Vagyis inkább valaki.

Ugyanis épp akkor vált láthatóvá egy lány Aria mellett. Hosszú, egyenes, szőke haja és szürke szeme volt. A ruhája különleges volt. Halványkék, szinte fehér szoknyáját és blúzát türkizkék hullámok és szürke fogaskerékszerű minták díszítették. A cipője is hasonló színű volt. A szíve felett 3 szimbólum volt látható, amiket a barna hajú lány még nem ismert fel. A legrendkívülibb dolgot Aria csak akkor vette észre, amikor újra a biztonságos hintóban ült. A lánynak, aki megmentette egy pár hártyaszerű jégkék szárny állt ki a hátából.
- Te ki vagy és mi vagy? - kérdezte Aria döbbenten.
- A nevem Sophie Roberts és tündér vagyok. Vagyis igazából boszorkány, csak tündérré tudok változni. Várj, mindjárt felveszem az emberi alakom, ha szeretnéd. - mondta a lány, majd mikor Aria erőtlenül bólintott, megpördült a tengelye körül, mire a szárnya eltűnt. - Szóval, mit akartál kérdezni a sofőrtől?
-Oh, csak annyit, hogy az emberek nem látnak-e meg minket.
- Nem, ugyanis ha felnéznek az égre, akkor semmit sem látnak majd. Jöhet a következő kérdés. - mondta lelkesen Sophie.
- Ööö... oké. Miért vagy itt? Susan nem szólt rólad egy szót sem.
- Biztos nem volt elég ideje, vagy nem akarta elrontani a meglepetést.
- Kedves. - mondta morcosan Aria. - Úgy meglepődtem, hogy neked kellett megmentened, amit köszi. De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Miért vagy itt és hogy kerültél ide?
- Azért vagyok itt, hogy az esetlegesen felmerülő kérdéseidre válaszoljak, illetve ha azokból kifogysz, akkor meséljek az iskoláról. Egyébként ideteleportáltam magam, miután beszálltál.
- Mik ezek a jelek a ruhádon? - folytatta a kérdezősködést Aria.
- Azon varázserők szimbóluma, amelyeket irányítani tudok. Amelyekkel rendelkezek, s amelyek a ruhàm színét is meghatározzák. A szürke a Gondolat, a türkizkék a víz és a halványkék a levegő. A levegő a legerősebb, ezért halványkék a ruhám és ezért tudok tündérré változni.
- Mindenki tud tündérré változni?
- Nem. Csak bizonyos varázserővel jár tündérszárny.
- S a többiek, akkor mivé tudnak változni?
- Attól függ.
- Mitől?
- Hát hogy milyen varázsereje van az illetőnek, és hogy melyik a legerősebb. Egy pillanat. - mondta Sophie, majd előhúzott egy papírt, amelyet átadott Ariának. - Talán így könnyebb megérteni. A bal oldali oszlopban láthatod varázserőket, a jobb oldaliban a lehetséges mágikus alak vagy alakok.

Lesz majd egy szertartás, amelyen megmutatkozik, hogy melyik csoporthoz tartoztok.
- Ez mikor lesz? - kérdezte Aria izgatottan.
- Félévkor.
- Fúú.
- Előtte persze még lesz a Varázs Szertartás, anlkül a Sors Szertartás mit sem ér.
- Varázs Szertartás?
- Igen. Ez a szertartás megmutatja a benned rejlő varázserőt. Megmutatja, milyen leszel erőd teljében, s azt is megtudjuk majd, hogy mely erőket fogod birtokolni.
- Fájdalmas lesz?
- Nem. Melegség járja majd át a szíved, aztán az egész tested.
- Mesélnél még a különböző varázserőkről? - kérte Aria.
- Nagyon szívesen, de majd máskor, ugyanis mindjárt megérkezünk. Még át is kell öltöznöd. - mondta Sophie, majd a szemközti ülésen lévő vörös szoknyára, cipőre és blúzra mutatott, s Aria biztos volt benne, hogy mikor beszállt a hintóba, ezek még nem voltak ott. - Oh, majdnem elfelejtettem. - csapott a homlokára a szőke lány. - Hintó, kérem a falakat. - mondta, mire a falak csak úgy a semmiből előtűntek. - Így kényelmesebb.
- Wow. - Aria csak ennyit bírt kinyögni a csodálkozástól, majd lecserélte a ruháját az egyenruhára, amely azonnal elnyerte a tetszését. Az anyaga nagyon puha és kényelmes volt. - Te nem öltözöl át?
- Nem. Én már átöltöztem, nekem ez az egyenruhám. A Varázs Szertartás után mindenkinek megváltozik a ruhája, és megmutatja a birtokolt varázserőket. Persze hétvégéken és a tanítási szünetekben kérheted, hogy változzon meg. Bármilyen ruhát kérhetsz, csak el kell képzelned, koncentrálni és annyit mondani, hogy "Ruha, változz!". S máris megváltozik. - magyarázta lelkesen Sophie. - Oh nézd csak mindjárt megérkezünk. Hintó, kérlek engedd le a falakat. Most repültünk el a királyi palota felett. Mindjárt elhagyjuk az istállót.
- Hol fogunk leszállni?
- A repülőaréna előtt. Az évnyitó odabent lesz. Kapaszkodj! Mindjárt földet érünk. - figyelmeztette a barna hajú utastársát Sophie. Miután a hintó megállt, mind a ketten kiszálltak, majd bementek az égkék épületbe. Körülöttük mindenfelé szárnyaslóvontatta kocsik landoltak, s Ariával egykorú gyerekek pattannak ki belőlük. Az összes lányom ugyanaz a vörös egyenruha volt látható, míg a fiúk sötétzöld cipőt, sötétzöld nadrágot és inget viseltek. Mindegyikőjüket egy Sophival egykorú lány vagy fiú kísért. Mindannyian a fehér ajtó felé lépkedtek. Az épület belsejében 6 hosszú, 3 piros és 3 zöld asztal állt merőlegesen egy hetedik, arany színűre. A pirosak a terem bal, a zöldek a jobb oldalon helyezkedtek el.
- Nekem mennem kell az asztalomhoz. - szólt Sophie, akinek a ruhája időközben ugyanolyan vörössé változott, mint a többieké. - Harmadikos vagyok. A bal szélső vörös az enyém. Te a két középsőből a piroshoz üj. A zöld asztalok a fiúké. Találkozunk az évnyitó után.
- Ööö.... oké. - mondta Aria bizonytalanul, majd elindult a középső piros asztal felé. Mikor észrevette a legjobb barátnőjét, valamelyest megnyugodott az eddig erősen fickándozó gyomra.
- Jajj, de jó hogy itt vagy. - ölelte meg a lányt Lizzie.
- Én is nagyon örülök, hogy itt vagy.
- Ti már ismeritek egymást? - szólt egy fekete hajú, jégkék szemű lány.
- Igen. Egy iskolából jöttünk. Én Elizabeth Hale vagyok, de szólíts nyugodtan Lizzienek. Ő pedig a barátnőm Arianna Brown.
- Több féle becézése is van a nevemnek, általában Ariának hívnak. S te ki vagy?
- Az ikertestvérem. - ült le a fekete hajú lány mellé egy szinte teljesen ugyanúgy kinéző lány. Az arca ugyanolyan kerek, a haja ugyanolyan fekete, ugyanolyan hosszú volt. Csak a szemük színe különbözött. A lánynak, aki most érkezett az asztalhoz, sárga volt. - Én Hannah Roberts vagyok, ő pedig Anna Roberts.
- Nem ismertek véletlenül egy Sophie Roberts nevű lányt?
- De. - válaszolta Hannah. - Ő a nővérünk. Most végzős. Miért kérded?
- Együtt utaztunk.
- Én meg azt reméltem, hogy mellénk osztják be. - mondta Anna. - Mindegy. Mi egy tündét kaptunk.
- Kaptatok? Ti együtt utaztatatok? - kérdezte Lizzie.
- Igen. Nekünk azt mondták, hogy az utolsó pillanatban találtak még egy lányt, s mivel nem volt elég hintó, együtt utazhattunk. - válaszolta készségesen Anna.
"Még egy lányt? Az utolsó pillanatban? Csak nem én lennék az a lány?" - gondolkodott el Aria, majd mikor Lizziere nézett, látta, hogy barátnője fejében is ez jár.
- Mi van? - kérdezte Hannah, mikor meglátta újdonsült barátnői arcát. Ám a lányok nem tudtak válaszolni, ugyanis az igazgatóasszony felemelkedett a székéből, amely az asztal közepén helyezkedett el.
- Mindenkit üdvözlök az Aurora Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Aki még nem tudná, Helen McColins igazgatónő vagyok. Az elsősök számára a hegyek tiltott területek, amennyiben nem szeretnének sárkány- vagy griffeledellé válni. Az idősebbek az iskola területén bárhova mehetnek, kivéve a királyi palotát. Oda mindenki csak engedéllyel léphet be. Most pedig repüljenek a tányérok. - fejezte be a beszédét, majd széttárta a kezét, mire vagy 100 fehér porcelántányér és evőezköz tűnt elő a levegőben, s egy ideig az asztalok felett táncoltak, majd mindegyik leszállt egy-egy diák vagy tanár elé. Miután ez megtörtént, érkeztek a levessel, főétellel és süteménnyel teli tálak, melyekből minden asztalra 3-3 jutott. Az egyik, Aria kedvence volt, a fokhagyma leves. A többi fogást is ínycsiklandozónak találta. A lakoma végeztével a tányérok a helyükre repültek, az evőeszközökkel együtt.
- Most, hogy mindannyian jól laktunk, menjetek aludni. Az órarendeket holnap kapjátok meg. Jó éjszakát kívánok mindenkinek. - mondta, majd mikor épp indulni készült, még visszafordult egy pillanatra. - Az elsősöket Pole professzorasszony és Frey professzor vezeti a szobáikba.
- Minden elsős lány kövessen. - szólt Pole professzorasszony.
- Minden első fiú kövessen engem. - mondta Frey professzor.
Kimentek a csarnokból, bementünk a kastélyba, megmásztak pár lépcsőt, majd a könyvtár közepén elváltak, s két különböző irányba mentek tovább. A lányok balra, a fiúk pedig jobbra. Amint átlépték a piros ajtó küszöbét, egy kör alakú terembe érkeztünk, ahol narancssárga, vörös és citromsárga fotelek, kanalak és puffok voltak láthatók. Ebből a szobából több fehér ajtó is nyílt, amelyeken vörös felirat hírdette a szoba lakóit. Az idősebbek már a szoba ülőalkalmatosságain beszélgettek. Mikor meglátták a tanárnőt, gyorsan eliszkoltak a szobájukba.
- Mindenki menjen a szobájába. - mondta Pole professzor. - Oh Miss Brown, várjon egy kicsit. Ön Miss Hale-lel, Miss Roberts-cel és Miss Roberts-cel alszik egy szobában. Sajnos önt leltem meg utoljára. Noha általában 12 lány van egy osztályban, most 13-an lesznek. Amíg ki nem találunk valamit, önök négyen, ebben a kibővített szobában fognak aludni. Mindegyikőjüknek van egy saját sarka. Mindegyikőjüké be van rendezve. A ládáikat az ágyuk mellett találják. Remélem tetszeni fog a szoba. Jó éjszakát. - mondta, majd sarkon fordult, s elment aludni. Aria belépett a szobába, megállt a küszöbön és eltátotta a száját. A téglalap alakú szoba 4 sarkát 4 különböző színre festették. Az ajtó a hosszabb ok oldalon, pont két különböző szín határán nyílt. Bal elülső (az ajtótól számítva) sarok a kék legkülönfélébb árnyalataiban pompázott. A sarokban álló ágy ciánkék színű, a szoba közepén álló asztal égkék, a padló pedig akvamarinkék volt. A falat amelyen türkizkék hullám minta látható, kobaltkékre festették . A jobb elülső sarokban az ágy írzöldben, az asztal csalánzöldben, a fal papagájzöldben pompázott, fazekaszöld színű indamintákkal. A padlót fűzöldre festették. A bal hátsó sarokban a sárga különböző árnyalatai voltak láthatók. A kanárisárga falon csordogáló méz és napsugarak alkottak bonyolult mintát. Az asztal királysárgára, az ágy kobaltsárgara, a padló pedig citromsárgára festették. A negyedik sarok egyenlőre festetlenül állt. Anna a kék, Hannah a sárga, Lizzie pedig a zöld ágyon ült, így Ariának nem nagyon maradt választása. Mikor belépett az ő "területére", olyan volt, mintha egy láthatatlan ember villámgyorsan kifestené a szobát. A végeredmény megdobogtatta a lány szívét. Úgy érezte, hazaérkezett. A falak, az ágy, az asztal... Minden úgy nézett ki, mint az otthoni szobájában.
- Öltözz át és aludjunk, mert holnap hosszú napunk lesz. - tanácsolta Lizzie. - Ja és a "Ruha, változz!" sajnos nem működik pizsamára.
- Köszi, hogy szóltál. - mondta Aria, majd belebújt a vörös pizsamájába, nyomban el is nyomta az álom.

.........................................................

Sziasztok

Remélem tetszett a rész. Ha hibát találtok, írjatok egy privát üzit. Építő kommenteket szívesen fogadok. A következő egy kiegészítőrész lesz. A fenti képen Anna Roberts van.

Sziasztok
Eszter