Tae pov.

Amíg May hívta a szüleit, hogy most váratlanul mennénk egy vacsorára, addig én kicsit kiöltöztem. Vagyis nagyon. Izgultam, szerettem volna, ha rájönnek, rám bízhatják a lányukat. Szeretném, ha tudnák, hogy nekem ő az egyik legfontosabb személy az életemben. Tudom, hogy még egy éve sem ismerjük úgy egymást, de szeretem és eddig vele volt a leghosszabb és legkomolyabb kapcsolatom.
Egy fekete cipővel, kék farmerral és egy fekete inggel készültem. Kicsit megfésülködtem, hogy nehogy a végén úgy nézzek ki, mint aki túl laza. Most még cipőt is szívesen felveszek erre az alkalomra.

Mikor letette, arra értem le hozzá, mire egyet füttyentett.

- Te aztán meg akarsz felelni a szüleimnek.

- Csodálkozol? - nevettem fel, majd felsóhajtottam. - Így jó vagyok?

Odahajolt hozzám egy csókra.

- Tökéletes. De a szüleim mindig is kedveltek. Amikor nem jártunk, már akkor is. És kérlek, add magad, jó? - simította meg az arcom, mire bólintottam.

- Nem terveztem máshogy mutatni magam. - mosolyogtam rá. - Persze azért kicsit illedelmesebben szeretnék viselkedni, úgyhogy nem fogok ugrálni össze-vissza. Legalább is megpróbálom. - mondtam őszintén, mire elmosolyodott, majd hátra fordultunk.

- Akkor mi mennénk is! - kiáltottam, mire Hope szaladt ki Mayre ugorva.

- Sok sikert. - mondta nekem most, majd megölelt megpaskolva a hátamat. Aztán jöttek a többiek is sok szerencsét kívánni.

aztán végéhez érve megfogtam a barátnőm kezét és rámosolyogva elindultunk együtt.

Bevallom, izgultam kissé. Azt akartam, hogy a szülei mindenképp elfogadjanak engem. Próbáltam a legjobb formámat hozni, ami persze még én vagyok.

Nem tehetek róla, nem kicsit izgultam az miatt, mert mindjárt Maynél leszünk.

May közben megszorította a kezem, amire odakaptam a tekintetem.

- Úgy elbambultál. Csak nem izgulsz? - kérdezte mosolyogva, mire elmosolyodtam. Megőrülök ettől a mosolytól. Sőt, megőrülök ettől a lánytól.

- Egy kicsit izgulok, de ez természetes.

- De nem kell izgulnod, anya például nagyon bír téged. Apa meg még nem ismer, de ő is tuti bírni fog. De készülj fel egy apai beszédre. - magyarázta aranyosan. Elmosolyodtam. Tényleg megnyugtatott, amit mondott.

Miközben nyugtatott, lassan odaértünk és sóhajtottam egyet, majd ingemet kissé megigazítva barátnőmre mosolyogtam.

- Akkor együnk. - mondtam, mire büszkén végigsimított a karomon és beléptünk az ajtón.

May anyukája épp a konyhában volt, az apja pedig az asztalnál ült és valami amerikai újságot olvasott, ám érkezésünkre felkapta a fejét.

- Ó, sziasztok! - köszönt, majd a konyha felé kiáltott. - Szívem! Itt vannak! - erre a kijelentésre már ki is jött az anyukája levéve a kötényét.

- Sziasztok! Tae! De jó látni! - mosolygott rám aranyosan, mire mosolyogva meghajoltam.

- Jó napot. Én is örülök, hogy megismerhetem Önt. Most már azt is tudom, hogy kitől örökölte May a mosolyát. - bókoltam őszintén, mire kuncogni kezdett. - Kim Taehyung vagyok. A lányuk barátja.

Az apukája erre felegyenesedett, majd jól végigmért. Kissé beparáztam, de ezt nem mutattam ki. Egy rövid idő után egyet hümmögött, majd felém tartotta a kezét. Először értetlenül néztem rá, majd rájöttem, hogy Amerikába kezet ráznak, nem meghajolnak, így megfogtam kezét és kissé megszorítva megráztam.

- Örvendek. - mondtam mosolyogva, mire bólintott.

- Úgyszintén. A nevem Adam Turner. De mivel normális fiúnak tűnsz, akit mellékesen nagyon szeret a lányom és kedveli a feleségem, nevezz csak Adamnek. És kérlek, hagyd el a magázást! Nem vagyok olyan öreg! - nevetett fel, mire bólintottam, majd vigyorogva Mayre néztem, aki elkerekedett szemekkel bámulta Adamet. Nagyon meglepődött.

- Kim Taehyung vagyok. - hajoltam meg az édesanyja előtt, majd próbálva kicsit amerikai stílusra váltani, kezet csókoltam. Felkuncogott ismét.

- Tudom, ha tudnád, hogy milyen rég ismerlek... Maynek be nem áll mostanában rólad a szája. Egyébként a nevem Amy Turner, de nevezz csak Amynek.

- Oh, Amy és May. - mosolyodtam el.

- Igen, anya direkt választotta így a nevemet. - mesélt May. - Tudod, anya tényleg elég sokat tud rólad, mivel régebben elég sokat meséltem. Bár én sem tudtam valami sokat. Aztán amikor megismertük egymást, anya kicsit jobban utánad nézett. - mosolygott, mire hatalmas mosoly terült el arcomon.

- Ennek örülök. Akkor tudja, hogy nem vagyok az a fajta bunkó sztár, aki csak úgy váltogatja a lányokat, ugye? - kérdeztem félve, mire felnevetett.

- Még csak feltételezni sem mertem!

- Én viszont igen. - mondta Adam, mire mosolyom kissé lankadt. - Viszont amiket mesélt rólad mostanában May, úgy érzem, hogy nekem sem kellett volna ilyent gondoljak. Megbízunk benned. Persze ha ezt kihasználod, minden megváltozik. - mondta, mire újult mosollyal bólintottam.

- Nem kell félteni tőlem a lányukat. Nekem ő a legfontosabbak közé tartozik. A szüleim, a bangtan és ő. - mondtam Mayre nézve, mire kissé pironkodva lehajtotta a fejét.

- Örülök neki. - bólintott az apja, majd beinvitált. - Gyertek, együnk akkor!

May megfogta a kezem és elvezetett az asztalhoz, a szüleivel az élen. Aztán leült és én a mellette lévő székre ültem. Kissé feszengeni kezdtem, mert én például utálom a kínos csendet. És félek, hogy az lesz majd.

- Hozzuk az ételt. - mondta az apukája és az anyukája, mire bólintottunk. Aztán felém fordult.

- Apa is nagyon bír téged. Még csak nem is hozta a szondát! - őrült, mire szemöldököm a homlokom tetején csücsült.

- Szonda? - kérdeztem, hátha rosszul hallottam, mire kissé gondterhelten sóhajtott.

- Tudod, ha apának valaki nagyon nem jön be, vagy kissé furcsálja, amit mond, hozza a kis szondáját és ha magas az alkohol szint, vagy esetleg egy nagyon kevés is van benne, repül. De úgy látszik, benned megbízik. Mekkora mázli. - sóhajtott, de eközben én még mindig döbbenten néztem magam elé.

- Apukád rendőr? - kérdeztem végül, mire felnevetett.

- Régen az volt. Csak felmondott, mert jobban érdekelte a ház építés. - ekkor hallottuk a szülők lépteit, így gyorsan odahajolt egy csókért. - Tuti befutó vagy.

Ez miatt elvigyorodtam és végig így mosolyogtam.

Egyszer csak megszólalt Amy.

- És mondd, Taehyung, milyen idolnak lenni?

- Hát, - kezdtem bele, szalvétával megtörölve a számat. - igazából jó, bár nehéz és időigényes. Meg néha kicsit sok, de én szeretem. Az az igazán rossz benne, hogy ritkán látom a szüleimet és a testvéreimet. - magyaráztam, mire Amy szomorúan felsóhajtott.

- Az nehéz lehet. May is sokszor mondta, hogy idolként ritkán látod a szüleid, és mégis milyen erős vagy. - mondta, mire az említett elpirulva nézte a cipőit.

- Igen, Tae nagyon erős. - mondta végül, mire magamhoz húztam és a hajába pusziltam.

- Ezért illünk szerintem össze főleg. Mivel May is nagyon erős, de komolyan. Amikor elütötték... - csuklott el a hangom. -, azt hittem, meghalok, pedig őt ütötték el. Féltettem, s amikor kiderült, hogy hamar felépül, megnyugodott a lelkem és azt mondtam magamban: "Ő a legerősebb lány, akit valaha is ismertem". - fejeztem be, mire két meghatódott szülő szemeivel találtam szembe magam.

- Tervezed elvenni a lányomat? - kérdezte csillogó szemekkel Amy, mire minden fiú megijedt volna. Én viszont nem.

- Anya! - vágta rá May teljesen piros arccal, mire bólintottam.

- Igen, már megvannak a tervek. Ha lejárt a szerződésem, megkérem a kezét utána. - mondtam, mire az anyukája majdnem orrvérzést kapott, az apja pedig néhányszor végigmért, majd komolyan bólintott.

- Meglátjuk. Reméljük, hogy nem lesz semmi baj. - mondta az anyukája, mire bólintottam.

- Nem lesz.

May pov.

Elég jól bírta Tae. A szüleim olyan kínos kérdést tettek fel, amitől bárki más azért meg tudna rémülni. De ő nem. Egyáltalán. Sőt, tök nyugodtan válaszolt. Ha szülő lennék, elájultam volna tőle.

Plusz annyira magabiztos volt, hogy mellette már viaszként folytam el a széken.

- Egy pillanatra elrabolnám a lányom. - mondta anya mosolyogva, mire Tae és apa bólintottak. Taet gyorsan homlokon pusziltam, majd mentem is anyával.

- Mi is addig elbeszélgetünk  - mondta apa, mire bólintottam, aztán anya kihúzott engem az ebédlőből az előszobába.

- El se hiszem! Ilyen pasid sem volt soha! - ujjongott. - Ő tényleg nagyon szeret téged. És mi is őt. - húzogatta szemöldökét, mire felnevettem.

- Tudtam, hogy szeretni fogjátok. Nagyon aranyos fiú, nem véletlenül szeretem. - sóhajtottam, mire bentről nevetést hallottam. - Ahogy látom, megszerette apa is.

- Remélem, hogy komolyan gondolja. - sóhajtott anya.

- Én is. - nevettem fel, majd bementünk a fiúkhoz.

Épp nagyban magyaráztak, amikor észrevettek minket.

- Akkor ezt megbeszéltük. - nevetett apa mire bólintott.

- Miről maradtunk le? - kérdeztem barátom mellé ülve, aki összekulcsolta ujjainkat majd halántékon csókolt.

- Csak megbeszéltük Adam-mel, hogy majd közösen megyünk meccsre. - mondta Tae, mire bólintottam.

- Legalább belekovácsolódsz a családi szokásokba. - nevettem.

- Csak sajnos vinnem kell a maszkom. - szontyolodott el, mire apa csettintett.

- Majd kapsz olyan kis sapit, meg a maszkot is befessük, kapsz buli szemüveget és még be is vessük az arcod. Na? - kérdezte, mire Tae eltátott szájjal nevetett és lepacsizott vele.

- Zseni vagy! May, az apud a legjobb! - mosolygott rám, mire felnevettem reakcióján.

- Tudom. - válaszoltuk egyszerre apával, mire felröhögtünk mind.

- Tae, nagyon jó fej fiú vagy te. Ha bármi segítség kell, hozzánk nyugodtan fordulhatsz. - mosolygott anya, mire elvigyorodott.

- Nagyon remélem, hogy a gond max annyi lesz, hogy segítség kell majd. Az unokák miatt. - mondta, mire apa elmosolyodott, anya meg fangirlködött.
Azt hiszem anyának megvan a kedvenc shipje.

***

- Ez a szobám. - nyitottam ki az ajtót, miután megbeszéltük, hogy kicsit beszélgetünk, utána mennénk is vissza, mert Taenek ez a pihenőnapja. Majd gyorsan az ágyhoz szaladtam és a V-s aláírt pulcsimat a párnám alá rejtettem.

- Hékás! Az ott mi volt? Csak nem egy Bangtanos pulcsi? - vigyorgott, majd falamat észre se véve szaladt a párnámhoz, hogy felemelhesse.

- Ezt én írtam alá? - emelkedett magasba a szemöldöke, mire bólintottam egy aprót.

- Igen. Chin küldte nekem még anno, amikor nem annyira ismertelek, de Amerikában éltem. Megkért téged, hogy May névre írd alá, azóta ez a kedvencem. És nem jön ki, úgyhogy jófajta tollal írtál rá. - magyaráztam, miközben próbáltam kitakarni látóköréből a sok képem róla. Kiment a fejemből és már túl feltűnő lenne leszedni. Veszett ügy, de hátha...

- Omo, elég jó a szobád. - mondta felállva az ágyról, majd körül nézett, és amikor odasiklott volna a tekintete, gyorsan kezem közé fogtam és megcsókoltam. Meglepődött, de kezeit derekamra tette, magához húzott és viszonozta csókomat. Aztán elhajolt, majd szemembe nézett. Még egy csókot adott, majd megszólalt.

- Nagyon aranyos vagy, ahogy próbálod takarni a falat. De ez már veszett ügy, mert amikor bejöttem, arra néztem. De köszi a csókot. - kuncogott fel, majd újra megcsókolt. Felháborodva toltam kissé el magamtól.

- Te palimadárnak nézel? Miért nem szóltál, hogy már úgy is beégtem? - sóhajtottam, majd végül megöleltem. - Mindegy. Azért még szeretlek.

- Most megnyugodtam. - röhögött, majd tanakodva számat rágtam.

- Leégessem magam előtted, vagy maradjon örökre az én Sötét titkom? - kérdeztem tőle, mire felnevetett.

- Mutasd. most már kíváncsi vagyok. - túrt bele a hajába, mire bólintottam, majd megfogva kezét leültettem az ágyra.

A szekrényemre néztem, majd elkezdtem bedobálni az ölébe az összes V-s cuccom. A pulcsikat, a maszkot. Aztán egy rövid ideig nem akartam, de végül a szekrény alá nyúltam és kivettem a kpop dobozom. Na, ezt anno nem mutattam meg még Jungkooknak sem. Mert V-ről vannak rajzok, levelek, versek és.... Fanfictionok... Igen, V-sek. Tényleg le akarom magam égetni.

Hirtelen meggondoltam magam és épp vissza akartam csúsztatni a helyére, mire V elkapta tőlem.

- A-a! Most már nincs visszaút!

- De lehet, hogy utána szánalmasnak fogsz hinni. - sóhajtottam még mindig a doboz egyik felét szorongatva.

- Ha csak nem tervek vannak benne, hogy hogyan csalsz majd meg, nem foglak szánalmasnak hinni. - mondta puszit adva orromra, majd óvatosan kicsúsztatta kezeim közül és leült az ágyra.

- Na lássuk, milyen cuccok vannak benne rólam. - nevetett fel halkan, majd kinyitotta és elkerekedett a szeme. Én meg próbáltam elfordulni. Felül ő volt lerajzolva, mellettem mosolyogva. Igen, összerajzoltam magunkat. Csak ekkor még nem gondoltam ezt komolyan.

- Ezek mi vagyunk? - nézett rám halvány mosollyal, mire megrántottam a vállam.

- Hát.... Valami olyasmi. - lestem a szürke zoknimat, mire állam alá nyúlt és megpuszilt.

- Ezt meg szeretném tartani.

- Mi? Miért? - lepődtem meg.

- Mert látni akarom, hogy a csajom milyen tehetséges is. Olyan, mintha kép lenne, csak direkt ilyen filterrel. Pedig nincs is ilyen képünk. - ámuldozott. - Plusz egy gyönyörű kép rólunk. Be fogom kereteztetni.

Ezután a többit is megleste, ámuldozott, majd megérintette ujjával a füzetet.

- Ó, ez mi? - húzta ki, mire felnevettem.

- Nem tudom mit keres itt. Ez nem... - kezdtem magyarázni, de már kinyitotta a legelső lapot, ahol csillogó tollal fel volt írva : Kim Taehyung fanfiction.

- Na ne. - kezdett vigyorogni.

- Nee, ennyire nem kell megaláznom magam.

De már hiába mondtam, épp olvasta az első sorokat.

Egy idő után becsukta és odarakta a képekhez, amit elvisz.

- Ezt is magammal vinném.

- De ne! - kiáltottam fel próbálva elvenni. - Ha elolvasod, már nem fogsz többet szeretni.

Erre keze megállt a levegőben, majd felém kapta tekintetét. Megfogta államat és a szemébe néztem. Belefúrtam tekintetem övébe, arrébb nézni sem tudtam volna. Ha akartam volna.

- Figyelj. Még akkor sem szeretnék ki belőled, ha valami perverz van abba a könyvben. Az sem zavarna, ha szidnál benne. Én szeretlek, amilyen vagy és igenis érdekelsz. Teljesen beléd habarodtam. Soha, de soha nem foglak elhagyni semmiért és senkiért sem érted? Nekem te vagy a leglényegesebb pont az életemben. - mondta, mire egy apró mosollyal ajkaimon megcsókoltam.

Örökre. Örökre szeretni foglak, Kim Taehyung.

Na, gyerekek, ez volt a lezáró rész, aztán jön az epilógus és sajnos vége a sztorinak ❤❤
Sajnálom, hogy ez ilyen rész lett, de az epilógus után meglepi lesz ^_^

Szeretlek titeket, Sziasztok ❤❤❤❤