Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2. fejezet - Még több furcsaság

Végül egy hangos koppanással leérkezett a parkettára és elvesztette az eszméletét...

Erre már mindenki felkapta a fejét (eddig senki sem figyelt) és megállt a mozdulat közben. Először Lizzie, majd két vendégtanár tért magához a leghamarabb. Mind a hárman futva indultak el a földön heverő lányhoz. Lizzie érte el először Ariát, aki még mindig mozdulatlanul feküdt. Éppen csak hozzáért, amikor legjobb barátnője lassan kinyitotta a szemét.
- Jaj, Aria! Annyira megijesztettél. Hogy vagy? Hol fáj? - hadarta a könnyeivel küszködő Lizzie.
- Jól vagyok. - bizonygatta a lány elhaló hangon. Ekkor ért oda Susan és Roger.
- Menjetek odébb. - szólt rá a férfi az idő közben odagyűlt gyerekekre, akik nehezen, de engedelmeskedtek is. Mindenki visszatért ahhoz a csoporthoz, amelyiknél a baleset előtt volt. Kivéve persze a kötélmászókat, akiket a tanárnő áthelyezett a szőnyegen gyakorlókhoz. Roger is visszatért a padhoz, ahonnan folytatta a diákok megfigyelését.
- Maradj fekve és mondd el, hogy mit éreztél és hogy mit érzel most. - mondta Susan Pole.
- Hát... furcsa volt. Már az is, hogy fel tudtam mászni a kötél háromnegyedéig. Még sose sikerült. Aztán hirtelen elfogyott az erőm. Nem tudtam megtartani magam. Zuhanás közben egyre fáradtabb lettem. Nem tudom, hogy ez hogy lehetséges. - gondolkozott el egy pillanatra Arianna. - Aztán már csak arra emlékszem, hogy Lizzie hozzám ért és furcsa melegség járta át a testemet, a fájdalom pedig megszűnt. - fejezte be a mesélést a lány.
- Érdekes... - motyogta Susan.
- Mi olyan érdekes? - kérdezte Aria, miközben megpróbált felállni.
- Semmi, semmi. - vágta rá gondolkodás nélkül Miss Pole, majd Lizzievel elkapták a lány két kezét, mielőtt az visszahuppant volna a földre.
- Gyere odakísérünk a padhoz. - szól Susan.
- Köszönöm. - mondta Aria, akinek noha semmije sem fájt már, de olyan fáradt volt, mintha maratont futott volna.
Mikor odaértem a padhoz, Miss Pole Lizziehez fordult:
- Te mit éreztél, amikor hozzáértél a barátnődhöz?
- Melegséget, ami a szívemtől indult, aztán a karomban, majd abban a kezemben folytatódott, amelyikkel Ariához értem. Végül éreztem, hogy átmegy belé. Ekkor leállt a melegség és enyhe fáradtságot éreztem, de csak egy pillanatig. - fejezte be Lizzie.
- Most már én is jobban vagyok. A fáradság is eltűnt. - szólt Arianna.
- Biztos, hogy jól vagytok? - kérdezte Miss Pole, majd mikor mind a két lány bólintott, folytatta. - Rendben, akkor menjetek. A következő órán találkozunk. - köszönt el tőlük, majd Rogerhez lépett és beszélgetni kezdtek. Ám hogy miről, azt a lányok már nem hallották, mert megszólalt a csengő és mentek öltözni. A szokásostól eltérően, most csöndben vették vissza eredeti öltözéküket. Mind a ketten a gondolataikba merülve baktattak a történelem terem felé, lévén, hogy B hét volt.

•••

A hét elég gyorsan eltelt ahhoz képest, hogy a diákokra több megpróbáltatás is várt. Az angol, a nyelvtan, a fizika és a matek. Egyik sem volt könnyű, de Ariának és Lizzienek egy-egy kivételével mindegyiket sikerült jól megírniuk, noha a jegyeket csak a jövőhéten tudják majd meg. A kivétel főhősünknél a nyelvtan, barátnőjénél a matek volt. Susan Pole és Roger Frey, mint eddig minden órán, most is ott ültek a teremben és a diákokat figyelték. Az osztályfőnökük épp akkor lépett a terembe, amikor becsöngettek.
- Jó napot kívánok mindenkinek. Vendégeink egész héten vártak arra, hogy veletek beszélgethessenek. Most eljött ez a pillanat. Hétfőtől minden nap, minden órán filmet fogtok nézni, játszani fogtok mivel nincs már a tananyagban semmi. Ezek alatt az órák alatt fognak veletek társalogni. Gyorsan mondok pár szót a ballagásról, majd kezdődhet a film. - szólt a tanárnő. - Nos, tehát az ünnepség mához két hétre lesz megtartva. A részvétel kötelező, ahogy az ünneplő ruha is.... - még elmondott pár részletet, ám Arianna nem tudott figyelni. Egész héten a hétfői furcsaságon járt az esze. - .... és most elindítom a filmet, ezalatt mehet is az első ember beszélgetni.
A film nem volt túl érdekes, legalább is Aria számára, akit nem igazán érdekelt, hogy rakják össze a kocsikat. Így hát elővette a könyvét, amely egy, általa nagyon kedvelt témát taglalt. Atlantiszt. Noha a teremben sötét volt, Aria úgy látta a betűket a lapon, mintha csak fényes nappal olvasná a könyvet. Az írisze - a pupillájához közel - arany színűre váltott, akár csak a hétfői baleset közben, de akár csak akkor, ezt most sem vette észre senki. A tanárnő persze rögtön kiszúrta, hogy a pad alatt olvas és rá is szólt, hogy tegye el. Aria kelletlenül, de engedelmeskedett és elrakta a könyvét, majd lehajtotta a fejét a padra, s onnan nézte a filmet, amelyet végül a csengő szakított meg.

•••

A hétvége jobbára eseménytelenül telt. A két barátnő elment vásárolni. Pontosabban Aria elrángatta Lizziet a könyvesboltba, amely mellett egy DVD bolt foglalt helyet, úgyhogy könyvvásárlás után a vörös hajú leány rángatta el a barna hajút a szomszédba, aki megint a barátnőjével töltötte a hétvégét, bár ezúttal nem a tanulással foglalkoztak, hanem csak is filmeket néztek. Kamisadot játszottak, ami egy stratégiai játék. Mindkét játékosnak van 8 tornya, amely meg van jelölve 8 különböző színnel: barna, zöld, piros, sárga, rózsaszín, lila, kék és narancssárga.
A bábukkal, amelyek egy 8x8-as, színes tábla két ellentétes oldalán vannak elhelyezve, átlóban vagy egyenesen lehet mozogni, de csak előrefele. Visszafelé nem mehetnek. Csak azzal a toronnyal szabad lépni, amelyik színre az ellenfél legutoljára lépett. Pl: ha egyik játékos a kékre lépett, akkor a másiknak a kékkel kell lépni. Ő is lép egy színre, majd az ellenfele az azzal megegyező színű tornyából köteles mozogni. Ez így megy tovább, addig, amíg valaki be nem jut az ellenfele alapvonalára. Amikor ez megtörtént, a játéknak vége, s az, aki átért a tábla túloldalára, nyert. Arianna egyik kedvence, akár csak a sakk.
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a hétfő. Semmi különös nem törtnént. Kikapták a matek és a fizika dolgozatokat. Ariának mind a kettő csillagos ötös, míg Lizzienek hármas és ötös lett. Kedden az angol és a nyelvtan következett. Minkettőjüknek az angol ötösre, a nyelvtan négyesre sikerült, de nem szomorkodtak, vagyis csak Arianna, de ő sem nagyon, csak egy kicsit. Eddig minden óra úgy történt, ahogy az osztályfőnökük mondta. Szerdán a magyartanárnő egy történetet olvasott fel nekik, majd játékos feladatok végeztek el a novellával kapcsolatban. A kémia órát az egész osztály élvezte, ugyanis ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor kísérleteztek. Ám annyira izgult, a történelem miatt, hogy most még ez se kötötte le. Csak feküdt a padon és bambult. Észre se vette volna, hogy kicsöngettek, ha Lizzie meg nem böki, hogy siessen. Arianna úgy érezte, mintha a lába ólomból lett volna. Alig bírta megmozdítani őket. Végül csak sikerült eljutnak a teremig. Nagon izgult, hogy elérte-e a dolgozata a kettest, bár úgy hogy az óra felét végigaludta a baleset után, úgy valószínűleg ez hiú ábránd volt. Becsöngettek és már jött is a tanárnő, kezében a kijavított dolgozatokkal. Mindenkiét elmondta hangosan és megjegyzést is fűzött hozzá. Ariannáé volt az utolsó, ám az övéhez nem mondott semmit, még a jegyet sem mondta meg. A tanárnő tekintetében kíváncsiság és az érthetetlentől való enyhe félelem furcsa keveréke tükröződött, mikor a lányra nézett.
- Arianna, nem tudom, hogy ez hogy történhetett. Szeretnék veled négyszemközt beszélni. Kérlek gyere ki a folyosóra. - indult el az ajtó felé, kezében még mindig ott szorongatta Aria dolgozatát. A lány félve követte, mikor már majdnem odaért az ajtóhoz, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Susan is feláll a helyéről, s követi őt a folyosóra. A teremben Lizzie aggódva, a többiek izgatottan várták, hogy mi fog történni. A hű barátnő féltette a lányt, míg az osztálytársai kaján örömmel tanakodtak azon, hogy mit csinálhatott a kis stréber, a "Tanárok Kedvence", ahogy a háta mögött, sőt néha előtte is nevezték Ariát, noha ő nem volt stréber, csak büszkévé szerette volna tenni a szüleit. Már vagy 5 perce kimentek, de olyan halkan beszéltek, hogy az osztály bármennyire is csöndben volt, semmit sem hallott, majd egyszer csak...

.........................................................

Sziasztok

Itt a következő rész. Remélem tetszik. Kommentelj bátran, a hibát találsz küldj egy üzit. 😁
A fenti képen a Kamisado nevű játék látható.

Feszter200111

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro