Kivéve persze Nicolet, aki épp a körmét festette és látványosan unta magát.

- Ehem, ehem. - köhögött finoman a tanárnő, jelezve a lánynak, hogy abbahagyhatná, amit csinál. Mikor nem reagált, megszólította. - Nicole! Lehet az apád befolyásos ember, de én nem fogok kivételezni veled. Ugyanazok a szabályok érvényesek rád is, mint a többieke. Kérlek tedd el a lakkjaidat és figyelj! Ha nem érdekel a történet, ki is mehetsz, de a többieket ne zavard. - Nicole haragostekintettel eltette a körömlakkjait, de figyelni továbbra sem figyelt. A professzorasszony egy sóhajtással nyugtázta a dolgot, majd folytatta az órát. - A királyság mágikus áthelyezése földrengést váltott ki, amelyeket szigeteink is meg szenvedtek. Néhány építmény megrongálódott, néhol kis tüzek ütöttek ki, amelyeket varázslat segítségével gyorsan el is oltottak. Az épületek felújítását, újjáépítését csak 1 héttel a "költözés" után kezdhették el, ugyanis az áthelyezés olyan sok energiát igényelt, hogy a. Tapasztalt boszorkányok és varázslók nagy része elájult. Akiket nem ütött ki a hatalmasvarázslat, azok is szörnyen kimerültek. Olyannyira, hogy a tűzoltást már a tanoncoknak kellett elvégeznie. - a tanárnő megfordult, hogy felírjonn pár adatot a táblára, de közben egy pillanatra se hagyta abba a beszédet. - Szerintetek az iskolát az áthelyezés előtt, vagy után építették? – fordult vissza McGregor professzorasszony, majd felszólította Charlottot.
- Kr. E. 3965-ben épült az iskola, szóval az áthelyezés előtt.
- Helyes a válasz. – mondta, és visszafordult a táblához. Hirtelen egy papírgalacsin koppant a tanárnő hátán.  Szigorú pillantást lövellt hátra, a válla felett, majd folytatta az elkezdett mondatot. A következő galcsin picit nagyobb volt az előzőnél. Még hátulról is látszott a tanárnő, hogy kezdi elveszteni a türelmét. A harmadik papírgalacsin kisebb, de tömörebb volt az előző kettőnél, s azokkal ellentétben ez Amanda McGregor nyakára érkezett. A tanárnő dühösen hátra fordult.
- ELÉG VOLT! Eddig vártam, hátha abbahagyja, aki csinálta. Mivel ez nem történt meg, meg kell kérdeznem, hogy ki volt.... Szóval?
- Arianna Brown tette. - mondta Jessica Montgomery.
- Arianna, kérlek hagyd el a termet. - szólt fagyos hangon a tanárnő.
- De tanárnő, nem én voltam.
- Hát akkor ki?
- Jessica művelte. - s ekkor tört ki a teljes hangzavar. Lizzie, Hanna, Anna és Lotte barátnőjöket védték, míg Nicole Jessicát vette a szárnyai alá. Mikor a vita kezdett nagyon, de nagyon elfajulni, a tanárnő előrelépett, furcsa karmozdulatot tett, mire mindenki megdermedt, ott és úgy, ahol és ahogy épp volt.
- Most mindenki lenyugszik! Nem akartam használni a varázserőmet, de nincs más választásom. Mikor elengedtek titeket, kérlek gyertek ide, a padlón látható szimbólum határán belülre.. Van egy módszer, amellyel megnézhetjük, hogy mi történt valójában. Ám ehhez csöndben kell lennetek. - A diákok szó nélkül engedelmeskedtek, mert meglátták a tanárnő szemében a düh szikráját. Mikor mindenki beállt a körbe, a tanárnő kitárta a karját, mire szikrák jelentek meg a levegőben, körülölelve az összes diákot. A professzorasszony lassan közelítette a kezeit egymáshoz. Mikor összeértek, fény villant, majd az idő elkezdett visszafelé forogni, de csak a körön kívül. Mintha csak egy 3D-s filmet néztek volna. Mire a végére értek, nyilvánvalóvá vált, hogy ki dobta a galacsinokat. Jessica a kihágásért plusz házifeladatot kapott bűntetésül.

•••

A harcászati órát ott tartották, ahol a repülésórákat. Ám most 4 asztal állt az egyik falnál. Ellentétben a repülésórával, amikor semmi sincs bent. A 4 asztalon 1-1 fegyver feküdt. Az elsőn egy fából készült íj.



A másodikon egy számszeríj feküdt.



A következőn egy 185 cm hosszú fehér tölgyfából készült bot volt.



Az utolsó pedig egy fekete markolatú, enyhén görbe kard, fekete hüvelye mellett foglalt helyet.

Megszólalt a csengő és az óra kezdetét vette. Belépett Adams professzorasszony, ezúttal zöld térdig érő nadrágban és zöld pólóban.
- Jó reggelt mindenkinek! Ma ezekkel a fegyverekkel dolgozunk.
- Minek nekünk fegyver? - nyavajgott Nikole. Ott a varázserőnk.
- Egy: még nem kaptátok meg. Kettő: vannak helyzetek, amikor a varázslat nem elég. Noha már jóideje béke van az országban, a varázslatos fajok között is, de megtartjuk a hagyományokat. Minden diákot felkészítünk, és reménykedünk, hogy sosem lesz szükségük erre a tudásra... - a tanárnő tekintete a távolba révedt és olyan szomorú volt, mintha a múlt nagy csatáira emlékezne vissza. Majd megrázta fejét és visszatért a jelenbe. - Szóval, ki tudja megmondani nekem, hogy milyen fegyverek vannak az asztalokon? Mi van az elsőn? - kérdezte. Mindenki feltette a kezét, a tanárnő pedig felszólította Charlotte-ot.
- Egy íj. Fából készült, a múltban több nép is használta.
- Helyes. A másodikon? - kérdezte ezúttal Annát.
- Egy számszeríj.
- Tudsz még valamit mondani róla?
Anna megrázta a fejét.
- Nem baj. Arianna?
- A számszeríjak a középkor fegyverei voltak.
- Köszönöm. A harmadikat ki ismeri fel? Nicole?!
- Egy bot? - válaszolta nyeglén.
- Velem ne beszélj ilyen hangon. - szólt csendes, ám annál fenyegetőbben. - Ennek a "bot"-nak van neve is. Ki tudja? - senki nem jelentkezett. Majd lassan, egy kéz emelkedett a magasba a leghátsó sorban. Az osztály ketté vált, így látszott a kéz tulajdonosa. Egy kb 160-165 cm magas, fekete hajú, zöldeskék, mandula-szemű félénk lány állt a tekintetek kereszttüzében. Mikor látta, hogy mindenki őt bámulja, gyorsan letette a kezét, lehajtotta a fejét és halkan, érthetetlenül el suttogta a választ.
- Kérlek beszélj hangosabban. Nem hallottuk amit mondtál. - kérte a tanárnő.
A lány elismételte a választ, és noha már hangosabban beszélt még mindig nem lehetett érteni, amit mond.
- Még hangosabban.
A lány becsukta a szemét, mélyet lélegzett, majd újra kinyitotta a szemét és harmadszorra is elismételte a választ.
- Bo. - mondta. - Annak a botnak a neve bo.
- Remek. Nagyon ügyes vagy, ööö... Hogy hívnak?
- Chiyo, Chiyo Honami.
- Szép név. Szóval Chiyo, tudsz még mondani róla valamit?
- Igen. - Chiyo a figyelmét teljesen a beszédének szentelte. Félénksége szinte teljesen eltűnt. Nagyon otthon volt a témában. - A fegyver készítéséhez a legideálisabb fafajta a tölgyfa, mivel meglehetõsen erõs, ugyanakkor nem túl nehéz, nehezen törik vagy reped és jól bírja az öregedést. Japánban a tölgyfa két alfaja terjedt el. A fehér és a vörös tölgyfa. Keleten az előbbit, nyugaton az utóbbit részesítették előnyben. Az asztalon látható fegyver fehér tölgyfából készült. A készítését is elmondjam?
- Nem, köszönjük. Ennyi elég lesz. A következőn mit láttok? - kérdezte a tanárnő. - Arianna?
- Egy katanát. Ez a fegyver is Japánból származik. A szamurájok használták.
- Remek. Mindenki, aki helyesen felelt kap plusz pontot. Charlotte, te kettőt. Anna, te csak egyet, mert csak a nevet tudtad. Arianna, te hármat kapsz, mert kisegítetted Annát. Chiyo, te is hármat kapsz, mivel nagyon sokat tudtál a boról. - a tanárnő feljegyezte a plusszokat egy kis noteszba. - Nicole te kapsz egy mínuszt a nyegle válaszodért. Öt plusz egy ötös és öt mínusz egy egyes. Ezen kívűl lesznek majd gyakorlati és elméleti vizsgák is. Ezek előre be lesznek jelentve. Ez minden tanárnál így van, még akkor is, ha eddig nem említette. Most pedig válasszatok magatoknak egy-egy íjat. - mutatott az íjtartó állványra, ami épp abban a pillanatban jelent meg az asztalok mellett. Különböző méretű és fazonú íjak közül lehetett választani. Mikor mindenki a kezében tartott egy fegyvert, megjelentek a céltáblák. Az óra további részében az íjjal gyakoroltak.

——————————————————
A fenti képen Chiyo Honami van.