Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1. fejezet - Egy átlagos nap, vagy mégsem?

13 és fél évvel később

Arianna Brown története ugyanabban a szobában folytatódott, ahol 13 és fél évvel ezelőtt az egész élete megváltozott, ahogy a szüleié is. Persze ő erről mit sem tudott. A szoba nem változott sokat az évek alatt. A falak ugyanolyan fehérek, ugyanazzal a vörös liliommal voltak díszítve. A padlót még mindig vörösfenyő alkotta, akár csak 1999. december 24-én. Ám időközben a szekrényt kicserélték egy nagyobbra és átkerült a sarokba, a szintén vörösfenyőből készült íróasztal mellé, amely az ablak alatt állt. Az ágy - amely a sarokban, az asztal másik oldalán állt - fehérre volt festve, és a falon lévő liliomoknál egy árnyalattal világosabb vörös takaró takarta.. Az ágy végében egy fehér ruhásláda állt, amelyet Arianna kedvenc virága, a vörös liliom díszített. Az ajtó az ablakkal szembeni oldalon, az ággyal átlóban lévő sarokból nyílt. A szobában több ülőalkalmatosság is volt. Egy fehér szék az íróasztalnál, 3 vörös-fehér foltos babzsákfotel pedig az ágy végében, a 4. sarokban állt. Mivel Arianna temérdek könyvvel rendelkezett, így rengeteg könyvespolcra volt szüksége. Az egyik ilyen polcos szekrény úgy állt, hogy a 4. sarkot nem lehetett látni az ajtóból, így kialakítva egy kis kuckószerűséget. A szoba lakója épp az asztalnál ült és tanult, ugyanis holnap után - azaz hétfőn - történelem témazárót írnak. Bár senki nem várja el tőle, hogy kitűnő legyen, de Arianna azt szerette volna, hogy a szülei büszkék legyenek rá. Épp végzett, amikor a kishúga nyitott be a szobájába. Az ő haja szőke, a szeme kék, a bőre pedig fehér volt. Egyszóval a szöges ellentéte volt Ariának.
- Anna... - szólt Mia az ajtóból.
- Igen, hugi?
- Befonnád a hajamat? - kérdezte csendesen.
- Persze. Gyere, ülj le ide a szőnyegre. - Mutatott maga elé Arianna, aki már a szekrény mellett álló tükör előtt ült a fehér-vörös szőnyegen. - Két copfba szeretnéd?
- Igen! - lelkendezett Mia, és lehuppant a nővére elé.
- Na és várod már a délutánt?
- Miért? Mi lesz akkor? - kérdezte csodálkozva Mia, hiszen a születésnapja szerdán lesz, nem aznap.
- Meglepetés! - kiáltotta Arianna és megcsikizte szeretett kishúgát és folytatta a haja befonását.

•••

- Lányok! Gyertek le! Kész az ebéd! - kiáltott fel az anyukájuk a konyhából.
- Megyünk anya! - válaszolta a két lány egyszerre. Mikor beléptek a sötét konyhába, egyszerre csak felkapcsolódott a villany és egy csomó-csomó ember egyszerre kiáltott fel:
- MEGLEPETÉS!
- Köszi, köszi, köszi, köszi! - hálálkodott Mia. - Szia Kenna, szia Lizzie. - köszönt az egy utcával odébb lakó legjobb barátnőjének és annak nővérének, aki meg Aria legjobb barátnője volt.
- Szia Mia, boldog szülinapot! - szól a vörös hajú, zöld szemű Lizzie. - Tessék az ajándékod. - Azzal átadott egy rózsaszín papírba csomagolt dobozt a kis szülinaposnak, aki boldogan átvette és szaladt elfújni a gyertyákat, meg kibontani az ajándékokat. - Szia Aria. - ölelte meg a legjobb barátnőjét.
- Szia Lizzie. Hát meggyógyultál?
- Amint láthatod, igen. Na és mi újság a suliban?
- Semmi jó. Tesin kötélmászást gyakoroltuk; töriből holnap, angolból és nyelvtanból kedden, matekból és fizikából pedig csütörtökön írunk témazárót.
- Te jó ég! Hogy fogok én erre mind felkészülni??? - rémüldözött Lizzie.
- Ne aggódj! Biztos kapsz majd egy kis haladékot, de addig is segítek neked megtanulni az anyagot. - válaszolta Aria. - Itt is aludhatnál, persze csak ha a szüleink megengedik. - nézett először a saját, majd barátnője szüleire.
- Ha Arianna szüleit nem zavarja, miért ne. - szólt Mr. Hale, Lizzie apja.
- Ó, minket cseppet sem zavar. Szívesen látjuk itt. - mondta Bridgette Brown. A két lány a szülei nyakába ugrott.
- Köszi Anya, köszi Apa! - visította boldogan Aria.
- Köszi Anya, köszi Apa! - kiáltotta nem kevésbé boldogan Lizzie.

•••

Vasárnap a két lány együtt tanulta a történelmet, a nyelvtant, a fizikát, az angolt és a matekot.
- Sosem fogom megérteni az egyenleteket! - fakadt ki Lizzie, miután egész délelőtt csak a könyvek fölött görnyedt.
- Menni fog! Nem olyan bonyolult! - győzködte Aria. - Tudod mit? Menjünk le a konyhába. Ha az orrom nem csal, anyu csokis sütit süt.
- Rendben, úgyis megéheztem ettől a sok tanulástól. - szólt a hasát simogató Lizzie. - Nahát, hogy neked milyen jó az orrod! - csodálkozott az éhes barátnő, amikor belépett a konyhába és meglátta a nagy tál csokis sütit a pulton.
- Na, hogy álltok a tanulással? - kérdezte Arianna anyukája.
- Egész jól. Már csak a matematika van hátra. - válaszolta Lizzie - Csak tartunk egy kis szünetet, mivel eléggé megéheztünk.
- Az ebédig még egy óra van hátra. Kibírjátok addig?
-Háát... - gondolkodott el Aria egy pillanatra, majd folytatta. - Vehetünk egy kis sütit, Anya?
- Persze, de csak keveset, nehogy elvegye az étvágyatokat. - válaszolta Bridgette mosolyogva.
- Köszönjük, Mrs. Brown.
- Köszi, Anya.
Azzal el is vettek két-két szem süteményt és mentek is vissza Aria szobájába, hogy minnél előbb végezzenek a matematikával. Hosszas magyarázat árán, végül Lizzie úgy, ahogy, de megértette az anyagot. Az ebéd után, ami a lányok kedvence volt - zöldborsó főzelék sült csirkével és főtt krumplival -, leültek a nappaliba filmet nézni. Mia "A kis hableány"-ra, Aria "A szépség és a szörnyeteg"-re, Lizzie pedig a Mulánra szavazott. Kő, papír, ollóval döntötték el, hogy ki kezdje. Mia nyert, Lizzie lett a második, Aria meg a harmadik. Mire mind a három filmet megnézték, a vacsora is elkészült. Az étkezés után már csak a zuhanyzás és az alvás volt hátra, hiszen másnap iskola.

•••

A vekker pontban reggel hétkor ébresztette a két lányt, akik kelletlenül, de kikászálódtak az ágyból. Mindketten lezuhanyoztak, majd felöltöztek. Aria fekete háromnegyedes nadrágot, fekete macskával díszített piros pólót és kényelmes, piros szandált vett fel. Lizzie ellenben smaragdzöld nyári ruhába és lapos talpú topánkába bújt. Gyorsan megreggeliztek, majd indultak is a suliba. Muszáj volt sietniük, ugyanis az első órájuk testnevelés volt és pontban nyolcra átöltözve, bent kellett lenniük a tornateremben, különben büntetést kaptak. Arianna, Lizzievel ellentétben nem szerette ezt az órát. A kötélmászás volt az egyik, amit a legjobban utált, ugyanis sosem volt elég ereje hozzá. Általában a kötél végén lévő csomón állt, és néha-néha megpróbált egy két fogásnyit feljebb mászni, de mindig elhagyta az ereje, így mindig visszatért a csomón való üldögéléshez. Arianna azt hitte, hogy ez az óra is ugyanolyan unalmas lesz, mint a többi. A lányok átöltöztek, majd bementek a terembe, ahol rögtön szemet szúrt nekik az első furcsaság. Két idegen felnőtt beszélgetett a tanárnővel. Az egyik férfi volt, a másik nő. Míg előbbin minden - nadrág, ing, cipő - fekete volt, addig az utóbbi vörös szoknyát viselt, ugyanolyan színű blúzzal és magassarkúval. Mind a kettőjük kezében egy-egy csiptetős tábla, s rajta papír volt. Az osztály nagy része már bent ácsorgott a teremben, mivel 2 perc volt már csak becsöngetésig. Miután Aria és Lizzie beállt a sorba -, ahol egymás mellett van a helyük -, suttogva beszélgetni kezdtek. A téma, amiről minden diák sutyorogva beszélt a barátjával, természetesen az idegen felnőttek voltak.
- Vajon kik ők és miért jöttek ide? - töprengett félhangosan Aria.
- Gőzöm sincs. Biztos valamilyen felmérést végeznek.
- Honnan jöhettek? S miért pont ide? - gondolkodott továbbra is félhangosan Aria.
- Arianna Brown és Elizabeth Hale! Megtennék, hogy csendben maradnak, hogy elkezdhessem az órát? - szólt egy szigorú hang, amely a tanárnőhöz tartozott és amely hallatán a két megszólított nyomban elhallgatott. - A mai órán a kötélmászást fogják gyakorolni. Több csoportra lesznek osztva és mindig csak az egyik csoport lesz a köteleknél. A többiek különféle gyakorlatokat fognak végezni. Ám mielőtt elkezdenék a bemelegítést, szeretném bemutatni a vendégeinket. A hölgy Susan Pole, az úr pedig Roger Frey. Mindketten az Aurora Gimnázium tanárai. Azért jöttek, hogy felmérjék a képességeitek, megfigyeljék, hogy hogy dolgoztok a különböző órákon. Beszélgetni is szeretnének majd veletek, amire bőven lesz idejük, ugyanis ezen a héten és a következőn is itt lesznek. Most indulhat a bemelegítés. Utána kérek 5 db 5 fős csoportot.
Erre mindenki elkezdte a bemelegítést, amelynek elemeit már kívülről fújták. 5 kör futás, térd és egyéb testrészek körzése, stb. Mindezek után az osztály rutinosan feloszlott arra az 5 csoportra, amelyet szinte minden órán megalkotnak. Amint ez megtörtént, a tanárnő elmondta, hogy kinek, hol, mi lesz a feladata, aztán forgószínpad szerűen ment a munka. A kötélmászáson kívül a szőnyegeknél talajgyakorlatokat, a bordás falnál erősítő feladatokat kellett elvégezniük, a koordinációs létrán - egy földre fektetett kötéllétra - pedig futottak, ugráltak. Az 5. csoport csak egymás után futotta a köröket a terem fala mentén, természetesen kikerülve a bordás falon és a köteleken lógókat. Arianna és Elizabeth egy csoportban lettek volna, de mivel az óra elején beszélgettek, büntetésképp a tanárnő szétválasztotta őket. Így Arianna a szőnyegekhez került, Lizzie pedig a bordásfalnál kezdett. Mindenhol 5 percet volt egy csoport. 2 perc munka, 1 perc pihenés és megint 2 perc munka. Arianna csoportja utoljára került a kötelekhez. Eltökélte, hogy most belead mindent, és megpróbál felmászni a kötél feléig. Ez sikerült is neki. Már a háromnegyedénél járt, amikor hirtelen elfogyott az ereje. Tovább nem tudott mászni, úgyhogy csak lógott a kötélen, és várta, hogy valaki észre vegye. A tanárnő épp akkor tért vissza a terembe (egy fiút kísért az öltözőbe, aki szédült, mert nem reggelizett), amikor Ariát elhagyta a maradék kis ereje is, elengedte a kötelet és elkezdett zuhanni. Ám ekkor olyasmi történt, amire senki sem számított. Erőtlen teste a másodperc törtrészéig megállt a levegőben, majd folytatta a zuhanást lefelé, de már lassabban. Nem annyira lassan, hogy a hétköznapi ember észrevegye de mindenképpen lassabban a normálisnál. Noha az út így sem tartott tovább pár másodpercnél, Arianna úgy érezte - miközben zuhant -, hogy a fáradtnál is fáradtabb lesz minden egyes centiméterrel. Végül egy hangos koppanással leérkezett a parkettára és elvesztette az eszméletét...

.........................................................
Sziasztok!

Remélem tetszett a rész. Kommenteljetek bátran. Ha hibát, elírás találtok küldjetek privát üzit és kijavítom. 😁 Amint tudom, hozom a következő fejezetet. 😁
A fenti képen Aria látható.
Sziasztok és boldog új évet mindenkinek! Ja és utólag is, de boldog karácsonyt!🎄
Feszter200111

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro