Sziasztok! Mivel ez kiegészítő rész, kissé hosszabb lesz a megszokottól, remélem, hogy tetszeni fog és akkor... Jó szórakozást ^^

Cho pov

- Szóval majd megkérem a kezét. - mondta izgatottan Tae, mire elmosolyodtam.

- Ez aranyos lesz. De miért ilyen korán tervezed? - kérdeztem akaratlanul is a naptár felé lesve. - Még van vagy négy hónap addig! Mi lesz, ha azon a napon nem lesz koncertetek? - vakartam zavartan a fejemet.

- Hát, akkor egy-két nappal csúszik. De én így szeretném. - mondta Tae, majd a mögöttem lévő emberre mosolygott, aki most jött be. - Jimin! Itt a csajod! Elmondod? - kérdezte érdeklődve, mire kérdőn néztem Jiminre.

- Mi?

- Ja, igaz is! - csettintett, majd hálásan Taehyungra mosolygott. - Most ugye jön egy hosszabb szünetünk... - magyarázta, mire bólintottam.

- Igen.

- És a fiúkkal megbeszéltük, hogy elmegyünk Hawaiira. - mondta, mire ismét bólintottam.

- Igen, ezt is tudom.

- Na szóval... Menedzser hyung megengedte, hogy velünk gyere! May is jön! - mondta, mire elkerekedett szemekkel a nyakába ugrottam.

- Komolyan?

- Komolyan. - nevetett fel hitetlen hangomon, majd lehunyt szemekkel megsimogatta a hátam.

- May...? - kezdtem, de félbeszakított.

- Nekem Tae már rég mondta. - rántotta meg a vállát.

- Mikor megyünk? Meddig maradunk? - tettem fel a kérdéseimet, mire felnevetett, ám követte a kérdéseket.

- Egy hónapig és két hét múlva. - vigyorgott, mire bólintottam.

- Az jó lesz. Szólok anyuéknak. - mondtam, mire megrázta a fejét.

- Már tudják. - mondta mosolyogva, mire kérdőn összehúztam a szemöldököm.

- Miért érzem azt, hogy valamit nagyon nem tudok?

- Nem is kell neked annyi mindenről tudnod. - mondta Jimin tenyerét arcomra helyezve, majd adott egy lágy csókot. Egyből el is felejtettem, hogy kételkedjek, majd mosolyogva megöleltem.

- Jó. Akkor ezt megbeszéltük. Bár akkor is fura, hogy a szüleim előbb tudják ezt, mint én.

- Épp itt a gond. Lassan többet látom a szüleidet, mint téged! - ironizált Jimin, mire nevetve a karjába ütöttem, majd inkább hozzábújtam.

- Idióta. - nevettem fel.

--------------- két hét múlva -------------------

A szüleimtől elbúcsúzva indultam a Bangtan lakás felé a bőröndömmel a mancsomban, és két sporttáskával a hátamon. Igen, kettővel.

Valamiért anya majdnem egy kisebb vagyont adott nekem az útra és azt mondta, hogy ne költsem el minden lényegtelen dologra, csak arra, amire igazán szükséges. Nem értettem, de úgy gondoltam, mégis csak jobban tudják.

Amikor befordultam a dorm felé, Mayt pillantottam meg, aki a bőröndjét húzta épp a lakás felé, mire köszöntem neki.

- May! Szia! - kiáltottam, mire megfordult és elmosolyodott.

- Szia! Na? Felkészültél? - kérdezte izgatottan, mire bólintottam.

- Teljesen. Megyünk együtt? -kérdeztem, mire bólintott és beszélgetve húztuk a gurulós bőröndünket.

Elmesélte, hogy mindig is el akart ide menni, és V már mondta neki, hogy mehetünk, aztán pedig faggatni kezdtem a kapcsolatukról.

Épp mesélte volna az egyik nagyon aranyos sztoriját, mire láttuk, hogy a néhány házra levő dormból két fiú igyekezett felénk. Jimin és Tae.

- Ezt a beszélgetést még bepótoljuk. - figyelmeztettem, majd otthagyva a bőröndömet Jimin nyakába ugrottam, kicsivel később pedig May követte a példámat Taehyungnál.

- Hiányoztál... - csókolt meg Jimin csillogó szemekkel, mire huncut mosollyal felnevettem.

- Nekem is te... - kuncogtam, majd fejem a nyakhajlatába temettem, amitől kuncogni kezdett.

- Gyertek, várnak minket a többiek. - szólt V, mire bólintottam. Majd fel nevettem a látványra. Tae nyakában ült May, aki szorosan kapaszkodott egyik kezébe, a másikkal pedig a lány bőröndjét húzta.

"Durcásan" néztem Jiminre.

- Engem miért nem viszel ilyen romantikusan?

Elmosolyodott, majd óvatosan leszedte ujjaimat a bőröndről, amit újra megfogtam nem rég.

- Viszlek. - kacsintott, majd megfordulva leguggolt, várva, hogy nyakába üljek. De vonakodtam.

- Elbírsz te egyáltalán?

- Igen. - jött a válasz lentről.

- De most híztam...

- Elbírlak és nem híztál! - nevetett fel. - Na, gyere.

- De... - kezdtem volna, mire nevetve megfordult.

- Ha Tae elbírja Mayt, akkor én téged miért ne bírnálak el? - kérdezte, mire végül mégis a vállára ültem, mire kiegyenesedett, én meg jó magasra kerültem.

- Hé! Nem is vagyok gyenge! - esett le Taehyungnak, mire kinevettük a mára már tényleg izmos fiút. May csak a fejét rázta, majd végül ő is nevetve belepuszilt a hajába.

Én kissé görcsösen kapaszkodtam eleinte, később pedig már Jimin erős karjaira hagyatkozva felszabadultan pacsizgattunk Mayjel. A fiúk csak nevetve fogták egyik kezünket, hogy le ne essünk.

Amikor odaértünk, a kint várakozó J-Hope és Jin rajtunk nevettek.

- Mire Hawaiira érünk, a lányok elhíznak. - szólt az idősebbik, mire egyszerre kezdtük nevetve szidni Mayjel. Azért mégiscsak legjobb barátnők vagyunk, vagy mi...

Mindketten lekászálódtunk a barátaink nyakából, majd Ji-Hun furgonjába pakoltuk a bőröndjeinket, amivel majd a reptérig megyünk.

- Remélem nem hagytatok otthon semmit. - nevetett fel Ji-Hun, amikor már az ötödik táskánkat rakta be a csomagtartóba.

- Jól van! Azért mégis csak lányok vagyunk! - nevetett May, majd Tae átkarolva hátulról odabújt hozzá.

Jimin csak szorosan fogta mellettem a kezem, és valamin nagyon töprengett.

- Baj van? - csókoltam szájon, mire feleszmélt és visszacsókolt.

- Nem, nincs semmi. Csak elgondolkodtam ezen az úton. - mosolygott, mire bólintottam.

- Oltári jó lesz! - mondtam boldogan, mire bólintott.

- De még mennyire... - kacsintott, majd végül beszálltunk az autóba, mert Ji-Hun mindent bepakolt.

Az utunkat nevetve beszéltük végig a reptérig.
Szerencsére magángéppel megyünk így a repülőn is beszélhetünk anélkül, hogy félnénk a lebukástól.

Jimin fejére egy szalmakalap került az út során, ami eredetileg Jiné, és az eddig az ing nyakába akasztott napszemüveg a szemére került. Igazán helyes volt ebben, főleg a Hawaii mintás ingben. Lélegzetelállítóan helyes volt.

Aztán a repülőút is hasonló képpen telt, bár én Jimin vállára hajtva a fejem elaludtam egy darabig.

Mikor felkeltem, halk kuncogást hallottam. Fel akartam ülni, mire Jimin mosolyogva felém fordult. A szemei is mosolyogtak, látszott, hogy nehezen bírja, mindjárt elneveti magát.

Már kérdésre nyitottam a szám, amikor csöndre intett és a mellettünk ülőre mutatott.

Rapmonster hajában néhány katicás hajcsat volt, amit már láttam Maynél, három szemüveg a fején és púder az arcán.

- Mi a fene? - suttogtam visszatartva a nevetésem.

- A szeretetünk kinyilvánítása cselekedetekben. - válaszolt suttogva J-Hope, majd elővette a telefont. - Muszáj megörökíteni eme pillanatot. - kuncogott halkan, majd kattintott. Na, igen. Csak a vakut nem kapcsolta ki, így a fénykép készítése pillanatában egy hunyorító Namjoont örökített meg.

- Mi a szart csináltok, fiúk? - ásított egyet, majd ránk nézett Mayjel. - és lányok.

A hajába nyúlt, amikor kitapogatta a hajcsatokat.

- Én most keltem fel! - védekeztem nevetve, majd végig hallgattam, ahogy nevetve elküld mindenkit a bánatba. Aztán Jiminre nézett, és elmondta a legendás mondatát.

- You got no jams!

Egy idő után elcsendesedett a társaság, már csak én, meg egy-két fiú maradt ébren. Jimin a helyemet átvéve aludt, a vállamra dőlve, miközben én a haját simogattam és néha-néha egy puszit leheltem homlokára.

----Egy kissé hosszú út után----

Nehéz szívvel ébresztettem fel a hercegemet, ám muszáj volt, mert megjöttünk.

- Jimin... - rázogattam halkan, mire felnyüszített.

- Csak öt percet!

Felnevettem, majd addig csókoltam a száját, amíg vissza nem csókolt és fel nem kelt.

- Jó, értem, felkelek... - motyogta, majd adott még néhányszor csókot, utána nyújtózkodni kezdett, mint egy kiscica.

A többiek is próbáltak lassan felkelni, addig én néztem a tájat. Hát, mivel már megálltunk, ezért a reptéren kívül sok mindent nem láttam.

Lassan kimásztunk mind a repülőből, miközben a fiúk maszkot és sapkát felvéve álcázták magukat.

Karba tett kezekkel nézelődtem itt, amikor két tenyeret éreztem a derekamon. Összerezzentem, majd amikor hátrafordultam, Jimin fejével találtam magam szembe.

- Elgondolkodtál. - kuncogott a fülem mellett, mire kissé összehúztam magam. Csikis vagyok kissé.

- Egy kicsit. Csak kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az utazás. - vigyorogtam rá, miközben megfordultam, nyaka köré tekertem a kezeimet és fejemet mellkasára hajtva ringatóztunk nyugtatóan, miközben simogatta a hátam.

- Ahj, te lány. - suttogta, majd megpuszilta a hajam. Tök aranyos pillanat lett volna, ha nem töri meg Suga.

- Gyerekek, még a vízben sem vagyunk, de más úszok egy tengerben. A nyál tengerében.

Mindketten nevetve elváltunk és Sugára néztünk, mire Jimin felkuncogott.

- Lesz itt még sok nyáladzás. - mondta, mire elnevettem magam.

- Igen, tudom. De azt még talán kibírom. - röhögött ő is, majd elsétált. Értetlenül néztem a fiúmra, mire halványan elmosolyodott.

- Gyere. - fogta meg a kezem, majd összekulcsolt ujjainkat néztem, miközben elindultunk. Nem értettem, mire céloz, de gondolom ez fiú titok, vagy valami hasonló, így hagytam.

May mellettem jött, a kezét pedig Taehyung fogta Jimin és hozzám hasonlóan.

Felhőtlenül boldog voltam. Őszintén, bele sem gondoltam, hogy lehet ennél szebb is. Itt vannak a barátaim, a barátom, a szüleim elengedtek, Hawaii-ra... de mint mindig, most sem gondoltam, hogy van ennél jobb is...

A szállás gyönyörű volt, a parttól maximum 300 méterre volt egy hotel, ott szálltunk meg.

Bevittük a bőröndjeinket, majd mind a filmekben, nyakláncokat adtak ránk, majd mosolyogva néztek ránk.

- Olah! - köszönt V vigyorogva, mire azok visszaköszöntek, majd felénk fordultak és angolul kezdtek beszélni.

May és a menedzser nagyon figyelt, mit mond. Én is értettem, csak én inkább azzal voltam el, hogy Jimin puszilgatta a halántékomat, és olyanokat suttogott a fülembe, hogy "szeretlek", mire halkan felkuncogtam.

- Jaj, majdnem elcsöppent a NYÁLAM! - röhögött Yoongi, mire Jimin megforgatta a szemeit.

- Inkább hallgasd meg, hogy tudnak angolul. - mutattam Mayékre nevetve, mire felhúzta kacagva a szemöldökét.

- Miért? Te talán jobban tudsz?

- Nem, de Cho tud. - nevetett végül fel, mire bólogatni kezdett.

- Igaz-igaz.

Hitetlenkedve néztem a két fiúra.

- Most komolyan én voltam a téma? Úgy, hogy én is itt voltam? - hüledeztem, mire egyszerre bólintottak.

- Igen.

- Ja, oké. - nevettem fel, majd May és a menedzser is kulcsokkal jött felénk.

- Nekünk egy szoba. - adta a kulcsot a kezembe May, mire bólintottam.

- Nekünk meg kettő szoba. Négy-négy fős, úgyhogy valakinek engem is el kell viselnie. - röhögött Ji-hun, mire Taehyung szeme felcsillant.

- Én! Én!

- Akkor én is! - röhögött fel Jungkook.

- Akkor én is ide jövök. - nevetett fel Hoseok, mire a maradékra néztünk, aki Jin, Rap Monster, Suga és Jimin volt.

- Akkor ti meg egy szobában. - nevettem fel, mire bólintottak.

- Akkor mindenki keresse meg a kulcshoz járó szobáikat! - kiáltotta el magát Ji-hun, miközben ijedten néztek ránk az ott lévő vendégek.

Megragadtam May kezét és megszólalt.

- Aki utoljára találja meg, annak nincs jam-e! - mondta, mire Jimin felé kapta a tekintetét.

- Ez egy célzás volt? - kérdezte, de már mindenki elindult, így mi is elindultunk May-jel és röhögtünk, hogy az előbb magyarázta el a recepciós egy nőnek, merre van az ő szobája. Ami pontosan mellettünk van a számok szerint.

Mivel nem volt olyan nagy, hamar odaértünk, majd egyszerre kiáltottuk el magunkat.

- Nyertünk! - röhögtünk, mire visszakiáltott Ji-hun.

- Ügyes. De kuss, mert kidobnak innen és aludhatunk az úton!

Nevetve pacsiztunk le büszkén, mivel nekünk "Van Jamünk".

Mintha valami jósok lennénk, kiderült, hogy a harmadik csapat, magyarul Jiminék találták meg legkésőbb, így szegénykémet egész nap az a sors várt, hogy mindenki mondogassa, hogy "You got no Jams".

Miután kinevettük magunkat, kifeküdtünk az ágyainkon. Nagy csöndben néztük mindketten a plafont, majd megszólaltam.

- Olyan jó belegondolni, hogy megismertelek.Te hoztál minden jót az életembe. Te adtál egy legjobb barátnőt, aki te vagy. Te mutattad meg a BTS-t, te is ismertettél velük össze és te általad lett Jimin a barátom. Te tuti nem emberi lény vagy. Egy angyal vagy. Vagy valami jó tündér.

Felnevetett, majd felsóhajtott.

- Köszönöm, hogy aznap mellettem ültél a repülőn. Idegen helyre jöttem, félve, mi lesz itt, és te voltál az a kedves idegen, aki kitartott mellettem . Értem meghallgattad a BTS-t, így ebbe nem csak én voltam. Van, akinek mondhatnám, hogy hallgassa meg, nem fogja és akkor ez sem történik meg. Minden rajtad múlt. - nevetett fel, mire rámosolyogtam.

- Akkor is igazán hálás vagyok. Jimin az a fiú, aki szebbé teszi az életem. Most, hogy sok időt együtt tölthetünk, félek, rám un. Vagy ha nem is rám un, idegesíteni fogom.

- Dehogy! Annyira szeret téged, hogy szerintem az sem idegesítené, ha a lábára csimpaszkodnál és el sem engednéd, amíg haza nem megyünk. - nevetett fel. - Szerintem nem bánná, ha örökre mellette lennél.

- Tessék? - dobbant nagyot a szívem, mire elmosolyodott és legyintett.

- Mindegy. - kuncogott fel, majd felült. - Gyere, jössz fürödni? Szóljunk majd a fiúknak, csak egy folyosóval vannak arrébb. - terelte a témát, majd odament a bőröndjéhez, amiből kivette a fürdőruháját, ezért én is így tettem.

Gyorsan átöltöztünk a fürdőben a kis fehér falas szobában. Erre felvettünk egy rövidnadrágot és egy ujjatlant mind a ketten, majd kimentünk a folyosóra és elindultunk a két oldalra. Ő Taehyungékat értesítette tervéről, én meg Jiminéket.

Kicsit szenvedtem, mire megtaláltam a 021-es szobát, de végül is hamar megtaláltam.

Bekopogtam, mire kinyílt az ajtó és egy vigyorgó Jin nézett rám.

- Megjött a szo.... ja, ez Cho. A kaja úgy tűnik még nem jön. - konyult le a mosolya, majd elnevette magát és beinvitált.

Körbenéztem. Az ő szobájuk olyan volt, mint a miénk May-jel, csak sárga falak voltak virágmintákkal, és két ággyal több hely volt.

Az egyiken Jimin ült, majd megfogta a kezem és az ölébe ültetett.

- Azért jöttem, mert May-jel elterveztük, hogy mind kimegyünk fürdeni. Hm? - kérdeztem szemöldökömet húzogatva, mire mindenki bólintott
- Rendben, csak akkor menj ki, és várj minket. - puszilt halántékon Jimin, mire bólintottam és kiléptem a szobából.

- A másik fiú csapatnál leszek! - kiáltottam vissza, majd elindultam a másik irányába, hogy megtaláljam.

Amikor benyitottam, épp hatalmas nevetés volt és hallottam egy fél mondatot.

-... Gyönyörű lesz, főleg a parton! - ujjongott May.

- Mi lesz gyönyörű főleg a parton? - húztam össze szemöldökömet, mire legyintett.

- Az idő. - vágták rá, mire vállat rántva letehénkedtem Jungkook ágyába, aki annyira megijedt, hogy beverte a fejét menekülés közben.

- Akkor jöttök? - kérdeztem, miután jól kinevettem a maknaet, mire bólintottak.

- Persze, csak Ji-hunnak át kell öltöznie, mert logikusan ő nem vette át a fürdőnadrágját otthon. - forgatta meg nevetve a szemeit J-Hope, mire kiszólt a fürdőből.

- Senki nem szólt nekem, hogy mindenki úgy indul, jól van? - nyitotta ki az ajtót egy szál fürdő nadrágba.

- Nem veszel fel hozzá valamit? - érdeklődtem nevetve, mire megrázta a fejét.

- Egy törölköző elég lesz nekem.

- Hát oké. - mosolygott rá May, majd nyitotta ki az ajtót, amikor Jimin kopogásra készített kezével szemezett.

- Kész vagyunk. Ti? - kérdezte, miközben Mayt egy öleléssel köszöntötte, majd arrébb jött, pontosan felém és kezeit derekamra csúsztatta.

- Mi is. Irány a víz! - kiáltott boldogan Ji-hun, mire egyszerre szaladtunk kifele a hotelből.

A fürdésnél nagyon jól szórakoztunk, Ji-Hun, mint egyetlen érett ember, lábujjhegyen akart beszaladni a vízbe, de megbotlott és a víz előtt kb 20 centivel pofára esett.

Hatalmasat röhögtem rajta, mint ahogy a többiek is, mire ő szégyenkezve, becsúszott a vízbe kínosan vigyorogva.

May és én levettük a fürdőruháinkat fedő ruhadarabokat, majd kicsit pancsoltunk a fiúkkal és eldöntöttük, hogy mi bizony kifekszünk és kissé barnulunk.

Rapmon persze elkezdett hülyéskedni, és szemöldökét húzogatva kérdezte, hogy kell-e segíteni bekenni a hátunkat, mire röhögve megdobta May egy papuccsal.

- Jó, megértettem. - konyult le mosolya, majd megfordult és röhögve beugrott a vízbe pont a maknae mellé, aki így tiszta víz lett.

Nevetve megforgattam a szemeimet, majd végre élveztem a napsütést. Körülbelül fél óráig.

Mert aztán megéreztem, hogy vagy hirtelen eltűnt a nap, vagy valaki rohadtul ott áll előttem, és takarta a napot. Mire kinyitottam volna a szemeimet, két kezet a karomnál, kettőt meg a lábamnál éreztem. Ijedten néztem fel, mire láttam, hogy Jimin és Jungkook emeltek fel és visznek, mint a szorgos hangyák az ételt.

May sem járt jobban, őt Hobi és Tae fogta meg, hogy a víz felé vigyék. A szemem láttára dobták be, miközben sikítozva nevetett. Elkerekedett szemmel próbáltam menekülni.

- A telefonom itt van! - mutattam fel, mire Jungkook gyorsan kivette a kezemből, és visszatolatott a táskámhoz, amibe belerakta, majd a víz felé kezdett el Jiminnel szaladni.

- Neee! - kiáltottam, mikor már a vízben kötöttem ki. Prüszkölve jöttem ki a vízből, mire Jimin beugrott a vízbe és odaúszott hozzám.

Látszott arcán, hogy mókásnak találta a helyzetet. Szemei összeszűkültek, szinte már vigyorogtak, mosolyával megmutatta hófehér felső fogsorát is. Karjain az izmok halványan megmutatkoztak, miközben vizes hajáról csöpögött a víz.

- Akkora barmok vagytok. - forgattam meg a szemeimet nevetve, majd kezeimet a nyaka köré tekertem. Az övéit a derekamra rakta, majd közel húzva megcsókolt.

- Mégis velem jársz. - rántotta meg a vállát, mire kuncogva fejemet izmos mellkasára hajtottam.

- Igaz. Más nem viselne el. - mondtam hülyülve. - Nem ám.

Felsóhajtott, majd szorosabban ölelve suttogni kezdett.

- Te meddig viselsz el? - kérdezte, amire simán rávágtam volna, hogy nem sokáig, de hallottam a hangjából a komolyságot, így inkább komoly lettem.

- Addig, amíg te engem.

- Életed végéig el tudsz viselni? - kérdezte még mindig suttogva, ám mar kissé kuncogott.

- I... Igen. Miért kérded? - suttogtam most már én is, mire elmosolyodott és megfogta a kezem. Kissé kihúzott a vízből, ahol már nem derékig, hanem csak bokáig érő víz volt, majd Taenek biccentett.

Elkezdett kutakodni, majd amikor valamit megtalált, Jiminnek dobta.

Mintha ezt gyakorolták volna, egyből elkapta, majd letérdelt. Nem. Nem. Ez... Ez az, amire gondolok? Mi... Ezt nem hiszem el!

- Cho. - nézett rám ragyogó szemekkel. - Én... Nagyon régen azt hittem, nekem egyedül a zene és a Bangtan lesz az életem része. Azt hittem, hogy majd a fanok lesznek azok, akik mindig a nehéz helyzetekben segítenek rajtunk, és rajtam is. Most is számíthatok rájuk, de amióta te belecsöppentél az életembe... - kezdte, mire kezem a szájam elé helyeztem és próbáltam a kell kell könnyeimet eltakarni. - azóta te vagy az, aki elsődlegesen segít nekem. Mindig jót akartál nekem, segítettél, és elég volt tőled egy mosoly, máris jobb kedvem lett. Aztán a többiek veled kezdtek el szekálni, mert beléd szerettem. És ez rajtad kívül mindenkiben megcsillant, ha csak éppen is. Aztán egyszer igent mondtál, hogy a barátnőm leszel. Úgy éreztem, hogy az volt a legszebb pillanat az életemben. És jön a mai, ami akár a ténylegesen legszebb nap lehet számomra.... Csak egy kérdés : Nam Cho.... Hozzám jössz feleségül?

Sírtam, mint még soha, ám szemeimen látta, hogy az öröm miatt. Próbáltam megszólalni, de nem hallatszott túl értelmesen, így csak bólintottam egyet, mire elkerekedett szemmel és mosollyal elkapta a derekam, megpörgetett, majd szenvedélyesen megcsókolt.

A szívem olyan erősen vert, hogy azt hittem, most helyben le is áll. A fülemben lüktető vér miatt kissé halkan hallottam, ahogy a többiek vagy ujjongnak, vagy épp magyaráznak egymásnak.

Hatalmas boldogság száguldott rajtam át, annyira, hogy az esküvőnket most helyben is megkötöttem volna.

Miután elváltunk, kicsit lenyugodtam, könnyeimet letöröltem, majd megszólaltam.

- Ha anyuék megtudják, hogy már van vőlegényem, szívinfarktust kapnak.

- Ami azt illeti... - vigyorodott el. -... Azért tudták előbb, mint te, mert ők is ide jönnek.

- Hogy mi? - kerekedett el a szemem. - miért?

- Mert úgy gondoltam, hogy ha itt tartjuk az esküvőnket, akkor jól kiteszek magamért neked. - kacsintott. - Plusz reméltem, hogy igent mondasz, mivel már előkészítettem au embereket, akik segítenek neked tetszésed szerint a ruhákban, virágokban és az ilyenekben. - mondta, mire hitetlenkedve felnevettem.

- Úgy szeretlek! - csókoltam meg, és el sem akartam engedni.

-------- Az utolsó Hawaii napon --------

...
- Igen. - bólintottam könnyes szemekkel, mire Jimin elmosolyodott.

- Ezúttal házastárssá nyílvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást. - mondta a pap, mire Jimin a kis fátyolomat hátrahajtotta, majd megcsókolt, amivel ezt az egészet lepecsételte.

Mindenki tapsolni kezdett, majd körül néztünk a csók után.

A fiúk kissé könnyes tekintettel tapsoltak, May bőgött, a szüleim meghatódva tapsoltak, a menedzser vigyorogva bólogatott és a többi vendég, akik a rokonok voltak, hol sírtak, hol vigyorogtak.

Megvolt. Hozzámentem Jiminhez. Park Jiminhez. A BTS-ből.

Ennél boldogabb nem is lehetnék.

Jó sokára, de végre itt van ez is 💕 remélem elnyerte a tetszéseteket 😘😍 Kicsit gyorsan történtek a dolgok, de nem akartam, hogy túl hosszú legyen ❤😅

Itt ezzel ezt a könyvet lezárom. 😭😭💖❤💟💓
Köszönöm, hogy velem voltatok, a sok vote-ot, a kommenteket és az olvasókat is. Hálás vagyok nektek! ❤
Majd még jövök a következő könyvemmel valamikor ❤💟💖💓💖

Sziasztok! 😭😭❤💖