A levegő megfagyott, mindenki nagyon csöndes lett hirtelen, én pedig aggódó szemmel néztem rá. Ezt soha nem mondta el nekem.

Jimin keze a levegőben megállt, majd néhány másodpercig úgy maradt, mire megfogta a lány vállát és szorosan magához ölelte. Most kivételesen senki sem szekálta a fiút. Sőt, az elég nyugtató látvány volt, hogy a lány légzése egyre csak lassul, míg végre nem lett normális.

- Elmondod? - kérdezte halkan a lánytól, mire várt egy keveset. Már azt hitte, hogy nem válaszol, mire egyszer csak bólintott.

- Ő volt életem szerelme. Mindig vidám lettem, amikor megláttam. Régen elvileg ő is így érzett. Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy már nem akart találkozni velem és bár hányszor próbáltam megbeszélni vele, mindig lemondta, mert "dolga" van. Aztán egy nap beállított hozzám egy csajjal, aki nem mellesleg valami modell, és szakított velem, mert talált egy jobbat, akit jobban szeret. Meg se tudtam szólalni, így csak elmentek, én meg akkor összetörtem. Most meg úgy tűnik, itt dolgozik már. Régen nem is volt munkája. - mondta a fiú mellkasának dőlve, mivel az még mindig magához szorította.

- És most felkavart, hogy látod? - kérdeztem megsimítva a hátát, mire bólintott.

- Nem mellesleg észre is vett és azt is látta, hogy szaladok. Utálom, hogy fáj. - mondta, majd egyre sűrűbben kezdett pislogni, nehogy sírni kezdjen.

- Én... - kezdte egy kis idő után Jimin, de kopogás zavarta meg. Kérdőn néztünk egymásra, mire Jin kinyitotta az ajtót és egy fiú lépett be rajta.

- Heló! Cho, te vagy az? - kérdezte egy mosollyal az arcán, mire a lány még jobban odabújt a fiúhoz, aki csak még védelmezőbben fogta.

- Igen. - motyogta érthetetlenül szinte Cho.

- De rég láttalak! Mi újság? - kérdezte tőle, nem érdekelve, hogy amúgy egyáltalán nem vágyik a beszélgetésre és még nem is néz rá.

- Semmi közöd hozzá. Utállak. - mondta kissé felé lesve.

- Még mindig haragszol? - sóhajtott fel, mintha már unná.

- Ezt most komolyan megkérdezted? - kérdezte felé fordulva, ám Jimin nem engedte el.

- De már szakítottunk! Újra együtt lehetnénk. Csak mi ketten. Mint a régi szép időkben. Csak most te híres vagy, de az lényegtelen. - mondta mosolyogva, mire értetlenül nézett rá vissza.

- Hogy mi van?

- Másképp mit keresnél itt? Mert itt tuti, hogy nem dolgozol. - mondta.

- Tudod, ő a BTS barátja. Ahogy én is. - szóltam a fiúnak, mire az felém nézett és elmosolyodott. Ijesztő volt.

- Te meg ki vagy? Én Wang Gihyung  vagyok, szingli. - kacsintott, majd felém akart lépni, mire megforgattam a szemem.

- May Turner, foglalt. Amúgy meg ahogy találsz neked jobbat, máris ott hagyod a lányokat? - húztam fel a szemöldököm, miközben Tae átkarolt jelezve, ő az, akinek foglalt a szívem.

- Nem, csak keresem az igazit. - rántotta meg a vállát, majd körbenézett. 

- Azt kint keresheted. - intett ki Jimin hirtelen, mire mindenki felé nézett. A hangja nagyon ideges volt, mégis nyugodt. Gyilkos kombó.

- Cho a barátnőm volt! Nincs jogod így kidobni, amikor beszélgetünk! - mondta dühösen a fiú, mire Jimin felkacagott.

- Már nem azért, de egyáltalán nem beszélgetés, amit művelsz. Amúgy is, Cho már foglalt, leszállhatsz róla. - mondta, mire mindenki felé kapta a tekintetét. - Na, most már elhúzhatsz. Itt nem fogod megtalálni az igazit. Max, ha valamelyik fiú bejön, de szerintem nem fognak lemenni a szintedre. Plusz most nekünk van kibérelve a táncterem és gondolom te nem előadó vagy. 

Mindenki csendben nézte a fiút, aki csak körbenézett, először rajtam akadt meg a tekintete, mire Tae szorosan magához húzott, később pedig Cho-ra, akit pedig Jimin húzott szorosan magához. Már úgy tűnt, sohasem akar elmenni. De aztán Ji-hun megelégelte a számunkra ismeretlen fiú jelenlétét.

- Na, szóval. Te - mutatott a fiúra -, téged itt ki hívott meg?

A fiú megrázta a fejét.

- Én...

- Senki? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, majd meg sem várta a választ, folytatta. - Na, akkor húzás kifelé, amíg szépen mondom.

A fiú értve a mondatait lassan kiment az ajtón, ám még egyet utánakiáltott Ji-hun.

- Ja és szállj le Cho-ról és kerüld el, mert ha nem, bajok lesznek, öcsisajt! 

Miután kiment a fiú, becsukva maga után az ajtót, először én szólaltam meg.

- Jimin, uram atyám, te aztán menő voltál! "Amúgy is, Cho már foglalt". - idéztem a mondatát, mire kissé elfordult. - És te, Ji-hun! Te vagy a legjobb menedzser a világon! - öleltem meg kimászva Tae kezei közül, mire nevetve visszaölelt. Aztán visszamentem Taehyunghoz, aki arcomat felé fordította és adott egy csókot.

Jimin még most sem engedte el Cho-t, akit nem is túlzottan zavart az izmos, kissé izzadt fiú ölelése. Egyébként nagyon összeillettek. Passzoltak egymáshoz.

Egy magabiztos, ám lányhoz méltóan gyenge lány és egy magabiztos, néha kissé szégyenlős védelmező fiú. Nagyon passzoltak egymáshoz, ezt senki le nem tagadhatta.

Mivel mindenki csöndben volt és engem zavart a csend, így megtörtem.

- Tae, el kell mondanom valamit.  - kezdtem, mire kissé ijedten tekintett rám.

- Mi lenne az? - kérdezte nagy kezével karomat simogatva, amitől elmosolyodtam.

- Rap Monster egy pedofil. - nyögtem ki visszatartott nevetéssel, mire nemcsak ő, de végre Cho is nevetni kezdett.

- De azt nem úgy gondoltam! - háborodott fel az említett, mire Cho kissé rekedten megszólalt.

- Én is hallottam. Kis pedofil. - mondta nevetve, mire láttam Jimin arcán a megkönnyebbülést és rám mosolygott. Mondanám azt, hogy láttam a szemébe, hogy köszöni, de szinte lehetetlen, mivel Cho neki senkije. Egy barátja. De lehet, hogy már többet érez iránta.

- Nem vagyok az! Komolyan! - nevetett most már a leader is, mire mindenki azzal volt el, hogy ki mi.

Tae közben fülemhez hajolt, majd suttogott.

- Büszke vagyok rád. - hallottam mély hangját, amitől megborzongtam és elmosolyodtam.

- Köszi. - adtam neki egy puszit. - Na, de nektek nem kell még próbálni?

- Amíg a koreográfus nem mondja, nem. - puszilt vissza, majd benyitottak. Nagy sajnálatára a koreográfus jött azzal a felszólalással, hogy: "vége a szünetnek!"

Felnevetett, adott egy szájra puszit, majd ment a többiekre. Jimin egy ideig nézte a lányt, akit az előbb még magához ölelt, majd néhányat pislogott és röhögve válaszolt Hobi egyik poénjára.

Cho meg felém fordult és letelepedett mellém.

- Nagyon megviselt? - kérdeztem, mire bólintott.

- Nagy szerelmem volt.  De meg tudtam nyugodni és rájönni, hogy ez a múlt. - mondta Jiminre nézve, mire elvigyorodtam.

- Vagyis már tuti, hogy tetszik? - kérdeztem kissé hangosan, mivel a fiúk zenére táncolták már az első részét, és mit ne mondjak, nem épp halk volt. Mondjuk az is rátett, hogy most a hangfal mellett ültem.

- Igen, most már tuti. - tapsikolt.

- Szerintem ez kölcsönös. - kacsintottam rá, mire megforgatta szemeit.

- Persze. Mindig ezzel szekáljátok.

- Azért szekáltuk, hogy megbizonyosodjunk, tetszel neki. És minden jel arra utalt eddig, hogy totál beléd van zúgva. - húzogattam szemöldököm, mire bólintott.

- Persze, biztos. - mondta cinikusan, mire "majd meglátod" legyintéssel Taehyungot néztem, ahogy táncol. Beleadott apait-anyait. Látszott arcán, hogy tényleg mindent belead, csak ne higgyék azt, hogy miattam csak romlik. Sőt, most a tőle megszokottnál is többet mosolygott. Aztán ahogy észrevett, kacsintott egyet, majd folytatta a táncot.

Miközben őket néztem, megszólalt a telefonom. Anya volt az.

Felugrottam a helyemről, majd kimentem, hogy halljam is.

- Anya?  Szia, baj van? - gondoltam egyből a legrosszabbra.

- Szia,  kicsim. Jaj, dehogy! Csak tudom, hogy nemrég vagyunk itt, de apád mondta, hogy Josh ide fog jönni. Holnap indul a gépe, vagyis este éjfél előtt itt lesz, nálunk fog lenni. Vagyis holnap már találkozhatsz vele! - mondta, mire elkerekedett a szemem és oltári boldog lettem.

- Komolyan? Josh? Ide? - lettem vidámabb.

- Igen. Kicsit nagyon hiányoztál neki. - kuncogott. - Ó, és egy hetet tölt itt. Elméletileg sok mesélni valója akad.

- Kíváncsi leszek. - mondtam, majd csöndben maradtam.

- Akkor most le is teszem, siess majd haza! - köszönt el.

- Jó!  Szia, anya! - köszöntem el boldogan, mire letette.

Amikor visszamentem, mind rám néztek kíváncsian, mire egy hatalmas mosollyal az arcomon legyintettem, hogy majd mindjárt.

- Csak anya. - mondtam, mire bólintottak és tovább figyelték az oktatót.

- Képzeld - kezdtem el mesélni Chonak -, idejön holnap Josh! - ujjongtam, mire felnevetett, amire mind mosolyogva néztek rá egy röpke pillanatra.

- Aki beléd volt zúgva, aki lesmárolt és aki féltékennyé tett egy idolt? - jöttek a sorozatos kérdések, mire felnevettem.

- Igen.

- Szóval idejön? - kérdezte vigyorogva, amikor leállt a zene.

- Ki jön ide? - kérdezte fáradtan Hope, mellém ülve.

- Josh. - mondtam, mire elkerekedett a szeme.

- Az a Josh? A régi és mostani egyik legjobb barátod?  Az? - kezdett el bepörögni.

- Igen. Az. - nevettem fel, mire Tae bólintott.

- Jó lenne megismerni. Még csak egyszer beszéltem vele.

- Mindenképp idehozom. - vigyorogtam, mire rám kacsintott.

- Reméltem is. - mondta most J-Hope, majd elmosolyodott. - Elbeszélgetek vele.

- Várj! - szóltam. - egy: nem tud koreaiul. Kettő: senki ne hozza fel, hogy régen megcsókolt... Oké?

Erre egyszerre bólintottak.

- Majd Namjoon fordít nekem. - mondta Hope.

- Egyértelmű. - bólogatott a vezető ezer wattos vigyorral.

- Tőlem meg ne félj, nem is akarok rá gondolni, hogy lesmárolt. - mondta V kacsintva.

- Jó, most már nyugodt a lelkem. - mondtam, majd odamentem hozzá és hozzábújtam, mire nevetve átölelt.

Cho pov.

Annyira aranyosak! Mit nem adnék egy ilyen pillanathoz!

Ekkor Jiminre néztem, visszagondolva a legutóbbi helyzetünkre, ám azt látom, hogy kissé piros arccal kapja el tekintetét. Szóval eddig engem nézett?

Egy ideig a kissé furcsa fiút néztem, majd végül hagyva a fenébe újra a szerelmes párra néztem. Sikerült neki.

Most is emlékszem, hogy a repülőn teljes áhítattal magyarázta, hogy ki is az a BTS és ki is V. Látszott rajta, hogy kedveli, és most sikerült. Itt állt, ölelve a régen vágyott fiút, miközben az puszit nyom a feje búbjára.

Bambulásomból egy tekintet zavart meg. Szinte lyukat égetett a hátamba.

Amikor hátra pillantottam, Jimin tekintetével találkoztam. Ekkor eszembe jutott, hogy meg kéne köszönni a kedvességét.

- Jimin... - kezdtem, mire felém nézett.

- Igen?

- Köszi, hogy megvédtél. - mosolyogtam rá. - Nagyon kedves volt tőled.

- Ugyan!  Bármikor. - mondta legyintve.

- Majd meghálálom... - haraptam be a szám zavaromban, mire elmosolyodott.

- Ugyan... Szívesen tettem... Nem akarom, hogy rosszul érezd magad... - mondta halkan, mire elpirultam.

- Köszönöm. - hajoltam meg előtte.

May mellett unatkoztam, amíg be nem fejezték a táncot, aztán egy jó hosszú idő múlva a koreográfus megszólalt.

- Na. Mára végeztünk, köszönöm. Mindenki nagyon jól teljesített. További jó munkát! - köszönt el, mire mindenki elköszönt, és indulhattunk is kicsit pihenni. A kemény és fárasztó hétnek az első napja még elég laza volt.

- Akkor sziasztok! - intettem kissé szomorúan, mivel jól éreztem magam velük.

Értetlen tekintetek zápora zúdult rám.

- Nem akarsz itt maradni? - kérdezte Jimin. - Hiszen May is marad!

Elmosolyodtam.

- Hát, ha nem zavarok, akkor maradok. - mondtam mosolyogva, mire May bólintott.

- Jiminie... - kezdte volna May, de rájött, hogy megbeszélte velem a dolgokat, így megváltoztatta gondolatát. - Rapmon egy pedofil.

- Már megint? - kiáltott fel Nam, mire ismét kinevettük szegény rappert.

-  Amúgy meg nem zavarsz. - mondta a menedzserük kedvesen.

- Tényleg! - csapott May hírtelen a homlokára, mire mind kérdőn nézzünk rá.

- Mi a gond? - kérdezte Hope.

- Nekem haza kell menjek. Tudjátok, holnap este jön Josh és elő kell készüljek. - magyarázta hevesen.

Tae pov.

Kicsit szomorú lettem, hogy May hazamegy. Olyan kis vidám lettem, amikor átjött...

- Akkor én... - kezdte Cho, mire Jimin közbe szólt.

- Maradj. Nem zavarsz akkor se, ha nincs itt May.

Erre elmosolyodott szerényen.

- Akkor jó. Köszönöm. - mondta, majd megölelte barátnőjét, aki már készen állt.

- Majd elviszünk hazáig, úgyis kocsival megyünk. - szólaltam meg, mire May bólintott.

- Köszönöm szépen.

Mindenki elindult a kijárat felé, majd beszálltunk a hatalmas furgonba.

Most kivételesen Jihun-hyung vezetett, így Jin és Suga is nyugodtan ülhetett. Én May mellé ültem, apró kezét szorongatva.

Aztán amikor a házuk elé értünk, én is kiszálltam, hogy az ajtóig kísérhessem. Persze sapka és napszemüvegben. Bár nem volt itt túl sok ember, így nagyon nem is kellett izgulni.

A kilincsre tette kezeit, majd rám nézett.

- Köszönöm, hogy elhoztatok. - mosolygott rám.

- Neked bármikor. - mondtam, majd megragadtam derekát -így elengedve a kilincset - majd magamhoz húztam. - Biztos nem jössz te is?

- Tuti. De holnap meg utána jövök. - simította végig arcomat, majd karját nyakam köré fonta, lábujjhegyre állt és próbált megcsókolni.

Elmosolyodtam, átkaroltam derekát és kicsit lehajolva megcsókoltam amolyan "ma már nem fogunk találkozni" féle, vagyis egy hosszú csók.

Közben ujjammal oldalát simogattam, amitől csókunkba mosolygott.

- Még mielőtt lenyelnétek egymást, elvinném Taehyungot! - kiáltott a menedzserem félbeszakítva ezt a csodás pillanatot, mire felsóhajtottam, adtam egy szájra puszit, majd megvártam, hogy bemenjen, utána beültem a kocsiba.

Mellettem Hope nézte a telefonját mosolyogva, majd felnevettem, amikor megláttam, hogy lefotózott minket csók közben.

Sziasztok! Tudom, ez kicsit későn jött  kicsit uncsi és kicsit összedobott, de új rész ^__^ Sajnos lassan a sztori végéhez érünk, de próbálom egy kicsit hosszabbra húzni <3

A következő résznél újra jövök,

Sziasztok!