Amikor felkeltem, nem tudtam kinyitni a szemem. Csipogást hallottam és nem tudtam megmozdítani a lábam. Megijedtem, amitől a csipogás egyre sebesebb lett.

Aztán minden erőmet beleadtam, hogy ki tudjam nyitni a szememet. Sikerrel jártam. Az ágyamnál ült Taehyung aggódó szemekkel, majd mikor látta, hogy kinyitottam a szemem, boldog lett kissé a tekintete.

- Hát felébredtél... Szólok anyukádnak. - simította meg a karomat, amibe beleborzongtam, de bólintottam.

- Rendben.

Ameddig Taehyung kiment, bejött az orvos.

- Üdvözlöm, maga May Turner, ugye? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam.

- Igen.

- Tudod, hogy mi történt veled? - kérdezve elvéve a kórlapomat.

- Addig oké, hogy mentem Ta... mentem az egyik barátommal könyvesboltba, de a zebránál valaki véletlenül kilökött a zebrára. Aztán ott már semmire...

- Eszméletet vesztettél ott, nagy szerencséd van, mert nem lett túl sok sérülésed. Megrepedt egy bordád, és egy nagyon kevés választotta el, hogy eltörd a lábadat. Igaz, egy jó hónapig nem járhatsz a bal lábadon. Kapsz egy mankót és majd valamikor elküldöm az időpontot, hogy gyere be röntgenre. - szólt mosolyogva.

- Értem. Mikor mehetek haza? - kérdeztem kissé felülve.

- Hát, holnap reggel. Mert még megnézünk egy-két dolgot, ellenőrizzük, hogy nem lett-e nagyobb bajod, aztán már utadra is engedünk. - mondta, majd kopogást hallottunk. - Ó, el is felejtettem. Az édesanyja és édesapja is itt van. Plusz egy fiú, gondolom az udvarlója.

- Ó, ő nem... - kezdtem, de az orvos mosolyogva beengedte a szüleimet és Taehyungot.

Apa az egyik oldalamra ült, míg anya a másikra.

- Jól vagy? - kérdezte apa.

- Igen, kutya bajom. - mosolyogtam biztatóan.

- Ha kutyabajod lenne, most nem feküdnél itt. - szólt anyu kissé gondterhelten.

- Holnap reggel már mehetek is. Komolyan. - mosolyogtam szüleimre. Egyébként koreaiul beszéltünk, nehogy azt higgye Tae, hogy olyant mondunk, amit nem tudhat.

- Miért csak most keltél fel? - kérdezte sóhajtva anya. - Már csak fél órát tudunk maradni.

- De kár! - sóhajtottam szomorúan. - Tényleg! Gondolom nem nagyon ismered a szüleimet. - néztem hirtelen a mosolygó Taehyungra, mire meglepődve nézett rám.
- Nem... Nem nagyon. - mosolygott szerényen.
- A lényeg, hogy ők ismernek. - mosolyogtam.
- Thomas Turner vagyok, ő pedig a feleségem, Emily Turner. - mosolygott apa a kissé megszeppent fiúra. - Te voltál az, aki kihívta a mentőt, ugye? - kérdezte, mire ő halványan bólintott.
- Igen, uram.
Apa kedvesen elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy vigyáztál a lányomra. - tartotta felé kezét, mire egyből megrázta azt.
- Ez csak természetes. May szinte már teljesen a csapatunk tagja. - nézett rám, mire elmosolyodtam.

Fél óráig még eltársalogtunk, amikor anya telefonja jelzett, hogy SMS-t kapott. Gyorsan elolvasta, majd szomorúan rám nézett.
- Mennünk kell, szívem. Vigyázz magadra, rendben?
- Persze, rendben. - bólogattam,majd elpusziltam őket.
- Majd én itt maradok vele. - szólt Taehyung, amikor látta, hogy anya az ajtóban topog erősen gondolkodva, hogy elmenjen vagy ne. Aztán elmosolyodott kedvesen.
- Jó fiú vagy te, Taehyung. - mosolygott rá, majd integetve elmentek. Aztán Taehyung odaült apa helyére.
- Azt hiszem, szeretnek a szüleid. - vigyorgott rám önelégülten, mire elnevettem magam.
- Hát persze, hogy szeretnek. Egyértelműen, hiszen nagyon kedves vagy.
- Hát, igen. Amúgy a többiek is nemrég mentek el, mert nem úgy tűnt, mintha felkelnél hamar. - vakarta a tarkóját. - De J-Hope hozott neked egy kis ajándékot. Egy ujjatlan legjobb barátos pólót. Egy mosolygós tej van rajta. - vette elő furán nézve ajándékomra. - Azt mondta, nehezen talált olyant, ami jó neki is. Csak mert alapból ez női, de valahogy elintézte, hogy neki férfi legyen.
- Értem. - fogtam kezembe a ruhadarabot, majd magamhoz szorítottam. - Már most imádom.
Taehyung egy ideig nézett, majd elnevette magát.
- Szereted Hobit? - kérdezte, mire csillogó szemekkel néztem rá.
- Egyértelműen! Hisz a legjobb barátom!
- Barátilag szereted? - kérdezte mosolyogva, mire összehúztam a szemöldököm.
- Persze. Hogy máshogy? - végül elnevettem magam. - Ezt most úgy mondtad, mintha féltékeny lettél volna.
- Én neem! - szólalt meg, mire kinevettem.
- Tudom. - bólintottam mosolyogva. Soha nem lesz féltékeny. Hiszen nem tetszek neki. - A többiek mikor jönnek be?
- Szerintem néhány óra. - nézett a falon található órára, mire csak bólintottam. Aztán elvette a táskáját. - Tényleg, hoztam neked valamit.
- Tényleg? Mit? - néztem rá megdöbbenve. Nekem hozott ő valamit?  Azta!
- Fantasy könyvet szerettél volna, így vettem egy most eléggé felkapottat. Nagyon remélem, hogy még nem olvastad.
A gyönyörű könyvet a kezembe adta, mire tanulmányozni kezdtem.
- Ezt biztos, hogy nem ismerem. Köszönöm! - hajoltam meg boldogan úgy, ahogy az ülési helyzet engedte.
- ugyan!  - legyintett nem törődöm stílusban. - Ez a legkevesebb. Egyébként jól vagy?
- Meg vagyok, bár nem haragudnék, ha többet nem ütne el autó. - próbáltam oldani a feszültséget a témától. Harsányan fel nevetett, majd újra komolyan nézett rám.
- De most komolyan.  Minden oké?
Stílusától beleborzongtam, szívem hevesebben kezdett verni. Őszinte kérdése és aggódása forróságot hozott szívembe.
- I... Igen. Minden oké. Tényleg. Kicsit fáj itt - mutattam a bordámra -, de ezen kívül nincs gond. Ez meg, ha nem erőltetem meg, helyre jön. Úgyhogy nem kell, hogy aggódj! - mosolyogtam rá.
Arca rezzenéstelen volt, érzelmek futottak át szemeit, ám nem láttam, milyenek. Majd megszólalt.
- Nagyon fáj? - fejével a fájó pontra intett, mire lenéztem.
- Nem, teljesen oké! Komolyan! - ráztam védekezően kezeimet. - veled minden oké? 
- Velem? - lepődött meg. - Persze.
Egy ideig egymás szemébe néztünk, majd hírtelen berontottak a szobába. Cho volt az.
- Istenem! May, jól vagy? - szaladt hozzám és megfogta kezeim. Aztán észrevette vendégemet. Elmosolyodott. - Ó, gondolom minden oké.
- Cho! - öleltem meg. - Holnap reggel már mehetek, annyi az egész, hogy nem léphetek a bal lábamra egy hónapig. - ismételtem meg a bajaimat.
- Értem. Mióta vagy itt, Taehyung? - kérdezte ravasz mosollyal barátnőm a fiút. Valamit sejthetett, mivel a fiú a földet pásztázta.
- Amióta bent van. - mondta.
- Akkor tegnap óta? - kérdezte Cho, de nagyon úgy látszott, hogy ő is tudja a választ.
- Hát... Végül is... Igen... - rántotta meg vállát Tae és az ablakot figyelte. A szemem elkerekedett, amikor láttam, hogy enyhén elpirult.
- Értem. - vigyorgott rám Cho, majd kacsintott egyet. - Egyébként a BTS mikor lesz itt? - érdeklődött szegény fiútól, aki végre már felénk mert nézni.
- Hamarosan. Talán egy óra, vagy annyi se.
- Mindenki jön?  - kérdezte a lány kezeit nézve, mire Taehyung sokat tudóan elmosolyodott.
- Igen. Itt lesz Hobi, Jungkook, Jin, Suga, és Rapmonster is. - szólt.
- Jimin? - kérdezte a lány felkapva fejét.
- Ő is. - nevetett. Aha, Szóval itt most csatáznak egymással? Várjunk...
- Cho?  Neked... - kezdtem, mire befogta a számat.
- Taehyung, kicsit kimennél? - kérdezte barátnőm, mire Tae egy gyermekded mosollyal odajött hozzám és megölelt.
- Majd jövök. Kérsz valamit? - ölelgetett.
- Talán egy... Egy kis víz... Jó lesz. - mondtam viszonozva ölelését, mire bólintott és kiment az ajtón becsukva maga után. Ekkor barátnőm felé fordultam. - Jimin?  Tetszik? 
- Nyugi! Hát... Egy kicsit. - pirult el halványan, mire tapsolni kezdtem boldogan.
- De jó!  Várj... Taehyung meg honnan tudott róla? - talán elmondta volna neki?
- Nem tudom. Lehet, hogy rájött. De ezt csak visszakaptam, mert lebuktattam, hogy ameddig csak tudott, itt ült veled. - kacsintott rám, amitől teljesen elpirultam.
- Taehyung már csak ilyen nagy szívű. - szívtam be felsebesedett számat, amely eléggé fájt, így szisszentem egyet.
- Én végig szurkolok nektek. - tapsikolt boldogan, mire megdobtam a párnámmal.
- Hess! - nyújtottam ki nyelvem, mire nevetve visszarakta a párnát a helyére.
- Amúgy szerintem bejössz neki. Ha nem is teljesen, de egy kicsit. Vagy már alakulóban van.
- Én nem gondolnám. Taehyung mindenkivel ilyen közvetlen. - rántottam meg vállam kissé szomorkásan.
- Furcsa, mert velem még nem töltött ilyen sok időt. - vakargatta állát.
- Mivel téged nem túl rég ismert meg!  Legalábbis később, mint engem. - javítottam ki magam.
- Majd meglátjuk. Na, de téged választott a mersz vagy mersznél! - jutott eszébe, mire legyintettem, bár erre nem tudtam mit mondani.
- Egyébként holnap átjössz hozzám? - kérdezte, mire bólintottam.
- Szerintem ráérek.
Ekkor Taehyung nyitott be egy üveg vízzel akezében.
- Itt vagyok. Hiányoztam? - kérdezte nevetve, miközben felém nyújtotta a vizet, amibe egyből beleittam. - Remélem nem gond, ha ittam egy kortyot. - szólt mellékesen, mire félrenyeltem a vizet.
Egyáltalán nem vagyok finnyás, csak... Zavarba ejtő volt.
- Nem. Nem gond. - mondtam levegőért kapkodva, majd lopva az üvegre lestem.
- Most csókoltátok meg egymást! - mondta Cho, mire mindketten felé kaptuk a fejünket.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Mert egymás után ittatok belőle. Nyál... Gondolom nem törölte meg előtte- mutatott az üvegre vigyorogva.
- Izé... Én nem töröltem meg... De ez nem az! - háborodott fel V.
- Cho, nyugszik! - raktam kezem barátnőm fejére és lenyomtam a székre, ekkor Taehyungra néztem. - ne is törődj vele! Kicsit bepörgött!
V megrántotta vállát, majd felém kapta tekintetét.
- Tudom, hogy csak akkor kell begyere, amikor akarsz, de holnap eljössz velünk a fotózásra?  Felőlem Cho is jöhet. - rántotta meg vállát a lányra mosolyogva, majd a tekintetét enyémbe fúrta.
Már épp akartam mondani, hogy sajnos nem lesz jó, mert már eligérkeztem Chonak, mire ő szólt.
- Persze, hogy megy. Én is, ha nem zavarok. - mondta, mire felé kaptam a tekintetem.
- De...
- Majd utána átjössz. - legyintett, mire bólintottam és a még mindig a válaszra váró fiúra néztem.
- Persze. Megyünk. - mondtam ki, mire szorosan, mégis gyengéden magához ölelt, amit viszonoztam.
- Tudtad, hogy mennyire jófej vagy?  - dörmögte mosolyogva. Kuncognom kellett.
- Nem. Mennyire?
- Nagyon-nagyon! - nevetett fel boldogan, majd elengedett.
Ekkor meghallottam Jin Eomma hangját.
- Halkan, fiúk! Ugye nem akarjátok, hogy kidobjanak minket innen?
- Bocsi. - hallottam meg Jungkook  bűnbánó hangját, majd benyitottak. És mentem elfelejtették, hogy mit ígértek Jinnek.
- Maay! - ugrált felém Hobi a legjobb barátos pólójában, majd én is felmutattam az enyémet.
- Ideért!
Nevetve megölelt, ám kicsit szorosan ölelt, amitől felszisszentem.
- Ú, bocsi! - engedett el hírtelen.
- Semmi baj! - legyintettem mosolyogva.
- Mikor jöhetsz végre el? - szemei aggódást tükröztek. Taehyung válaszolt helyettem.
- Holnap már ott lesz a fotózásunkon.
- Örömmel fogadunk. - mosolygott rám a legidősebb, amit viszonoztam.
- Rohadt nagy mázlid volt. - nézegette Namjoon a kórlapomat.
- Hát, az biztos. De még így is egy hónapig mankóra vagyok ítélve. - húztam el a számat.
Láttam, hogy Cho Jimint nézi, és amikor a fiú arra fordul, úgy csinál, mintha nem őt nézte volna. Tae is észrevette, mire egymásra néztünk vigyorogva. Tervet kovácsoltunk csak úgy, hogy egymásra vigyorogtunk.
- Jimin, hozol nekem egy kis vízet? - kérdezte Tae. A fiú felháborodva nézett rá vissza.
- Persze, de miért én?
- Csak. - legyintett, mire a fiú feltápászkodott megadóan.
- Cho, nekem is hozol egyet?  - kérdeztem folytatva a tervem.
- Miért nem Jimint kéred? Ő úgyis megy vízért. Apropó, te most kaptál. - kezdett el kihátrálni tervünkből. Na, nem, azt már nem!
- Ezt már... - kezdtem a vízre nézve, mire Taehyung megszólalt.
- Kicsit felráztam és eléggé undi íze lehet.
- Hát, igen. Plusz nem akarom csicskáztatni szegény Jimint.
Jimin rám mosolygott.
- Kedves vagy, May. Nem úgy mint egyesek. - nézett Taehyungra, aki csak nevetve megrántotta vállát. - Akkor gyere, Cho.
A lány először hezitált, gyilkos szemekkel nézett rám, majd felugrott és a fiúval kiment a teremből.
Taehyungra néztem, aki kezét pacsira tartotta. Belecsaptam.
- Ti kis ravaszok. - nevetett Suga, mire elnevettem magam.
- Hát, azok vagyunk. - rántottam meg nevetve a vállam, mire V is megszólalt.
- Ha valamit eltervezünk, azt megcsináljuk. - aegyozott, mire elmosolyodtam a látványon.
- Miért érzem úgy, hogy nem lesz vízetek még egy ideig? - nevetett Namjoon, mire bólintottam.
- Tudjuk. De itt van ez, amit V hozott. - ittam bele a vízbe.
- Nincs felrázva? - kérdezte Jungkook tudatlanul.
- Kifogás volt. - mondta V, majd miután ittam, kivette a kezemből és ő is ivott. Szívem ismét gyorsan kezdett verni, de ahogy láttam, a fiúknál ez természetes.
- Jó ötlet őket összehozni? Akkor a szinglik szenvedhetnek. - röhögött Jin.
- Én nem fogok szenvedni. - nevettem fel, mire V is bólintott.
- Én se. Örülni fogok.
Mind ránk néztek, majd Jin a fiúk felé fordult.
- Szenvedni fogunk. Dupla páros.
Elkerekedett a szemem, majd V egy kis fázis késéssel tiltakozni kezdett.
- De nem!  Miért mániátok összehozni másokat? - nevetett fel.
- Nicsak, ki beszél. - röhögtek a fiúk Jiminékre célozva.

Furcsálltuk, hogy tíz perc alatt visszaértek Choék és a kezünkbe nyomták a vizet.
- Köszönöm. - mosolyogtam a barátnőmre, mire vissza mosolygott.
- Szívesen.
- Tessék, hyung. - adta Jimin is a vizet oda, mire Tae megköszönte, majd úgy csináltunk, mintha olyan szomjasok lennénk.

Sajnos barátnőm utána húsz perc múlva elment haza, mert jöttek a rokonok, utána a fiúk mentek rá egy jó órára.
- Mennünk kell. - állt fel hírtelen Namjoon a helyéről, mire szomorúan kaptam feléjük a tekintetem.
- Ó... Akkor... Holnap találkozunk. - köszöntem el tőlük egy integetéssel. Hobi odajött, szorosan magához húzott és megpuszilta az arcom.
- Holnap mindenképp gyere! - mosolygott rám, mire bólintottam és arrébb ment odaengedni V-t.
- Remélem addig olvasol egy kicsit belőle. - mutatott a könyvre, majd gyengéden megölelt, amitől pillangók táncoltak a hasamban. Visszaöleltem. - Akkor holnap reggel érted megyünk.
- Oké. - öleltem szorosan, majd elengedtük egymást, a többi fiúnak intettem, megöleltek ők is, majd mentek is.

Nagyon unatkoztam, így a könyvre lestem. Tényleg nagyon érdekesnek tűnt.
Ekkor belelapoztam, és elkezdtem olvasni.
Aztán annyira tetszett, hogy szinte észre sem vettem az orvost, aki jött megvizsgálni. Elnevette magát.
- A barátja hozta, ugye? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Igen. Ő.
- Kedves fiú. Aki ilyen rendes, nem érdemes elveszíteni. Jó fiút fogott ki. - mosolygott rám, miközben levette a kórlapot.
- Jaj, nem! Mi nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk.
- Ó, nem tudtam, elnézést. - kuncogott.
- Semmi gond. - mosolyogtam, majd bejött két nővér.

Hát, gyerekek, most csak egy ilyen ramaty résszel tudtam készülni, ezért sajnálom is 💖 de majd próbálok jobbat hozni következőleg. Addig is Sziasztok!

Ó,  és aki szereti a Jimines ff-eket, az megtalálja Dorothyy95 munkáinál az 'Orvos álma teljesül'-t ^-^ nekem nagyon tetszik a sztorija