2. fejezet - Még több furcsaság
Végül egy hangos koppanással leérkezett a parkettára és elvesztette az eszméletét...
Erre már mindenki felkapta a fejét (eddig senki sem figyelt) és megállt a mozdulat közben. Először Lizzie, majd két vendégtanár tért magához a leghamarabb. Mind a hárman futva indultak el a földön heverő lányhoz. Lizzie érte el először Ariát, aki még mindig mozdulatlanul feküdt. Éppen csak hozzáért, amikor legjobb barátnője lassan kinyitotta a szemét.
- Jaj, Aria! Annyira megijesztettél. Hogy vagy? Hol fáj? - hadarta a könnyeivel küszködő Lizzie.
- Jól vagyok. - bizonygatta a lány elhaló hangon. Ekkor ért oda Susan és Roger.
- Menjetek odébb. - szólt rá a férfi az idő közben odagyűlt gyerekekre, akik nehezen, de engedelmeskedtek is. Mindenki visszatért ahhoz a csoporthoz, amelyiknél a baleset előtt volt. Kivéve persze a kötélmászókat, akiket a tanárnő áthelyezett a szőnyegen gyakorlókhoz. Roger is visszatért a padhoz, ahonnan folytatta a diákok megfigyelését.
- Maradj fekve és mondd el, hogy mit éreztél és hogy mit érzel most. - mondta Susan Pole.
- Hát... furcsa volt. Már az is, hogy fel tudtam mászni a kötél háromnegyedéig. Még sose sikerült. Aztán hirtelen elfogyott az erőm. Nem tudtam megtartani magam. Zuhanás közben egyre fáradtabb lettem. Nem tudom, hogy ez hogy lehetséges. - gondolkozott el egy pillanatra Arianna. - Aztán már csak arra emlékszem, hogy Lizzie hozzám ért és furcsa melegség járta át a testemet, a fájdalom pedig megszűnt. - fejezte be a mesélést a lány.
- Érdekes... - motyogta Susan.
- Mi olyan érdekes? - kérdezte Aria, miközben megpróbált felállni.
- Semmi, semmi. - vágta rá gondolkodás nélkül Miss Pole, majd Lizzievel elkapták a lány két kezét, mielőtt az visszahuppant volna a földre.
- Gyere odakísérünk a padhoz. - szól Susan.
- Köszönöm. - mondta Aria, akinek noha semmije sem fájt már, de olyan fáradt volt, mintha maratont futott volna.
Mikor odaértem a padhoz, Miss Pole Lizziehez fordult:
- Te mit éreztél, amikor hozzáértél a barátnődhöz?
- Melegséget, ami a szívemtől indult, aztán a karomban, majd abban a kezemben folytatódott, amelyikkel Ariához értem. Végül éreztem, hogy átmegy belé. Ekkor leállt a melegség és enyhe fáradtságot éreztem, de csak egy pillanatig. - fejezte be Lizzie.
- Most már én is jobban vagyok. A fáradság is eltűnt. - szólt Arianna.
- Biztos, hogy jól vagytok? - kérdezte Miss Pole, majd mikor mind a két lány bólintott, folytatta. - Rendben, akkor menjetek. A következő órán találkozunk. - köszönt el tőlük, majd Rogerhez lépett és beszélgetni kezdtek. Ám hogy miről, azt a lányok már nem hallották, mert megszólalt a csengő és mentek öltözni. A szokásostól eltérően, most csöndben vették vissza eredeti öltözéküket. Mind a ketten a gondolataikba merülve baktattak a történelem terem felé, lévén, hogy B hét volt.
•••
A hét elég gyorsan eltelt ahhoz képest, hogy a diákokra több megpróbáltatás is várt. Az angol, a nyelvtan, a fizika és a matek. Egyik sem volt könnyű, de Ariának és Lizzienek egy-egy kivételével mindegyiket sikerült jól megírniuk, noha a jegyeket csak a jövőhéten tudják majd meg. A kivétel főhősünknél a nyelvtan, barátnőjénél a matek volt. Susan Pole és Roger Frey, mint eddig minden órán, most is ott ültek a teremben és a diákokat figyelték. Az osztályfőnökük épp akkor lépett a terembe, amikor becsöngettek.
- Jó napot kívánok mindenkinek. Vendégeink egész héten vártak arra, hogy veletek beszélgethessenek. Most eljött ez a pillanat. Hétfőtől minden nap, minden órán filmet fogtok nézni, játszani fogtok mivel nincs már a tananyagban semmi. Ezek alatt az órák alatt fognak veletek társalogni. Gyorsan mondok pár szót a ballagásról, majd kezdődhet a film. - szólt a tanárnő. - Nos, tehát az ünnepség mához két hétre lesz megtartva. A részvétel kötelező, ahogy az ünneplő ruha is.... - még elmondott pár részletet, ám Arianna nem tudott figyelni. Egész héten a hétfői furcsaságon járt az esze. - .... és most elindítom a filmet, ezalatt mehet is az első ember beszélgetni.
A film nem volt túl érdekes, legalább is Aria számára, akit nem igazán érdekelt, hogy rakják össze a kocsikat. Így hát elővette a könyvét, amely egy, általa nagyon kedvelt témát taglalt. Atlantiszt. Noha a teremben sötét volt, Aria úgy látta a betűket a lapon, mintha csak fényes nappal olvasná a könyvet. Az írisze - a pupillájához közel - arany színűre váltott, akár csak a hétfői baleset közben, de akár csak akkor, ezt most sem vette észre senki. A tanárnő persze rögtön kiszúrta, hogy a pad alatt olvas és rá is szólt, hogy tegye el. Aria kelletlenül, de engedelmeskedett és elrakta a könyvét, majd lehajtotta a fejét a padra, s onnan nézte a filmet, amelyet végül a csengő szakított meg.
•••
A hétvége jobbára eseménytelenül telt. A két barátnő elment vásárolni. Pontosabban Aria elrángatta Lizziet a könyvesboltba, amely mellett egy DVD bolt foglalt helyet, úgyhogy könyvvásárlás után a vörös hajú leány rángatta el a barna hajút a szomszédba, aki megint a barátnőjével töltötte a hétvégét, bár ezúttal nem a tanulással foglalkoztak, hanem csak is filmeket néztek. Kamisadot játszottak, ami egy stratégiai játék. Mindkét játékosnak van 8 tornya, amely meg van jelölve 8 különböző színnel: barna, zöld, piros, sárga, rózsaszín, lila, kék és narancssárga.
A bábukkal, amelyek egy 8x8-as, színes tábla két ellentétes oldalán vannak elhelyezve, átlóban vagy egyenesen lehet mozogni, de csak előrefele. Visszafelé nem mehetnek. Csak azzal a toronnyal szabad lépni, amelyik színre az ellenfél legutoljára lépett. Pl: ha egyik játékos a kékre lépett, akkor a másiknak a kékkel kell lépni. Ő is lép egy színre, majd az ellenfele az azzal megegyező színű tornyából köteles mozogni. Ez így megy tovább, addig, amíg valaki be nem jut az ellenfele alapvonalára. Amikor ez megtörtént, a játéknak vége, s az, aki átért a tábla túloldalára, nyert. Arianna egyik kedvence, akár csak a sakk.
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a hétfő. Semmi különös nem törtnént. Kikapták a matek és a fizika dolgozatokat. Ariának mind a kettő csillagos ötös, míg Lizzienek hármas és ötös lett. Kedden az angol és a nyelvtan következett. Minkettőjüknek az angol ötösre, a nyelvtan négyesre sikerült, de nem szomorkodtak, vagyis csak Arianna, de ő sem nagyon, csak egy kicsit. Eddig minden óra úgy történt, ahogy az osztályfőnökük mondta. Szerdán a magyartanárnő egy történetet olvasott fel nekik, majd játékos feladatok végeztek el a novellával kapcsolatban. A kémia órát az egész osztály élvezte, ugyanis ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor kísérleteztek. Ám annyira izgult, a történelem miatt, hogy most még ez se kötötte le. Csak feküdt a padon és bambult. Észre se vette volna, hogy kicsöngettek, ha Lizzie meg nem böki, hogy siessen. Arianna úgy érezte, mintha a lába ólomból lett volna. Alig bírta megmozdítani őket. Végül csak sikerült eljutnak a teremig. Nagon izgult, hogy elérte-e a dolgozata a kettest, bár úgy hogy az óra felét végigaludta a baleset után, úgy valószínűleg ez hiú ábránd volt. Becsöngettek és már jött is a tanárnő, kezében a kijavított dolgozatokkal. Mindenkiét elmondta hangosan és megjegyzést is fűzött hozzá. Ariannáé volt az utolsó, ám az övéhez nem mondott semmit, még a jegyet sem mondta meg. A tanárnő tekintetében kíváncsiság és az érthetetlentől való enyhe félelem furcsa keveréke tükröződött, mikor a lányra nézett.
- Arianna, nem tudom, hogy ez hogy történhetett. Szeretnék veled négyszemközt beszélni. Kérlek gyere ki a folyosóra. - indult el az ajtó felé, kezében még mindig ott szorongatta Aria dolgozatát. A lány félve követte, mikor már majdnem odaért az ajtóhoz, amikor a szeme sarkából észrevette, hogy Susan is feláll a helyéről, s követi őt a folyosóra. A teremben Lizzie aggódva, a többiek izgatottan várták, hogy mi fog történni. A hű barátnő féltette a lányt, míg az osztálytársai kaján örömmel tanakodtak azon, hogy mit csinálhatott a kis stréber, a "Tanárok Kedvence", ahogy a háta mögött, sőt néha előtte is nevezték Ariát, noha ő nem volt stréber, csak büszkévé szerette volna tenni a szüleit. Már vagy 5 perce kimentek, de olyan halkan beszéltek, hogy az osztály bármennyire is csöndben volt, semmit sem hallott, majd egyszer csak...
.........................................................
Sziasztok
Itt a következő rész. Remélem tetszik. Kommentelj bátran, a hibát találsz küldj egy üzit. 😁
A fenti képen a Kamisado nevű játék látható.
Feszter200111
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro