Ezt a részt Dorothyy95-nek írtam és nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszésedet ^^

Jó olvasást!

Cho pov.

A kocsiban V és Hope épp arról beszéltek, hogy mennyire jó kép is lett.

- A szerződés után kirakom a képet. - magyarázta V gyermekded mosollyal. - Akkor majd mindenki látni fogja, hogy nekem van a leggyönyörűbb barátnőm. - magyarázta mosolyogva, mire mind bólintottak.

- Ha lesz barátnőm, én is majd megmutatom a népnek. - magyarázta Hope.

- Dettó. - mondta Jimin, mire alig láthatóan felé lestem.

A szívem a torkomban dobogott, mert ő is engem nézett. Hirtelen elkapta a tekintetét, ám kiroppant a nyaka.

- Aisshhhhh! - kiáltott fel, mire halkan felkuncogtam.

- Mi az, hyung? - nevetett Jungkook. - A nyakad is belefájdult a gondolatba?

Erre persze mindenki röhögni kezdett.

- Csak hirtelen mozdultam meg. - magyarázta fájdalmas mosollyal fogva a nyakát.

- Pedig neked nagyon hajlékony nyakad van. - nevetett Yoongi. - nem ártana, ha nem törnéd el.

-  Khm, khm, fül törés, khm, khm... - köhögött látványosan Jimin, mire Yoongi csak röhögve az ablakot nézte.

- Nem nyertél ám. - szólalt meg egy kis csönd után.

- Csak akarod, hyung. - mosolygott boldogan.

- Amúgy meg nem tört el annyira... - magyarázkodott megint egy kis idő után.

- Annyira nem... Csak műteni kellett. - mondta Jin ironikusan, mire mindenki kinevette.

A mellettem ülő Rapmon csak nevetve rázta a fejét.

- Tényleg, Cho! Te már törted el bármidet is? - kérdezte tőlem.  Gondolkodni kezdtem, ám addig is Jimin közbeszólt.

- Pont a romboló mester kérdi! - nevetett fel.

- Hirtelen milyen nagy szája lett a másik szerelmesnek... - mondta V, mire Jimin felháborodott.

- Nem is nagy a szám... Ja, és nem vagyok szerelmes! - esett le neki, hogy rosszul kezdte a mondatot.

- Nem, nem tört még el semmim. - válaszoltam végül, mire Ji-hun nyújtózkodni kezdett.

- Megjöttünk... Na, sicc pihenni! Te is, Cho! Azért Jimin is tudjon pihenni! - adta ki az utasításokat, mire elpirultam.

- Én fogom hagyni pihenni... - motyogtam kissé zavarban. Tényleg kinéznék belőlem, hogy csak úgy rátapadok?

- Nem is rád céloztam. Jiminre. - javította ki magát, mire a fiú fej rázva kiszállt az autóból. Azt hiszem, hogy megsértődött.

- Yoongi hyung! Beszélnünk kell! - kiáltotta kissé furcsa hangon, majd elment.

- Lehet, hogy megsértődött volna? - kérdeztem körbe nézve.

- Ja. Asszem ja. - bólintott Ji-hun. - Na, gyere!

Kiszálltunk a kocsiból, majd befele battyogtunk a dormba. Persze én hallgattam a madarak csiripelését, és mosolyogva érzékeltem, hogy sokat hallok. Kicsit megálltam, lehunytam a szemeimet és csak hallgattam, ahogy a madarak énekelnek egymásnak. Mintha tudnának beszélni. Olyan, mintha el akarnának mesélni nekem valami szépet. Vagy épp egymásnak.

- Nem jössz be? - kérdezte Hope.

- Ja, de. Mindjárt, egy pillanat. - mosolyogtam rá.

- Mi jót lesel? - jött végül ő is ki, oda nézve, ahova én is.

- Igazából hallgatózok. Hallgasd! - raktam szája elé mutatóujjam, majd csöndbe lettem, hogy hallja. Gyönyörű. - Na? Hallod?

- Azta... Nem nagyon figyeltem mostanában a madarakat... Nyugtató. - lazult el, majd behunyt szemmel láthatóan élvezte az éneket. Egy idő után megszólalt. - Tudod, nagyon rég nem figyeltem az ilyen apró szépségekre. Általában arra kelek fel, hogy a fiúk kiabálnak...

Ezt a mondatát egy (mily meglepő)  kiállítás szakította meg.

- Hogy Mi? Tudtam! - hallatszott Yoongi hangja.

- Mint például ez. - sóhajtott fel nevetve, majd lassan beindult én meg mögötte lépkedtem.

- Hyung, halkabban! - szúrta le Sugát Jimin.

- Na most mi van? - kérdezte J-Hope.

- Semmi. Csak hyung kicsit nagyon hangos. - legyintett Jimin, majd amikor rám nézett, elmosolyodott. - Merre voltál?

- Csak hallgattam a madarak csicsergését. - mondtam legyintve. - Te mit csináltál? - érdeklődtem.

- Beszéltem Yoongival. - válaszolta röviden.

- Tényleg, most haragszol Ji-Hunra? - kérdeztem.

- Nem, miért? - kérdezte, mire Suga oldalba könyökölte a fiút, aki a váratlan érintés miatt arra dőlt nevetve. - Au... Vagyis de... Haragszom.

Értetlenül néztem Yoongira, mire rám vigyorgott.

- Menjetek, hallgassátok a madarakat. - szólt V, mire Yoongi bólogatva próbálta Jimint kitolni, majd miután rájött, a fiú ahhoz túl izmos, inkább engem kezdett kitoloncolni.

- Fiúk, minden rendben? - kérdeztem értetlenül, mire Yoongi megállt, majd sóhajtva magával szembe forgatott.

- Persze, minden a legnagyobb rendben van. De szerintem beszélgessetek egymással. - mutatott maga mögé.

- Jiminnel? - bólintás. - Most? - ismét. - De miért? - értetlenkedtem.

- Nem szeretsz Jiminnel beszélgetni? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- De, persze... De most nem tudom, hogy mirő... - kezdtem, de egyértelműen félbeszakított.

- Na, akkor irány. - lökött Jimin mellkasának óvatosan. - Beszélgessetek... Rátok fér.

Teljesen elpirultam, amikor a fiú szemeibe néztem, majd megtörte a kínos csöndet.

- Mondjuk a belső udvaron beszélgetünk? Ott úgyis ritkán vagyunk. - mutatott maga mögé, mire elkerekedett szemekkel néztem mögé.

- Még belső kertetek is van? De menő! Menjünk! - vigyorogtam, mire nevetve ment előre megmutatni, hogy hol is van.

Amikor kinyitotta az ajtót, kint gyönyörű táj volt. Minden gyönyörűen zöld volt és közepén állt egy hatalmas fa.  Mesébe illően szép volt, az állam  is majd leesett.

- Miért érzem úgy, hogy hatalmas természet rajongó vagy? - nevetett fel halkan, mire felé fordultam mosollyal az arcomon.

- Eltaláltad. Általában az időm háromnegyedét kint töltöm a szabadban. Sokkal jobban érzem magam. Itt szoktam gondolkodni, kiüríteni a fejem, rajzolni, gyakorolni, tanulni, sportolni... Egyszóval ha van rá lehetőség, mindent a szabadban csinálok. - magyaráztam, mire ő csak bólintott, majd fejével a fa felé biccentett.

- Oda nem akarsz leülni? Ott még árnyék is... - kezdte, de én már szaladtam is oda, hogy ki tudjak feküdni az árnyékban, a fűben.

Jimin pov.

- Oda nem akarsz leülni? Ott még árnyék is... - kezdtem, de ő már el is tűnt. A fa felé lestem, mire láttam, hogy már alatta fekszik élvezve a meleget, ami megmosolyogtatott. Most, hogy beszéltem Yoongival, minden sokkal világosabbnak tűnik. Már más szemmel nézek erre a lányra. Nem úgy többé, mint egy olyan barát, akivel általában szívatnak a barátaim... Hanem a lány, aki előtt beégetnek a barátaim... Sok különbség van... 

Komótosan kezemet zsebre vágtam mentem oda, közben végig azon gondolkodva, hogy érte többet járkálnék itt kint. Na, jó, ez így már túl nyomulósan hangzik... pedig igaz... A kevés szabadidőm legtöbbjét is szívesen tölteném itt, ha ő is itt lenne. Egyedül is jó, de ha itt van, akkor nem.

Szépen lassan leültem a kifeküdt lány mellé, majd hátradőlve néztem az eget, amit ő is tett.

- Nézd... - kezdte halkan, mire rá néztem. - Ne engem! Ott! Az a felhő úgy néz ki, mint egy kiskacsa!

Odanéztem, ahova mutatott, majd meglepődtem, mert tényleg arra hasonlított.

- Igazad van. De nézd! Az meg ott egy arc! - mutattam, mire összehúzta a szemöldökeit.

- Abba hol az ember?

- Nézd csak meg jobban! Ott az orra, a szája az a furcsa kis felhő, a szemei meg ott, látod?

- Á, megvan! - örvendezett, majd egyre nehezebb felhő formákat mutattunk egymásnak, mire egyszer csak megszólaltam.

- Asszem látok valami újat.

- Igen? Mit? - kezdte keresni tekintetével.

- Ha nagyon koncentrálsz, akkor ott látsz két hatalmas felhőt... - mutattam fel, mire bólintott. - Az egy szerelmespár. Épp csókolóznak. - mutattam, mire egy jó néhány percig csak nézte a felhőt, aztán felkiáltott.

- Látom! Látom benne! Te profi vagy, Jimin! - mondta, majd felém fordult mosolyogva. Fejem elfordítottam felé mosolyogva, majd elmélyültem gyönyörű szemeiben.

Valamiért nem tudtam a tekintetem elkapni róla, és ahogy láttam, ő sem volt másképp.

Elég már, gondoltam, de nem ment. Nem tudtam elvenni gyönyörű, arányos arcáról szemem. Most észrevettem, hogy nem volt rajta smink, mégis hatalmas szempillái voltak, melyek ha pislogott, fel-le mozdultak. 

Egy idő után már kissé cikinek éreztem, így felnéztem.

- Egyébként már jobban vagy? - kérdeztem, mire pislogott néhány hatalmasat.

- Hogy mi?

- Jobban vagy? Az exed miatt... - mondtam felé fordulva, mire bólintott.

- Ja, hogy az! Ó, igen, már sokkal, neked hála! Nagyon szépen köszönöm! - nézett rám hálásan, mire elmosolyodtam.

- Tudod... - kezdtem, majd amikor rájöttem, hogy ez a mondat nem ide illő lenne, inkább mást mondtam. - Szívesen tettem. Nem akarom, hogy egy barátom is szomorú legyen egy valahonnan jött bolondtól. - szépítettem a megnevezést az exéről. Mert már most utáltam a fiút. Hogy miért? Mert egy bunkó, Cho meg sem érdemli az ilyen bánásmódot! 

Meg talán az is kissé zavart, hogy egykor szerette őt. Amikor nekem még a létezésemről sem tudott, ő járt a fejében. Fájt az is, hogy ha ismert is volna, biztos, hogy akkor sem változott volna a helyzet. Sőt, mivel nem érez irántam olyant, mint amit én iránta, így bárhogy is lett volna, az sosem fog megtörténni.

- Köszönöm, Jimin. - mondta végül felülve, mire követtem és én is felemelkedtem. Erre pedig váratlanul megölelt. Elmosolyodtam, szorosan magamhoz húztam, majd visszadőltem és gurulni kezdtem a kis lejtőn vele együtt.

Röhögve értünk a végére a dombnak, mire a szemembe nézett mosolyogva.

Egy jó hosszú darabig egymás szemébe néztünk, mire hirtelen arcomról eltűnt a mosoly. Szemeim Cho száján kalandoztak, majd megfogtam tarkóját, és közel húztam magamhoz fejét is. Éreztem forró lélegzetét, majd cselekedtem, amire nem számítottam. Megcsókoltam.

Szájam szinkronban mozgott Choéval. Vagyis Cho visszacsókolt, amitől felbátorodtam és elmélyítettem a csókot.

- Már vártam. - hallottam egy hangot kissé távolról, de mégis eléggé. Elváltam kicsit Cho-tól, majd az ajtóra esett tekintetem. Taehyung és J-Hope leskelődtek úgy, hogy csak a fejük látszott, Jungkook meg Yoongi pedig leszarták, ők nem bujkáltak, csak vigyorogtak és bólogattak.

- Takarodjatok be! - kiáltottam nekik röhögve, mire egyszerre eltűntek. 

Felültem, majd a kissé elpirult lányra néztem.

Cho pov.

Jimin csókja egyszerűen...Tökéletes volt. De komolyan. A gyomromban a pillangók szinte fáradhatatlanul csapkodtak, és úgy éreztem, hogy annyira mozog a Föld, hogy még kapaszkodnom kell.

- Ez... - kezdtem, mire felsóhajtott.

- Tudod, Cho... Nemrég jöttem rá, hogy... hogy én... izé... szóval hogy én többet érzek... mint eddig. - makogta, mire elkerekedett a szemem.

- Te? - mutattam rá.

- Igen. - bólintott.

- Irántam? - mutattam most magamra, mire elmosolyodott.

- Irántad. - hallatszott a válasz.

- Ezt nem hiszem el. - motyogtam kerek szemekkel és piros arccal.

- Pedig ez az igazság. - próbálta ő is lazára venni, de láttam, hogy izgul.

- Tudod, én is. - mondtam ki gyorsan össze szorított szemekkel, mire egy halk nevetés hagyta el a száját, majd ujjával felemelte államat, amire kinyitottam a szememet.

- Megnyugodtam. - suttogta, majd másik kezével magához húzott a derekamtól és adott egy újabb csókot.

- Nem vagyok végre egyedül! - hallottam meg Tae hangját, mire csókunkba mosolyogtam. Jimin, miután elvált ajkaimtól, a fiú felé nézett.

- Jó a csapatban lenni. - mondta rám lesve, mire elpirultam.

- Mayt fel is hívom! - mondta V, mire ellenkezni kezdtem.

- Ne! - mondtam, mire Jimin és ő is kérdőn tekintettek rám. - Ezt én akarom...

- Ó - sóhajtott fel Jimin megkönnyebbülten. -, akkor jó. Csajos megbeszélés. - bólintott, majd elmosolyodott és magához húzott. - Egy jó ideje szeretlek... - motyogta, miközben belepuszilt a hajamba.

- Én is téged. - súgtam oda, mire kissé eltolt magától.

- Apropó... Kérlek, ne csak akkor gyere, ha May ráér! Tudod, ő is szokott egyedül jönni!

- R-rendben. Sajnálom, Jimin. - hajtottam le fejem kissé.

~~néhány órával később ~~

Bent ültünk a fiúkkal, amikor J-Hope megszólalt.

- Nem nézünk filmet? - érdeklődött. Erre persze mindenkinek felcsillant a szeme.

Jimin mellettem ült, és ő is bólogatott, hogy jó ötlet. Ő teljesen úgy viselkedett, ahogy általában szokott.

Én nem. Ott ültem és ennyire még sosem voltam csöndes. Nem tudtam megszólalni, és csak úgy random elvörösödtem, ha belegondoltam, hogy járunk.

- Te is benne vagy? - kérdezte átkarolva a nyakam és megpuszilta a hajam.

- Pe...persze. Nekem jó. - mosolyogtam rá félénken, mire a fülemhez hajolt.

- Légy önmagad. Azt nagyon szeretem.

Arcom egy árnyalattal vörösebb lett, de bólintottam.

- Oké...  De akkor valami vígjátékot, vagy egy jobb sci-fit. - húztam ki magam, mire bólintottak.

Odaültem Jimin mellé, majd átkarolt és úgy néztük a filmet.

Boldog voltam.

Nahello, ez inkább a Jimin rajongók része lett, talán kicsit később jön a kövi rész ami már a többihez hasonló lesz ❤❤ remélem tetszett, következő résznél találkozunk :

Sziasztok! ❤💝