Az orvos azt mondta, hogy hamarabb levehetem a gipszet a lábamról, mert különösen gyorsan gyógyult és nagyon vigyáztam rá. Így a fiúk amikor meglátták, hogy úgy jöttem egyik nap hozzájuk, hogy végre nem volt nálam mankó, boldogan tapsikoltak.

- Maynek két lába van! - röhögött fel Jimin.

- Idióta! - korholta le Yoongi. - Ezt úgy mondod, mintha eddig nem annyi lett volna.

- De az egyiket nem használta, amit levontunk a lábak számából. - nevetett Jungkook, mire bólintott Jin.

- Az egy dolog. De attól még a lába.

- Ezt meg kell ünnepelni, hogy mindkét lába épp! - tapsikolt Jungkook.

- Vidámpark? - kérdezte V, mire felcsillant a szemem.

- Egyértelműen. Nagyon szeretem a vidámparkokat! - kezdtem el egy helyben ugrálni, mire V is csatlakozott és egymás kezét fogva kezdtünk el körbe-körbe ugrálni, mint valami kisgyerek.

Jungkook pov.

May nagyon felpörgött az ötlettől, így azt választottuk. Bár nem voltam képes végignézni, ahogy ketten ölelgetve egymást ugráltak.

Inkább a mellettem álló Jimint néztem addig, aki persze vigyorogva figyelte a párt. Vagyis a leendő párt. Mert amióta kibékültek, össze vannak nőve. Én újra csak az a laza haver vagyok, mint mondjuk Jin, Rapmon vagy Jimin. A moziba még például el sem mentünk.

- Mi a gond, maknae? - lökött meg gyengéden  Jimin, mire felé kaptam a tekintetem.

- Tessék?

- Olyan keservesen néztél. - mondta lekonyított szájjal, mire egy mosolyt csaltam arcomra.

- Ja, semmi. Csak kicsit fáradt vagyok, de amúgy semmi bajom. - mosolyogtam, mire bólintott, bár nem tűnt úgy, mintha elhitte volna.

- Akkor hazamegyek, kicsit rendbe szedem magam, utána mehetünk! - ujjongott, mire V nevetve megforgatta.

- Menj csak. - mondta, mire az bólintott, intett nekünk, majd már ment is a cipőjét felvenni. - De csak velünk. Majd megvárunk. 

- Rendben! - hallatszott hangján az izgatottság. Egyből mosoly csúszott a számra. De az zavart, hogy V is elmosolyodott.

A kocsiba szállva May mellett ültem, másik oldalamon pedig Rapmonster Hyung ült. Persze May mellett V volt és épp mondott neki valami aranyosat, amitől egyből elpirult, majd karon csapta.

Inkább kinéztem a tájon és próbáltam belenyugodni, hogy nem tetszhet nekem. Mert túl jó sínen halad az, amit elterveztünk. Hogy nézne már ki, ha pont miattam szakadna meg a terv?

Bementünk a házába és addig körbe-körbe járkáltam a képek között, hogy felismerjem, ki-ki az. Rapmon és Jin Sugával együtt ültek (a két előbbi illedelmesen, míg az utóbbi majdnem elaludt), V felszaladt a lépcsőn és le, ezzel nyugtatva magát, Hobi és Jimin pedig mintha otthon lennének, kinyitották a hűtőt és kerestek benne valami olyan kaját, ami jó útravalónak.

- Kész vagyok. Így oké? - lépkedett le a lépcsőn. Elállt a lélegzetem. 

Haja ki volt engedve, egy farmer rövidnadrág volt rajta, és elől hanyagul betűrve a fehér pólója. Persze oldalára volt kötve egy fekete póló, aminek biztos, hogy az egyik tag volt ráírva a hátára, de nem olvastam el. Elfelejtettem.

Szandált is viselt és vitt magával egy kisebb táskát, abba rakva néhány dolgát, mint pl. a telefonját, vagy a pénztárcáját.

- Szerintem jó. - mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott.

- Köszönöm. 

- Akkor induljunk. - mondta Yoongi, mire May nevetve ráugrott a hátára. - Hé! Te meg mit keresel ott? Szállj le!

- De itt olyan jó! - nyűgösködött, mire Yoongi megadóan ment egy lánnyal a hátán. Amit mi mind nevetni kezdtünk. Aztán ledobta a hátáról.

- Már mindegy. - mondta, mire May körbenézett további áldozatokat keresve. Aztán a tekintete megállapodott... rajtam. Felnevettem, majd megfordultam.

- Gyere. - mondtam, mire már meg is éreztem a hátamon a súlyt. Mosolyogva feljebb dobtam, majd combja alá nyúltam és úgy tartottam.

- Köszi, oppa! - mondta átkarolva nyakamat, hogy nehogy leessen. Nagyon boldog lettem, amikor kimondta, hogy oppa. Engem nem nagyon szólítanak így, mivel mindenki úgy ismer meg, hogy a kis maknae. És igazándiból kissé szégyenlős vagyok a noonák előtt.

Felnéztem a hátamon lévő lányra, mire ő is rám mosolygott, majd megláttam az őszintén mosolygó Taet, aki a lányt nézi. 

Akkor már kezdtem érezni, hogy ők ketten összeillenek. Mert örülnek egymás örömének. Lehet, hogy Tae még nem tudja, mit érez, de hamarosan megfogja tudni, mivel már nagyon afelé haladnak.

A kocsinál letettem, majd beszálltunk és mind izgatottan indultunk a vidámpark felé. Boldogan mosolyogtam, ahogyan megtekintettem a játékokat.

És akkor megakadt a tekintetem a vasúton. Elkerekedett szememet mind észrevették, mire J-Hope feljajdult.

- Ó, ne. Kinézte magának a vasutat. Nem akarok felszállni! Félek.

- Vasút! - ugrált V is, mire felé fordultam és együtt mondogattuk, hogy vasút. Nem, nem látszik, hogy mi vagyunk a maknaek. Meg Jimin, de ő azért részlegesen normálisabb tud lenni.

May is csatlakozott hozzánk, mire a többieket is belerángattuk és először arra szálltunk fel.

Nagyon jó volt, ám amikor leszállás után megnéztem a hyungokat, az ijesztő volt.

Jin leült egy kicsit, mondván, szédül, Hobi jajgatott és fogta a hasát, Rapmon pedig magyarázott, hogy nem volt rossz, de még egyszer nem fog felülni rá. Suga ugyanúgy ásított egyet, ahogyan szokott, majd V, May és én még nem untuk meg.

- Annyira azért nem volt szörnyű, hyung! - szóltam Hobi-hyungnak, mire felém nézett.

- Én nem bírom. Most egy picit pihenek. Soha nem voltam egyből ilyenen.  Max később felmegyek egy kis vonatra, aztán jól van.

Szemem megakadt az óriáskeréken.

- Fel szeretnék ülni arra! - mutattam fel, de nem egyedül mondtam. May velem együtt mondta, mire egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

- Akkor megyünk együtt? - kérdezte, mire bólintottam és már szaladtunk is.

Akkor már gondolhattam volna, hogy jobban tenném, ha nem ülünk egymás mellett.

Leültem egyre, mire May odajött hozzám.

- Szabad? - kérdezte, mire felnevettem.

- Nem, foglalt. - forgattam meg nevetve a szemem, mire megrázta nevetve a fejét, majd mellém ült és bekötötte magát. Láttam, ahogy a többiek szaladnak valami másik játék felé addig. Elmosolyodtam.

- Örülök, hogy végre minden oké veled. - mondtam hirtelen, mire felém kapta meglepetten tekintetét.

- Igen? De jó! Neked köszönhetem! - mondta, mire elmosolyodtam.

- Jinnek köszönheted. Ő mondta neki el, hogy mit miért, másképp ott gondok lettek volna. - nevettem fel, mire bólintott.

- Azért neked is köszönöm.

- Szívesen. - nevettem fel, mire elindult végre. 

Először szótlanul nézte a tájat, majd amikor a legtetején voltunk, felém fordult.

- Tudod, nektek hála, hogy ilyen izgalmas életem van. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha leszek én ennyire nagyon boldog. 

- Én is boldog vagyok. - mondtam suttogva, majd hirtelen... hirtelen nem tudtam magam irányítani. Egyszerűen csak a szívemre hallgattam nem törődve az eszemmel, ami azt súgta, hogy ezt nem szabad.

Közelebb csúsztam hozzá, egyik kezem arcára raktam, majd odatoltam arcom és szám hozzáért övéhez. Megcsókoltam.

Lehunytam szemem, majd beleéltem magam a csókba. Szívem ezerrel gyorsabban dobogott, mint máskor, hiszen ez a csók nekem az elsők között volt.

Aztán észbe kaptam, kinyitottam a szemem és eltoltam magam a legszélére. Szeme elkerekedett, ugyanúgy ült, mint előtte. Én meg kihúzódtam a szélére meglepetten. Magamon lepődtem meg. De nagyon.

- Én... Sajnálom! Nagyon sajnálom! Nem velem kellett volna ez megtörténjen! Aish, sajnálom... - túrtam idegesen hajamba. De ő nem szólalt meg. Még mindig meglepetten nézett engem. - Nagyon sajnálom, nem tudom, mi ütött belém, ezt Taehyunggal kellett volna megtörténnie neked. Úgy sajnálom...

- Ez... Mi volt? - kérdezte szájához érve kezdve felfogni, mi is történt az előbb.

- Nem tudom, felejtsd el, nem lényeges. - mondtam, mire felsóhajtott.

- Nem gond. Csak... Felejtsük el. - mondta.

- Igen. Az lenne a legjobb. - vakartam a tarkómat. - Én azt akartam, hogy Taehyunggal gyere össze valami nagyon romantikusan, erre simán tönkre tettem volna, csak mert nem tudtam magam irányítani...

- Nyugi. - simította meg a karom, mire felé kaptam tekintetem. - Felejtsük el. Oké?

Fájtak a szavai, de tényleg ez volt a legjobb ötlet. Ő mást szeretett, és ezt én is tudtam. Én meg el szeretném felejteni, de ha most nem ezt mondta volna, nem sikerült volna a tervem.

Így hát bólintottam.

- Oké. Sajnálom.

- Én sajnálom. - mosolygott szomorúan rám, majd felsóhajtott. - megint megbántottam más érzéseit. Egy bunkó ember vagyok.

- Dehogy! Nem vagy te bunkó! Csak én reagáltam túl hevesen, mint amennyire kellett volna. Nem tudom, mi ütött belém. Igazából ez hamar el fog múlni. Mert mindig az a cél lebegett előttem, hogy te és Tae összejöjjetek. Érted? Nem vagy bunkó. - mondtam felé fordulva, amennyire az ülés engedte. És igen, teljesen komolyan gondoltam.

Felsóhajtott.

- Én tényleg sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom viszonozni...

- Belenyugszom. - rántottam meg a vállam. Fájt, de akkor megfogadtam, hogy elfelejtem.

Tae pov.

Hagytam, hogy May és Jungkook felszálljanak együtt az óriás kerékre.

Gondoltam, amíg le nem száll May, veszek neki valami finomságot.

Hogy miért? Nem tudom. Fontossá vált számomra ez a lány. Szeretem-e?  Nem tudom. Barátságnál többet érzek, de nem hiszem, hogy már bele estem. Mondjuk mit is tudom én? Soha nem voltam szerelmes. Két nő volt az életembe : a húgom és az édesanyám. Azon belül még csak nem is tetszett soha senki.

- Egy vattacukrot szeretnék. - mosolyogtam a nőre.

- Milyent? - kérdezte kedvesen, mire elgondolkodtam.

- Vajon mit szeret inkább...? Zöld almásat kérek szépen. - mutattam a gyümölcsre, mire elmosolyodott.

- Csak nem a barátnőjének? - kérdezte, miközben felszedte a pálcikával az édességet.

- Nem, nem a barátnőm. - mondtam eléggé kevés életkedvvel. Csak azt nem tudom, hogy miért.

- Uh, ez eléggé szomorúan hangzott. - nevetett fel, majd a kezembe adta, majd kifizettem.

- Nem tudom, mit is érzek iránta. - vallottam be, miután rájöttem, hogy ez a néni nem ismer engem.

- Úgy gondolom, hogy ezt meg kell próbálni. Vagyis úgy értem, hogy figyeld meg, mit érzel, ha mondjuk nem vagy vele. Aztán egy közeli barátodtól kérdezd meg, hogy mit jelent az az érzés, ha van mit. - mosolygott, mire tátott szájjal néztem.

- Nagyon jó tanácsot adott! Köszönöm szépen! - hajoltam meg, majd szaladtam a hatalmas kerék elé és vártam.

Mert most, amit éreztem kissé zavart. Hiányt éreztem, és még valamit... Nem tudom, mi az, de ha belegondoltam, hogy Jungkookkal van fent, megsajdult a szívem. A helyében akartam lenni. Ez lenne a féltékenység?

Miközben elgondolkodtam, megérkeztek. May valamit mondott Jungkooknak, aki csak bólintott, majd amikor észrevett, boldogan ugrált hozzám, majd megölelt.

- nagyon nagy ez a kerék! - kuncogott fel aranyosan, mire viszonoztam ölelését.

Szívem néhány ritmussal gyorsabban vert.

- Elhiszem. Vettem neked valamit. - mondtam, mire felém nézett, majd a vattacukorral szemezett és elvigyorodott.

- Ez az? - nézte a finomságot, mire bólogatni kezdtem.

- Neked vettem. - mutattam rá, mire felcsillant a szeme.

- A kedvencem a zöld almás! - ujjongott. - köszi! - akarta elvenni, mire felemeltem, hogy ne érje el.

- A-a! Kérek cserébe egy puszit ide. - mutattam különösen bátran arcomra.

Hogy miért is kértem ezt tőle?  Mert kíváncsi vagyok, mit vált ki belőlem. Ha kiderül, hogy belezúgtam, akkor legalább tudjam már meg hamarább!

May körülnézett, majd miután végzett, elpirulva felpipiskedett arcomhoz, karjait nyakam köré fonta.

- Hé! May! - hallottam meg J-Hope hangját, mire odakaptam a tekintetem.

Itt van a hiba. Arcra-puszi helyett az... A számon csattant el.

Amikor mindkettőnkben tudatosult, hogy itt mi történt, elrántottuk arcunkat és én kissé vörösen érintettem meg a számat. Aztán Mayre lestem. May feje hasonlított egy igazi paradicsomra, szemei elkerekedtek, keze szája előtt  volt.

Azt hiszem, zavarba hoztam. De ő is engem.

- Sajnálom. Tessék. - adtam kezébe a vattacukrot. Elfogadta, ám még nem vett belőle.

- Megzavartam valamit? - kérdezte őrülten vigyorogva Hope, mire szinte egyszerre mondtuk ugyanazt.

- Okoztál valamit.

Egymásra néztünk, majd Hobira, végül May zavarában beleharapott az édességbe, mire felé nyújtotta.

- Kérsz? - ajánlotta fel témaváltás gyanánt.

- Nem, köszi. - vigyorgott. - Csak annyit akartam mondani, hogy van medence.

Hirtelen mintha el is felejtettük volna, hogy véletlen csókolóztunk, csillogó szemekkel néztem rá, amit viszonzott.

- Menjünk! - mondta.

- Én is erre gondoltam! - vigyorogtam. Hoseok felé fordult a lány.

- Akkor megyünk! Majd ott találkozunk! - ölelte meg, majd elindult... Csak hamar vissza is fordult. - Hol is találom?

Kinevette, majd saját maga mögé mutatott, mire megköszönte.

- Gyere már! - fogta meg a kezem, majd húzott maga után.

Muszáj lesz erről mesélnem Rapmonnak. Mert amikor megfogta a kezem, ajkamba haraptam és a szívem felpörgött. Csak mint az előbb, amikor megvolt a szájra puszi.

Mondjuk kezdtem sejteni, mit is érzek.

May pov.

Megcsókoltam véletlenül! És az előbb pedig Jungkook... Aish, sors, rosszkor humorizálsz...

Zavaromat azzal próbáltam eltakarni, hogy hétköznapian viselkedek és elrángatom Taet a medence felé.

Pedig bennem vagy ezerszer lejátszódott az előbbi pillanat.

- Nincs itt a fürdőruhám. - mondta végül, mire elmosolyodtam.

- Nekem sincs. De nem is kell.

Vette a célzást, végül átvette az irányítást, majd ujjainkat összekulcsolta és szaladni kezdett velem.

Boldogan futottam vele kezünket nézve. El sem hittem. Olyan jó érzés volt, hogy fogja a kezem és vezet.

Egyszer csak a távolban egy hatalmas csúszda tárult elénk. Izgatottan néztünk egymásra.

- Csúszunk? - kérdeztük egyszerre, mire elnevettük magunkat. - Persze.

Ezen is felnevettünk, majd innentől már szépen lassan és kézen fogva indultunk a csúszda felé.

Teljesen úgy éreztem magam, mintha a barátnője lennék. Mindig felé-felé sandítottam, és amikor mosolygó arcára néztem, elpirultam.

- Kérsz? - szólaltam meg végül, mire egyre ritkuló vattacukromra lesett.

- Egy harapást lopok. - mondta, majd közel hajolt és beleharapott, majd elégedetten csámcsogott. Elmosolyodtam, majd én is vettem egy keveset.
A szívemet is elloptad, gondoltam magamban, majd végül megálltunk végre a medence előtt. Én leültem először a medence szélére, hogy lábamat nyaldossa a kellemes víz.

- Nem jössz? - kérdezte a csúszdára mutatva fejével.

- De, csak ezt megeszem még. - mondtam egy újabb adagot számba véve.

- Addig megmártózok. - mondta, majd seperc alatt levette pólóját, és beleugrott a vízbe. A látványa nem volt túl rossz, bár az kissé megzavart, hogy ugrása közben a fele víz rám "csöppent".
Amíg én a vattacukrom fogyasztottam, addig Tae szórakoztatott engem.

Ez annyit jelent, hogy megpróbálta táncolni a Save Me-t a vízben, majd miután arccal a víz felszínére zuhant,  nevetve fogta meg egyik lábam és kezdett el lassan húzni.

- Ne! A vattacukrom! - visítottam nevetve.

- Nem igaz, hogy ilyen lassan eszed! - mondta, majd közelebb hajolt. - Segítek.

Ekkor egy jó nagy darabot kivett, így nekem három harapás maradt. Felháborodva néztem rá.

- Hé!

- Siess, vagy azt is megeszem! - fenyegetett meg, mire engedelmesen elfogyasztottam, majd a pálcikát kidobtam a közeli kukába és visszaültem, hogy szokjam a kissé hideg, mégis kellemes vizet. Persze V nem volt ebben benne.

Közel úszott hozzám, majd megfogta hatalmas kezeivel derekamat és belerakott a vízbe.

Nevetve kapálóztam a hideg víz ellen, majd miután már teljesen előtte voltam, ő meg magához húzott derekamnál fogva, elhallgattam és mosolygó arcára néztem.

Szívem ezerrel dobogott, tekintetem nem akartam elszakítani övétől.

Szemembe lógó kissé vizes tincsemet fülem mögé tűrte. Nem tudtam megszólalni az izgalomtól, csak néztem gyönyörű szemeibe.

Hát, sziasztok! Végre ezzel is itt vagyok, remélem tetszik <3 :) A következő rész sokkal hosszabb lesz (kb ennek a duplája), és kissé izgisebb :D

Annyseo!