May pov.

Egy egész nap nem találkoztam Taehyunggal, mert Josht vártam. Előkészítettem neki a vendégszobát, kitakarítottam, kicsit rendbe raktam a szobám, utána csak vártam.

Persze nem bírtuk ki egymás nélkül. Épp fogtam a telefonom, hogy hívjam, de pont akkor hívott ő is facetime-on.

- Szia! Pont most akartalak hívni! - mosolyogtam rá.

- Szia, kincsem. Nem véletlenül járunk. - nevetett fel, mire elpirultam.

- Ehhez a névhez még hozzá kell szokjak. - tűrtem hajamat fülem mögé.

- Hívjalak inkább asszonynak? Vagy mondjuk... Mrs. Kim? - gondolkodott száját harapdálva.

- Te élvezed, ha rákvörös lesz a fejem? - kérdeztem próbálva hajammal eltakarni arcom.

- Igen. - nevetett fel rám nézve. - Holnap egyébként mikor jössz?

- Hát... - gondolkodtam. - ha azt nézzük, hogy Josh éjfél fele ér ide... 9 óra megfelel neked?

- Ha nem tudtok előbb jönni... Nekem jó. - mondta, mire elmosolyodtam.

- Hiányzol. - mondtam ki, mire kissé megdöbbent, majd enyhén elpirult és valami tollnak szentelte tekintetét.

- Ne... Nekem is.

- Na, mi történt? - nevettem fel. - én is zavarba tudtalak hozni?

- Nem is jöttem zavarba... - nyújtotta ki nyelvét, mire elmosolyodtam.

- Az ott May? - ugrott oda J-Hope vidáman.

- Igen! Szia, J-Hope! Hogy vagy? - kérdeztem mire felsóhajtott.

- Kb. tizenhat vagy tizenhét utcányira vagy, mégis olyan, mintha elköltöztél volna. Hiányzol! - sóhajtott.

- Nekem is nagyon hiányzol. - sóhajtottam. - De holnap jövök Josh-sal! - kacsintottam, mire elmosolyodott.

- Kivel beszéltek? Cho az? Nekem azt jelzi, hogy lemerült. - hallottam Jimin hangját, mire szemöldököm a hajamat súrolta.

- Ja, tegnap mindenről lemaradtál. - súgta V, mire elkerekedett a szemem. - May az! - kiáltotta a fiúnak, mire odaült hozzájuk.

- Szia, May! Merre van Cho? Nem tudod? - kíváncsiskodott.

- Miért érdekel téged ennyire? Mi történt, amíg nem voltam ott? - húztam össze szemöldököm, mire megrántotta a vállát.

- Történt egy-két dolog... - motyogta, mire Tae elkiálottta magát.

- Ők is összejöttek! Tegnap délután. - mesélte csillogó szemekkel, mire ujjongni kezdtem.

- Végre már! Tudod te, hogy Cho mennyire szeret téged?

Jimin nem nézett a telefonra, csak csöndesen mosolygott.

Izgatottan az órámra néztem : 22:58.

- Sajnos most le kell, hogy tegyem, mert egy óra és itt van Josh. Nektek meg pihenni kell, még nehéz lesz a holnap. - búcsúzkodtam.

- Szia, May! - köszöntek a fiúk, mire intettem nekik.

- Majd írj, kicsim. Hiányzol... - mondta Taehyung oppa, mire puszit küldtem neki.

- Írok és nekem is nagyon hiányzol... Holnap találkozunk, szívem. - integettem neki, mire Rapmon felhorkant.

- Szia, mézespuszedlim! Vigyázz magadra, kis galambocskám! - mutatott nekem egy szívet a kezével, mire nevetve letettem. De még Tae hangját elkaptam.

- Mi bajod van azzal, ha becézem?

Elnevettem magam, majd nagyot nyújtózkodtam és vártam.

-------- KÉSŐBB --------

már kint ültünk anyával a reptéren és vártuk, hogy a repülőből sikeresen kiszálljon Josh barátom.

Már lábamat előre raktam, hogy ahogy leszáll, szorosan meg tudjam ölelni.

Aztán láttam, ahogy bőröndjével sétál keresve minket. Haja kócosan hullott homlokára, szemén egy napszemüveg csücsült, mellé egy fehér egyszerű pólót és egy laza farmert vett.

Izomból futni kezdtem, majd amikor meghallotta hatalmas trappolásom, elkiáltottam magam.

- Joooosh! - lendültem neki, mire szerencsére elkapott, ám majdnem hátra estünk.

- May! Uram, de hiányoztál... - motyogta vállamba, majd megpörgetett.

- Hát még nekem hogy hiányoztál... - suttogtam szaggatott levegővétellel. - Olyan sok minden történt már...

- Na ne mond... Velem is... - sóhajtotta.

- Lett egy pasim. - nyögtem ki, mire ő is rávágta :

- Lett egy csajom. - erre összenéztünk ördögi vigyorral egymásra.

- Csak nem Sarah?

- Csak nem V? - húzogatta szemöldökét.

- De. Mindent elmesélek neked részletesen, de először te. - mondtam, majd odaértünk anyuhoz és apuhoz, akik csak mosolyogva nézték a jelenetet.

- Üdv, Josh. - tartotta apám kezét kézfogásra, mire az készségesen elfogadta és megrázta.

- Üdvözlöm, uram. Hogy van?  Minden jól megy itt?  - érdeklődött.

- Minden a legnagyobb rendben. - bólogatott.

- De jó, hogy látlak, Josh. - ölelte meg most anya, mire a fiú is megölelte.

- Nekem is nagyon hiányzott. Főleg May. - mondta, majd miután elengedte anyámat, odabújtam hozzá.

- Mesélj. Amíg megyünk, hallgatlak. - mondtam, mire anyu felkuncogott.

- Mondtad már, hogy a fiúd énekel?

- Ismerem. 2013 óta csak azt hallom. - forgatta meg nevetve a szemeit, mire durcásan meglöktem a karját.

- De sikerült, nem? Na? Akkor nem beszólni! - nevettem fel, majd megragadtam a kezét, behúztam a hátsó ülésre, én meg mellé telepedtem. - Hallgatlak.

Az út végéig elmondta a történetüket.
Saraht amikor elhívta randizni, az megkérdezte tőle, hogy még érez-e valamit irántam, mire azt mondta, hogy már más tetszik neki. Miután leesett neki, hogy ő az, időt kért, másnap meg letámadta és megcsókolta.

- Annyira aranyosak lehettek! Mutass képet! - kérleltem, mire sóhajtva elővette telefonját és mutatott kettőt is. Az egyiken fogják egymás kezét és egymásra néznek, a másikon pedig Sarah kezei Josh nyakában vannak, a fiú kezei pedig a lány derekán. Talán kicsit lejjebb.

- Ez a profilképem facebookon. - dicsekedett, mire elmosolyodtam.

- Mi nem rakhatunk ki ilyent... - mikor láttam döbbent tekintetén a kérdést, gyorsan megválaszoltam, mielőtt megkérdezte volna. - A randi szerződés...

- Á, Szóval ti illegálba nyomjátok?

- Aha. - haraptam be alsó ajkam. - De ez még izgalmasabbá teszi ezt az egészet. A mi történetünk is cuki ám. - büszkélkedtem, majd magyarázni kezdtem.

Aztán hazaértünk. A sötétben a házunk felé vettük az irányt, mire befejeztem.

- Hát, nekünk ez lett. The End. - mondtam nevetve.

- Azta... Ez aztán... Izgalomdús...  De mondanom kell valamit ehhez...

- Igen? Mondjad, hallgatom. - mosolyogtam rá, miközben a cipőmet húztam le.

- Szerintem Taehyung rám volt akkor féltékeny. Mármint, amikor haragudott rád, azt hitte, hogy mi ketten járunk... Nem azt, hogy nem meséltél neki rólam. - mondta ki, mire elkerekedett a szemem. Ebbe miért nem gondoltam bele?

- Azta... Lehet... Végül is nem szokta felkapni a vizet azon, ha nem ismer valakit... - motyogtam, majd kezembe fektettem arcom. - De hülye vagyok!

- Hát... - simogatta a hátam. - voltál okosabb is.

Tipikus Josh vigasz. Amikor mindent elmond.

Nevetve beleütöttem a kezébe, majd megragadtam és felvittem.

- Megmutatom a szobád. Holnap meg ha van kedved, bemutatlak a BTS-nek. - magyaráztam neki.

- De ha nem tudok koreaiul? - tette fel a jogos és érthető kérdést. Ám erre is volt megoldásom.

- Én és Namjoon folyékonyan beszélünk angolul. Hidd el, fordító szolgálat van. - nevettem fel, majd kinyitottam az ajtót. - Itt alszol, a bőröndödet rakd csak le, aztán pakolj ki, ha végeztél, menj nyugodtan fürödni. Ettél már, ugye? - kérdeztem, mire bólintott. - Jó, akkor mindenképp szólj, ha valami nem oké. A fürdő itt van, a melletted lévő szoba.  Alulról a második kapcsoló van hozzá, tiszta törölköző van itt, ha kell. De ha valamit nem tudsz, mondom, nekem csak szólj. Addig is lent leszek és eszek valamit, mert még nem ettem, ha kellek, ott találsz. - hadartam, miközben ő lassan elmosolyodott.

- Sokkal érettebb lettél, mióta itt vagy Koreában. - szólt, mire elmosolyodtam.

- Ennek örülök. Na, hajrá. - öleltem magamhoz szorosan, majd engedtem, hogy bemenjen, addig is lesonfordáltam és kerestem valami ehetőt a hűtőben.

Tae pov.

--~másnap ~--

Végre végeztünk a gyakorlással, már tudom a szövegemet. Sőt, a többiek szövegét is tudom. Már csak a tánc kell és a fotózás, klipp forgatás és asszem most egyelőre ennyi.

A telefonomat vagy századszor néztem, de reggel óta nem írt vissza May. Annyit írt, hogy dél körül itt is lesznek, csak Josh még alszik. Meg azt is írta, hogy kérdezni akar valamit, anire muszáj igazat mondanom.

Ezmiatt izgultam. Mit akarhat kérdezni? Lehet, hogy szakítani akar? Á, ő nem ilyen, ha azt akarná, nem így írná meg. Meg akkor nem is írta volna a végére, hogy "Szeretlek!".

Ezt a gondolatot el is vetettem. Akkor vajon mi lehet?  Csaltam-e meg? Nem.
Néztem-e rá más lányra,  amióta vele vagyok? Soha nem tennék ilyent.

Gondolatmenetemet Jungkook szakította meg azzal, hogy véletlenül futás közben a lábamra lépett.

- Bocsi, hyung! - kiáltotta, majd szaladt is tovább.

Már épp feljajgattam volna, mire Suga is elszaladt Jungkook felé, aki szintén lábamra lépett.

- Bocs. - mondta, majd szaladt a maknae után.

- Au! - jajgattam fel, majd fájdalmas arccal fogtam meg a lábam. Miért ölnek engem meg?

Aztán csengettek.

- May jött? - kérdeztem halkan, ám Jimin előrébb tolakodott.

- Vagy Cho. Ő is jön ma. - mondta és már nyitotta volna ki az ajtót, de J-Hope kinyitotta.

- Szerintem a pizzás... Ó, szia, May! Nem láttad a Pizzafutárt? - kérdezte, mire felcsillant a szemen. Majd J-Hope angolul próbált beszélni. - Szia! J-Hope vagyok, a szerencsétek és angyalotok.

- Hi! - hallottam egy fiú hangot, mire az előttem álló Jimint és Hope-ot eltoltam.

- Sziasztok. - néztem rájuk, Mayt magamhoz húztam és adtam egy apró csókot. Majd Joshra mosolyogtam és angolul köszöntem. - Szia! A nevem Kim Taehyung. May az én... - mutogattam a lányra, hogy értse. - Az én barátnőm. Te vagy Josh?

A fiú elmosolyodott. Haja kissé kócos és barna volt, majdnem velem egy magas, de más, mint én. Rajta volt valami izom, míg rajtam semmi jel arra, hogy általában szoktam keveset edzeni.
Arca enyhén borostás, míg nekem csupasz mint egy baba segge.

Valamiért nem éreztem magam toppon mellette. És ez látszódhatott rajtam, mert May mellém állt és szorosan összekulcsolta ujjainkat.

Valami hosszú mondatot mondott, mire May fordított.

- Igen, ő Josh és nagyon örül, hogy megismerhetem téged. Ja, és azt mondta, hogy örül, hogy egy normális sráccal jöttem össze.

Kissé elmosolyodtam, majd magamhoz húztam Mayt.

- Gyere beljebb. - mondtam koreaiul, mire May fordította és jöttek velem.

- Majd kérdeznem kell tőled valamit. - mondta nekem mosollyal az arcán, mire bólintottam. Mosolyogva megpuszilta az orrom. - Ne aggódj már! Nem olyan kérdés, ami bármi rosszat tesz a kapcsolatunknak. Csak kíváncsi vagyok. - mondta, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, majd megszólaltam.

- Mi lenne az?

- Amikor összevesztünk... - kezdte.

- Igen?

- Te azért haragudtál rám, mert azt hitted, hogy Josh-sal járok és közben veled kavarok? Őszintén.

Honnan jött rá? Számba haraptam gondolkodva, hogy mit is mondjak. Majd végül inkább bólintottam.

- Igen. Azt hittem.

Egy ideig a szemembe nézett, majd hatalmasat kacagott. Szemein kibuggyant egy kis könnycsepp a nevetéstől, mire kínosan negvakartam tarkóm várva, mikor hagyja abba.

Aztán amikor végre abbahagyta, megölelt és suttogott nekem.

- Nem tudnék ilyent csinálni senkivel... Főleg nem veled... Te vagy a legnagyobb szerelmem az egész életemben eddig, hogyan is tehettem volna ezt meg?

Szívem bolond és zavaros dobogásba kezdett, mikor ezt mondta.

- Tudod... Én annyira komolyan gondolom ezt a kapcsolatot... Hogy már megvan az időpont, hogy mikor kérem meg a kezed. - suttogtam, hogy én is kissé zavarba hozzam. Persze ez igaz.

Elkerekedett szemekkel nézett engem, és eddig még nem láttam ennyire elpirulva.

- Én... Izé... Komolyan? Meg fogod kérni a kezem? - suttogta teljesen elpirulva, mosolyát le nem lehetett volna vakarni arcáról.

- Tervezem... - Bólintottam, mire épp mondott volna valamit mosolyogva, ám Namjoon szakította félbe.

- Akkor segítek fordítani. - paskolta meg a vállát, mire bólintott és Joshra nézett, aki kínosan próbálta megérteni Hobi angolját.

- Hope, ugye tudod, hogy még csak sejtelme sincs arról, hogy mit magyarázol neki? - fogta fejét Namjoon, majd odament és fordított neki.

- Nekem fordítod majd? - kérdeztem lopva Maytől egy csókot, mire bólintott.

- P... Persze. - bólintott kissé zavarban, mire egy ravasz mosoly jelent meg az arcomon.

- Még mindig zavarban vagy? - kérdeztem, mire elkapta a fejét.

- Nem. Nem is voltam zavarban. - tiltakozott, mire bólintottam.

- Már az esküvőn is gondolkodtam... - kezdtem, mire szájamra tette kezeit.

- Jó, lehet, hogy egy kicsit zavarban vagyok...

Kezei mögött elmosolyodtam, majd megpusziltam kezeit.

- Nyugi... Vicceltem. - mondtam, mire arca megrándult. - Az esküvő időpontját nem tudom...

Erre megforgatta szemeit és megpuszilt.

- Legalább tudom, hogy komolyan gondolod ezt a kapcsolatot.

- Nem is tudod, mennyire... - suttogtam.

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész, amiben már visszatért Josh is. Úgy tervezgetem, hogy kb még három-négy rész lesz ebben az időben, aztán csodálatos időugrás és epilógus 😻✌

Sziasztok! És boldog nyuszit! 🐰♡ Jézus feltámadt!