- TI MI NEM?! - kiabálta, előre is félve a választól.

- Nem mi vagyunk az igazi szüleid. - mondta ki végül az anyja, de látszott, hogy ez mennyire fájt neki, és Davidnak is.
- HOGYAN?! AZ MEG HOGY LEHET?! - pattant fel a kanapéról Arianna.
- Ülj le és elmagyarázom. - mondta David. - 14 évvel ezelőtt született egy kislányunk, akit Dianának hívtunk. Ám egy éves korában megbetegedett, majd pár héttel karácsony előtt meghalt.
- Egy hétig ki sem mozdultunk. - vette át a szó Bridgette. - Szenteste reggelén úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni, ám nem jutottam a bejárati ajtónál tovább, ugyanis egy pólyába bugyolált kisbaba feküdt a küszöbön. Ez a baba te voltál. Behoztunk a házba, megetettelek és lefektettünk. Majd felbontottuk a levelet, amelyet melletted találtunk.
- Tessék, itt van. - mondta David, majd odaadta Ariának a 13 éve őrzött levelet. - Ez most már a tied.

Tisztelt Mr. és Mrs. Brown!

Ez a gyermek különleges. Vigyázzanak rá! A neve Ar.......a.

- Ezt eddig miért nem mondtátok el? - kérdezte Aria könnyes szemmel.
- Mert mikor megtaláltunk, megfogadtuk, hogy úgy vigyázunk rád, mintha a saját lányunk lennél és mert nem akartuk, hogy egyedül érezd magad. Így volt családod, és nem azzal a tudattal kellett felnőnöd, hogy más vagy. Így nekünk is volt időnk felkészülni erre a napra, bár mindig azt kívántuk, és most is azt kívánjuk, hogy bárcsak sose jött volna el ez a nap. - sírta el magát a végére Bridgette.
- Megértem, hogy miért nem mondtátok el eddig. Nem akartatok elveszíteni. - mondta Aria. - De akkor hol az igazi családom? Van még más is, amit tudom kéne?
- Sajnálom kicsim, de nem tudjuk, hogy hol az igazi családod, de mi itt vagyunk neked. Más nem tudunk rólad, csak annyit, hogy szeretünk és a saját lányunknak tartunk.
- Köszönöm.... Anya! - sírta el magát Aria is, majd átölelte a nevelőszüleit. - Nem tudom, hogy kik az igazi szüleim, vagy hogy miért hagytak itt, de azt tudom, hogy nekem akkor is ti vagytok a családom.

•••

Másnap délelőtt 10-kor megszólalt a csengő, melynek hallatán Aria lerobogott a lépcsőn, és ment ajtót nyitni. A ház előtt legjobb barátnő állt és eléggé kétségbeesettnek tűnt.
- Szia. Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Lizzie. - Valamit el kell mondanom.
- Persze. Gyere, menjünk a fel. - Mondta rögtön Aria, és elindult az emeletre. - Valami baj van? - kérdezte a lány, amikor leültek a vörös-fehér babzsákokra.
- Megkaptam a levelet. Felvettek!
- Jajj, de jó! Hova vettek fel?
- Az Aurora Gimnáziumba.
- Hogyan? - kérdezte meglepődve Aria. - Mit mondtál, mi a neve az iskolának?
- Aurora Gimnázium.
Ennek hallatán Aria olyan fehérré sápadt, mint a szobája fala.
- Minden rendben? Nagyon sápadt vagy. - kérdezte Lizzie aggódva.
- Persze. Minden rendben. - bizonygatta Aria, ám a legjobb barátnőjét nem tudta becsapni. Úgyhogy egy "Tényleg?", "Biztos vagy benne?" nézést kapott tőle.
- Ah, ne nézz már így! Jól vagyok, csak egy kicsit meglepődtem. Tudtommal nem jelentkeztél ilyen nevű iskolába. Vagy de? - kérdezte a lány.
- Nem, nem jelentkeztem. Tegnap reggelig egy árva levél sem jött. Nagyon aggódtam, hogy sehova sem vettek fel, aztán megérkezett ez. - mondta izgatottan és előhúzott a zsebéből egy levelet. Egy levelet, amelynek láttán Ariának elakadt a lélegzete. Egy levelet, amelyet vörös tintával címeztek és amelyen zöld viaszpecsét volt. - Mi a baj? - kérdezte Lizzie, mikor meglátta a barátnője arckifejezését. - Te nem kaptál levelet?
- De, de kaptam. - válaszolta Aria elhaló hangon.
- Éééés... megmutatod?
- Ööö... persze. - Állt fel a főhősünka babzsákfotelből, odament az íróasztalához, kihúzta a fiókot, majd kivette belőle az előző nap érkezett levelet. Megmutatta a barátnőjének, és mindent elmesélt neki, ami a boríték érkezése után történt.
- Szóval mindketten boszorkányok vagyunk? - kérdezte Lizzie.
- Hát... anyumék ezt mondták. De csak akkor lehetünk benne biztosak, ha tényleg jön valaki abból a suliból. - mondta Aria, s mint egy végszóra, megszólalt a csengő. - Emlegetett szamár. - morogta a lány.
- Jaj, gyere már, és ne légy ilyen mogorva. Jó móka lesz boszorkánynak lenni.
- Már ha azok vagyunk.
- Hozdd a leveledet is! - szólt vissza az ajtóból a vörös hajú lány, majd elindult le a földszintre. A barna hajú boszorkányjelölt pedig, a levelét felkapva, követte. Az apja már bevezette a vendéget a nappaliba, ahova Aria és Lizzie után Bridgette is belépett. Ám a meg is torpant, amikor meglátta, hogy ki érkezett.
- Susan?
- Bridgette?
- Tényleg te vagy az?
- Igen.
- De... de... hol voltál eddig? Mit csináltál? Mi történt veled? Miért...
- Lassíts Bridg! Most még nem válaszolhatok neked. Ugyanis első sorban a lányok miatt vagyok itt.
- Oh, persze. Mesélj nekik. Csak olyan jó volt újra látni téged. Annyi hosszú év után. - mondta szomorúan Bridgette.
- Bridg, ne aggódj. Ha nekik elmagyaráztam mindent, akkor neked is válaszolok a kérdéseidre. Rendben? - kérdezte Susan régi barátnőjét, aki csak bólintott, majd leült az egyik fotelba. Miss. Pole most a lányokhoz fordult. - Itt van a leveletek?
- Igen Miss Pole. - válaszolták kórusban. - Ön is boszorkány? - kérdezte Aria.
- Igen, én is boszorkány vagyok.
- Mint Harry Potter? Mint a könyvben? Pálca, seprű, üst meg minden? - kérdezte izgatottan Lizzie.
- Nem. Mi nem használunk varázspálcát. Mi a természet erő it irányítjuk.
- Na de hogy? -érdeklődött Aria.
- Ezt fogjátok megtanulni az iskolában. Ezzel el is érkeztünk a látogatásom céljához. Az iskola igazi neve Aurora Boszorkány- és Varázslóképző. Szakiskola. Több ezer évvel ezelőtt alapította egy boszorkány, akit Aurora Rosalina Lackwoodnak hívtak. Arany haja és szeme volt. Ő volt az első sárkánylovas. A sárkányát zöld-arany pikkelyek borították.
- Micsoda? - kiáltott fel Lizzie - Sárkányok? Azok léteznek?
- Igen. Léteznek. Minden boszorkánynak és varázslónak van egy másik alakja, ami lehet sellő, tünde, tündér, sárkánylovas. - sorolta Susan. - Jajj, majdnem kifelejtettem a grifflovasokat.
Ennek hallatán a lányok majdnem leestek a székről.
- Sellők? - kérdezte Aria.
- Tündérek? - folytatta Lizzie.
- Tündék?
- Griffek?
- Ezek mind léteznek? - kérdezték egyszerre.
- Igen, de erről majd később tanulni fogtok az iskolában. Most beszéljünk inkább a varázserőkről. Nos... van a négy őselem: a víz, a tűz, a föld és a levegő. Minden boszorkány és varázsló rendelkezik kettővel ezekből. Ez eddig érthető?
- Igen Miss Pole. - mondta a két lány egyszerre.
- Ezen kívűl létezik még 6 varázserő is. Vannak, akik az állatok nyelvén tudnak beszélni, vannak akik a gondolatok útján. Mások az Időt irányítják, megint mások teleportálni tudnak. S léteznek olyanok, akiknek az ereje a Naphoz vagy a Holdhoz kötődik. Ezekből mindenkinek csak egy van. Minden varázserőnek külön szimbóluma van. - mondta, miközben éhány kártyát húzott elő a zsebéből, majd mindet kiterítette az asztalra és elkezdte mutogatni.
- Ez a víz:

A tűz:

A föld:

A levegő:

A Gondolat:

Az Idő:

A Teleportálás:

A Nap:

A Hold:

S az Állat:

Az iskolában mindent meg fogtok tanulni a varázserőkről. Ez itt a suli térképe.

A szimbólumok jelölik, hogy melyik épületben melyik varázserőt tanuljáktok majd. Ez itt - mutatott a térkép közepén lévő épületre Susan - Ez itt a kastély. Ez lesz az otthonotok. 3 emelete van. A földszinten található az étkezde itt. Egy emelettel feljebb egy hatalmas könyvtár foglal helyet. A következő emeleten vannak a szobák. Minden szobában 3 diák alszik. Az utolsó emeleten egy hatalmas klubbhelység van, terasszal. Két ajtón lehet bejutni a szobába. Egyik a lányok felől vezet, a másik a fiúk felől. Az ajtók meg vannak bűvölve. Egy fiú nem mehet át a lányok ajtaján, és egy lány sem haladhat át a fiúkén. Ugyanez a helyzet a könyvtárral, csak oda 3 ajtó vezet. Egy a lányoktól, egy a fiúktól. A harmadik ajtó a lépcsőkhöz vezet, amelyeken a csarnokba lehet eljutni.
- És ez a három itt mi? - kérdezte Aria és az ujjával a először egy világoskék, majd fehér, végül pedig a sárga téglalapra bökött.
- Az ott repülő aréna. - mutatott a világoskékre Susan - Minden tanuló fog tudni magától repülni. Seprű nélkül. A másik épület, amire mutattál, az istálló, a harmadik a királyi palota.
- Istálló?! Juhé! Szóval akkor lehet lovagolni? - lelkendeztek a lányok.
- Igen. De kevés időm van és még néhány dolgot el kéne mondanom. Szóval kérlek figyeljetek. - ennek hallatán az eddig őrülten ugrándozó és sipítozó barátnők visszaült el a fotelekbe. - A térkép szélén láthatjátok az erdőket. A nyugati erdőben a tündék, az észak-keleti erdőben a tündérek, az északi hegyen a sárkányok, a dél-keleti hegyen pedig a griffek élnek. - mesélte Miss Pole, majd az órájára pillant a ezt mondta. - Sajnos mennem kell. Az iskolába szeptember elsején, kocsival visznek.
- Együtt fogunk utazni? - érdeklődött Lizzie.
- Nem. Mindenki külön utazik. Mivel az iskola mindennel ellátja a tanulókat, semmit nem kell hoznotok. Csak személyes holmikat pakoljatok. Állatot szabad hozni. Bridg sajnálom, de most nincs időm válaszolni a kérdéseidre, de levélben megbeszélhetnénk egy napot, amikor mindent elmesélünk egymásnak. További jó nyarat. - búcsúzott el Susan Pole, majd koncentrált és a következő pillanatban már ott sem volt.

•••

A nyár nagyon gyorsan elröppent. Aria és Lizzie sok időt töltöttek a strandon. Mikor esett, bent ültek a szobában, a Disney és a DreamWorks által készített filmeket nézték és beszélgettek. Örültek, hogy nem kell elválniuk szeptember elsején, de féltek, hogy milyen lesz abban a "másik világ"-ban. Aria egyenesen rettegett, attól, hogy boszorkány, de attól is, hogy mi van ha nem az. Ugyanis Susan olyan boldog volt, amikor rá talált a lányra, hogy csak úgy ragyogott. Aria nem akart csalódást okozni neki, hiszen a nevelőanyja legjobb barátnője.

Augusztus 30-án bepakolta a bőröndjébe a plüss jegesmedvéjét, a kedvenc könyveit, a párnáját és a takaróját. Ezeket egyszerűen nem tudta otthon hagyni.

Másnap reggel felkelt, lezuhanyozott, felvett fekete cicanadrágot, egy vörös pólót és egy vörös, lapos talpú cipőt. Reggeli és fogmosás után, háromnegyed 10-kor az egész család kilépett a bejárati ajtón. 5 perc múlva is megérkezett a kocsi.
- Wow! - kiáltott fel Mia. - Ezzel fogsz utazni?
- Nagyon úgy tűnik.
- Veled mehetek? Én is akarok ilyen kocsival utazni.
- Egyszer majd te is mehetsz, de ez most Annáért jött. - mondta a lány anyja, miközben az egész család döbbenten bámulta a "kocsit", ami a házuk előtt ált. Ez nem is autó volt, ahogy Aria gondolta, amikor Miss Pole említette, hogy mivel fog utazni. Ez egy igazi lóvontatta hintó volt. Ez hihetetlen - gondolta Aria, majd jobban szemügyre véve a lovakat észrevette, hogy ezek nem is közönséges lovak, hanem pegazusok. Igazi, élő pegazusok. A lány berakta a csomagjait a hintóba, majd visszament a szüleihez és a kishúgához, hogy még egyszer megölelje őket.
- Érezd jól magad az iskolában. - mondta az anyja. Aria erre csak bólintott, mert attól félt, ha bármit is mond, elsírja magát. Úgyhogy mielőtt ez megtörtént volna, felpattant a hintóra, amely azonnal fel is szállt, hogy elvigye a lányt az új iskolájába. Mikor városok fölött repültek el, Ariának hirtelen szöget ütött a fejében egy gondolat, s úgy döntött, hogy megkérdezi a kocsist.
- Elnézést! - mondta, ám a kocsis nem reagált, így megismételte hangosabban. - Elnézést!
- Nem fog válaszolni. - szólt egy ismeretlen hang valahonnan Aria mellől, aki annyira megijedt, hogy majdnem kizuhant a járműből. Ám az utolsó pillanatban valami elkapta. Vagyis inkább valaki.

.........................................................

Sziasztok

Tudom kicsit későn, de megérkezett a következő rész. A szimbólumokat és a térképet Jedigirl00 készítette. Nekem nagyon tetszenek. Nektek? Írjátok le egy kommentben, hogy mit gondoltok róluk és a részről. A helyesírási hibát vesztek észre, ne habozzatok. Írjatok egy privát üzenetet. A fenti képen Lizzie látható.

Eszter