... majd egyszer csak...

- MICSODA? - hallatszott egy pillanatra Aria döbbent hangja, majd megint semmi. Nem sokkal később, mind a hárman visszatértek a terembe, és elfoglalták a helyüket. Aria, akinek szemében könnyek csillogtak, Lizzie mellé, Susan pedig Roger mellé ült le. A tanárnő a tanári asztal elé állt, mintha mi sem történt volna.
- Ha senkinek sincs kérdése, akkor... - mondta, ám egy felemelkedő kéz megállásra késztette a mondat közepén. - Kérdésed lenne?
- Igen. - szólt Aria egyik osztálytársa.
- Nos azt szeretném megtudni, hogy mi történt odakint és hogy hányas lett Aria dolgozata.
- Sajnálom, de nem mondhatom meg. Az, hogy mi történt odakint, az csak rám, Ariára és Miss Polera tartozik. Az meg hogy hányas lett a dolgozata, az meg kizárólag Ariára. Majd ő megosztja veletek, ha szeretné. - mondta a tanárnő - Ha nincs több kérdés, akkor induljon a film, amely Atlantiszról szól. - A diákok ennek hallatán egyszerre fordultak Aria felé, ugyanis ez az ő kedvenc témája volt. Ám mivel semmit sem tudtak leolvasni az arcáról, lassan visszafordultak a tanárnő felé, aki el is indította a filmet.

•••

Végre vége a tanévnek - gondolta magában Arianna, miközben elterült a kertjükben lévő nyugágyban. - Nyugodtan olvashatok. - folytatta megint csak magában, ám nem igazán tudott a könyvre koncentrálni, ugyanis egyre csak az az óra járt a fejében.

Kilépetem a folyosóra, nyomomban Miss Pole-lal. A tanárnő egyből nekem támadt:
- Puskáztál?
-Nem - válaszoltam halkan.
- Akkor meg hogyan csináltad? - kérdezte.
- Mit? Mit hogyan csináltam? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Ezt! - válaszolta, majd az orrom alá dugta a dolgozatomat.
- MICSODA? - akadtam ki egy kicsit, mikor megláttam a jegyet. - De hisz ez csillagos ötös. - folytattam halkabban. - Ne-nem értem a problémát.
- A probléma az... - sziszegte. - hogy ilyen dolgozatot nem lehet 10 perc alatt megírni. Kivéve ha az illető puskázik. Máskülönben honnan tudtál volna olyanokat, amik a könyvben még az apróbetűs részekben sem szerepelt?
- Ne-ne-nem tu-tu-tudom. - remegett meg a hangom, majd halk sírásra fakadtam.
- Mi az, hogy nem tudod? Csak színlelted, hogy alszol és helyette a puskát olvastad? - kérdezte halkan, de fenyegetően.
- Kérem nyugodjon le. - szólalt meg Miss Pole, először azóta, hogy kiléptünk a folyosóra. - Biztosíthatom, hogy Aria nem csalt. Tényleg aludt, és a padjában sem volt semmi. Hátulról mindent láttam. Viszont nekem is lenne egy kérdésem Aria. - fordult a hozzám. - Mit álmodtál?
Annyira megdöbbentem a furcsa kérdésen, hogy sírni is elfelejtettem.
- Több kisebb álom volt. Először Sissi korálynővé koronázásáról álmodtam, majd az 1867-és kiegyezésről.
- S miután felébredtél, leírtad, amit álmodtál? - kérdezte Susan.
- Nem tudom. Nem emlékszem, hogy írtam volna bármit is. Az első dolog, amire emlékszem, az álmomon kívül, hogy megszólalt a csengő. De lehet, hogy még túl kába voltam a balesettől, meg az alvástól és ezért nem emlékszem. - suttogtam bátortalanul, lesütött szemmel.
- Szóval csak leírtad, amit álmodtál? - kérdezte a történelemtanárnő, majd mikor bólintottam, elmosolyodott. - Nos úgy tűnik a tudatalattid bekapcsolt. Ami a balesetet illeti... Jobban vagy?
- Igen, bár néha azon kapom magam, hogy majd elalszok az órákon. Csak úgy véletlenszerűen. Még a kedvencem, a matematikából is majdnem megtörtént. Bármennyit is alszok éjjel, nem elég.
- Ne aggódj! Mindjárt itt a nyár és akkor kipihenheted magad. Végül is megérdemled. Láttam a jegyeidet... A szüleid büszkék lesznek rád Aria. - mosolygott még szélesebben a gyanakvó természetű tanárnő. - Nos, akkor ideje visszatérni az osztályba. Ám mivel a tiéd lett magasan a legjobb dolgozat, választhatsz a filmek közül. 3 DVD-t hoztam 3 különböző témában. Platón és Atlantisz, III. Alexandria macedón király, a 3. pedig a magyarokról szól - vázolta fel a lehetőségeket.
- Hmm...  A magyarok története is érdekes, biztos lenne benne plusz információ, de én most inkább az Atlantiszról szólót választom.
- Rendben. - mondta a tanárnő, majd együtt visszamentünk a terembe.

Aria édesanyja kiabálására ébredt.
- Anna! Anna! Készülődnöd kell! Két óra múlva kezdődik az ünnepély.
- Megyek Anya! - kiáltott vissza, majd kelletlenül feltápászkodott a nyugágyból, majd felment a szobájába. Lezuhanyozott, megmosta a haját, fehér blúzt, fekete cipőt és szoknyát vett fel, emajd elkészítette a frizuráját. Hosszú, göndör, barna haját oldalra fonta, és kicsi fehér virágokat tett bele.

•••

Aria kezdett ideges lenni. Minden iskolában, ahol felvételizni volt, azt mondták, hogy július 30-ig elküldik az eredményt, de eddig egyetlen levél sem érkezett. Egyre jobban aggódott, hogy nem vették fel sehova. Ugyanis tudni illik, hogy itt, Gauriában csak akkor küldenek levelet, ha felvettek az iskolába. Az elutasításról nem küldenek értesítést. Már csak egy nap volt hátra a határidőig, de még mindig semmi. Aria annyira félt, hogy sehova sem vették fel, hogy alig bírt elaludni. Egyfolytában forgolódott, majd nem sokkal éjfél után elnyomta az álom. Àm ez nem volt megnyugtató alvás. Visszatért a gyerekkori rémálma. Egy sikítás hallott, majd hatalmas feketeség vette körül és megfájdult a feje. Ekkor felébredt. Felült az ágyában, felkapcsolta a csillagokat vetítő lápmáját, majd visszadőlt a párnájára és átölelte a plüss jegesmedvéjét. Mellette mindig megnyugodott. A csillagokat bámulta lassan visszamerült az álmok országába, ahol ezúttal minden nyugodt volt.

Másnap reggel Mia ébresztette Ariát, még hozzá úgy, hogy belopakodott a szobájába, majd rávetette magát az ágyra, amiben még ott volt a nővére.
- Anna! Kell fel! Hallod?! Megjött a posta! - na erre egyből kipattant a lány szeme és úgy ahogy volt, pizsmában, lerohant a földszintre. Odafutott a bejárati ajtóhoz felvette az ajtó előtt heverő leveleket, majd berohant a konyhába, ahol a szülei már javában reggeliztek. A lány gyorsan kiosztotta a kezében tartott levélköteget. Két számla érkezett az apjának, egy levél és egy képeslap az anyjának és neki meg egy... egy levél. A boríték pergamenből készült, a címzést vörös tintával írták. A másik oldalán egy zöld, sárkányt ábrázoló pecsét volt. Aria elképedve bámulta a levelet, majd lassan elkezdte felbontani.

Tisztelt Brown kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert az Aurora Gimnáziumba. Hamarosan érkezik Önhöz valaki, aki mindent elmagyaráz.

Tisztelettel:
Helen McColins igazgatónő

Na erre teljesen lefagyott. Már egy bő perce állt, kezében a levéllel, amikor a szülei megszólaltak:
- Anna, minden rendben? - kérdezte az anyja. Aria pedig válasz helyett csak odanyújtotta neki a pergament. Mikor a végéreért, szörnyen elsápadt, majd továbbadta a levelet a férjének, aki szintén elfehéredett.
- Hogy lehetséges ez? Én nem is jelentkeztem ebbe a suliba... - gondolkodott fennhangon az enyhén kiakadt Aria.
- Anna, nyugodj meg kérlek. Ülj le, reggelizz meg és utána mesélünk neked. - szólt az anyja.
- Miről?
- Erről. - mondta és megkocogtatta a levelet.
Aria oda se figyelt, hogy mit eszik, csak igyekezrett minnél gyorsabban végezni. Az agya szűntelenül kattogott. Nagy sokára a szülei is végeztek a reggelivel. Mia visszament a szobájába teadélutánt játszani a babáival, a többiek pedig a nappaliban ültek le.
- Nos, egyszer régen, amikor annyi idős voltam, mint te, nekem is volt egy barátnőm. Elválaszthatatlanok voltunk. Valahogy úgy mint te és Lizzie. Na, szóval nyolcadik év végén jött hozzánk két vendégtanár. Egy férfi és egy nő. Az utolsó két héten, minden nap, minden órán ott voltak és minket figyeltek. Beszélgettek velünk, hogy miket szeretünk enni, csinálni és miket nem. Eljött a tanévzáró, amelyen ők - érdekes módon - nem jelentek meg. Július 3-án megkaptam az értesítést, hogy felvettek az egyik művészeti iskolába, ahova jelentkeztem. Szegény Susannak viszont egyetlen levele sem érkezett, egészen augusztus 1-ig, amikor is egy ugyanilyen levelet lobogtatva jött át hozzánk. Elmesélte, hogy július 30-án érkezett a boríték, majd másnap eljött hozzá az a hölgy, aki két hétig megfigyelte őket. Elmagyarázta neki, hogy ő boszorkány, meg azt is, hogy ez mit takar. Sajnos erre már nem emlékszem. Annyi biztos, hogy ez az Aurora Gimnázium nem egy átlagos iskola. Az igazi neve Aurora Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. Többet sajnos nem tudok, ugyanis a szüleivel együtt közelebb költözött az iskolához és azóta nem láttam. - fejezte be szomorúan.
- Akkor én most... még mindig nem értem teljesen. Mi vagyok én?
- Valószínűleg boszorkány, ugyanis csak boszorkányok és varázslók kapnak ilyen levelet. - válaszolta halál nyugodtan az anyja.
- Dehát ha bennetek nincs mágia, akkor bennem sincs, szóval itt valami félreértés történt. Még hogy én boszorkány? Lehetetlen.
- Nem annyira. - szaladt ki David száján, mire kapott is egyet a feleségétől egyenesen a bordái közé.
- Ezt meg hogy értetted, Apa? - kérdezte Aria meglepődve.
A szülei lefolytattak egy gyors és néma vitát, amiben csak a szemükkel kommunikáltak, majd Bridgette egy mély sóhaj után megszólalt.
- Édesapád úgy értette, hogy mi...
- Hogy ti?
- Hogy nem mi...
- TI MI NEM?! - kiabálta, előre is félve a választól.

...............................................

Sziasztok

Itt egy újabb rész. Tudom, sokat szidtatok és még fogtok is a részek között eltelő idő miatt, de a suli folyton keresztbe tesz. 😔😤😔 Tudom ez nem mentség, és meg is fogadtam, hogy mostantól minden nap írok hozzá egy kicsit. 😌 Remélem élveztétek a részt. Az említett meglepetést a következő "Leleplezés - nem rész" című fejezetben lesz. Ha hibát találtok, küldjétek egy üzit, amúgy meg kommenteljetek bátran.

Eszter