Az a nap nagyon gyönyörű volt, és semmi nem ronthatta el. Nem is rontotta el semmi sem.

Tae és a többi BTS tag épp értem jöttek, mivel koncertjük lesz és születésnapomra elvisznek a színfalak mögé. Onnan nézhetem az egészet. Persze, hogy elfogadtam.

Kissé izgultam, hiszen már majdnem két éve, hogy tudnak rólam és Choról az armyk. Eleinte eléggé nehezen viselték, hogy ahogyan lejárt a szerződésük, rá két hónapra lett is barátnőjük. Mi lett volna, ha kiderül, hogy már előtte is együtt voltunk?
De én boldog voltam és egy utálkozó sem rontotta el a kedvem. Végül megkedveltek és kedves üzenetek jöttek egy idő után. Aztán már voltak olyanok, akik egyszerűen imádnivaló üzeneteket küldtek, vagy éppen a szerelmünk történetét kérik.

- Itt vagyunk! - kiáltott Ji-hun, mire odarohantam és megöleltem a menedzsert.

- Sziasztok! - öleltem magamhoz, majd meghallottam azt a bizonyos hangot, amiért oda meg vissza vagyok.

- Kezdek menedzser hyungra féltékeny lenni.

Hangosan felnevettem, majd álmaim fiújához bújtam egy hosszú csókra invitálva.

- Nem kell. Én csak téged szeretlek.

- Én is. - simított arcomon, majd hagyta, hogy köszöntsem a többi tagot is.

- Maaaaaaaay! - kiáltotta J-Hope, mire széttártam a karomat.

- Hoooooooope! - köszöntöttem hasonlóképpen, majd megöleltem. - Hiányoztál, Hoseok.

- Nekem is, May. Bár tegnap találkoztunk, de sebaj! - nevetett fel, majd hajamat összeborzolta.

Cho Jimin kezét fogta, ahol kettejük gyűrűje volt. Igen, ők már összeházasodtak. De milyen esküvő volt! Gyönyörű... Komolyan. Én teljesen meghatódtam a csóknál, és tapsoltam, mint valami fuldokló fóka. És Tae még nem hagyott el... El sem hiszem, tényleg szeret.

- Akkor megyünk? - kérdezte Jin, mire bólintottam.

- Én elkészültem. Mehetünk. - mondtam hajamat kicsit megigazítva.

Tae azt mondta, hogy öltözzek kicsit ki, mint amikor egyszer elmentünk randizni, mert mégis csak a pasim koncertje. Bár nem értem az összefüggést, mivel egy koncertre attól, hogy a fiúm, elég lenne egy farmer egy kissé egyszerű, de szép pólóval. De neem, neki valami szép szoknya vagy nadrág és egy szép póló kellett.

Így egy fekete cicanadrágban és egy kék félvállas pólóban mentem velük.

- Igazán csinos vagy. - mondta V megpuszilva a halántékom, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm. - válaszoltam, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk el a kocsihoz, ami elvitt minket egészen a koncert helyig.
Cho ült mellettem, másik oldalamon pedig V.

- Annyira jó lesz! - ujjongott Cho, mire bólintottam.

- Szerintem is. Bár már harmadszorra jövünk, de még most is megunhatatlan. Túl ügyesek a fiúk. - mosolyogtam Taere, mire Cho legyintett.

- Igen, azok. De a mai még jobb lesz! - ujjongott, mire kérdőn néztem rá.

- Miért lesz a mai különlegesebb, mint a többi? - értetlenkedtem, mire V átkarolta nyakam, majd magához húzott egy puszira.

- Mert itt lesztek. Semmi másért. Cho kicsit túlzásba esik. - mondta, mire elmosolyodtam.

- Értem. - pusziltam arcon, persze nagyon furcsálltam. Cho valamit titkol és lehet, hogy Tae is. De mindegy, ha fontos, elmondják.

Az út kivételesen nagyon gyorsan telt. Az összes fiú is most sutyorgott, ami kissé meglepett. Soha sincsenek ilyenkor csöndben. Mi történhetett?

- Ma nekem mindenki túl gyanús. Egyedül te nem, nyomi. - mondtam Ji-Hunnak, mire bólintott.

- Számomra is gyanúsak. Soha nem voltak ilyen csöndben, amióta én vagyok a menedzserük. Csak egyszer, de olyankor még nagyon ismerkedtünk. - bólintott, majd odabattyogott Jiminhez. - Én akkor is tudni akarom. Mondjátok el, a menedzseretek vagyok.

- De nem! Te pletykás vagy! - hördült fel Taehyung, mire kérdőn néztem rá.

- Szóval van titok? - húztam fel a szemöldököm, mire megrázta a fejét.

- Nem, nincs!

- De az előbb mondtad! - szólt Ji-hun, mire bólintottam.

- Mit sunyiskodtok? - néztem a szemébe, mire nyitotta volna száját. De nem tudta, mert jöttek a sminkesek, akik elhúzták tőlünk a fiúkat. Egyedül Cho és Ji maradt ott velem.

- Nagyon zavar, hogy nem tudom, miről van szó. - szólalt meg Ji-hun, mire bólintottam.

- Igen, engem is.

Cho nem szólalt meg, így felé kaptuk tekintetünket.

- Te tudsz valamit. - mondtam, mire egyből rázni kezdte kezeit nemlegesen.

- Nem, én semmit sem tudok! - tiltakozott.

- Dehogynem! Mondj csak el nekünk mindent! - hadonászott a menedzser, mire rágcsálni kezdte gondolkodva a száját.

- May... Menj innen kicsit. - mondta, mire felháborodtam.

- Mi? Most miért? Mi rosszat tettem?

- Sajnálom, nyomi, de ha a szükség úgy akarja, nem segítek rajtad. Túl kíváncsi vagyok. - hagyott ott bajtársam, majd kicsit arrébb mentek és sutyorogni kezdtek.

Ilyen a jó szövetséges, nem?  Ha választani kell, hogy ki tudja meg, saját magát válassza.

Karba tett kézzel néztem, ahogy Ji-Hun ledöbbent, rágcsálja gondolkodva a száját, végül nagyon lassan bólint. Cho pedig ujjong, majd megpasjolja a menedzser vállát.

- Na, kölyök, itt vagyok. - vigyorgott, mire gyilkos tekintettel néztem rá.

- Mit titkolnak?

- Hát... - nézelődött, mire felsóhajtottam.

- Nem mondhatod el, igaz? - kérdeztem, mire egyből rávágta.

- Igen. De örülni fogsz. Végre nem olyan titok, amiből borzalmas balhé lesz. Bár ki tudja, reméljük nem lesz belőle probléma. - gondolkodott, mire fújtatva ott hagytam a menedzsert és Chot, aki csak vigyorgott.

Úgyis meg fogom tudni. J-Hope, csak legyen vége a koncertnek és kihúzom belőle.

Ki gondolta, hogy nem lesz rá szükség?

A fiúk felálltak a helyükre, miután elsötétedett az egész színpad. A rajongók már most sikítva ujjongtak a fiúknak, pedig még csak neki sem kezdtek, sőt, nagyon nem is láthatták őket, hiszen egy vászon takarta őket.
Egyébként V nagyon jól nézett ki, fehér fejpánt, fehér "kabát" és egy teljesen fekete szett. Újra beleszerettem. Általában mindig, hq látom.

Aztán egyszer csak a kivetítőn mutattak egy olyan effektet, mintha széttörne és leesett. Aztán akkor lett igazán hangos a sok army. A fiúk látványa felvitte az adrenalint, nem csak nekik. Nekem is, pedig én majdnem minden áldott nap látom őket. Mégis elkezdtem ott, a színfalak mögött boldogan ugrálni, mint a többi army.

Emlékeztetett egy régebbi koncertjükre, ami végül is az egyik kedvencem volt.

Aztán a fiúk nelikezdtek a dalaiknak, a fanok meg ott haltak meg velem együtt. Cho persze csak büszkén vigyorgott a fiúkra.

- Hogy bírod ki? Istenem, komolyan, ha visszajönnek, kérek autogrammot. - mondtam már szinte olvadozva, mire Cho felnevetett.

- Csak el ne follyál itt.

Lassan már az utolsó számok jöttek, mikor V a mikrofont a szájához tartotta.

- Nézd, milyen helyes. - szorongattam táskámat a fiút nézve, mire Cho felsóhajtott.

- Még két percig maradj szilárd halmazállapotú. Mert folyékonyan nem fogsz tudni felmenni a színpadra. - magyarázott, mire elkerekedett szemekkel kaptam felé a tekintetem.

- Hogy mi? Miről beszélsz? Kimenni? - kérdeztem, de már választ nem kaptam, mert Tae végre megszólalt.

- Most mielőtt elénekelnénk az utolsó számot, saját kérésre el akarjuk énekelni a Beautifult, amihez az én egyetlen barátnőmet szeretném felkérni szerepléshez. May, kérlek gyere ide. - nézett rám mosolyogva, mire én kissé sápadtan és sebesen dobogó szívvel néztem vissza rá. Lassan felsétáltam, majd amikor felértem, a mosolygó fiúkhoz, magamra mutattam, hogy biztos rám gondoltak-e.

- Igen, kérlek, gyere ide. - nyújtotta a kezét, miközben több millió army ujjongott.

Lassan felé lépkedtem, majd kezemet övébe helyeztem. Érezte rajtam, hogy kissé lesokkolódtam, ezért megölelt, majd a fülembe suttogott, hogy csak én haljam.

- Ne aggódj. Ezután jön a titok, amiről nem tudsz. Csak először ezt a számot bírd ki. - suttogta, majd arcon puszilt és középre tolt.

Aztán az ismerős szám dallamai hangzottak fel, amire mindenki ujjongni kezdett. Nekem meg egyre gyorsabban dobogott a szívem, majd Chora néztem, oldalra, aki csak felmutatta hüvelykujját. Ő mindenről tudott. A kis szemét, legalább felkészültem volna erre!

Annyiban különbözött a klipptől ez az egész, hogy én nem vagyok J-Hope rokona, nem járkáltam, hanem egy helyben álltam és hogy nem mindegyik fiú jött hozzám, hanem csak V és J-Hope. A többiek csak mellettem énekelték a saját szövegüket.

Minden egyes alkalomkor, amikor V közel hajolt hozzám, vagy megfogta a kezem, elpirulva mosolyogtam rá, ami az armyk izgatott sikolyát okozta.

Q szívem mint a gyorsvonat, nem is lassult kissé sem. Aztán a szám végén majdnem szívrohamot kaptam. Mivel V megmutatta a kis titkát.

- Épp az utolsó sort énekelte, miközben egyik keze a zsebében keresett valamit, majd a legutolsó szó után féltérdre ereszkedett, majd előhúzta a kis dolgot, amit keresett. A szemem háromszorosára nagyobbodott, kezeimet pedig szám elé tettem. Uram. Atyám.

Egy doboz volt, amit egy ujjal lazán kinyitott. Benne pedig egy gyűrű volt. Egy gyűrű, amire rá volt írva kis betűkkel, hogy "May&Tae". Nem hittem el, és szinte együtt sikítoztam a rajongókkal.

- May, amikor először megláttalak, tele volt a kezed forró csokival. Örökké emlékezni fogok, amikor megbocsátottál nekem, mert azt hittem, csak játszol velem. Emlékszem, amikor igent mondtál arra, hogy lennél-e a barátnőm. Akkor megmondtam, hogy elterveztem, mikor, hol s miképpen akarlak megkérni. Ez a nap pedig eljött. May Turner, kérlek, válaszolj. Leszel a feleségem?

Hírtelen leesett, hogy Cho szerint miért is jobb a mai koncert, mint az eddigiek. Az is leesett, hogy miért titkolóztak és már azt is értem, hogy Cho meg Ji-Hun miért nem mondtak semmit.

Egyik kezem a szívemhez tettem, míg a másik még mindig a szám előtt várakozott. El sem hiszem. Most megkért!

A rajongók egyszerre kezdték harsogni, hogy "Mondj igent!", mire hatalmasakat sóhajtottam, kivettem a kezéből a mikrofont és remegő kezekkel tartottam a számhoz.

- Taehyung... - szóltam.

- Igen? - kérdezte csillogó szemekkel, mire bólintottam.

- Igen! Leszek a feleséged! - sóhajtottam fel könnyeimmel küzdve, mire őszinte mosoly kúszott arcára, én meg a karjai között kötöttem ki. A többi fiú tapsolt félkörbe állva, én meg megcsókoltam Taehyungot, amit viszonzott. A forró könnycseppek már nem tudtak a helyükön maradni, arcomon csúsztak le egy csíkban. Boldog voltam. Életem legszebb születésnapja volt.

Visszaemékezésemet kisfiam zavarta meg.

- Anya! Anya! Apa itthon van mindjárt! - mondta, mire mosolyogva felálltam a székről, majd a kis Tae kezét megfogva indultunk az ajtóhoz, ami pont akkor nyílt is. Taehyung nézett rám azokkal a máig megőrjítő szemeivel. Már 10 éve, hogy debütált a BTS és mostmár, csak úgy, mint annó a Bigbang, világhírűek lettek.

- Szia szívem. - köszöntött a máig is gyönyörűen mély és férfias hangján, majd odahajolva hozzám egy csókot nyomott a számra, majd lenézett a kisfiára, akit felkapott és megpörgetett a levegőben. - Kisfiam! Szia!

- Szia apa! Milyen volt a koncert? - kérdezte tőle, mire az apja épp válaszolni akart, de helyette egy másik hang szólalt meg.

- Remek. Bár Jungkook a lépcsőn lefelé menet majdnem rám zuhant. - magyarázza J-Hope, mire boldogan mentem hozzá és öleltem meg. Aztán jött a többi tag is.

- Hoseok bácsi! Jin bácsi! Á, Keresztapu! - kezdte köszönteni a fiam a többieket, majd észrevette a Keresztapukáját, Jimint.

- Szia, te kis űrlény! - kapta fel a kisfiút ő is megszorongatva, mire a keresztanyja, Cho megsimogatta a feje búbját.

- Pont jókor jöttök! A szüleim és Tae szülei is hamarosan itt lesznek Joshhal és Saraval, akik tegnap jöttek ki Koreába. Chin is jön, mielőtt megkérdezed, Jungkook. - válaszoltam vidáman, mire Jungkook kissé elpirult.

Bizony, a mi kis mankaenk bele szerelmesedett a nála négy évvel fiatalabb Chinbe, aki szintén bele van zúgva. Már sínen vannak, mivel az első találkozásuk óta Chinből egy szép, érett, okos lány lett, aki rájött, hogy se Rapmon se a régi fiú, aki tetszett neki, nem hozzá való. Annyira összeillettek! De ez Jungkooknak hatalmas haladás, mivel rendszerint bókokat mond neki, és célozgat arra, hogy tetszik neki. Na, majd meglátjuk, remélem sikerülni fog.

Tae derekamnál fogva húzott magához, majd megcsókolt. Mindkettőnk ajkán egy apró mosoly ült. Ki gondolta volna, hogy mi később egy pár, nem is, házastársak leszünk? Én nem, de örülök, hogy így adódott a helyzet. Boldog voltam, és az is maradtam.

Gyerekek, hát itt is a vége, el sem hiszem 😭😭😭olyan rossz, nem akarom befejezni, de már muszáj, mivel már van is egy ötletem még ehhez a könyvhöz, ami remélem tetszeni fog ^^
Bizony, elég nyálasra sikeredett, de jobb, mint amire az elején gondoltam.

Most fog jönni egy köszönetnyílvánítás, utána pedig majd meglátjátok :))

További szép napot nektek,

💕❤ Fighting! ❤💕