Cho és J-Hope egy rövid ideig ellenkeztek, ám végül sikerült őket rávennem.
- Nem hiszem el, hogy te ennyire hatásos vagy. - nevetett V, mire megvakartam a tarkóm.
- Pedig szinte bármit, szinte bárkivel meg tudok csináltatni, ha annyira akarom. - menőztem.
- Engem nem fogsz rávenni semmire. - vigyorgott, mire felsóhajtottam.
- Pedig meg akartalak kérni, hogy hozz nekem egy kis innivalót, mivel bezsibbadt a lábam... - sóhajtottam ismét, várva a reakcióját.
- Nem érdekel. - fonta össze karjait maga előtt, mire bólintottam és eljátszottam, hogy nagyon nehezen állok fel.
- Au... - mondtam halkan, ám mégis elég hangosan, hogy meghallja. A többiek pedig csak röhögtek. Nekik leesett.
- Nem érdekel. - ismételte, ám már nézte, ahogy próbálkozok.
Hirtelen "elbotlottam", mire odaszaladt, hogy le ne essek.
- Nem dőlök be, de most jószívű vagyok, úgyhogy ha akarod... - kezdte, mire kinevettem.
- Nem tudlak rávenni semmire, mi? - nevettem, miközben megfogtam V alkarját (a kezét nem merem) és leültettem magam mellé.
- Inkább kezdjük. - motyogta, megalázva, mire mind kinevették.
- Hozz egy üveget! - szólt Suga a legalacsonyabb fiúnak, mire Jimin felugrott, majd gyorsan behozott egy üveget.
- Ki kezd? - kérdeztem.
- Aki a legidősebb. - nevetett Jungkook, mire egy emberként fordultunk Jin felé. Körülnézett, majd felnevetett.
- Úgy tűnik, hogy ez mindenkinek tetszik. Hát jó. - rántotta meg a vállát, majd pörgetett. Akupakos oldala rám mutatott. - Akkor mersz vagy mersz?
- Nem is tudom... Talán merek. - "gondolkodtam", mire mind röhögtek.
- Ülj Hobi ölébe. - röhögött fel. - Ha már úgyis olyan nagy barátok lennétek.
Először elpirultam, majd Hobira néztem, aki megpaskolta combját. Hát jó.
Leültem, majd Hobi karjait körém fonta. Mi elkezdtünk röhögni Hobival a szituáció miatt.
Mindenki huu-zott , egy ember kivételével. Taehyung épp a cipőjét bámulta egyhangúan.
- Akkor én jövök. - mondtam hirtelen, majd pörgettem még mindig legjobb barátom ölében.
Jimin.
- Merek. - vigyorgott. Na, mi legyen neki...?
- Akkor ...- gondolkodtam el, hogy mi is lehetne neki. - figurázd ki az egyik tagot, nézzük meg, hogy ki jön rá előbb. - válaszoltam valami normálisat választva a sok többi gondolat között.
- Ez egyszerű. - nevetett, majd felugrott helyben és körülnézett. Aztán elkezdte.
- Ez én vagyok! - ordította be Namjoon, mikor meglátta a dope elején lévő szereplését. Majd leesett neki, hogy mit mondott. - Várj, már megint engem parodizáltok ki?

Erre természetesen mindenki csak fetrengett a nevetéstől és tovább játszottunk.

Jimin pörgetett, majd Hobira és rám mutatott az üveg.

- Ilyenkor mi van? - kérdezte Hoseok röhögve, mire mind röhögni kezdtek.

- Mondjuk ülljetek külön, és akkor Hobi lesz, mert alapból ő ül ott. - szólt V ránk sem nézve, hanem telefonján kukkolva valamit.

Kiszálltam a már kényelmes helyemről, majd visszaültem és piros arccal figyeltem a játékot.

Egy idő után aztán Suga pörgetett (akiről megtudtuk, hogy nem jól játszik, mert túl ciki, esetleg kellemetlen feladatot ad), majd megállt a vége Taehyungon. Ördögien elvigyorodott.

- Taehyungie! - vigyorgott rá, mire az fészkelődni kezdett. Érezte a vesztét. - Mersz, vagy netán merni szeretnél?

- Merek... - nézett most rá félig röhögve, félig elrettenve. Megértem.

- Válassz a két lány közül egyet, és a játék végéig csinálj úgy, mintha a pasija lennél. Néha-néha pedig mondj valami aranyosat úgy, hogy mi is halljuk. Muszáj! De ha nem, lesz ennél durvább is... - vigyorgott, mire Tae elvörösödött és rám nézett. Te. Jó. Ég. - Értem. Szóval őt választod. Rendben, folytassuk! - tapsikolt Yoongi.

Taehyung a feladatot elkezdve közelebb ült hozzám, majd épp nyúlt volna a kezemért, de megállt a levegőben, mintha elgondolkodott volna. Ez így volt vagy öt másodpercig, majd végül megfogta a kezem félénken.

Abban a pillanatban a szívem sebesen dobogott, és nem hallottam, hogy mit mondtak a többiek. Mivel csakis Taehyungra gondoltam.

- Hahó! - integetett Rapmon, hátha V is végre feleszmél. - Te pörgetsz.

Megszorítottam enyhén a kezét, hogy vegye az adást, mire hirtelen felém kapta a fejét.

- Ja, igen. - bólintott, majd előrehajolt és pörgetett. Bár már nem éppen figyeltünk a játékra. Legalábbis én biztos nem. Ám végig vigyorogtam, amit meglepődve, de csak Cho látta, ami miatt rám kacsintott.

Yoongi persze mindig szólt, hogy mikor kell bókolnia valahogyan.

- Most! - nézett az órájára Yoongi.

- Gyönyörű a szemed. - nézett a szemembe Taehyung, mire elpirultam. Ilyenkor hihetek neki, vagy csak azért mondja, hogy túlessen ezen?
- Rendben, folytassuk. - intette Suga, mire folytattuk.
Egyszer csak éreztem, hogy Oppa megszorította kezem, majd mikor felé néztem, épp eldőlt, fejét ölembe hajtotta.
- Elfáradtam. - sóhajtott, majd behúnyta szemeit alvást színlelve.
Nagyon helyes, amikor "alszik".
Már megint ilyeneken jár a fejem? Le kéne erről szokjak...
- Nagyon cukik lennétek együtt. - szólt Cho, mire kapott két gyilkos tekintetet. Egyértelműen a mi tekintetünk. - Jó, nyugi! Csak mondtam!
- Tényleg nagyon jól néznétek ki együtt. - szólt most Jungkook.
- Te is fiam, Cookie? - kérdezte eljátszva a haldoklót Tae.
- Szerinted is? - fordult felé Jin vigyorogva szinte meg sem hallva Taet, mire felsóhajtottam.
- Fiúk lányok! Mi lenne, ha nem a szerelmi életünkkel lennétek el?
- Tényleg. - röhögött V.
Mindenki minket nézett kifejezéstelenül, majd Cho Jimin felé fordult.
- Hallottad? A szerelmi életük. - hangsúlyozta ki a végén lévő többeszámot.
- Feladom. - sóhajtottam elnevetve magam a szituáción.
- De mi tényleg nem... - kezdte volna V, de Suga közbeszólt.
- Most. - vigyorgott.
- Egyszerűen imádom az illatodat. - nézett rám, mire mind elnevettük magunkat.
- Szóval, ott tartottam, hogy mi...
- Most! - nevetett fel a rapper.
- Szeretem a hangodat is.- vágta rá.
- Ilyen gyorsan? Yoongi... - néztem a fiúra gyilkosan, majd megsimítottam Taehyung fejét. - Köszi. - próbáltam mondani nyugodtan, több-kevesebb sikerrel. Egyszerűen olvadoztam, ahányszor bókolt, és ezt Suga is észrevette, vagy már sejtette. Ki tudja. Aztán volt néhány fura "bókja" is.
Egyszer az volt a bók, hogy lány vagyok.
- Ó, Köszönöm... Nagyon gyönyörű bók volt. - mondtam, aztán el is hallgattam, mert az ujjaimmal kezdett játszani. - M... Mit csinálsz?
- El kell játszam, hogy a pasid vagyok. Szerinted? - kérdezte szemembe nézve mosolyogva.
- Jó, bocsánat! Nem volt még barátom. - nevettem fel halkan, ám nem elég halkan, mivel Jimin felkiáltott.
- Nem volt barátod? - tátotta el a száját.
- Nem. Mi olyan meglepő? - kérdeztem, mire Suga megszólalt.
- Mivel látom, hogy Tae mondani akar valamit, ezért most!
- Azért meglepő, mert túl szép vagy ahhoz, hogy ne lett volna. - mondta eltakarva arcát, néha-néha kikukucskálva ujjai közül.
- Igen, és még okos is vagy. - bólogatott Suga.
- És kedves. - vágta rá egyszerre Rapmon és Jungkook.
- Hát... Nem volt még barátom.
- Csak maj... - bólogatott Jungkook, de félbeszakítottam.
- Igen. De nem volt. - mutattam, ezt ne hangoztassa túlzottan.
Ekkor hírtelen megszólalt a telefonom.
Mindenki figyelte, vajon ki is hívhatott.
- Szia nyomi! - szólt bele Ji-Hun a telefonba.
- Hali! Mi a gond? - kérdeztem, miközben a fiúk csak néztek, V meg az éppen kezében fekvő kezemet kezdte el simogatni hüvelykujjával. Ez nem segített túlzottan, mert így sajnos nehezemre esett levegőt venni. Normálisan.
- Semmi baj nincs, csak érdeklődni kívánok a fiúk után. - szinte hallottam, ahogy megrántja a vállát. Kihangosítottam .
- Ki vagy hangosítva. - szóltam.
- Hali fiúk! - köszönt menedzserük, mire mind köszönt neki.
Taehyung pedig felült, ám kezemet nem eresztette el. Vajon nem vette volna észre, hogy még mindig nem engedte el?
Ez a kérdésem teljesen megválaszoltá alakult hirtelen, mivel elengedte, hogy ásítson, majd újra megfogta kezem és ujjait rákulcsolta.
Inkább nem szóltam semmit, élveztem, hogy fogja a kezem.
Tényleg úgy éreztem, hogy mi egy pár vagyunk.
Vajon mire gondolhat?
- Skacok, akkor holnap én is ott leszek veletek, mert fotózásra kell menni. - hallottam Ji hangját.
- De menedzser hyung, attól még jöhet May? - kérdezte Taehyung, mire a vér az arcomba szökött. Még jobban.
- Felőlem jöhet - szólt. - , úgyhogy nyomi, 8-ra érted megyek, ha akarsz jönni.
- Rendben, akkor ott leszek. - szóltam szinte már meg sem hallva a nyomi nevet.
- És Hyung... - kezdte most Jimin vakarva a tarkóját. - izé... Jöhet May barátnője, Cho?
Mindenki Jiminre nézett vigyorogva. Nagyon halványan, szinte észrevétlenül el volt pirulva. Na, igen. Ez Choról nem volt Igaz. Az egész feje tiszta piros lett.
- Cho? - hallottam, hogy gondolkodik. - nem ismerem.
- Jófej lány. Nem lesz gond. Ígérem. Légyszi, nyomi! - kérleltem most már én, mire Cho rám mosolygott.
- Tudod mit? Felőlem oké, de ha baj lesz, kivesézlek.
Hát igen, Ji-nél már csak ilyenek a megenyhült mondatai.
- Nem lesz! Köszi, nyomi! - vigyorogtam a telefonra.
- Jó. Akkor holnap ott leszek én is, addig is megyek, Sziasztok!
- Szia apa! - kiáltotta be Hobi.
- idióta. - vágta rá röhögve a menedzser, majd letette.
Egy ideig nagy csönd volt, mindenki gondolkodott.
- És most mit játszunk? - kérdezte Jimin megtörve a csöndet.
- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. És akkor tönkre tették a csodás pillanatot.
- Jaj, de aranyos! - kiáltott fel boldogan Jin.
- Mi aranyos? - kérdezte értetlenül Rapmonster.
- May és Taehyung! Nézd! - mutatott a kezünkre. Na ne, észrevették!
Taehyunggal egymásra néztünk, majd kicsit mintha hezitált volna, de elengedte. Máris hiányzott, hogy megfogja a kezem.
- Elfelejtettem. - vakarta meg vörösen és nevetve a tarkóját.
- Nekem is kiment a fejemből. - hazudtam egyből. Nehogy már én lebukjak! Bele is halnék.
- Igen, hatalmas eséllyel csak úgy elfelejtettétek mindketten. - röhögött Suga. Fene, túl okos.
- Ha mondom! - szólt V.
-  Jó, persze. - legyintett nevetve, mire már nyitottam a szám, de V közbeszólt.
- Hagyd... Úgysem fog hinni nekünk! - legyintett mondandója mellé, mire felsóhajtottam. Hát jó.
A fiúk a következő néhány órában Choval ismerkedtek, aki fürgén válaszolgatott az értelmesebbnél értelmesebb kérdésekre.
- Ha lenne egy macskád, hogy neveznéd, ha csak két lehetőséged, lehetne?  Tudod...- kezdte V, majd ujjaiból pisztolyt formált, majd a lány halántékához rakta. - Ha nem akarsz meghalni, vagy Cirminek nevezed el, vagy Jinnek.
- Kösz! - nevetett fel a legidősebb.
- Akkor... Nem tudom, van itt helyes válasz? - nézett V-re.
- Igen. A Jin.
- Akkor Jinnek hívnám. - nevetett fel.

Még nagyon sokat beszélgettünk, aztán hirtelen megszólaltam.

- Szerintem fiúk én megyek, mert vennék magamnak valami könyvet... tudjátok, hogy kicsit gyakoroljam a nyelvet, meg minden. - mosolyogtam rájuk.

- Veled mehetek? - kérdezte Hobi csillogó szemekkel.

- Én is, én is! - szólt V, mire elmosolyodtam.

- Ha nem unjátok szét magatokat egy könyvesboltban...

- Mondjuk én eléggé unatkoznék... - váltott Hobi arcot. - Ahogy Jin, Jimin, Suga, Rapmonster és Jungkook is. - szólt, mire kérdőn kaptam felé a fejem. Ekkor rám kacsintott. Na ne! Ez most egy terv?

- Akkor csak mi megyünk? - nézett körbe kíváncsian V, mire én csak elpirultam.

- Úgy tűnik. - vigyorgott Cho, mint a tejbetök. - Én meg hazahúzok, mert lassan hazaér anya és csinálni akarok neki valami meglepit. 

- Akkor mehetünk együtt az ajtóig. - vigyorogtam a lányra, mire elmosolyodott.

- Igen, de onnantól másfele vezet az út. - húzogatta szemöldökét. Nem hiszem el...

- De nem is tudom, hogy merre van a könyvesbolt! - esett le a lényeg, mire V felnevetett.

- Majd én megmutatom.

Igen. Ez az a helyzet, amikor a haverjaidnak minden leesik és te csak égsz, miközben a fiú is bekajálta a többiek mondandóját, miszerint "szétunnák a fejüket".

Elkezdtük felvenni a cipőt, majd Tae felvett még egy maszkot és egy napszemüveget is.

Ekkor Yoongi még odaszólt nekünk.

- Most! 

V rám nézett hirtelen.

- Aranyos vagy, amikor... Hé, várjunk csak! Már nem is játsszunk! - röhögött Yoongi szemébe, majd kinyitotta az ajtót. - Akkor gyere.

Lassan kitipegtem, majd utánam jött Cho.

- Sziasztok! - intettünk a többieknek, majd jött Tae és zsebre tett kézzel megállt mellettem.

- Hát, akkor én megyek is... majd ha vettél magadnak könyvet, mindenképp hívj fel. - ölelt meg, amit viszonoztam.

- Mindenképp. - húztam magamhoz szorosabban, mire halkan felkuncogott és elment. Majd Taehyung is elköszönt. - Na, mutasd az utat, mester!

Fejével az ellenkező irányba mutatott, mire elindultunk. Egymás mellett lépdeltünk hangtalanul, szinte már kínos volt. 

Szerencsére ezt Taehyung megtörte.

- És... Milyen könyvet szeretnél venni? - kérdezte egy aranyos mosollyal arcán. Szinte ott olvadtam el.

- Még... még nem tudom, de... valamilyen aranyos kis történetet.

- Romantikus? Fantasy? A kettő keveréke? - érdeklődött tovább, majd gyengéden megfogta karomat és elfordított a jobb oldalra, mivel én egyenesen akartam menni.

- Mindkét műfajt nagyon szeretem, de szerintem... Most valami fantasy jó lenne. Eddig elég sok romantikusat olvastam, úgyhogy... Ja. - húztam mosolyra szám. Bólintott, majd elmesélte, hogy mit is ajánl nekem ezekből a fajtából.
Mint kiderült, az edzések és fotózás mellett idolként semmi idő nincs, hogy tudjon olvasni. Plusz azt is mondta, hogy inkább van a fiúkkal, minthogy olvasson abban a rövid kis szabadidejében.
Megértem. Akkor én sem olvasnék inkább. Csakhát nekem gyakorolnom is kell a myelvet, plusz nekem nincs ilyen kis csapatom. Na, meg a BTS-hez is csak akkor jövök, ha tényleg szükségük van rám. Vagy ha ők mondják.
Nagyon elmerültem a gondolataimba és a beszélgetésünkbe.
Épp egy zebra előtt vártuk, hogy végre zöld legyen, mire csörgött a telefonja.

- Ezt fel kell, hogy vegyem, várj, jó? - nézett a telefonjára, majd bólintottam és kissé arrébb sétált, én addig vártam. Aztán két-két fiú röhögve átszaladt a zebrán. Ez így eléggé veszélyes, ám az, hogy úgy jött az egyik nekem, hogy kilökött az útra, még veszélyesebb.

Felháborodva akartam visszajönni, mire egy autó hatalmas dudálás közepette próbált megfékezni.

De csak próbált.

Néhány ember a zebra előtt próbált segíteni, de nem volt rá idő. A kocsi elütött, én pedig repültem. 

Aztán elvesztettem az eszméletem.

Sziasztok! Sajnálom, hogy egy ilyen rövid, béna résszel jöttem, de nagyon nem volt most jobb ötletem. De ha tetszett, nyugodtan mrgírhatjátok kommentben.💖💖