1999. december 23.

Mindenki boldogan készült a karácsonyra. Mindenki, kivéve David és Bridgette Brown, akik alig egy hete vesztették el egyetlen  gyermeküket, az éppen egy éves Dianát. A kislány temetése óta ki sem tették a lábukat a házból, egészen december 24 reggeléig, amikor a feleség úgy döntött, hogy gyorsan elugrik a közeli élelmiszerboltba. Ám még ki sem lépett az ajtón, máris megállásra késztette valami. Ez a valami egy pólyába csomagolt kisbaba volt, aki a küszöbön feküdt. Az asszony ledermedt és vagy két percig meredten bámulta a csöppséget, amikor megszólalt mögötte a férje:
- Minden rendben, drágám? Baj van? - kérdezte, majd megpillantotta a kisbabát a felesége lába előtt. - Hát ő meg ki és hogy került ide?
- Nem tudom, de vigyük be a házba, nehogy megfázzon szegény. - Válaszolta a feleség, aki már nagyjából magához tért az első döbbenettől.
Mikor felemelte a síró kislányt, egy levél hullott ki a pólyából.
- Nézd! Egy levél! - szólt David.
- Majd bent elolvassuk! Nem akarom, hogy ez a kis csöppség meghűljön. - Azzal vissza is ment a házba, ott is egyből a volt gyermeke szobájába. Betette őt a vörös kiságyba és be is takarta a fehér takaróval. Az egész szobában ez a két szín dominált. A falak fehérek voltak, vörös liliomokkal díszítve. A játékosláda egy árnyalattal világosabb, a ruhásszekrény ugyanolyan színű volt, mint a liliomok és a kis ágy. A padló vöröses-barna fából készült, fehér és krémszínű szőnyeggel borítva. Miután a kislány elaludt, a szülők átmentek a nappaliba, és felbontották a levelet.

Tisztelt Mr. és Mrs. Brown!

Ez a gyermek különleges. Vigyázzanak rá! A neve Ar.......a.

Aláírás nem volt, a gyermek neve elmosódott. Ám a házaspár teljesítette a levélíró kérését és örökbefogadta a kislányt, akinek neve Arianna lett.

Sziasztok!
Ez lenne a prológus. Remélem tetszik. Várom a véleményeket. Kommentelj bátran.
Eszter