El szeretném gyorsan mondani, hogy itt nyár van, és tudom, hogy amikor kijött a Spring day, You never walk alone és a not today, egyáltalán nem az volt, de ezt nézzétek el nekem, végül is fanfiction ^^Ja, és lehet, hogy néhány ilyennel kapcsolatos dolog zavaros, ezért bocsi, itt egy kicsit elrontottam, de most már mindegy :) Jó olvasást!

Másnap a fiúk megkértek engem és Cho-t, hogy amíg ők elmennek a ruhákért, maradjak náluk, és ha lehet,  csináljak egy kis rendet is a fellépő ruháknak.

- Persze, szívesen. Kaját is csinálok nektek, ha kell. - mondtam a nyolc fiúra nézve. A nyolcadik egyébként Ji-hun volt.

- Nagy segítség lenne. - mosolyodott el Jin, mire bólintottam. Taere mosolyogtam, majd Ji-hun vállát megpaskoltam.

- Remélem most nem szerencsétlenkedsz, bénaság. - mondtam, mire megforgatta szemeit.

- Nem voltam egyszer sem szerencsétlen, nyomi. Úgyhogy ezt úgy veszem, mintha magadnak mondtad volna. - mondta, mire elnevettük magunkat, ő meg összekócolta a hajamat. - Na, jó. Vigyázz magadra, és a házra is!

- Igenis! - álltam vigyázzba, mire nevetve kilépett a házból. A fiúk meg sorban utána, ám előtte mindegyik köszönt nekünk.

Taehyung direkt a végére maradt, majd mikor látta, hogy mindenki kiment, odaszaladt hozzám, majd egy lágy csókot adott, aztán intett Chonak és úgy ment el.

Elmosolyodva néztem, ahogy elmennek a kocsival, majd becsuktam az ajtót és körülnéztem, hogy minek is kezdhetnék először neki.

Egyébként Ji-hun még nem tud a kapcsolatunkról, mivel úgy gondoltuk, hogy először meg kell bizonyosodnunk, ez nem csak felindulásból jött létre, vagy valami. Mindketten úgy döntöttünk, hogy ha úgy adja a helyzet, hogy már megint nyugodtság van, akkor elmondjuk neki, de addig nem akarjuk ezzel idegelni szegényt. Eddig végig papírügyeket végzett, hogy ez a fotózás, klip, és zenefelvétel elkészülhessen, úgyhogy most ezután jön egy kisebb szünet, utána turné. Na, mi úgy terveztük, hogy még a turné előtt elmondjuk. De az Armynak semmiképp sem mondhatjuk el. Akkor abból hatalmas botrány születne, azt meg én sem akarom. Megvárjuk a bejelentéssel, hogy lejárjon az a bizonyos "randi-szerződés".

- Nagyon aranyosak vagytok. - szólalt meg egy idő után Cho, mire egy szerelmes sóhaj hagyta el a számat.

- El sem hiszem. Még most sem. De inkább kezdjünk takarítani, már csak fél óra. - mondtam, mivel tudom, hogy az odaút tizenegy perc talán, elveszik a ruhát, beszélnek, Ji-hun aláírja, hogy elviszik stb, és utána jönnek vissza, ami megint tizenegy perc.

Cho a konyhát, a fürdőt és a mosdót takarította, én pedig a szobájukat, ami felért annyival, mint Choé. Mert nagyon rumlis volt mindegyikük szobája Jinén kívül. Bár mondjuk az sem volt valami tiszta, inkább úgy mondom, hogy a hét fiú közül a legrendezettebb Jiné volt.

Yoongié volt az, ahova nem szívesen mentem be. Igazából azért, mert köztudott tény, hogy utálja, ha valaki bent van a szobájában, és félek, hogy olyant dobok ki, amit nem szabadna. Például egy épp írásban levő szöveget, vagy egy olyant, amit le akar majd adni, így úgy voltam vele, hogy ott csak összerakosgatom látható helyen, de mégis látszódjon, hogy ott rend van.

Szinte megkönnyebbültem, amikor végeztem a szobájával, aztán mentem a többihez, A többinél szerencsére már nyugodtabb volt, mert sehol egy olyan dolog, ami a munkával lenne kapcsolatos, így azokban nyugodtan dolgoztam.

Taehyung szobája... Botrányos volt és egyben aranyos is.

Amikor benyitottam, a földön mindenhol használt koszos zoknikat találtam, néhány alsóneműt és használt pólókat. 

Szemforgatva kezdtem őket összeszedni, majd a falra néztem és elmosolyodtam. A falon a tagokkal voltak kinyomtatva selcák, közös saját készítésű képek és volt, amelyiken én is rajta voltam. Aztán megláttam, hogy van egy közös képünk is kirakva nála, ami kissé gyűrött volt a többihez képest, de el is tudtam képzelni, hogy miért. Ha régen rakta fel, akkor biztos összegyűrte és ki akarta dobni, amikor haragban voltunk.

Mosolyogva simítottam egyet a képen, majd inkább folytattam a takarítást.

Cho nálam előbb végzett, így gyorsan besegített nekem, mert már csak negyed óra volt hátra, és jönnek a fiúk.

Miután végeztem, neki még volt ott az utolsó szoba, ami Namjooné, így mondtam, hogy csinálja csak, amíg én megcsinálom a kaját.

Mivel nem vagyok még túl képzett a koreai konyhából, így egy kis koreai csirkefalatot csináltam gombával nekik. Mondjuk az is igaz, hogy még nem készült el, amire hazaértek.

Cho pont akkor végzett fent, amikor a fiúk nevetését lehetett már hallani, ami jelezte, hogy már itt is vannak.

- Itt vagyunk! - szólt Jin megerősítve előbbi kijelentésemet. - Csak nem... Ez csak nem csirkefalat? - érezte egyből meg és szaladt a konyhába, ahol én voltam.

- Eltaláltad. - mosolyodtam el. - mindjárt kész. 

- Fiúk! - kiabált, miközben kifele ment. - Csirkefalat! - szólt, mire nem tudom kik,de hárman vagy talán négyen felkiáltottak.

- Ez az!

- Ügyes vagy, May. - hallottam JI-hun hangját, aki gyorsan bejött megnézni, hogy mit csinálok. - De meg akarod nézni, hogy milyenek a ruhák?

Erre egyből megmostam a kezem, beletöröltem a ruhámba és utána indultam. Egyértelmű, hogy kíváncsi vagyok. Hiszen én még mindig Armynak nevezem magam.

Tae ásított egy nagyot, majd amikor észrevett, odajött hozzám és megölelt.

- Szia! - nyújtotta el az 'a' betűt, mire visszaöleltem.

- Szia! - utánoztam, majd halkan hozzátettem. - Hiányoztál.

-  Te is nekem. - mondta úgy, hogy csak én halljam, majd elengedtem és meglestem a ruháikat. A szám is tátva maradt.

Nagyon jól nézek ki a ruhák, komolyan, teljesen eszméletlen. Minden army szinte rajongani fog érte, az is tuti.

- Nagyon jók. - mondtam Ji-nek, aki csak mosolyogva bólintott. J-Hope, mint hithű legjobb barát, odalépett hozzám és onnan nézte ők is a ruhákat. - Tuti jól fog mutatni. Főleg rajtatok.

- Kb. fél óra és megyünk is a tánctanárhoz, hogy megnézzük, mi is lesz az. - mondta Jungkook, mire bólintottam.

- Értem. - bólintottam.

- Te sem az eszedről vagy híres. - röhögött fel Ji-Hun, mire értetlenül néztem felé. - Ezzel azt akarta mondani, hogy gyere velünk. 

- Ja. - nevettem el magam, majd a kezemben lévő kis rongyot hozzá dobtam. - Mi az, hogy nem az eszemről? Szerinted hülye vagyok? - háborodtam fel.

- Már megint kezdik. - röhögött Jimin, aki Cho mellett állt. 

- Hát, igazán nem is a zsenik közé tartozol... - rántotta meg a vállát.

- Akkor veled meg mi van? Te még egy karkötőt is képes voltál elveszteni! - hoztam fel újra a bénaságát.

- Én is ember vagyok! - nevetett fel, majd bele bökött a karomba gyengéden. - Hé! Fogadd el, hogy vesztettél most a szócsatában.

- Nem. - emeltem meg állam. - Egyáltalán nem nyertél. Te sose nyersz. Mert lúzer vagy.

- Mi? - kerekedett el a szeme és a szája is tátva maradt. - Én lúzer?

- Ez hosszú lesz, ha nem szakítjuk meg, és nekünk mindjárt menni kell, úgyhogy gyere csak, May, hagyd, tényleg lúzer. - szólt Hope belém karolva és kicsit arrébb húzott.

- Ezt megjegyeztem, Hoseok! - szólt Ji-Hun röhögve, majd legyintett. - Na, jól van, elég volt a szórakozásból. Készüljetek, és ti is, lányok. - mutatott rám és Cho-ra. 

- Jó. - mosolyogtam rá, meghajoltam és kimentem az előtérbe a táskámért, hogy kivegyem a fésűt és kicsit átfésüljem a loboncomat. Tae is arra jött, így rámosolyogtam.

- Már várod? - kérdeztem tőle, miközben leültem és fésültem a hajam őt nézve.

- Igen. Kicsit kíváncsi vagyok, hogy hogy fog ez sikerülni. Egyáltalán milyen lesz a tánc. Az mondjuk tuti, hogy jó lesz. - rántotta meg a vállát, majd rám nézett. -Te várod?

- Ez kérdés volt? - nevettem fel. - Én is armyból vagyok. Annak örüljetek, hogy nem kaptam fangörcsöt még, mert mehetek egy ilyenre. - mondtam mosolyogva, mire kissé közelebb jött, majd odahajolt hozzám, amitől zavarba jöttem.

- Nem kell attól félni. Hiszen a barátnőm vagy és nem kaptál fangörcsöt. 

Hangjától megborzongtam, amit észrevett és elmosolyodott.

- Úgy tűnik, jól bírom. - néztem a szemébe, mire bólintott.

- Én is úgy veszem észre. - suttogta.

- Kész vagytok már? - jött Ji-Hun, mire még időben ellökte magát Taehyung és felhúzta a cipőjét.

- Én igen. - mondtam, mire Tae gyorsan felhúzta a másik cipőjét is.

- Én most.

-May volt a gyorsabb, így ő ülhet az anyósülésen! - kiáltotta el magát, hogy a többiek is hallják, akiket feltételezem, hogy egy sem készült még el.

- Ne már! Menedzser-hyung! - nyafogott Jimin, mire a többiek felnevettek.

- Te úgy se vagy olyan magas, hogy elöl ülhess! - mondta Yoongi, mire egyszerre nevettünk fel mind. Jimin kivételével.

- Kuss, mert csak néhány centivel vagy nálam kisebb! - háborodott fel, amit én nevetve hallgattam végig, majd beültem az anyósülésre. Most Ji-hun vezetett, de Jin és Yoongi is tudott vezetni.

A vita bent is folytatódott, hogy ki mennyire magas, aztán Jimin felsóhajtott.

- May és Cho is alacsonyabb nálam. - vette elő a maradék lehetőséget.

- Ez igaz. - sajnáltam meg. - Én törpenövésű vagyok, csupán 166 centi. Én sokkal alacsonyabb vagyok. - nevettem fel. - Hozzám képest Jimin is égimeszelő.

- Látod? - szólt Jimin büszkén Yoonginak, mire az felnevetett.

- De ők lányok. Na mindegy. Nekem akkor is törpe vagy.

És végig ilyen jól telt az odaút,  amit örömmel konstatáltam.  Remélem, hogy ez a kemény hét jókedvvel fog telni. 

Amikor odaértünk, én Hobi mellett mentem, aki épp arról magyarázott, hogy a dal szövege mennyire tetszik neki és alig várja, hogy megtanulja végre. Mondjuk a táncot is most kezdik el. Vagyis igazából megnézik, átveszik az alapokat és húznak először felénekelni. A mai nap ezzel lesz el. Mármint a tánc alapjainak megtanulásával. 

Mosolyogva érzékeltem, hogy mindenki izgatott a fellépésekért. Nem kérdés, én sem voltam másképp. Sőt, lehet, hogy jobban vártam, mint ők maguk. És úgy gondoltam, hogy velük együtt tanulom majd meg a táncot, hogy majd én legyek az első army, aki tudja a tánclépéseket. Ezt a tervemet meg is osztottam legjobb barátommal, a kis reménnyel.

- Ú, tényleg! Nagyon jó ötlet! Te leszel az első army. A Fő army. Nem is. Te leszel az armyk leadere!  - mondta, mire röhögni kezdtem.

- Megtiszteltető ezt hallani. - nevettem fel jóízűen, majd Taehyungra néztem, aki ott ment Hope mellett. Mikor észrevette, hogy őt nézem, elmosolyodott, majd észrevehetetlenül kacsintott egyet. Felkuncogtam, majd szórakozásból visszakacsintottam. Erre ő küldött egy légpuszit, amit elkaptam, majd én is küldtem neki. És ez így ment egészen addig, amíg Hopenak elege nem lett.

- Na, most már elég! Szingli vagyok! - háborodott fel, mire felkuncogtunk.

- Itt mindenki szingli. - sóhajtott fel Ji-hun, mire Taehyunggal egymásra vigyorogtunk, hogy nehogy észrevegye. - Még én is. Anyámmal élek és itt vagyok mindjárt harminc. Egyedül fogok meghalni, de akkor remélem, hogy ti is.

- Nekem lesz feleségem. - húzta ki magát Hope, mire Tae bólintott.

- Nekem is. - mondta rám nézve, mire elpirulva beharaptam a számat.

- De nekem még gyerekeim is lesznek!

- Nekem is. Három is. - kontrázott, mire felnevettem.

- Három? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire bólintott.

- Igen. Annyit szeretnék. Legalább. - mondta, majd a végén elnevettem magam.

- Értem. Szerintem lehet három gyereked. Vagy több is. - nevettem fel, mire bólintott.

- Tudom.

- A végén még a te gyereked lesz. - lökött oldalba nevetve Ji-hun, mire elkerekedett a szemem.

- Mi? - lepődtem meg.

- Általában köztetek olyan érzelemhullámok folynak le, hogy ha nem fogtok összejönni, akkor ti nem vagytok emberek. - mondta.

- Asszem nyertél... - motyogta halkan vigyorogva Jungkook, mire Ji-hun megállt.

- Tessék? - állt meg és nézett minket kissé meglepett tekintettel, mire J-Hope legyintett egyet.

- Mi már úgy érezzük, hogy hamarosan összejönnek. - mondta, majd egy halvány gyilkos tekintetet küldött Jungkook felé, aki lehajtott fejjel ment tovább.

- Ja! Azt hittem, hogy már együtt vannak! - nevetett fel.

- És mi lenne, ha egy taggal valamelyikünk összejönne? - kérdeztem halkan.

- Például Jimin és Cho ha összejönnének, mi lenne? - kérdezte vigyorogva Tae, mire Ji-hun megrántotta a vállát.

- Addig áldásom rá, amíg az armyk meg nem tudják. Ha lejár a szerződése, akkor viszont ismét áldásom rá. - rántotta meg a vállát.

- Aish, nyugodjatok már le! - nevetett fel Jimin, mire Taehyungra néztem figyelmen kívül hagyva szegény Jimin kínos mentegetőzését. 

Bólintott, mire felsóhajtottam.

- Ji-hun. - szóltam neki, mire kinyitotta az ajtót, hogy be tudjanak menni a többiek velem együtt.

- Mindjárt, nyomi. - mosolygott rám, majd a fiúkra nézett. - Gyerekek, Run, Run, Run! Három perc múlva szeretném, ha mind a táncteremben lennétek! - tapsikolt, mire azok eszeveszetten rohanni kezdtek, majd Ji-hun is utánuk sietett, mire felsóhajtottam. Hát, oké. Akkor majd később.

Lassan bementem, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy hol a táncterem, a közeli autómatához mentem, ahonnan vettem hét vizet.

Cho épp kint volt a terem előtt, és valamin nagyon gondolkodott, mire kezemben a hét üveggel mentem vigyorogva felé.

- Cho! Min gondolkodsz ennyire? - kérdeztem mosolyogva, mire megrántotta a vállát.

- Csak azon, hogy észrevettem, a többiek Jimint mindig velem szekálják. Ez nem jó, mert a végén már elege lesz. Így is folyton ideges miatta. - túrt bele a hajába, mire elhúztam a számat.

- Jó, én leálltam a szekálásával. Majd szekálom Namjoont, hogy egy pedofil. - rántottam meg a vállam, mire röhögni kezdett, majd elvett kettő üveget. - Add.

Nevetve bekopogtam, majd Taehyung nyitott ajtót beletúrva a hajába.

- De ja vu? - kérdezte, mire elpirultam. Az első találkozásunk... Csodás volt.

- Az. - nevettem fel, mire kissé furcsa fejet vágott.

- Jól beszélsz koreaiul, vagy inkább az angol? - kérdezte angolul, ami talán még szörnyűbb, mint amilyen régen volt a kiejtése. Hatalmasat nevettem.

- Kiskorom óta beszélem a koreait. - nevettem fel próbálva a régi mondataimra visszaemlékezni. Elmosolyodott.

- Akkor gyertek... az ott forrócsoki? - kérdezte az üvegekre nézve, mire felröhögtem.

- Nem. Ez víz. - mondtam, mire felnevetett, majd kivette a kezemből az összeset, én elvettem Cho-tól, majd bevittük a többieknek.

- Fiúk! May hozott vizet! - mondta, majd felém fordult. - Te vagy én? - kérdezte, mire értetlenül néztem rá, majd leesett, hogy a kapcsolatunkról beszél. És Ji-hunról. 

- Majd mondom én, de ha úgy van, segíthetsz. - nevettem fel, mire bólintott, majd odaléptünk Ji-hun elé, aki csak felhúzott szemöldökkel várta, hogy mondjunk valamit. Megköszörültem a torkom.

- Izé... Ji-hun... - kezdtem, mire elkerekedett a szeme.

- Mit csináltatok? Mert eddig nem nagyon szólítottál előttem Ji-hunnak. Mi történt? - akadt ki, mire Tae megrázta a mancsait.

- Semmi baj nem történt... Legalábbis szerintem ez nem baj. - mondta, majd hátrafordult a fiúkhoz egy vigyorgásra, ám mögötte csak Jimin volt. Aki elmosolyodott. Aztán Ji-hun  tekintete kettejük között cikázott. Majd felsóhajtott.

- Jimin, jártok Mayjel? - kérdezte, mire elkerekedett a szeme.

- Mayjel? Soha! - rázta meg a fejét.

- Akkor Choval? - kérdezte, mire felnevetett. Egy rövid ideig habozott, mire Cho is felkapta a fejét értetlenül.

- Nem. Nem járok senkivel sem. - mondta, mire rám nézett.

- Akkor ki jár kivel? Mert tuti ez van. - mondta, mire egyikünk sem mert jelentkezni. - Na, jó. Akkor először a fiúk, hogy a lányoknak könnyebb legyen. Melyik fiúnak van most barátnője? - kérdezte, mire Taere lestem, aki elmosolyodott és feltette a kezét. Ji-hun pedig felröhögött. Értetlenül néztük mind, mire legyintett.

- Na, most komolyan. Kinek van barátnője? - kérdezte, mire újra Tae rakta fel a kezét most már kissé értetlenül.

- Nekem, menedzser-hyung. - mondta, mire elkerekedett a szeme.

- Bevallom őszintén, azt hittem, hogy neked lesz talán utoljára. Na mindegy. Akkor May a barátnőd, ugye? - kérdezte, mire felnevettünk.

- Igen. - mondtuk egyszerre.

- Gondoltam. Tök egyértelmű, ha Taenek van csaja. És mióta titkoljátok előlem? - sóhajtott fel, majd rám nézett. - Benned meg csalódtam, nyomi. 

Szavai megleptek, mint nyári forró napon a vihar. Szívem a torkomban dobogott.

- Én...

- Ne! - emelte fel a kezét, majd elfordította a fejét. - Azt hittem, hogy nekem mondod el először. De a többiek előbb tudták, mint én. Hagyjál békén!

Megkönnyebbülten nevettem fel, majd megöleltem.

- Bocsi, csak féltem. Azt hittem, ha megtudod, nem akarod, hogy többet veletek legyek. - vallottam be, mire felnevetett.

- Ez attól függ, hogy ő - mutatott a mellettem álló fiúra - hogyan dolgozik. De amúgy nem tiltalak egymástól titeket. Azt mondják, hogy a szerelmesek sokkal jobban dolgoznak. Úgyhogy munkára, Taehyung és Jimin! - kiáltotta, mire mindketten vigyázzba álltak.

- Igenis! - mondta Tae, odahajolt hozzám és adott egy orra puszit, majd ment is a táncolókhoz nyújtani, majd Jimin leeresztette a kezét és elgondolkodott.

- Várj, én most miért...? MENEDZSER-HYUNG, MÁR TE IS KEZDED? - háborodott fel, majd inkább ment nyújtani.

Ji-hun csak felkacagott karba tett kézzel a fúkat nézve, majd megszólalt.

- Mióta vagytok egyébként együtt? 

- Tegnap óta. -feleltem. Felé néztem, mire láttam, hogy mosolyog.

- Tudod... - kezdte komolyan, mire felé néztem. - Jó hatással vagy rá. Mert eddig sosem érte el a lábát nyújtott lábbal. - mondta, majd előre biccentett, mire felnevettem a próbálkozó Taehyung láttán, aki hirtelen elérte a lábujját és belekapaszkodott szenvedő arccal.

- Örülök, hogy ebben előre tudtam haladtatni őket. Egyébként oppa... kezdtem, mire kérdőn nézett rám.

- Mondjad. - mosolygott rám, mire beharaptam a számat, és az éppen nyújtó és röhögő fiúkat néztem. Úgy tettem fel a kérdést.

- Lehetek a hivatalos menedzser helyettesed? Vagy asszisztensed? 

Először csak elmosolyodott, majd felém nézett és kacsintott egyet.

- Persze. Elintézhetem PD-minnel. Biztos megengedi. De majd megbeszéljük, nyomi. - kócolta össze hosszú, kiengedett hajamat, mire röhögve tűrtem. Aztán végre bejött a tánctanár is.

Végig néztük, hogy mik a tánclépések, és elég gyorsan haladtak ahhoz képest, hogy az alapok.

Egy idő után Ji-hun odahajolt hozzám, a fülemhez egész közel, hogy súgjon valamit.

- Gratulálok, May. V táncolt ma a legjobban eddig. - mondta, majd mellékesen hozzátette. - Jimin se volt rossz. - megpaskolta a vállam, majd arrébb sétált és szólt a tánctanárnak, mire az bólintott és elkezdett tapsolni.

- Szünet!

A fiúk meghajolva megköszönték, majd egyszerre mentek a vizükért. Tae gyorsan ivott egy keveset, majd odajött hozzám és... beleült az ölembe. Röhögni kezdtem.

- Ügyesek voltunk? - kérdezte vigyorogva, mire bólintottam és csapkodni kezdtem gyengéden a hátát.

- Szállj le rólam, Taehyung!

- De most miért? - nyavalygott, majd úgy ült az ölembe, hogy kezeit a nyakam köré rakta. Mint egy lány. - Nem szeretsz, oppa?

Nevetni kezdtem, majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

- De, szeretlek. Amúgy nagyon könnyű vagy. - mondtam újra megcsókolva, mire belenevetett a csókunkba.

- Köszi a bókot. Na, állj fel! - parancsolt rám leszállva ölemből, mire kérdőn néztem rá.

- Mi? Miért?

- Csak állj már fel, komolyan! - nevetett fel, mire felugrottam a helyemről, ő leült, majd lehúzott és most én ültem az ölébe. - Azért így kényelmesebb neked, nem? 

- De. De akkor is én hordom a gatyát. Én vagyok az oppa. - ragaszkodtam nevetve a kijelentésemhez, mire felnevetett.

- Te lehetsz az oppa.

Ekkor az ajtót hirtelen belökték, majd Cho állt ott ziláltan, és körbe nézett.

- Baj van? - kérdeztük, mire megrázta a fejét.

- Akkora nincs. Csak... - kezdte, de elharapta a végét, majd legyintett. - Semmi, csak inkább gyorsan bejövök.

- Mi történt? - kérdeztem, mire felém nézett. De nem válaszolt.

- Baj van? - kérdezte most Jimin odaállva mellé, mire felsóhajtott, majd bólintott.

- Találkoztam az ex barátommal.

- És? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel, mire tanácstalanul széttárta karjait felém.

- Ő volt az, aki elhagyott egy modellért.

SZIASZTOOOOK! igaz, izgalmasat ígértem, de most sem kaptátok meg, de próbálok valami jót írni ^^ De próbálom végre izgalmasabbra tervezni itt a végét, addig is sziasztok és hallgassatok sok BTS-t és BIGBANG-et! <3

Fighting!