Másnap miután kijöttem végre a kórházból, elgondolkodtam, hogy most pontosan hol a fenébe is vagyok.
A kórház sehonnan nem volt ismerős, így épp telefonomon akartam nézni a GPS-t, amikor hívtak. Taetae mosolygó feje volt a képen, amin meglepődtem. Mikor állítottam be róla képet?
- Szia! - köszöntem boldogan, mankómba szorosan kapaszkodva. Még nem nagyon tudok biztonságosan menni vele.
- Szia! Merre vagy? Érted megyünk! - kedves hangja megnyugtatott.
- Még a kórháznál. Őszintén ezen belül nem tudom. - ráztam a fejem csalódottan.
- Két perc és ott vagyunk! - halottam Hobi hangját, ami mosolyt csalt arcomra.
- Rendben! Sziasztok! - köszöntem el, mire letettek.
Egy fekete térdnadrág volt rajtam, bal lábamon egy hófehér gipsz. Rajtam volt a BFF-es pólónk Hobival és egy napszemüveg a fejem tetején. Ezeket találtam ott csupán, de tökéletesek voltak most.
A Bangtan nem hazudott, két perc alatt egy hatalmas furgon fékezett le előttem. Jin ült a kormánynál, majd felém vigyorgott.
- Merre, stoppos lány? - kérdezte nevetve.
- Köszi. - röhögtem. - veletek.
Kinyílt az ajtó majd V ugrott ki belőle.
- Felsegítelek, mert tudom, hogy nem tudsz feljönni.
Megfogta gyengéden kezem, amitől nem mellesleg teljesen megborzongtam, majd segített, hogy a gipszes lábam is felkerüljön, a mankót pedig addig megfogta.
V és Yoongi közé ültem le, ahol kivételesen nem aludt a rapper. Wow.
- Szia, May! - köszöntöttek mind.
- Helló srácok! Köszönöm, hogy felvettetek! Ji-hun?
- Ő már ott van. - mondta Hobi, majd végigmért, amitől mosolyognom kellett. - Rajtam is ez van! - mutatott magára, mire el is mosolyodtam.
- Pacsit! - tartottam nevetve kezemet, amibe belecsapott.
- Gyerekek, akkor turbékoljatok, ha leszálltunk, mivel ahogy észreveszitek, köztetek van még egy ember, aki ÉN lennék. - szólt Yoongi unottan.
- Ugyan már, Yoongi oppa, csak legjobb barátok vagyunk! - nyafogtam neki, mire elmosolyodott.
- Még. Vagy ha nem, akkor Tae. - nézett a másik mellettem lévőre.
- Idegesítő vagy már, oppa... - forgattam meg a szemem, majd gondoltam megviccelem. - Tudod, hogy mennyire szeretem, amikor ilyen idegesítő vagy?
Hobi rájött és röhögni kezdett, ám Suga csak megforgatta a szemeit.
- Engem nem tudsz megszivatni, drága May... Ahhoz túl kéne nőjjél. Nyugi, Jiminnek sem megy. - mondta, mire mindenki kiröhögte szegény ChimChimet.
- Yoongi-Hyung! - háborodott fel.
Elég jó hangulat uralkodott a kocsiban, a leader, Namjoon próbált is csitítani minket. Kevés sikerrel.
Jin érdeklődött afelől, hogy tudtam-e aludni a kórházban, rendes kaja volt-e, mennyire unatkoztam, hiányoztak-e nekem, stb... Tae figyelte az eseményeket, ám ahányszor csak megmozdultam, felém kapta a fejét, hogy minden rendben van-e. Yoongi pont leszart és a telefonján twitterezett, Hobi is magyarázott, hogy ma meglepetést szerveznek nekem, Namjoon csak figyelt minket csöndesen, Jimin pedig Jungkookkal kezdték el fárasztani Sugát.
Miután tájékoztattam Jint, hogy nem kínoztak meg és tudtam aludni, Hobi felé fordultam.
- Milyen meglepi?
- Mivel meglepi, ezért nem mondom el. De nem nagy dolog. - rántotta meg vállát, majd sunyin felém sandított.

- Na! Mondd már el! Valaki elmondja? - néztem körbe, de senki nem szólalt meg. V felé kaptam a fejem. - Tae... Miről van szó?

Ő csak csöndesen nézett rám, majd összehúzta magát.

- Nem mondhatom el, mert a Hyungok meg is ölnek.

- Aj, azt azért nem akarom! - sóhajtottam, majd végül inkább tereltem a témát. - Ma milyen fotózásotok lesz?

- Puma. - mosolygott rám Jin. - nyári ruhák, puma márkában, meg ilyenek...

- Az Jó, szeretem a pumát. - tapsikoltam boldogan.

- Ja, nekem is a kedvenc állatom. - röhögött fel V, mire meglöktem.

- Jó, le lehet szállni rólam!

- Melletted ülök, nem rajtad. - forgatta meg nevetve a szemét, mire felsóhajtottam.

- Mondták, hogy fárasztó vagy?

- Legalább jobban fogsz tudni aludni. - vágott eszméletlenül helyes arcot, amitől már ott elolvadtam.

Ha ilyen helyes vagy, akkor sajnos ez az állításod eléggé nagy akadályba ütközik...

Elég lassan értünk oda és az út végéig beszélgettem a fiúkkal.

- Megérkeztünk! - kurjantotta Jimin, mire mind kiugrottunk a kocsiból. Persze ez nem teljesen igaz, mivel nekem ez megakadályozta a mankóm. Yoongi nézett rám.

- Segítesz? - tartottam felé kezem a kiszállásnál, mire felém nyújtotta, majd elsétált röhögve. - Köszi! - nevettem fel, majd épp segítséget akartam kérni, amikor egy nagy meleg kéz megragadott és óvatosan lehelyezett a földre. Taehyung volt az, amitől kellemes érzés suhant végig rajtam. - Kö.. Köszönöm!

- Ezt nehogy már megköszönd! Egyértelmű, hogy segítek. - nézett rám kedvesen, majd végig mellettem haladva vidított mosolygós kedvre.

Hobi végig rám vigyorgott és néha-néha kacsintott is, amit igazán kérdő tekintettel nyugtáztam. Természetesen erre ő csak legyintett, így inkább figyeltem Taehyungra.

- Amúgy bírom a személyiséged. Néha gyerekes vagy, ami mások arcára általában mosolyt csal, néha kedves vagy néha pedig megértő. Legtöbbször mindegyik egyszerre. - csúszott ki a számon őszinte véleményem róla, mire elmosolyodott.

- A te személyiséged még jobb. Kedves vagy, jó fej vagy, okos, menő, szép, jó barát, mindig másoknak akarsz jót, törődő vagy... - mondta, mire a szép szónál nagyot dobbant a szívem és elpirulva lehajtottam a fejem.

- Nem is vagyok szép...

Ezen elnevette magát.

- Néztél már tükörbe? - vigyorgott rám, mire elnevettem magam.

- Vannak nálam sokkal szebbek is.

- Az lehet, de te is szép vagy. - mondta, mire nevetve meglöktem.

Eme értelmes beszélgetés közben észre sem vettük, hogy már ott vagyunk és igazából már csak a liftre várunk.

- Mivel nyolc ember kicsit sok ebbe a liftbe, négy részekre szakadunk. - szólt a Leader, mire mind bólintottak.

- Én Mayjel leszek! - jött mellém Hobi.

- Én is! Én is! - mondta V, mire Jungkook hozzánk csúszott.

- Akkor én is itt leszek. Bár őszintén, senki nem megy a lépcsőn?
- Nem! - hangzott az egyhangú válasz.
- Lusta népség. - legyintett.
Persze ő sem a lépcsőn ment. Ezen pedig mind nevettünk.

A fotózás az emeleten volt egy hatalmas teremben.
Én leültem egy sminkes mellé és onnan neztem a fiúk előkészületeit. Sürögtek-forogtak,  és gondoltam, amíg nem kezdenek, addig kicsit olvasok újdonsült könyvemből, ami nem mellesleg nagyon tetszik nekem.
Egy kicsit később egy tekintetet éreztem magamon, és amikor felnéztem, kicsit megijedtem. Taehyung figyelt engem szinte közvetlen előttem.
Hirtelen elmosolyodott.
- Tetszik?
- Igen, nagyon izgalmas. - bólogattam, mint egy kisgyerek. Bólintott.
- Örülök. Azért majd figyelhetsz minket is.
- Persze, csak addig olvastam, amíg nem kezdtetek. - csuktam be a könyvet, ott tartva ujjamat a fejezetnél. Mivel nem hoztam könyvjelzőt.
Elmosolyodott és összedörzsölte hajamat.
- Tudod... - kezdte, mire pont szóltak, hogy kezdődik a fotózás. Nagyot sóhajtott, majd elmosolyodott. - Mindegy. Figyelj minket.
Bólintottam. Hogy akkor mit is akart mondani, nem tudtam meg soha.

A fiúk nagyon remekeltek, V többször is nézett rám és megnevettetett.
Hülye fejeket vágott, furcsa pózokba állt, volt, amikor egyik társa határa ugrott.
- Taehyung! - nyöszörgött alatta Hobi.
Végig nevettem. Úgy éreztem, mintha soha nem nevettem volna ennyit.
Akkor még nem is sejtettem, hogy a mai nap sokkal rosszabbul végződik.

A fiúkkal beültem a kisbuszba (ismét Tae segített),  és nevetve mentünk uticélunk, a Dorm felé.
Az odaút nagyon izgalmas volt, aztán, amikor leszálltunk, Hobi odajött hozzám.
- May! Figyelj, mesélsz nekem Joshról amúgy? - érdeklődött, mire felé kaptam a fejem.
- Hogy mi? Miért? - lepődtem meg. Tudtommal minden lényeget elmondtam.
- Hát, tudod. Hogy mi hogy volt. Milyen legjobb barát volt, hogy is volt, miért csókolt meg, stb...
Felsóhajtottam.
- Mesélhetem, de akkor ne itt kint. - mondtam körül nézve. A fiúk körülöttünk beszélgettek, mázlimra ahogy láttam, Taehyung is épp mással foglalkozott, így Hobi bólintott, megragadott, az ölébe vett, az én kezemben meg a mankóim voltak és úgy siettünk be. Elég vicces látvány volt, az is biztos.
Aztán a Taehyunggal közös szobájukba vitt, leültetett az ágyra és figyelmes fejjel nézett rám.
- Akkor először is elmondom, hogy miket csináltunk, mert gondolom az is érdekel. - néztem rá, mire bólintott. Mesélni kezdtem. Aztán a csók rész jött.
- Utolsó pillanatban bevallotta, hogy szerelmes belém, aztán megtörtént a csók. - sóhajtottam vissza gondolva.
- Aha. Értem. - bólogatott. A távolból lépések halvány hangját hallottuk meg, így gyorsan felugrottam.
- Igazából ennyi. Elmondtam, hogy nem kölcsönös sajnos, és itt vagyok. Na, de ennyi. - mondtam.
- Értem. Akkor valamelyik nap mehetnénk együtt valahova, mint régen Joshhal. Tudod, én tényleg igazi legjobb barátod akarok lenni. - mosolygott rám, mire szorosan megöleltem.
- Tudod, Josh és te teljesen más világ vagytok. De nekem mindkettőtök fontos. Nem kell, hogy hozzá akarj hasonlítani, az sem kell, hogy teljesen ugyanolyan legyél. A lényeg az, hogy add magadat, mert nem azért lettünk legjobb barátok, mert szerettem volna egy új Josht. Azért, mert szeretek veled lenni, úgyhogy felejtsd el, hogy olyan akarsz lenni. Őt azért szerettem, téged ezért. - ekkor felnevetett halkan.
- Rendben. Remélem, hogy jó barátod leszek.
Végül boldogan lépkedtünk ki és megszólalt.
- Lassan mehetünk?
- Mi? Hova? - lepődtem meg, mire a többi fiú odajött hozzánk és Jimin sunyin mosolygott.
- A meglepi helyre. Igazából csak nagyon reméljük, hogy ahova viszünk, szeretsz lenni.
- Én szeretem. - mosolygott Namjoon.
- Igaz, jobb lett volna, ha nincs gipszben a lábad, de majd megoldjuk. - szólt most Jin mosolyogva. Taehyungra néztem, ám ő színtelen arccal nézett maga elé. Megijedtem, hogy valami baja van, se gondoltam, majd akkor kérdem meg, hogyha csak ketten leszünk.
- Akkor irány! - tartotta Hobi ég felé egyik öklét, és mint egy katona, lépegetni kezdett egy helyben.
- De várj! Így jó vagyok? - kérdeztem végig nézve magamon. Egy fekete converse, egy fekete térdnadrág és a legjobb barátos pólóm. Hajam bekonytoltam időközben .
- Tökéletes. Bár hozz azért egy pulcsit, nehogy megfázz.
Engedelmesen elvettem egy pulcsit és oldalamra kötöttem, addig is ott tárolva, netán szükség lenne rá.
Ekkor éreztem úgy, hogy tökéletes időpont Taehyunggal beszélni.
Kicsit gyorsabban kapkodtam a mankómmal, hogy a hét maszkos fiú közül előre jussak Taehyunghoz. Úgy tett, mintha észre sem venne.
- Taehyung. - szólaltam meg, mire felém fordította lassan a fejét.
- Igen? - hangja már nem hallatszott olyan vidámnak, inkább komor lett.
- Láttam ma, hogy kicsit szomorú vagy. Jól láttam?
Egy rövid ideig nem nézett rám és azt hittem, hogy már nem is nagyon fog válaszolni, de végül megtette.
- Nem, csak elgondolkodtam néhány dolgon és ez eléggé aggasztó. - mondta, majd körül nézett, mintha jobb társaságot keresne.
- És mi az?
- Nem lényeg. Amúgy is... - kezdte kissé felháborodottan, majd abbahagyta. - mindegy.
Furcsálltam, majd hirtelen elment mellőlem és Jungkookra vigyorgott, majd ökörködni kezdtek. Fájt. De inkább úgy gondoltam, biztos majd jobb lesz, így fájdalmam félrehagyva mentem zaklatni a leadert.
- Ott vagyunk már? - kérdeztem.
- Mindjárt, May.
- És hol leszünk?
- Meglepetés.
- És tetszeni fog nekem?
- Nagyon reméljük.
- És mind szerettek ott lenni?
- Igen.
- És most beavattok, hogy hol a törzshelyetek?
- Nincs ott törzshely.
- És...
- May, nyugi! Nagyon pörögsz. - nevetett fel.
- Tudom. Csak boldog vagyok. - félig, tettem hozzá gondolatban.
- Annak örülök. - kócolta össze hajamat, mint egy húgnak.
Aztán telefonom csörgött.
- Ki az? - kérdezte Hobi.
- Csak Josh. - próbáltam mondani halkan, mire fel csillant a szeme.
- Üdvözlöm!
Aztán felvettem.
- Szia! - köszöntem bele boldogan angolul.
- Szia, May! Mi a helyzet? - kérdezte.
- Semmi, a BTS-szel megyek épp valahova. Csak nem tudom hova. Amúgy J-Hope üdvözöl. - mondtam, mire Hobi neve hallatán vidáman nézett rám.
- Én is őt, bár nem tudom, melyik is az. - nevetett, mire Hobira lestem.
- Ő is téged. - mondtam koreaiul.
- Tessék? - kérdezte Josh.
- Csak Hobihoz beszéltem. Amúgy hogy vagy? Már nagyon hiányzol.
- Jaj, nekem is nagyon hiányzol! - mosolyodtam el. - Jól vagyok. Te hogy vagy? Minden oké veled?
- Ami azt illeti... May...
- Igen? - kérdeztem ijedten.
- Azt hiszem... Hogy nekem tetszik valaki...
Hatalmasat sóhajtottam megkönnyebbülten. Hát túllépett rajtam! Hála az égnek!
- Na, annak örülök. Ki a szerencsés lány? - kérdeztem boldogan.
- Sarah. - mondta olyan halkan, hogy alig hallottam. HOGY MI?
- UH, komolyan? El sem hiszem. Nagyon örülök.
- Én is. De el szeretném hívni randizni. Szerinted mit mondjak majd neki? Vagy néhány bók? - kérdezte tényleg nagyon halkan.
- "Figyelj, szeretném, ha lehetne köztünk valami komolyabb, boldog lennék, ha eljönnél velem valahova."
- Komolyan? May, komolyan ezt elmondanám bárkinek is? Azért olyan nagyon bátor sem vagyok. - háborodott fel, mire felnevettem.
- Akkor nem tudom.
- Bókot?
- "Imádom a göndör hajad." - nevettem fel, mire ő is.
- Na, jó, ne adj többet ötletet. Inkább leteszem, mert jön Richard.
- Oké, szia, hiányzol! - mondtam, majd ő is elköszönt és letette. Ekkor Rapmonster felém fordult nevetve.
- Imádom a göndör hajad? - kérdezte nevetve, mire elnevettem.
- Hagyjál békén! Csak segítenem kellett Joshnak. - nevettem, mire felnevetett.
- Önbizalomhiány, vagy mi?
- Nem. - mondtam, majd közelebb jöttem és súgtam. - Végre túllépett rajtam és segítettem bókot találni.
- Az nagyon jó. - mondta, majd megint fel nevetett. - De akkor is! Ez milyen bók?
- Jól van, mondj jobbakat! - röhögtem.
- Mivel nem tudom, hogy hogy néz ki a lány, ezért inkább nem. De itt vagyunk. - váltott hírtelen témát levéve maszkját. Egy gyönyörű erdő előtt állt meg. Szemeim felcsillantak.
- Azta! Sétálunk az erdőben? - ugrándoztam, amennyire tudtam egy lábbal.
- Igen. - nevetett Jungkook ő is levéve a maszkot.
Boldogan ugrottam Hobi felé, aki felemelt és úgy ölelt.
- Nagyon szeretem az erdőt. - szólaltam meg, amitől mind elmosolyodtak.
- Ezt reméltük. - szólt Suga, mire elnevettem magam.
- Kivéve, ha le akartok ütni, és elásni valahova. - mondtam fa arccal, mire Jungkook dobbantott egyet.
- Aish! Akkor felejtsd el... - ezen mind fel nevettünk, majd elindultunk az erdőbe.
- És most merre tervezünk menni? - néztem V-re, de ő nem szólt hozzám valamiért, így Hobi válaszolt.
- Van egy kis "táborhely" az erdőben, ahova tudjuk az utat. Oda akarunk vinni. - karolta át a derekam, majd kérdőn Tae fele nézett, aki csak elfordult. Felsóhajtottam, majd én is átlaroltam Hopeot, így mentünk tovább.
Nagyon rosszul esett, hogy a fotózás után nem szólt hozzám. Rám se akart nézni.
Amikor megérkeztünk a helyre, Jimin a nyakába vett és úgy szaladt, amitől szorosan kapaszkodtam fejében.
- Park Jimin, ha el mersz esni, megöllek! - kiáltottam rá félelmemben, mire ő csak nevetett és futott velem tovább. Ekkor szembe jött velünk egy hasonló páros. Jungkook nyakában ült Rapmon és elkezdtek felénk futni.
- Támadááás! - kiáltotta Jungkook, mire Jimin megfordult és futni kezdett.
Engem már a szívroham kerülgetett, aztán megállt és megfordult.
- Férfi vagyok, így szembe nézek veletek.
- Ne! - kiáltottam. - Ha valamelyik nekimegy a lábamnak, azt kinyírom. - néztem szúrós szemekkel Jungkookra és Namjoonra, mire azok elmosolyodtak.
- Futás! - kiáltotta Jungkook, mire egymás felé szaladtak.
- Megöllek titeket! - kiáltottam, aztán elfutottak egymás mellett, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- Már majdnem kinyírtalak, Jimin, de megváltozott a véleményem. Na, letehetsz. - nevettem fel megsimogatva fejét, mire óvatosan eljöttem onnan.
A mankóm Taehyung mellett volt.
- Taehyung! Oda tudnád adni a mankót? - kérdeztem, de ő csak rám nézett, majd a mankóra. Aztán felállt és épp az ellenkező irányba indult. - Hé! Most meg mi a fene bajod van? - akadtam ki. Felém kapta a fejét és felemelte szemöldökét.
- Nem mindegy az neked? Tudtommal azt csinálom, amit akarok. Ha akarom, el is mehetek innen. - mondta bunkón, mire szemem kétszeresére tágult. Könnyek szöktek a szemembe, de nem akartam sírni, így csak felsóhajtottam és elindultam a mankó felé ugrálva.
- Majd én! - szólt Jimin, majd az említett tárgy fele szaladt.
- Én meg mindjárt jövök. - morgott J-Hope, majd utánament Taehyungnak.
- Hobi! Nem szükséges! - kiáltottam, de nem állt meg.

J-Hope pov.

- Hobi! Nem szükséges! - kiáltotta May, de már nem érdekelt.. Mi a fene baja van most Taehyungnak?
Dühösen mentem utána. Tudtam, hogy hova ment. Ez az út egy kisebb tisztáshoz vezetett, ami általában egész nyugodt és szép hely, amit mind szeretünk. Ide is el akartuk hozni Mayt, de csak a végén.
Jól gondoltam, Taehyung egy fának dőlve gondolkodott.
Feldühített. Egyértelmű, hogy Maynek tetszik V, de ő így viselkedik vele...
- Taehyung!  Most meg mi a fene bajod van? - kiáltottam neki, mire rám nézett.
- Semmi. Mi lenne?
- Miért vagy ilyen Mayjel? - sóhajtottam. - Ma reggel még ott voltál vele. Ma délelőtt pedig szinte levakarhatatlan voltál róla.
- Lehet, hogy itt volt a gond. - rántotta meg a vállát, mire felhördültem.
- Mondd már el, hogy mi a fészkes fene bajod van? Milyen rossz dolgot tett ellened May? Most őszintén.
A fiú épp nyitotta a száját, de nem jött rajta ki hang, így becsukta, majd elfordult.
- Semmit.
- Én már egyáltalán nem értelek. - sóhajtottam, majd letelepedtem mellé. - Tudtommal eddig bírtad.
- Én... - vakargatta tarkóját, majd legyintett egyet. - Nem tudom elmondani, de szeretném most egy kicsit távol tartani magam tőle.

May pov.

Hobi és Taehyung teljesen más irányba mentek, mint mi és bár nagyon ramatyul éreztem magam, a sírás kerülgetett és nem vágytam másra, mint egy hatalmas fürdésre és alvásra, a fiúk fele fordultam.
- Merre mentek? Vissza találnak majd hozzánk? - kérdeztem Namjoontól, mire felém kapta tekintetét.
- Persze, ők már ismerik ezt az erdőt. Tudják, hova mennek.
- Akkor jó. - sóhajtottam, majd lehajtott fejjel kullogtam tovább. Nem tudom, hogy mit is vétettem Taehyung ellen, de ez nagyon fájt és nem éreztem úgy, hogy ezt bármely tettemmel megérdemeltem volna tőle. Egyszerűen fájt, hogy csak úgy egy bunkó lett, amikor nemrég még bókokat mondott nekem (és a szívem majd kiesett a helyéről miatta).
Így csak mentem utánuk és próbáltam a tájra figyelni, nem az érzéseimre. Amik majd megfojtottak.

Na hi, everybody, ez a rész most kicsit latyak lett, de remélem tetszett <3 következő rész kicsit sokára várható, úgyhogy addig ezzel legyetek el.

A fenti kép egyébként saját készítésű fotó ^°^ és most kaptok ide egy V-t 💖