Hazelt, vagy Nicot.

De nem értettem mit akar tőlem. 

Én csak az Alvilág és a tavasz istennőjének a lánya vagyok, hogy Nico miért tetszik az teljes egészében érthető, már már szinte nevetségesen Aphrodités, hiszen Hádész & Perszephoné... De legalább tudom, miért figyel rám. Meg hát, igaz, hogy én vagyok Perszephoné egyetlen gyermeke, de ez azért túlzás, csak egy kisisten gyermeke vagyok, nem olyan mint Hádész, vagy Athéné, vagy akár Dionüszosz. 

Ráadásul, hiába edzek Nicoval, a kard, az íj nem nekem való. A növények, azokat kedvelem. Sőt mostanában, egyre jobban megy az irányításuk. Ráadásul rengeteg érdekes dolgot mesélnek a növények. Thalia történetét, a teljes valós történetet is a növények mondták el. Akár csak Kalüpszó legendáját. Igazán nem értem mi baja a csajnak, én az örökké valóságig el lennék egy szigeten, ahol kedvemre nevelhetem a növényeimet, és néha napján Hermész vagy Héphaisztosz meglátogatna. Jó.. mondjuk igaz, becsavarodnék, ha minden egyes férfiba aki a szigetemre vetődne belezúgnék!

- Jessica? - teljesen kiment a fejemből, hogy Thalia még mindig a válaszomat várja. 
- Öhm... Tudod Thalia, ez nagyon megtisztelő Zeusz lányától... meg minden... - életemben először nem találtam a megfelelő szavakat - De... Én nem vagyok jó harcos. A kés dobáláshoz remekül értek, de a többi fegyver olyan, mintha egy törpe meg kapná az óriás fegyverét, vagy fordítva, egyszerűen nem illik a kezembe... Nico rengeteget szenved velem és nagyon örülök, amiért segít de... látom rajta, hogy inkább csak egy púp vagyok a hátán.

Thalia szeme együtt érzően csillogott. 

- Ne légy hozzá szigorú. Sok mindenen ment keresztül. - mondta. 

Idegesen az ajkamba haraptam, eszembe jutott, Nico a kertben. Nehéz lehet egy ilyen apával. Én még sosem találkoztam Perszephonéval, de érzem, hogy figyel engem, tudom, hogy a növényekben lát engem. Ám azok alapján, amit a táborozók mesélnek az istenek nem túl... család központúak... mi van ha vár tőlem valamit, hiszen én vagyok az egyetlen gyermeke akiről tudnak. 

- Igen. Nehezen fejezi ki az érzelmeit. - jutott eszembe, amikor megöleltem és ő esetlenül ugyanezt tette. - Mióta ismered őt? - igazából tudtam, a növények ezt is elmesélték. 

- Percyvel mi hoztuk őt a táborba az egyik télen. Az eset... - kereste a szavakat. - Fogalmazzunk úgy, hogy balul sült el. De edzünk ma még, vagy inkább csajos estét tartunk? - mosolygott Thalia, de a szeme sunyin figyelt rám. 

- Nagyon béna vagyok. - mondtam. 

- Mikor is kerültél a táborba?

- Idén nyáron.

- Akkor ne szégyelj semmit, senki sem profiként kezdte.

Az Aréna felé sétáltunk. A sötétben a tábor egész más fényét mutatta, sokkal jobban kedvelem a napot, de így is szép volt a hely. A fák mentén árnyékok mozogtak, az egyiknek a törzsére tettem a kezem. A belsőmben azonnal megjelent az a szokásos kellemes érzés, mint amikor a hullám vasút lefelé kezd zuhanni és a pocakodat valami elkezdi csikizni. 

A fa képeket mutatott. Az élete egyes részeit, valami alig egy két órája történt, valami pár éve, valami egy évtizede, más egy évszázada.
Levettem a kezem a fáról és tovább siettem Thalia után. 

Már maga a megjelenése is egy szikla szilárd akaratú vezetőét tükrözte. Nem figyeltem és megbotlottam az egyik fa gyökerében. Bocsánat kérően végig húztam a kezem az egyik alacsonyabb ágán. A fa egy kis képet mutatott Thalia szemét. 
Elengedtem és a pillanatnyi látomásban szereplő Thaliára néztem. Hiába volt a járása kemény. A szeme a semmibe bámult, ugyanúgy nézett mint Nico. Ugyanezt a tekintetett láttam Percy, Clarisse, Pollux és Katie szemében is. 
Egy csomó keletkezett a torkomban. 

- Thalia... - suttogtam. 

- Mi az? - nézett rám. 

- Miért szeretnél velem valójában edzeni? - kérdeztem, amilyen halkan csak tudtam. 

Thalia megállt és semmit mondóan engem nézett. - Elkomorodtál.... - motyogta.

Igaza van, én mindig vidám vagyok. De... ha csak egy kicsit is közöm lehet ahhoz, amit a növények suttogtak...

- Mit szeretnél valójában?

- Nem tudom te vagy-e a mi emberünk... Ennyi az egész. - ködösített a lány. 

A mi emberünk... nem tetszett az a szó. 

Főleg, hogy ha a növényeknek igaza van. Már pedig nekik mindig igaza van. Mondjuk ez megmagyarázna pár dolgot az erőmmel kapcsolatban.

- A nagy próféciára gondolsz? - kérdeztem. - A 13 félvérre?

Thalia csak pislogott. 

- Te... Ezt honnan? 

- A növények sok mindent mesélnek. 

- Nico is ilyesmit mondott ma. - szűkült össze a szeme. - Mért mit meséltek?

- Butaságokat. - feleltem. - Hogy a prófécia elkezdődött. Hogy a 13 félvér...
- Igen? - faggatott Thalia. 
- A 13 félvér, te vagy, Percy, Nico, Katie, Clarisse, Annabeth, Lee, Zoé, Silena, Charles, Pollux, és... és még két ember...
- Kik? - állt meg előttem Thalia - Ki az a kettő Jessica?

- Nem Héra kell nektek. - érintettem meg a fűzfa lomját, aki több információval látott el. - Hanem egy kisisten. 

- Ki? Melyik kisisten gyermeke?

Hirtelen mindent megértettem, hogy miért növekedett az elmúlt hetekben ennyire az erőm, honnan éreztem meg a Tudás virágának a nyílását, több kilométeres távolságból. 

- Azt hiszem... Perszephonéé... Vagyis... azt hiszem én. - a csomó egyre jobban nőtt a torkomban. 

- Szabad? - emelte fel a kezemet Thalia. 

Jól tudtam mint akar, megnézni, hogy milyen színű a vérem. 

- Nincs rá szükség... A természet nem hazudik... sajnos...

Következő rész mint mindig most is csütörtökön lesz. Ha minden jól megy és túl leszek a versenyen, beiktatok egy részt vasárnaponként is. Remélem tetszett. Véleményeket commentben. Hideg meleg egyaránt jöhet. Hali!