6.장
Sang furcsa telefonhívása után leültem a többiekhez. Csak pislogtam magam elé.
- May, örülök, hogy megismertelek. Figyelj, holnap nem akarsz elmenni valahova?
Igen. Randira hívott kemény néhány óra ismeretség után. Természetesen azt mondtam neki, hogy ez nekem túl gyors. De nincs az a pénz, hogy elmondjam Taehyungnak. Tudom, akkor kiderülne, hogy féltékeny-e vagy sem, de nem. A többieknek sem kell tudni róla, úgysem megyek.
Ott ültem, majd meglökött a mellettem ülő J-Hope.
- Baj van? - kérdezte őszinte aggodalommal. Számat már nyitottam, hogy azt mondjam, nem, de nem ment. Nem tudok hazudni. Főleg az egyik legjobb barátomnak nem.
- Nincs, csak... - kezdtem, majd közelebb ültem hozzá és a füléhez hajolva suttogni kezdtem, nehogy meghallja bárki is, hogy mit mondok. - randira hívott Sang. Tudod, csak egy órája, ha megismertem.
- Azta! Legalább nemet mondtál? - kérdezte aggódva, mire elmosolyodtam. Annyira bírom őket. Óvnak és vigyáznak rám. Mintha mindig is ismertek volna és közéjük tartoznék. Annyira jólesett csupán ez az egyszerű kérdés, hogy ott helyben megöleltem volna.
- Persze. Vagyis... Igazából azt mondtam, hogy nekem ez nagyon gyors.
- Egy normális fiú sincs körülötted, akivel járhatnál? - röhögött fel. Nevetése ragályos volt, így én is felnevettem.
- Nem kell nekem szerezni pasit. Majd én találok magamnak. Ha eljött az ideje. - legyintettem végül, mire bólintott, majd szorosan megölelt.
- Addig jó, amíg nincs barátod. Addig nyugodtan ölelgethetlek, senki nem lesz féltékeny. Vagy ha igen, nem lesz bűntudatom. - mondta. Elvigyorodtam, majd viszonoztam ölelését.
- May, te aztán nagyon rá tudsz kattani a lovakra. - hallottam mögülem egy hangot, mire felsóhajtottam.
- Erről a témáról már igazán leszállhatnál. Ez az éned eléggé idegesítő. - néztem Tae szemébe, mire gondolkodó arcot vágott.
- Meggondolom. - vigyorgott, majd leült Hobi mellé és énekelni kezdett egy számot, mire Hobi elvigyorodott és ő is énekelni kezdte.
Ebből az lett, hogy egyszerre ugrottak fel és a koreográfiáját kezdték táncolni.
Néhányan becsatlakoztak, a többi (Jin, Rapmon és Suga velem együtt) csak ült, nézte és röhögött.
Szeretek velük lenni, mert teljesen boldog leszek, ha itt vagyok és olyanok... Olyanok, mint egy nagy család, aki akárkit befogad.
Aztán ismét megszólalt a telefonom, mire felugrottam.
- Sang az? Ha akarod, lerázom. - nézett rám aranyosan Hobi, mire megráztam vidáman a fejem.
- Egy angyal vagy, de nem kell. Ez csak a barátnőm, Cho.
- Cho? - lepődött meg, mire bólintottam és felvettem.
- Szia! - üdvözölt.
- Szia! De rég láttalak... Mi a helyzet? - érdeklődtem, mire azt vettem észre, hogy a fiúk közelednek felém. Mármint a szó szoros értelmében. Hallgatózni akartak.
- Semmi. Figyelj, mikor érsz rá találkozni? Nem vagyunk olyan messze egymástól.
- Hát, most nem nagyon jó, mert itt vagyok a fiúkkal... - kezdtem, miközben el akartam menni Rapmonster és J-Hope mellett, de elkaptak.
- Mit mond? - kérdezte Tae és közelebb jött hozzánk.
- Fiúkkal? - hallottam hangján, hogy meglepődik. - Milyen fiúkkal vagy te?
- A BTS-el. - mondtam és vártam a reakcióját.
- Á, értem. Apropó megszerettem a BTS-t. Amúgy... VÁRJ, MI? - ezt két szót olyan hangosan mondta, hogy el kellett, hogy tartsam a fülemtől a készüléket. A fiúk felnevettek halkan. Engem is megmosolyogtatott.
- Nem hiszed?
- Jólvan, biztos. Én meg most smároltam épp G-Dragonnal. Rohadt izgi tevékenység. - Szóval így állunk. Nem hiszi.
Lenémítottam gyorsan a telefont.
- Háromra köszönjetek Chonak, jó? - kértem őket, mire gyorsan megbeszélték, hogy egyszerre köszönnek.
Aztán visszahúztam és kihangosítottam.
Ujjamon háromtól számoltam visszafele, mire egyszerre felkiáltottak.
- Szia, Cho, mi vagyunk a BTS.
Öt másodperc csönd.
- May... Ez most... Ez most komoly? - hallottam hangján a meglepődöttséget.
- Ja, eléggé. - szólt bele Suga.
- Ez Suga volt? Suga beszélt?
- Igen, Suga beszélt. - nevetett fel újdonsült legjobb barátom, Hoseok.
- May, kérlek kicsit kapcsold le a kihangosítást. - kért, mire kikapcsoltam és a fülemhez emeltem a telefont. Nagyon rosszul tettem, ugyanis olyant sikított, hogy a dobhártyám majdnem kiszakadt.
Ezt nem hiszem el, ez tényleg a BTS! - kiabálta. Ahogy láttam, kihangosítás ide vagy oda, meghallották, mire sóhajtottam, leültem Hobi mellé és vállára hajtottam fejem, miközben Cho megszólalt.
- Jó, vissza hangosíthatod. - mondta, mire úgy tettem. - Sziasztok! Újdonsült rajongó vagyok! -dicsekedett, mire felnevettem és a telefonom kézről kézre járt.
- Ó, egy friss army. De jó! - ujjongott V, mire Cho elkezdett beszélgetni a bandával.
- Mindjárt jövök, megyek és iszok valamit. - nyújtózkodtam, mire Hobi is felkelt.
- Megyek veled. - szólt, mire felé tekintettem. Ám elkaptam V tekintetét is.
- Hova, Hobi? - nézte V Hoseokot furcsán.
-Én is megyek inni. - nézett rá kérdőn. - Miért? Te is kérsz egy vizet?
- Igen. - mosolygott hírtelen. - egy víz jó lesz. Köszönöm.
Hobival csak röhögtünk, majd egymást átkarolva dülöngéltünk a konyha felé.
Hoseok kezd számomra olyan lenni, mint Josh. Elfeledteti velem Amerikát, pedig az csak Taehyungál volt. De Hobiba nem vagyok szerelmes... Taehyungba... Nem tudom, csak kedvelem, hiszen nemrég ismertem meg. Még nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de egyben biztos vagyok : J-Hope lett a legjobb barátom.
Épp valamit magyarázott nekem vidáman, én meg csak néztem őt és rájöttem, ő tényleg fontos nekem. Aztán rám nézett.
- Ugye?
- Bocsi, nem figyeltem. Elgondolkodtam. - vakartam meg kínosan tarkómat, mire elnevette magát és elvett egy kis vizet.
- Mire gondoltál? - kérdezte nekidőlve a szekrénynek, mire elmosolyodtam.
- Csak arra, hogy boldog vagyok, hogy megismertelek titeket és boldog vagyok azért is, mert te lettél a legjobb barátom. Ennél jobb barátot el sem tudok képzelni.
Elmosolyodott, majd odajött hozzám és szorosan megölelt.
- Tudod, ennek én is örülök. Az tuti, hogy nagyon jó barát vagy és nem tudnám elviselni, hogy elmenj innen.
- Nyugi, itt maradok. - simogattam meg a hátát, mire bólintott.
- Igéred? - kérdezte eltolva magától.
- Ígérem. - nevettem fel, mire bólintott, elvett két poharat és ittunk egy kis vizet, majd egy vízzel teli palackot megfogott és megölelt. Majd így mentünk ki a konyhából röhögve.
- Olyan hülye vagy! - röhögtem.
- Te sem vagy ép ésszel rendelkező személy. - kócolta össze hajzuhatagom. - Ó, Szia, Taehyung! Itt a vized.
Megfordultam mosolyogva, össze kócolt hajjal és levegőt kapkodva a röhögéstől. Na, igen, ez így eléggé úgy tűnik, mintha csókolóztunk volna vagy valami...
- Köszönöm. - mondta végig mosoly nélkül, majd elkapta a felé repülő üveget. - És ti mit csináltok?
- Ökörködtünk és megígértem, hogy nem költözök el Szöulból. - válaszoltam kicsit rendbetéve hajamat.
- V, talán félreértetted? - kérdezte nevető szemekkel Hobi, mire megrázta a fejét.
- Én nem. - mondta, majd elvigyorodott. - én is kapok ölelést?
Hoseokkal egymásra nézzünk és egyszerre öleltük meg oppát. Igen, leoppáztam. De erről neki nem kell tudni.
Aztán visszaindultunk a többiekhez. Ahogy láttam, Cho már nem volt vonalban, mivel a képeimet nézték a telefonomon.
- Ha kedves az életed, Jeon Jungkook, most leteszed azt a telefont. - szikráztak szemeim, mire hírtelen lerakta. - ügyes. - nevettem fel, majd már nyúltam a telefonomért, mire V elvette.
- Miért nem akarod, hogy a képeid nézzük? - kérdezte felemelve a kezét, amelyben a telefon volt. Na, kössz, azt hogy érem el..
- Mert nekem van olyanom, hogy magánélet. - háborogtam, majd ugrálni kedtem, hogy elérjem.
- Nézzük. Fene, kódos... - nézte, mire tényleg elsápadtam. A kód az ő születési ideje. Akkor állítottam át, amikor Koreába jöttem. Ha megtudja meg is halok.
- Add vissza! - próbáltam vállába kapaszkodva felmászni odáig. Sikertelenül.
- Mi lehet a kód... A születési időd? - nézett rám, mire sebesebben kezdett verni a szívem.
- Kim Taehyung. Most visszaadod, vagy nem fog érdekelni, hogy idol vagy és hétbe töröm a hátad. - váltottam kemény stílusra, mire elkerekedett szemmel nézett rám és szaladni kezdett. Persze a telefonommal. A többiek nagyon röhögtek rajtunk. Biztos vicces lehetett.
Jó néhány kört lefutottunk, már eléggé elfáradtam és ahogy láttam, ő sem volt jobb állapotban. Hátha lelassul és elkapom...
Én csak futottam utána, majd megfordult, hogy hol tartok, ám megbotlott, én meg már nem tudtam megállni.
Kezéből kiesett a telefonom, én meg Tae-re estem. Homlokom mellkasán volt és fel sem mertem emelni. Az arcomnak hasonló színe lehetett a rák színéhez. Vagy esetleg Jin mostani vérvörös pulcsijához.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem kedvesen, mire egyet bólintottam.
- Te? - motyogtam, majd lemásztam róla és elvettem a telefonom. Ám szemeibe nem néztem. A cipőm orrát tanulmányoztam.
- Persze. - állt fel, majd kezét tartotta nekem. Elfogadtam, majd felhúzott. Ő is ki volt pirulva. Gondolom a futástól.
Kínos csend jött.
- Izé, vissza megyünk? - kérdeztem.
- Aha. - rántotta meg a vállát, majd egymás mellett jöttünk vissza a többi fiúhoz.
- Hú, ti mit csináltatok? - nevetett Suga, mire egyszerre kezdtük mondani, hogy elestünk meg a futás... - Ja, ja, biztos.
- Komolyan mondom! - mondtam, majd inkább legyintettem. Fiúk. Visszaültem Hobi mellé és sóhajtottam egyet.
- Na, most meg mi a gond? - ölelt át.
- Semmi. - mosolyogtam rá. Tényleg nem volt bajom. Csupán zavarban voltam kicsit.
- Olyan piros vagy, mintha a sütőbe raktak volna és ott is felejtettek. - nevetett, miközben Suga is megszólalt.
- Tae, fiam, mitől pirultál el?
- A futástól. - válaszolta.
- Aha... A futástól. - nevetett Rapmon.
- Mondott valamit Cho, ami lényeges? - kérdeztem témát váltva, amellyel nemcsak magamat de Taehyungot is megmentettem.
- Ja, nem nagyon. Csak annyit, hogy húsz perc és itt lesz.
- Ja jó. - legyintettem. Igen, én ilyen lazán vettem. - legalább nem csak én leszek lány.
- Azt hittem, én elég vagyok neked. - szólt Jimin. - Ja, várj. Te már szakítottál velem és elváltunk.
- Erről nem értesültem. - röhögött belemenve a játékba a legidősebb is.
- Sajnos ennek a kapcsolatnak vége. Ennyi volt. - rántottam meg a vállam.
- Az egész onnan kezdődött, hogy ex feleségem, May mindenképp akart egy házi állatot. Ott kezdett ez a kapcsolat megromlani. Mivel csak egyet akartunk, de mindkettőnk mást akart.
- Hát, igen. Ő mindenképp papucsállatkát akart, de az milyen házi állat? Én az amőba mellett voksoltam, de hát nem tudtunk megegyezni. - ráztam a fejem.
- Tudod, ha változtatni lehetne az időn, akkor is a papucsállatka mellet szavaznék! - vágta oda, mire "meglepődtem".
- Tudtam... Te végig megcsaltál! - mondtam.
Normálisak vagyunk egyébként, de olyan jó szerepjátékokat tudunk előadni, hogy öröm nézni.
Nem sokkal később kopogtak az ajtón.
- May nyit ajtót! - szólt Suga, mire kiöltöttem rá a nyelvem.
- Akkor bújjunk el és lépjünk meg! - mondta Jungkook vidáman ugrálva.
- Oké, akkor nyitom. - ugrottam fel, mire mind elbújtak. Csak ugyanoda a kanapé mögé.
- Fiúk, azzal tisztában vagytok, hogy V és Jin a végén kilátszik? - röhögtem fel, mire azok ketten kijöttek és bebújtak a szekrénybe. Egy fokkal jobb.
Aztán szaladtam az ajtóhoz.
- Szia! Te hogyhogy itt? - tettetem meglepetséget.
- A fiúk mondták, hogy jöjjek. - vigyorgott, majd szorosan megölelt, amit viszonoztam.
- Cho, azzal tisztában vagy, hogy itt nincs egy fiú se? Most mentek táncolni.
- Komolyan? Tényleg megszivattak? Ne már! - sóhajtott, majd betessékeltem a kanapéra, ami mögött voltak a fiúk.
- Cho, hülyeségből visszaszámolunk háromtól? - kérdeztem, hátha bedől.
- Mivan? Minek? - lepődött meg.
- Csak úgy. - rántottam meg a vállam, mire pont láttam, hogy az egyik fiú szája elé teszi kezét, nehogy felnevessen.
- Felőlem. Ennél zizibb már úgysem lehetsz. - legyintett, majd számolni kezdtünk. Az egynél felugrottak a fiúk (Taehyung és Jin kijöttek a szekrényből), de azzal a lendülettel Cho a földre ugrott.
- A szívbajt hozzátok rám. - lélegzett nagyokat a lány, majd elmosolyodott.
Jimin megrázta a fejét, majd felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse.
- Köszi. - nézett a fiú szemébe.
- Szívesen... - mosolygott rá, hátrált egy kicsit, majd odament Jinhez. Vicces volt.
- A nevem Nam Cho. Titeket én meg ismerlek. - vigyorgott, mire Namjoon megszólalt.
- Attól még bemutatkozunk. - mondta, majd sorra mindenki bemutatkozott. V miután bemutatkozott, mellém állt, aztán Hobi zárta be.
- J-Hope vagyok, az angyalod és reményed. - hajolt meg előtte. - Ja, és May egyik legjobb barátja. Josh után. - mosolygott, mire Cho felém vigyorgott.
- Mint Josh? - kérdezte szemöldök huzogatva, mire leintettem.
- Nem! - szoltam, majd Tae meglökött.
- Miről beszél? Ki az a Josh? - kérdezte meglepetten, mire legyintettem.
- Lényegtelen. - legyintettem. - De egyébként tényleg ő lett az egyik új legjobb barátom.
- Már kinéztem egy hozzánk illő legjobb barátos pólót. - karolt át Hobi.
- Tényleg? Milyen? - kíváncsiskodtam.
- Egy süti és egy tej. - kezdtünk el csevegni, majd elhallgattunk, amikor mindenki minket hallgatott.
- Ha abbahagytátok a nyáladzást és már bevásároltatok elméletben, akkor érdeklődhetnénk a vendégünk iránt. - korholt le V, mire mind kérdőn néztünk rá.
- Baj van, Hyung? - kérdezte Jungkook Taehyungól, mire az megrázta a fejét.
- Nem. Csak gondoltam én is... Beleszólok. - vakarta meg a tarkóját.
- Te féltékeny vagy. - nevetett fel Hobi, mire Tae szeme elkerekedett.
- M.. Mi? Én? Miért lennék az?
- Ismerlek. - nevetett fel. - De nyugi, Tae. Attól, mert mi legjobb barátok vagyunk, az nem azt jelenti, hogy te is a barátunk vagy! - mosolygott rá, mire a másik összehúzta szemöldökét.
- Mi?
- Leesett, hogy féltékeny vagy, mert legjobb barátok vagyunk és te azt hitted, hogy ez miatt te már nem leszel a barátunk. De mi örökké barátok maradunk. - ölelte meg Oppát (hehe, megint így hívtam), mire az felnevetett és visszaölelte.
- Lebuktam. - csapkodta meg barátja hátát, mire az elengedte és felugrott a határa. - most ló vagyok? - kérdezte nevetve.
Úgy tűnik, a lovak tényleg közel állnak a szívemhez, gondoltam.
- Az. - nevetett fel, mire a többiek levideózták és feltették az oldalukra.
- Most, hogy ennyien vagyunk, játszunk valamit? - kérdezte Jungkook, mire bólintottunk.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte, mire Suga felsóhajtott.
- Ha már megint ez, akkor mersz vagy mersz. Büntetésekkel. - vigyorgott ördögien.
Annyeong! Na, végre ezzel a résszel is itt vagyok ^°^ nem lett a legjobb, de azért gondoltam, hogy hozok nektek valamit.
Ha tetszett, kommentbe jelezhezed nekem, vagy akár egy vote-tal is <3 de ha nagyon akarod, mindkettővel 😂😂
Na Sziasztok 💖💖
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro