Aznap amikor hazaértünk, elmeséltük otthon, majd elkezdtük berendezni a szobámat.

Bár annyira lusták voltunk, hogy a szobában maradt három doboz, tele kacatokkal és emlékekkel.

Chin elfoglalta az ágyam, én pedig mellette a földön, a szőnyegen fetrengtem.

Így aludtunk el.

Amikor felkeltem, Chin keze az arcomba lógott. Ja, és került rám egy takaró, a fejem alá pedig egy párna.

Biztos anyuék észrevették, hogy így nyugodtan szunyókálunk.

Aztán belenyúltam a zsebembe és a kissé már gyűrött névjegyet figyeltem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki a bandája, de ezért gondolom, nem hívhatom. Csak ha segítség kell. Gyorsan gondolkodtam, hogy milyen segítség kéne. Ekkor Chin felébredt.

- Szia, segítség kéne. – szóltam.

- Igen? – morogta félálomban.

- Milyen segítség kell? – értetlenül dörzsölte meg szemeit.

- Csak túl reggel van, vagy ezt tényleg nem értem?

- Segítened kell segítséget keresni. Fel akarom hívni, mert kíváncsi vagyok a bandájára.

- Hívd fel, hogy szeretnéd tudni. Ennyi. Ügy letudva. Én meg visszafekszek. – dőlt az ágyra vissza.

- Hát, jó. – sóhajtottam, majd beütöttem a számot. Hármat csöngött.

- Halló, itt Ji-hun beszél. – szólt bele.

- Szia, én vagyok az tegnapról. May. Segítség kéne. – szóltam.

- Á, megvan. És mi lenne az? – kérdezte teljesen normálisan, közben valami hallatszódott a másik oldalról. Fiúhangok, de semmi pénzért nem jutott volna eszembe, hogy kik hangja.

- Nem tudom, hogy kik a bandád, és sehogy nem jutottunk ki semmire. Elmondod? – kértem, mire elnevette magát.

- Miért akarod ennyire tudni? – kérdezte végül.

- Nem tudom. Egyszerűen arra ébredtem, hogy „vajon kik azok...". Szóval gondoltam, egy próbát megér, így felhívtalak. – szóltam.

- Jó, elmondom. De csak egyszer. Szeretitek az EXO-t? – kérdezte, mire elkerekedett a szemem.

- Persze. – bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja.

- Na, a BTS az. – szólt. Na jól van már...

- A BTS? De király! – mosolyogtam végül.

- Szóval ismered őket. – mondta.

- Igen, természetesen ismerem őket. A telefonomon csak tőlük vannak zenéim. – vallottam be, mire elnevette magát.

- Akkor jól végeztem a dolgom. Büszke vagyok magamra. – büszkélkedett.

- Hát, igaz. Elég jó banda.

- Majd átadom neki, hogy összebarátkoztam egy hatalmas rajongójukkal. – mondta.

- Rendben. Üdvözlöm őket. – mosolyogtam a már ismét alvó Chinre. Ha ezt megtudja...

- Mi is! – kiáltotta valaki be. Elállt a lélegzetem. V?

- K... ki vagyok hangosítva? – dadogtam össze-vissza.

- Hát, nem tudom, mit mondjak, hogy össze ne ess. – szólt most szinte tuti, hogy Rapmonster.

- Haha, igazán mókásak vagytok. – háborogtam meglepetten.

- Sajnálom, nem akartam, hogy megijedj vagy megharagudj. – szólt végre Ji-hun, ami kissé levitte az adrenalinom.

- Egyik sem történt. Csak... Azta. Furcsa. – nevettem fel még mindig meglepődve.

- Elhiszem. Én is minden reggel így kelek. Tudod, az a „hé, az ott a BTS-ből a V! Ja, várjál, ez egy tükör..." – szólt halálkomolyan Tae, amitől elpirultam. Mi van velem? Fangirlinget kaptam, vagy mi? De Namjoonnál nem volt ilyen.

- Elmondjam, mit kedvelek legjobban benned? – kérdeztem, majd meg sem várva a választ szóltam. – a szerénységed. Na, azt irigylem.

- Tudom. Én már csak ilyen vagyok. – nevetett a mély hangján. Kissé megcsíptem magam, hogy kelljek fel, különben szívrohamot kapok. De nem keltem fel. Mert már nem álmodom. És nagy szerencsémre szívrohamot sem kaptam.

- Mind ott vagytok? – kérdeztem.

- Nem, nincs itt Suga. Tényleg, az meg most hol járkál? – kérdezte Ji.

- Vécén. – szólt Jungkook halkan, hogy, gondolom, ne halljam. Kis szerény.

- Suuuugaaa, siess máááááááár! – kiáltotta Namjoon.

- Hát, jó. Akkor nem is zavarok tovább. – nevettem fel.

- Ne tedd le! Beszélj még velünk! – szólt J-hope.

- És miről? – kérdeztem nevetve.

- Hogy mikor találkozzunk! Be kell mutatkoznod nekünk! – szólt Taehyung. Lehunytam a szemem. – tudod, az nem telefontéma. Végül is, meg kell ismernünk a lányt, akit még a drága Ji is elfogad. – mondta, mire valami csattanást hallottam, majd röhögést.

- Most tájékoztatlak, hogy lecsapták V-t. – szólt Jin. – kitartó, mert még lélegzik. Jó, élni fog.

- Mit mondjak erre? – nevettem fel.

- Hogy mikor jössz. – szólt most Rapmonster is. Ekkor Ji is megszólalt. – ja, szívesen várunk, ha már tudod, hogy az én bandám a BTS.

- Nem tudom, mikor menjek? – kíváncsiskodtam.

- Ma! – kiáltotta talán Suga. Nem tudom, elég távoli hang volt.

- Végre itt vagy! – szólt sóhajtva Jimin. – Akkor ma jössz ide. Megadom a címet. – szólt most nekem, majd lediktálta a címet, amit felírtam. – délután bármikor jöhetsz.

- Chin is jöhet, a barátnőm? – kérdeztem.

- Persze, őt is várjuk. – szólt Ji-hun.

- Akkor le is teszlek, ha nem gond. Addig is, szia! Ma akkor gyere, mert megharagszunk! – szólt ismét V, amitől gyorsabban vert a szívem.

- Oké, sziasztok! – köszöntem el, mire letették. Chin még aludt. Egyből fellökdöstem.

- Ajánlom, hogy fontos legyen, mert ha nem, most azonnali hatállyal meghalsz. – morgott.

- Találd ki, hogy ki a bandája. – vigyorogtam. Erre egyből kipattant a szeme.

- Várj... találjam ki... BTS?

- Igen! – mondtam, mire összeesett. Mármint komolyan, visszaesett az ágyba, bár a szeme nyitva volt.

- De jó! – sóhajtozott.

- Tudod mi még jó? – kérdeztem kíváncsian.

- Ennél jobb nincs. – rázta a fejét.

- De. Mára meg vagyunk hívva hozzájuk délután. Itt a cím. – mutattam meg a kis fecnit, amire írtam.

- Nem hiszlek el! Huszonnégy órája sem vagy itt, és már összehozol a BTS-sel. Miért nem vagy itt régebben? – sóhajtozott.

- Anyut kérdezd. Tényleg, szólok neki, hogy ma találkozom velük. – szóltam, majd kimentem szólni anyunak. Majd öt perc múlva felmentem. – meglepően jól fogadta. Azt mondta, csak veled. De mehetek. – ekkor készülődni kezdtünk, mert komolyan mondom, 11:20 volt.

Félek, hogy nem véletlenül aludtunk ilyen sokáig. Remélem máskor korábban kelünk.

Felkötöttem a hajam kontyba, a szemem kihúztam, hogy jól nézzek ki legalább egy kicsit, majd felvettem egy normális szettet. Nem akartam úgy tűnni, mint aki mindjárt belepusztul, hogy találkozok velük. Pedig tényleg majdnem belepusztultam a boldogságba.

Egész készülődés alatt azt énekelgettük Chinnel, hogy „találkozunk a BTS-el!". Ami csak adta a hangulatot.

- Hé! Csak nyolc év van közöttünk! – ugrált boldogan. Kérdőn néztem rá.

- Kivel?

- Rapmonsterrel. Akkor talán még normálisan tudok vele beszélni, ugye?

- De, csak Thomas meg ne tudja. – húzogattam a szemöldököm. Ekkor arcon dobott a plüssmacimmal.

- Leszállhatsz rólam. – „sértődött" be.

Aztán kész lettünk és a kis Chin is el volt készülve. Mivel vinni akartam valamit, így forró csokit vittem, amit gyorsan megcsináltam és sürgettem szegény lányt, mert kihűl.

Így indultunk el. Én nem tudtam, hogy hova, Chin pedig tudta, így ő utána mentem.

Aztán egy nagyobb épület elé értünk, ami két-három emelet lehetett, ám mégis hosszú. Ahogy bekopogtunk az ajtón, egy „nyitom!" Kiáltás után szembe találtam magam Vele. Haja narancssárga volt, szeme kihúzva, ahogy szokott, tökéletes arca... tökéletes. Barna szemei engem fürkésztek. Persze én is így voltam. Csak én másképp. Én... ámulattal néztem végig rajta, az a jól ismert, ám mégis új fiú. Gondolom, hogy ő csak végignézett, ki is az a May.

- Jól beszélsz koreaiul, vagy inkább angol? – kérdezte kissé furán angolul tőlem. Egy másodpercre nem válaszoltam.

- Tudok koreaiul, kiskorom óta tanulom. – mosolyogtam végül rá, ám most sem tudtam levenni szemeiről szemem. Ő viszont elkapta tekintetét, hogy a kis Chint is lássa. –Akkor jó, mert jobban megy a koreai. Te pedig lennél Chin. Akkor May, és Chin. Ugye?

- Igen. – bólogattam.

- Akkor gyertek... - kezdte, de megakadt a szeme a kezemen. – azok... forró csokik? – kérdezte eltátva a száját. – anyám!

- Igen, ezt nektek hoztuk. Kivehetnél egyet vagy kettőt a kezünkből. – célozgatott Chin, ám Tae épp szemezett a forró csokival.

- Ja, persze. Hülye vagyok. – szólt, majd gyorsan kivette a kezemből az összeset, majd Chintől elvettem kettőt, így már sokkal jobb volt.

- Erre gyertek. – mosolygott ránk, majd felmentünk a második emeletre. Itt volt a táncterem, két széle tükör volt, a másik kettő pedig sima fa, és egy ajtó. Mármint mind a két felében egy ajtó.

Itt voltak a többiek is. Ji-hun, és a BTS többi tagja. Mindegyik bemutatkozott nekünk (feleslegesen), mire mindenki ránk nézett.

- A nevem May Turner. – köszöntem.

- Sang Chin-sun a nevem, de csak Chin. – mosolygott bátrabban Chin. Miért ilyen bátor? Mázlista.

Tae mellettem állt, így a térdem alig észrevehetően kissé remegett, a szívem pedig a torkomban dobogott. Ő az. Akit mindennap hallok, mégsem ő az. Vagyis de, csak... az más. Ő a kedvenc tagom a BTS-ből. És most itt áll mellettem.

-... ugye? – nézett rám Chin. Kérdőn tekintettem rá.

- Sajnálom, nem figyeltem. Mit mondtál? – ekkor mind elnevették magukat.

- Kicsit nagy a sokk, mi? – kérdezte Tae, átkarolva engem, amitől lehunytam a szemem. – Bocsi! – szabadkozott, majd gyorsan elengedett. Még jól tette, mert máris kaptam levegőt. A szívem sebesebben vert, mint bármikor valaha.

- Igen, kissé nagy a sokk. És semmi baj, ez csak azért van, mert... mert mindennap hallak titeket, ám nem találkoztam veletek soha.

- J-hope, tisztára úgy beszél, mint te reggel. – nevetett Jimin, mire J-hope nevetve arrébb lökte.

- Haha, vicces vagy, Jimin. – szólt, ám mégis elnevette magát.

- Amúgy azt mondtam, hogy hoztunk forrócsokit, bár lehet, hogy kissé kihűlt. Ugye? – ismételte meg magát Chin. Sebesen bólogattam.

- Igen, mindenkinek hoztunk. Otthon csináltam gyorsan, ezért ilyen kis poharakba raktam, ezért is sajnálom. Főleg, mert már tuti, hogy jó hideg lett.

- Te csináltad? – ámult Tae. Elnevettem magam.

- Ki nem tud forrócsokit csinálni? – kérdeztem ironikusan.

- Köszönjük szépen, May! – mosolygott Ji-hu. Majd elhúzta a száját. – de nekem lassan mennem kell. Tudod, a papírok. – sóhajtozott.

- Szinte sosincs velünk. Az a sok papírmunka... - forgatta meg a szemét Jungkook félmosollyal.

- Nem tehetek róla! Tudod jól, hogy csak értetek van! – mondta.

- Akkor majd May és a húga lesz itt szinte mindennap, ugye? Ugye nem jártok még suliba? – nézett ránk Tae. Chin jól kinevette.

- Nem vagyok a húga. – rázta a fejét. Tae meglepődve nézett rajta végig.

- De hisz fiatalabb vagy.

- De nem a húga. Egyszer találkoztunk ezen kívül. Tudod, ő elég messze lakott. – sóhajtott.

- Akkor nem tudsz gyakran idejárni? Mennyire messze laksz? – nézett Rapmon rám.

- Már nem. Régen Amerikában éltem vidám kis életem, majd a szüleim közölték, hogy Koreába költözünk Szöulba. Hát, igen, ez van. Részletekbe nem akarok nagyon belemenni. – tettem fel a kezem védekezően, mert már a nyolcból négyen nyitották a szájukat.

- Egyébként mennyi idősek vagytok? – kíváncsiskodott Hoseok.

- Én tizennyolc, ő pedig négy évvel kisebb. – mutattam be magunkat szűkszavúan.

- Értem. Akkor te nem tudsz, gondolom majd jönni, ha vége a nyárnak. – nézett Chinre Namjoon.

- Nem nagyon. – húzta el a száját, közbe figyelte a fiút. Igen, tényleg nagyon kedveli.

- Nem gond, majd azt is megoldjuk valahogy. – legyintett Jin.

Aztán kérdezősködni kezdtek minket... majdnem mindenről.

Az egyetlen, amit nem mondtam el, hogy a legjobb barátom belém zúgott. Minek kell azt tudniuk? Úgyis elfelejtik, akkor már mindegy.

Így hát sok mindent elmondtam egy-két kivételével, ami nem érdekelte volna őket úgysem.

- Szóval kiskorod óta beszélsz koreaiul. – bólogatott okosan Tae, amitől mosolyognom kellett.

- Igen. – bólogattam. Elmosolyodott.

- Azta! Képzeld, én is! Pacsi! – nyújtotta a kezét, mire nevetve belecsaptam.

- Sok közös van bennünk. – vágtam „not bad" fejet.

- Hát, ja. Nekem is van orrom, sőt! Hajam is! És... két lábam van, két karom, tíz lábujjam, tíz ujjam, ami összesen húsz, pont, mint neked.

- Nem, nekem tizenegy lábujjam van. – vágtam halálkomoly fejet.

- Mi van? Komoly? – kérdezte ámulva J-hope.

- Nem. – ráztam a fejem nevetve.

- Köszi! – nyújtotta ki a nyelvét.

- Pedig tök király lenne. Tudod, ha valakinek tizenegy lábujja van, az igazán vonzó. – nézett rám „lealázóan" Taehyung. – pedig már azt hittem, lehet köztünk valami, de így... csak egy fal. Távozz! – fordította el fejét, kezét pedig az ajtó fele mutatta. Mindenki szakadt, nekem meg gyorsan dobogott a szívem. Tök nyomi lettem.

- Majd növesztek! Komolyan! Meg tudok változni! – kezdtem visszatartott nevetéssel.

- Persze, ezek után hinnem kéne neked? Ki tudja, a végén azt hazudod, hogy tíz ujjad van, ám tizenegy köröm. De ez van, megpróbálhatjuk ezt a kapcsolatot. – nevetett, majd felkapott (!) És úgy csinált, mintha kivinne.

- Tegyél le! Hé! – kiáltottam visszatartott nevetéssel, mire nevetve letett.

- Akkor majd máskor! – kacsintott, mire a többiek szakadni kezdtek.

- Ne is figyelj, rá, kicsit fura. – karolt át Jimin, majd kissé hangosan hozzátette. – szerintem te inkább egy menő fiút kéne választanod... aki nagyon segítőkész. És énekes. És J-vel kezdődik a neve. Talán még n-el végződik. És "kissé" alacsony– kacsintgatott.

- Hm, majd elgondolkodok ezen. Keresek egyet. – bólogattam.

- Egy gyors teszt. Helyes vagyok? – vigyorgott rám tokával. Elnevettem magam.

- Láttam már szebbet is, de még talán benne vagy a „normálisan néz ki" zónába. – néztem rá nevetve. Persze, hogy ökörködtem.

- Jó a személyiséged. Leszel a feleségem? – kérdezte letérdelve, mire elnevettem magam.

- Még fiatal vagyok az esküvőkre. Kérdezd meg majd később. – fordultam el. Várt tíz másodpercet.

- Hozzám jössz most?

- Már azt hittem, sosem kérdezed meg! – túloztam, mire mindenki szakadt bent. Jó hangulat volt.

Egyébként nagyon sokat hülyéskedtünk, már fájt is az oldalam.

- Bocsi, le kell, üljek. – szóltam az oldalamat fogdosva, közben persze nevettem. Egyből leültem a földre, mire az összes fiú és Chin is odaültek, annyi különbséggel, hogy Chin az ölembe ült.

- Jófejek vagytok. – szólt nekünk Rapmonster. Chin elmosolyodott.

- Ti sem vagytok rosszak.

- Az elején azt gondoltam, hogy teljesen alap fanok vagytok, akik szinte orrvérzést kapnak, ha meglátnak minket, de tök jó veletek lenni. Ha most valamelyiketek elájul, visszaszívtam. – szólt Suga.

Mosolyogtam, majd eljátszottam, hogy elájulok. Csak nem gondoltam bele, hogy Chin az ölemben van, így ő is hátraesett, méghozzá legurult és nevetett.

- Aú! Máskor jelezd, ha elájulsz! – fogta nevetve a könyökét Chin. Én is nevettem, majd felültem a térdemre.

- Bocsi! – röhögtem. – Amúgy mi is nagyon bírunk titeket. Jó társaság vagytok. Remélem, hogy sokáig tartjuk majd a kapcsolatot... - váltottam kissé komolyra, bár nehezen ment, mert közben figyeltem, ahogy J-hopeot szekálja Jimin.

- Ez nem kérdés. – mosolygott Jungkook. Ekkor V felállt. Mindenki felé nézett, mire elnevette magát.

- Csak megmelegítem a forrócsokim, jó?

- Menjek veled? Megtalálod? – kérdezte nevetve Jin, mire V nagyon aranyos módon az arca elé rakta egyik kezét és megrázta a fejét. Elnevettem magam.

- Egyébként lassan mennünk kéne, tudjátok, felfedezni Szöult. – mosolyogtam rájuk.

- Ne már! Ilyen hamar? Mi is elkísérhetünk! – nyávogott Namjoon azon a mély hangján, ami így elég nevetségesen hangzott. De aranyos volt.

- Családi program, meg ilyenek, de valamikor, ha ti is ráértek, akkor mehetünk így együtt sétálni mindenfele. De amúgy is, gond lenne, ha rájönnének a fanok, hogy két sima fannal sétálgattok.– rántotta meg Chin a vállát.

- Tudjuk álcázni magam. De oké, akkor, sziasztok! – intettek a fiúk és elindultak, hogy kikísérjenek, mire eszembe jutott valami.

- Jin! – fordultam az említett felé, mire meglepődve megtorpant, ami miatt Jungkook, Jimin és Suga nekimentek. Ezen mindenki jót nevetett. – Kérhetek aláírást? – kérdeztem halálkomolyan.

- Tudtam, hogy én vagyok a kedvenced. – húzta menő félmosolyra a száját.

- Mi sem természetesebb! – vigyorogtam. – Rachel névre írnád?

- Szóval te Rachel is vagy? – röhögött.

- Nem, ő az egyik régi barátnőm, akit otthagytam Amerikában. Csak téged bírt a legjobban, így kért, hogy hozzak aláírást, ha találkozok veled. – nevettem fel, mire Tae visszajött, a forrócsokiját kortyolgatva. Kérdőn tekintett ránk.

- May, merre?

- Mennünk kell. – húztam el a számat, mire Jimin megszólalt.

- Családi program. Felfedezik Szöult. – egészítette ki.

- Mi is körbe vezethettünk volna. – nézett értetlenül rám Taehyung.

- Mi is ezt mondtuk! – válaszolt Rapmon. – De hallottad, családi program.

- Majd ha ráértek, akkor mehetünk együtt is. – mosolyogtam Taere, aki hirtelen mosolyra húzta aranyos száját, majd bólintott.

- Tessék. – adta a kezembe a papírfecnit Jin, mire megköszöntem.

- Mi az, mi az? Had nézzem! – jött oda Tae is.

- Mindenről lemaradtál. Most cseréltünk telefonszámot. Nyert ügy. – ásítozott Jin.

- Igen. Csak tudod a számok maradtak le. – egészítette ki Namjoon.

- Egyébként aláírást kértem, mert a barátnőmnek... - mutogattam.

- Értem. Akkor, kikísérünk! – intett J-hope, mire mind elindultunk. Igen. Több mint öt méterre volt az ajtó, de kikísértek. Nem baj, a szándék a lényeg.

Elindultunk volna, amikor visszaszóltak.

- Amúgy mi a telefonszámod? - kérdezte Jin.

- Kunyizd el Ji-huntól, ha kell! – intettem meg se fordulva, majd ténylegesen hazaindultunk.

Amikor látótávolságon kívül kerültünk, Chin levetkőzte a nyugodt, bátor énjét, és elkezdett ugrálni össze-vissza. Én is kissé felfogtam, hogy most kikkel is haverkodtunk össze, és végig mosoly volt az arcomon.

- Hozzám szólt! Érted? Hozzám! Rapmonster! A rapper! A BTS tagja! Hozzám... - jött ki Chinből az, amit gondolom végig visszatartott előttük.

- Akkor nem lesz itt semmiféle Thomas? – konyítottam le ajkaimat, mire meglökött.

- Rapmonster csak egy sztár. Mármint, na! Ez eléggé lealázón hangzott. Szóval, ő marad az elérhetetlen zónába.

- Akkor lesz Thomas? – csillant fel a szemem.

- Nem tudom. – nevette el magát őszintén. – Majd meglátjuk. De én téged kivel szekáljalak? Az egész BTS kedvel téged, és még forrócsokit is vittünk nekik, amit persze te csináltál. És megkedveltek téged, de nem jó nekem ez így, mert nincs másik fiú, akivel úgy szekáljalak, ahogy te engem. Igazságtalan vagy. – hadarta el egy levegővel, mire tátott szájjal néztem rá.

- Hát... fiú az nincs.

- Ji-hun? – húzogatta a szemöldökét.

- Tudod mit? Te most szépen elmondod gyorsan, hogy merre van az otthonom, aztán eláslak élve. – küldtem légpuszit, mire röhögve rázta a fejét.

- Oké, oké, nem szóltam. De amúgy valamit kiszúrtam.

- Igen? Mit? – sétáltunk tovább.

- Totál elolvadsz Taehyungért. – nevetett fel. Elpirultam.

- Én? Izé, nem is ismerem... Taet. És... nagyon észrevehető volt? – adtam fel, mire jól kinevetett. Kösz.

- Csak én szúrtam ki. Senki más nem figyelt az olyan részletekre, hogy majdnem elájultál, amikor a közelében álltál. Amúgy fél fejjel magasabb nálad.

- Te tényleg mindent megfigyeltél. Tanárokra is így figyelsz? – kérdeztem vigyorogva.

Az egész úton szegényt végig szuggeráltam, hiszen mire valók az idősebbek? Szerintem többet nem is fog velem így jönni, csak meg kell, hogy tanuljam az utat. Amikor hazajöttünk, anya már várt minket az ajtóban.

- Végre, hogy megjöttetek, gyerekek. Chin, anyud már vár otthon. Akkor majd fél óra múlva találkozunk, és akkor körbejárjuk a helyet. – mosolygott rá, mire bólintott és el is ment egy ölelés után. Aztán anya újra angolul beszélt velem.

- Kicsim, készülődjünk. Addig mesélhetsz is. Milyen volt a bandával találkozni? – kíváncsiskodott, miközben épp fésülte a haját. Apát meg akartam kérdezni, hogy hol van, de meghallottam az emeletről a hangját, ahogy káromkodik. – pakol. – szólt anya félvállról.

- Értem. Egyébként nagyon jó volt, igazán kedvesek. Majd még nagy eséllyel találkozni fogunk, de még szeretnék Choval is beszélgetni. Tudod, aki mellett ültem repülőn. Ja, és ezt elkéne küldjem postán. – mutattam fel az aláírást.

- Rachelnek? – olvasta le a nevet. – szóval Rachel szereti a bandát?

- Úgy is mondhatjuk. Igazából addig hallgattattam vele, hogy csoda, hogy még épp a hallása. – nevettem fel.

- Értem. Oké, ez a doboz jó lesz? – mutatott fel egy kis dobozt a földről.

- Aha, tökéletes lesz.

- Akkor jó. Majd én feladom a postán.

- Írok hozzá egy kis levelet is, várj! – szóltam, elővettem az egyik dobozból a tollakat, és egy lapot és írni kezdtem. – már kész is. – nyújtottam felé a levelet.

- Rendben, majd feldobom.

Boldogan készülődtem, kicsit felfrissítettem magam. Kihúztam a szemem és ennyi volt a smink. Kicsit megigazítottam a hajam, majd vártam, hogy megjöjjenek Chinék. Meg is jöttek néhány perc múlva.

- Akkor indulás Szöulba! Első hely, amit meg akarunk mutatni... - kezdte Chin anyja, majd elővett egy kisebb térképet. Magyaráztak, mi pedig figyeltük anyuval őket.

Aztán mutatták a jobbnál jobb helyeket. Ezzel telt az egész nap.

A végén mutatták éppen az egyik legmenőbb parkot, amikor csengett a telefonom. Kérdőn tekintettem a többiekre, hiszen ki hívhat? Talán Ji-hun? Vagy Josh?

De nem, egyik sem. Koreai szám volt. És nem ismertem.

- Felvegyem? – néztem körbe.

- Vedd szerintem. – szólt Chin, mire bólintottam és félreállva felvettem.

- Tessék, ki az? – kérdeztem kissé halkan.

- Szia, May, te vagy az? Jó szám ez? – kérdezte a mély hangján... V. Ó, de szeretem a hangját! Miért hívott? Egek, tényleg ő hívott. Bárhonnan felismerem a hangját.

- Szia, Tae, én vagyok, igen. Miért hívtál? – kérdeztem kíváncsian, bár sugárzott rólam, hogy totál jó hangulatot adott ez a napomnak.

- Ő... csak. Vagyis nem, igazából... csak kíváncsi voltam, hogy jó számot adott-e meg Ji-hun. – kezdett magyarázkodni, ami annyira aranyos volt nála.

- Elkérted a számom végül? – kérdeztem szinte nevetve.

- Mindenkinek megadta. Mármint nem mindenkinek, hanem hetünknek... - kezdett megint magyarázkodni. – bocsi, nem tudom, hogy mi van velem. Hogy vagy egyébként? Már elindultatok? Vagy még nem?

- Már a végén járunk. Hamarosan hazamegyünk, aztán tuti, hogy lustálkodni fogok. – kezdtem magyarázni, mintha csak Sarahval, vagy Joshsal beszéltem volna. Esetleg Rachellel.

- Értem. És milyen eddig a város? – érdeklődött kedvesen.

- Nagyon tetszik. Örülök, hogy ideköltöztünk. Szokatlan, de nagyon király! – szóltam.

- Aha. Meglehet szokni, gondolom. Személy szerint én is nagyon szeretem ezt a helyet, elég érdekes. Nem?

- De, tényleg érdekes. – bólogattam, majd úgy éreztem, témát kéne váltani. – mi jót csinálsz?

- Ki vagyok dőlve éppen a kanapén és a plafont nézem, miközben veled beszélek. – magyarázta, mire elképzeltem. Nagyon aranyosan nézhet ki, a szívverésem fel is gyorsult. – Te?

- Most épp Chin anyja mutogatja a parkot, ahol vagyunk, én meg félreálltam telefonálni, és közben nézelődők, mert nagyon tetszik ez a hely. – próbáltam hasonlóképpen elmagyarázni a helyzetet.

- Tae, mindenhol kerestünk... - hallottam távolról egy halkabb hangot. Gondolom, mert messzebbi hang volt. – kivel telefonálsz? – kérdezte Jungkook.

- Azt hiszem, hogy most leteszem. Majd csörögj rám, ha úgy van, oké? Szia! – köszönt el.

- Szia, Tae! – köszöntem el, mire letette hirtelen. Hát, jó. Gyorsan beírtam a telefonomba a nevét.

- ...És ezt a fát itt még a nagymamám ültette a nagypapámmal. Emlékszem, hogy mesélte. – értem oda, ahol még mindig magyarázott Chin anyukája, Sun.

- Értjük. Nagyon köszönjük a körbevezetést, lassan mennünk kell, mert még elég sok doboz van, úgyhogy megyünk pakolni, de majd még találkozunk! Még egyszer köszönjük. – szólt anya, majd észrevette, hogy visszatértem. – Kicsim, lemaradtál arról, hogy elmesélték, hogy ők ültették ezt a fát. – mosolygott.

- Hallottam. – mosolyogtam. De egy kérdés. Ez miért annyira érdekes? Jó, biztos csak számomra nem annyira.

Ezután illedelmesen elköszöntünk, majd utunkra indultunk.

- Melyik rész tetszett a legjobban? – kérdezte anya, miközben hazanavigált engem és apát.

Az, amikor Tae felhívott, ami talán azt jelentheti, hogy hiányol, vagyis biztos, hogy érez irántam valamit. Talán szerelmet, talán barátságot, talán csak ismerősként néz rám. Miért, neked?

De nem ezt mondtam. Hanem magyarázni kezdtem, hogy melyik hely tetszett a legjobban.

Bevallom őszintén, nem értettem magam. Most találkoztam vele először, természetes, hogy Fangirlinget kapok. De mi van, ha ez így is marad? Akkor nem tudok vele többet rendesen beszélni. Őszintén nem értem, hogy miért. De eldöntöttem, hogy visszatartom azt a hirtelen kitörő nagy boldogságom, ha meglátom. Úgy mosolygok rá, mint a többiekre. Nem úgy, mint a fiúra, akit már nagyon-nagyon rég hallgatok. Igen. Ez volt a tervem, amiben tényleg hittem.

Így hát elszánt mosollyal indultam haza, és elkezdtünk pakolni, amit persze egy idő után abbahagytunk, mert kifulladtunk (a nők, apa pakolt nevetve tovább), és lustálkodni kezdtünk. Csodás nap volt.

Na, ebben a részben végre már benne van a BTS ^^ remélem tetszett, sziasztok! Ígérem, hogy a következő egy hosszabb rész lesz <3