2.fejezet ((első találkozás )) ((1))
1.
Farkas szemet néztünk egymással .szinte fájt ahogy kutatoan nézet reám .. éreztem hogy lenéz engem .. tudtam hogy Ö más mint a többi ember akit ismertem .. eddig .. éreztem nem kellene itt lennem .. alig kaptam levegőt . Feszült volt a légkör közte és köztem .. nem mozdult az ajtó elől. . nem akart kiengedni sem .. éreztem és látam hogy feszülnek az izmai .. forró volt a levegő köztünk egyre inkább. Mérges volt a tekintete .. tudtam hogy én egy betolakodó vagyok számára . Hirtelen megszólalt a torony őr . Drága fiam ideje megnyugodni és le ülni az asztalhoz . Én remegtem egész testemben . Nem értettem miért . Voltam számára ellenség .. vagy bármilyen veszélyes ember . Nem értettem ezt az egészet ..
Durva embernek éreztem ... Akinek nincsenek érzelmei sem szíve . Pedig titokban megszerettem . De ez úgy érzem ez nem fontos és lényegtelen . Nem beszéltünk egymáshoz . Csak néztük egymást . Kutatoan néztük egymás reakcióját .. fájt a közeléte és az hogy létezik egyáltalán . Nem akartam tőle semmit se . El akartam tűnni előle ..
A férfi hirtelen elmosolyodott amitől rosszabbul éreztem magam . Nem gondoltam azt hogy az nekem szólna .. gondolom apjának szólt e kedves szeretet teljes mosoly .. furcsán éreztem magam .. fiam mi hír Atlantikában ? Sajnos nem tudok szolgálni jó hírrel apám .. lehet háború lesz . A szárazföldi és vízi emberek között .. és nem tudom képes leszek megvédeni a szárazföldi és a vízi embereket egyszerre .. én félni kezdtem .. de nem szóltam semmit sem erre . Úgy éreztem nincs semmi közöm hozzá .. vissza térek a nagyvárosba ahol nincsen óceán a közelben .. ezzen gondolkodtam .. az idegen férfi hirtelen reám nézet .. és hirtelen megszólalt .. te nem mehetsz el innen .. kedvesem .. én kérdöen néztem reá .. te hozzám beszélsz ?
Igen szívem hozzád .. én megremegtem ettől .. semmi közünk egymáshoz .. én szerintem és én úgy gondolom soha se lesz közünk egymáshoz !! A férfi hirtelen mérgesen nézet rám .. olyan mélyen nézet a szemembe hogy fájdalmakat éreztem miatta .. de közöm van hozzád és nem is gondolod azt hogy mennyire .. soha érted ? Soha
Inkább a halál . Hirtelen felálltam .. S kirohantam .. S megpillantottam a háborgó óceánt .. soha de soha .. válaszoltam halkan de csak saját magamnak .. tilos vagy nekem egész életemben .. tiltott hely .. de tudni akarom hogy miért tiltot .. S leugrottam .. az óceán vize körül vett .. egész testem remegett és bizsergetö érzés kerített magába .. észre vettem hogy kapok levegőt a víz alatt .. S hirtelen egy csobbanast halodtam .. megrémültem ettől .. S úszni kezdtem de olyan gyorsan hogy nem akartam elhinni .. de menekültem valaki elől .. akit nem ismertem .. egy ideig bírtam menekülni .. de keztem elveszíteni erőmet .. és valami vaccakba kabajodtam .. nem tudtam szabadulni a hálóból . . Szívem úgy dobogot a szívem hogy majdnem kiugrott a helyéről .. az idegen férfi megtalált .. erőm fogytán volt .. nem bírtam tovább .. csabdába estem .. hirtelen erős kezet éreztem .. ki szabaditot a hálóból . Átkozott száraz földi emberek .. minden mocskot bele dobálnak az óceánba... Nem gondolkodnak mit csinálnak .. mérges volt .. úgy éreztem rám haragszik .. mert el menekültem előle .. erötlenek éreztem magamat . Nem tudtam miért .. fájt az egész testem. Istenem te nő .. most mit csináljak veled ? Kérdezte mély hangon .. ilyen hirtelen bele ugrani az óceán sós vízbe nem szabad ezt csinálnod .. ha el menekülsz előlem hogy tudjak vigyázzni rád ? Mindig bajba fogsz kerülni ? Kicsi lány veled sok sok bajom lesz .. de nem bánom vállalom .. miért is ne ? Én kérdöen néztem reá .. keztem nagyon fáradt lenni .. és álmos .. nem akartam el ájulni .. főleg egy idegen előtt nem .. hirtelen éreztem az a szivdobbanást .. a testem bele fájdult .. ez a lökés hullám ..amit nem ismertem .. ki akartam szabadulni az ölelesböl ...halál félelmem volt.
2.
Engedj el szóltam erőtlenül. Nem szolalt meg a férfi erőteljesen. Nem engedlek el soha többé .. de de miért ? Mert .. de erre be fejezte a mondatot .. majd megtudod idővel kicsim . Nem vagyok a kicsid .. engedj el. Kérlek .. nem .. válaszolta határozottan .. nem engedlek el . Soha többé . Válaszolta. S legyen ennyi elég amit tudsz .. idővel mindent megtudsz .. vissza viszlek a toronyba .. és kérlek jobban vigyázz magadra . Ehhez hozzá kell szoknod . Nem csak úgy hirtelen le ugrani az óceánba .. veszélyes mutatvány volt .. habbár érdekes hogy tudsz levegőt venni a víz alatt .. és az is furcsa hogy ilyen gyorsan tudsz úszni .. ki vagy te ? Kérdezte a férfi . Nem tudom ki vagyok én . Árva voltam egész életemben .. mások neveltek fel .. de nem tudtam tovább mondani mert el ájultam .. a karjai között . A torony emeleten lévő szobályában .. ébredtem fel .. éreztem hogy mindenem fájt .. úsztam az óceánban .. istenem és tudtam levegőt venni a víz alatt .. de ki vagyok én ??? Ez jó kérdés volt tőle .. ki vagyok én .. de ő kicsoda?
Amikor felkeltem le mentem a lépcsőn . De hirtelen megálltam. Egy nő volt lent a többiekkel .. szőke fehér haja volt .. egy korona volt a fején .. én meghajoltam előtte .. de alig volt erőm hozzá .. oda rohant hozzám .. csak annyit mondtam én királynöm .. és elájultam .. istenem nem hiszem el .. hát mégis él ? A kicsi hercegnő ? Akkor nem lesz háború .. vissza adta nekünk a szárazföldi nép .. aki jár nekünk .. nagyon helyesen tetted hogy vissza hoztad hozzánk .. Ö az unokám .. igen mostmár tudom .. mosolyodot el a királynő .. ne aggódj minis szeretni fogjuk ..
Úgy fogjuk szeretni ahogy megérdemli .. sokáig kerestük fájdalommal teli érzésel .. azt hittük meghalt .. nem halt meg királynő .. látod él .. jó nevelő szülei voltak .. de látom nagyon gyenge .. igen az sajnos válaszolta a nagypapa szomorúan .. inkább várni kellene vele hogy haza térjen .. a királynő reá nézet a nagyapára .. tudom csak jót akarsz neki. De haza kell térnie a hercegnőnek .. ez fontos Atlantisnak .. annyira fontos hogy ilyen hamar ? Igen .. de ígérem és ígérjük vigyázzunk reá nagyon .. elmosolyodott a királynő .. Artúr fiam király vagy .. vigyed haza a kicsi hercegnőt .. igen anyám .. nagyon szeretem .. és szívesen haza viszem .. végre megtaláltuk őt .. mosolyodot el a férfi .
Vége a második fejezetnek .
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro