Ki gondolta volna, hogy Taehyunggal ennyire nagy veszekedést csapok? Mert én nem, az is biztos.
De csak az elején.

Miután Chin és Cho összebarátkoztak (ami elég hamar ment),  elindultunk a fiúkhoz.
Chint beavattuk, hogy most kicsit fagyos a hangulat köztem és Taehyung között, így már meg sem lepődött, hogy amikor odaértünk, nem köszöntünk egymásnak.
- Maay! - ugrott felém boldogan J-Hope, majd a másik két lány felé fordult. - Sziasztok, lányok!
- Itt van May? - jött elő vigyorogva Jungkook, majd egy Taehyung kukucskált ki, aki elmosolyodott. Meglepődve vettem észre, hogy felénk jön vigyorogva.
- Szia, Chin! - ölelte meg a kislányt, mire felsóhajtottam. Hát persze. Csak velem ilyen rideg. - Szia, Cho!
Mint egy rossz gyerek, úgy viselkedett.
- Szia, Tae! - mosolyogtak rá, majd rám nézett mindkettő.
Tae egy ártatlan pillanatot sem vetett rám, úgy fordult meg leülni.
Jungkook próbált gyilkos tekinteteket lővelni a fiú felé, de az nem nagyon törődött vele, így csalódottan nézett rám.
- Sziasztok! - köszöntem a többieknek is.
Mosolyogva nyugtáztuk, hogy Cho Jimint lesi és amikor a fiú felé kapja a tekintetét, úgy csinál, mintha nem őt nézné.

Tudtad, hogy mennyire jófej vagy? Jutottak eszembe a kórházban mondott szavai Taehyungnal. Aha, látom, tényleg annak tartasz... Nem tartott túl sokáig ez a véleménye.

Aztán két kart éreztem derekamon, és valaki úgy  ölelt, állát vállamra téve.
- Örülünk, hogy itt vagy. - mondta kissé rekedtes hangon. - Ne is törődj Taehyunggal, szerintem csak valami hirtelen felindulás. - mondta Hobi, mire bólintottam.
- Igazad lehet. Legalábbis remélem. Örülök, hogy örültök.
Hírtelen felemelt úgy, vagy ahogy ő mondta : rituális táncot járt velem.
- Tegyél le! - nevettem fel játékosan ütögetve karját, mire pont meghallottam Taehyung halk morgását.
- Már Hobit is megbolondítja... Kétszínű...
Ez a szó teljesen elkeserített de dühös is lettem.
- Hobi, kicsit tegyél le. - most egyből letett, mert hallotta hangomból, mindjárt kitörök.
Az a gond velem, hogy ami a szívemen, az a számon. Vagyis ha ideges vagyok (ami sajnos hamar megtörténik),  akkor bizony ki is mondom.
Mankómat felvettem a földről, majd szembe néztem a kissé megszeppent fiúval.
- Mit mondtál? - kérdeztem. Nem válaszolt, csupán nézett, majd el akart indulni, hogy ezt a beszélgetést megkezdeni se tudjam. De nem hagytam. - Taehyung! Megértem, hogy haragszol rám, felőlem el se mondd, de ne beszélj ki a hátam mögött! - dühösen szóltam, mégis még normális hangsúlyban.
- Akkor a szemedbe mondom: egy kétszínű lány vagy! Számomra legalábbis az. - válaszolt dühösen ő is, mire meglepődtem. Ekkor törtem ki.
- Miből gondolod, hogy ÉN kétszínű vagyok? Mondd már meg nekem, legyél szíves, hogy mi a szart tettem, ami miatt én KÉTSZÍNŰ VAGYOK?
- Itt játszod a kedveset, aztán titokban csak az ujjad köré csavarod a fiúkat! Hope hamarosan rá fog jönni, hogy ha így folytatja, pofára esik. - forgatta meg a szemeit.
- Tudod mit?  Rohadj meg, Kim Taehyung! Te csak megjátszod, hogy jófej vagy, igazából egy bunkó paraszt vagy! Szeretsz másokat sértegetni?  Hát, remélem, hogy már kiélvezkedted magad, mert engem már biztosan nem fogsz!  Egyszer csak úgy döntessz, hogy a kedvesből bunkó leszel, ami nem jó! Elegem van belőled! - kiáltottam rá, majd Hope felé fordultam. - Soha nem csinálnék veled ilyent, de ha úgy akarod, hallgass csak rá. Sőt, bárki neki hisz, hát higgyen. Csak könyörgöm, ha baja van valakinek velem, akkor a szemembe mondja! - mérgelődtem végül, majd Taehyungra néztem kimutatva tekintetemmel dühömet.
Az ő tekintete kissé meglepődött volt, de az ő szemében is a düh lángja égett.
- Nekem is elegem van belőled! - szólt.
- Legyen. - legyintettem.
- Van is. - kontrázott.
- Nekem is, úgyhogy ezt itt le is zárhatjuk.
- Jó.
- Jó. - mentem arrébb, mire Hobi széttárta karjait, hogy  odaálljak, majd úgy ölelt, miközben Taehyung Már ki is ment.
Jungkook pedig rám mosolygott kedvesen, majd elnézést kérve a kiviharzott Taehyung után ment.

- Ti aztán tudtok veszekedni. - füttyentett egy kis idő után Jin.

- De ti jóban voltatok, nem igaz? - kérdezte Yoongi, aki végig próbált régen segíteni, hogy Taehyunggal közelebb jussunk egymáshoz. Úgy tűnik, sikertelenül. Hát, legalább megpróbálta.

- Igen. - sóhajtottam, majd megdörzsöltem arcom. - Mindegy is. Nem azért jöttem, hogy ahogy belépek, veszekedjek.

- Én nem hiszem, hogy ilyent tennél velem. - szólalt meg J-Hope, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm! Örülök, hogy így gondolod. - mosolyogtam fejemet felé fordítva, mire szorosabban megölelt.
- Mire valók a legjobb barátok?
A többi fiú is helyeselte, hogy nem gondolnak így rám.
- Biztos valami szar dolog történt vele, aztán rajtad tölti ki a dühét. - mondta Jin ajkait harapdálva.
A szememben teljesen irreálisnak hatott ez a gondolat, de bólintottam.
- Lehet.
Szegény lányok teljesen ledöbbentek.
- Azt mondtad, hogy most elég rossz köztetek a kapcsolat, de hogy ennyire? - nézett maga elé Cho, mire Jimin szólt.
- Eddig elvoltak annyival, hogy nem szólt egyik a másikhoz. Ez minket is meglepett.
Ekkor annyira meghajoltam, amennyire tudtam.
- Sajnálom, hogy a makacsságommal tönkre tettem a hangulatot. Nem akartam rosszat.
- Ugyan már! - emeltek fel állásba a fiúk. - nem haragszunk rád, inkább Taenek kellene bocsánatot kérnie, mert így beszélt rólad. - rázta a fejét Jimin.
- Vajon Jungkook végre ki tudja szedni, mi baja van? Csak mert ez így nem mehet tovább. Nyár végén neked végleges munkád lesz, ha akarsz, ugye? - kérdezte Rapmon, mire bólintottam.
- Azt terveztem. 
- Akkor meg sietnie kell, mert mindjárt nyakunkon a július. - sóhajtott egyet Hobi is.

Ezen a napon sem tudták kiszedni a fiúk, hogy most mi a baja velem, így ott maradtam, de Taet kerültem, ahogy ő is. Ha mind a tízen bent voltunk, akkor mindketten a szélén ültünk, hogy még véletlenül se legyen egy kis közelség köztünk, ami kicsit fájt.. Bár nem mondom, hogy ettől függetlenül szar volt a napom, mert nem. Nagyon jó volt.

- May, gyere egy kicsit! - fogta meg karomat Hobi, mire elnevettem magam.

- Hova viszel, Hope? - mentem vele a lépcsőn. - Lassíts! Nem megy ilyen gyorsan! Majd négy hét múlva menni fog, de most...

Ekkor megállt és segítőkészen felvitt a lépcsőn. A többiek nevettek és minket néztek, kivéve egy embert. Ő épp valamin nevetett, de onnan tudtam, hogy nem velünk, mert a telefonján olvasott valamit.

- Mutatok valamit! Van egy szám, ami az én solom lesz! - mondta boldogan, mire felcsillant a szemem.

- És én meghallgathatom? - kérdeztem csillogó szemekkel, mire ő aranyosan összeborzolta a hajam.

- Szerinted miért viszlek fel? - mosolygott rám aranyosan, mire boldogan tapsikolva próbáltam gyorsabban menni. - Egyébként mind a hetünknek van egy száma.

- Igen? - lepődtem meg, majd kinyitotta a szobája ajtaját.

- Komolyan. Hamarosan ki fog jönni. - mosolygott rám. - de én előbb szeretném megmutatni. Tudod, már reggel meg akartam mutatni, de a veszekedés miatt nem akartalak zavarni.

Szégyellősen lehajtottam a fejem. Nem, inkább bűnbánóan. Igen, ez a megfelelő szó, amit akkor éreztem.

- Bocsáss meg! - hajoltam meg neki, mire legyintett.

- Nem haragszom! Nem lettem volna a helyedben, az is biztos. De most megmutatom. Ez az! - mutatott egy CD-re, majd elindította. Figyelmesen hallgattam.

A szemem elkerekedett. Leírta a történetét és megköszönte az anyjának, hogy ennyit segített.

Meghatódva néztem magam elé, majd amikor lejárt, a fejemben ment a szám. Nagyon bejött.

- Ez nagyon jó! Kis vidám szám, mégis minden benne van. - néztem a szemébe, mire elmosolyodott.

- Köszönöm.

- Mikor jön ki? - kérdeztem még mindig a CD-t nézve. Nagyon jó.

- Hamarosan. Még ezen a héten. - mosolygott rám, mire elmosolyodtam.

- Ahogy kijön, megveszem a lemezt.

- De hát megkaphatod tőlünk! - nevetett fel.

- De ti megérdemlitek, hogy megvegyem. Komolyan. És figyelj csak... - köhögtem.

- Igen? - mosolygott rám aranyosan, miközben kezében forgott a lemez.

- Nem tudod, hogy Taehyunggé miről szól? - nyeltem nagyot, mivel érdekelt. Bármennyire is utál, én szeretem. Bármennyire összeveszünk, én szeretem. Bármennyire úgy gondolja, hogy utálom, téved, mert szeretem.

Halványan elmosolyodott, majd bólintott.

- Fájdalomról. - sóhajtott, majd hajába túrt.

- És jó? - kérdeztem, mire most már mosolyogva bólintott.

- Nagyon! Csodás! Ahogy a többieké is! Nekem nagyon tetszik!

- Örülök. - mosolyogtam rá, mire megöleltem. - mindenképp megveszem, ha kijött.

Ezután kimentem a dormból és elhatároztam, hogy megmutatom Taehyungnak, bármennyire is utál engem, én szeretem és boldog vagyok, ha mellette vagyok. Akkor is, amikor azt gondolná, hogy viszont utálom.

Ezzel a gondolattal mentem másnap is a dormba is.

- May! - kiáltottak boldogan néhányan.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, majd Taehyungra mosolyogtam. - Szia, Tae!

Meglepődött, ám morcosan bólintott egyet mutatva, egyáltalán nem vágyik most a társaságomra. Csodás, jól indítunk.

- Hope! Szia! - öleltem magamhoz legjobb barátomat,  aki mosolyogva viszonozta, majd a fülembe súgott.

- Hogy-hogy most ilyen kedves vagy Taehyunghoz? - kérdezte.

- Csak köszöntem még - rántottam meg a vállamat hanyagul, ám mosollyal az arcomon -, de ki akarom neki mutatni, hogy én nem utálom és hiányzik.

- Ügyes! - szorongatott még egy kicsit meg, majd elengedett.

A többi fiúnak is köszöntem, majd leültem és vártam, hogy elmondja Rapmon a mai teendőiket.

- Igazándiból ma csak egy táncpróba lesz, egy forgatás és utána egy interjú. - mondta, mire mind tapsolni kezdtek a ma kivételesen kevés munkára.

- Mikor indulunk? - kérdezte Tae.

- Ebéd után néhány órával. - nézett az órájára. Mindenki beleegyezett, majd Tae felé néztem.

- Taehyung, nagyon köszi a könyvet! Kiolvastam és nagyon izgalmas! Igazad volt. - mosolyogtam rá, mire megrántotta a vállát.

- Király.

- Igazán kedves vagy, hogy adtál nekem egy könyvet. - magyaráztam még, mire felsóhajtott és felém nézett.

- Te most minek erőlteted ezt a beszélgetést? Egyikünknek sem lesz jobb.

- De én nem utállak. - mondtam kissé halkan, mire felhúzta a szemöldökét.

- Nem?

- Nem. Nem is foglak. Bármekkora egy tahó vagy. - ráztam a fejem, mire felnevetett.

- Akkor jó, nem lesz ellenségem. De attól én még nem foglak jobban bírni. - arca komolyra váltott, majd elfordult tőlem. Aucs.
Mosolyt erőltettem arcomra.

- Nem érdekel. Számomra ugyanolyan fontos vagy, mint régen. - rántottam meg a vállam, majd mielőtt megszólaltatott volna, gyorsan egy másik társa felé vettem az irányt, aki jelen esetben Suga volt.
Felsóhajtott arcomat látva.

- Annyira szereted, hogy ezt is elviseled?

- Úgy tűnik. - rántottam meg a vállam.

- Nem is vagy normális. Én biztos, hogy nem csinálnék ilyent.

- Abban egészen biztos voltam. - nevettem fel kijelentésén, majd rá mosolyogtam témát váltva. - Hallottam, hogy mindnyájatoknak lesz egy solo dala. Neked is kész? - próbáltam csevegni vele.

- Persze. Az első szerelmemről írok. - sóhajtott mosolyogva, mire elmosolyodtam.

- Igen? Első szerelem? Biztos kedves lehetett. - mosolyogtam gondolva egy lányra, aki egy fiatalabb változatú Sugával beszélget. Elnevette magát.

- Számomra nagyon kedves volt. Életem első zongorája.

Ekkor muszáj volt felnevetnem, mert alapból megértem, de én lányra gondoltam és így elég jól jött ki.

- Egy zongora? - mosolyodtam el végül. - ötletes.

- Ugye? - nevetett fel.

- Végül is ez hozzád illik. Te, aki a zongora szerelmese vagy...  Lehetne szalagcím is: "A fiú, aki egy zongorához ment hozzá". - nevettem fel ötletemen, mire összekócolta a hajam röhögve.

- Nyugszik a May.

- Oké, bocsi, csak nagyon jól jött ki. Amúgy meg van egy ötletesebb szalagcím: "a fiú, aki a zongoráját csalja új szeretőjével, a nyakpárnájával". - mondtam, mire elkezdtem nevetni, ahogy azok is, akik hallották.

- Na jó, elég volt. - húzott magához és még jobban összekócolta hajamat. Mint egy bátyó, vagy nem is tudom. - Ha meghallják, azt hiszik, valami pszichopata pedofil állat vagyok.

- Hát, sok különbség nincs... - mondtam, mire felemelt és épp vitt valahova. - Csak vicceltem! Tényleg! Bocsánat, nem mondtam semmit! - röhögtem, mire megállt és rám mosolygott.
- Akkor mindenki előtt ki kell, hogy jelentsed, hogy te egy pedofil vagy és ugorj Jungkook határa.
- Oké. - rántottam meg a vállam. - csak a lábam miatt ez picit nehezen fog menni. - utaltam a gipszemre, mire felnevetett.
- Akkor ölelgesd meg.
Bólintottam, majd bementem oda, ahol a többiek is voltak, majd tekintetemmel kerestem Jungkookot, aki pont háttal volt. Tökéletes ötlet.

- Én egy pedofil vagyok! - szóltam jó hangosan, majd megöleltem a háttal álló fiút.

Ezzel még nem is lenne baj, csakhogy Jungkook épp akkor jött ki a konyhából ,mert hallotta a kilátásom. Vagyis én nagyon nem Jungkookot öleltem. Vagy talán két Jungkook van? Talán az lett volna a legjobb eset.

Hatalmasat nyeltem, majd a meglepődött fiúra néztem. Aki Taehyung volt.
Egy jó ideig öleltem egymás szemébe nézve, majd felsóhajtott.

- Ha már ilyen hülyeséget csinálsz, engem hagyj ki belőle. Oké? Kösz. - mondta, majd megfogta ölelő kezem, és leszedve magáról folytatta azt, amit csinált. Vagyis képeket csinált magáról az Armynak.

- Összetévesztettelek... Bocsánat... - motyogtam neki, majd ránéztem, aztán elsétáltam Jungkookhoz, és mintha nem történt volna semmi, megöleltem.

- Egy pedofil vagyok. - mondtam már nem akkora életkedvvel, de azért mosolyogtam.

- Értem. Kicsi pedofil, máskor ne tévessz össze vele... Mert bunkó. - ölelt magához, mire bólintottam. Ekkor adott egy cuppanó puszit, amit meglepődve figyeltem.

- Ez mi volt? - kérdeztem arcomhoz nyúlva.

- Csak kaptad. - rántotta meg a vállát. - Plusz kíváncsi vagyok, hogy Taehyung féltékeny lett-e.

Hátra néztem, ahol a fiú elkapta rólunk tekintetét és fényképezte magát tovább.

- Én nem tudom. - nevettem fel, mire ő csak mosolygott.

- Hamarosan kiderül.

Kinelentése egyáltalán nem volt túl nyugtató, mivel mosolya kissé furcsa volt. Majd hangosabban kicsit megszólalt.

- Valamikor mehetnénk együtt moziba... Nem gondolod? - kérdezte, mire Tae ránk sandított. Aha, értem.

- De, nem lenne rossz. - mosolyogtam rá.

- Juj, tisztára olyan lesz, mint egy randi! - szólt Hobi tapsikolva,  mire Jungkook bólintott.

- Tényleg olyan. - nevetett a gondolaton, mire Taehyung hirtelen gúnyosan elmosolyodott, majd elnézett tőlünk. Most vagy valamit elrontottunk, vagy valamibe nagyon beletrafáltunk.

Jungkook csak mosolygott, majd eltátogott egy "féltékeny"-t, mire elmosolyodtam. Akkor csak nem utál...

- Randija lesz May-nek, randija lesz May-nek, randija lesz May-nek! - ugrándozott énekelve Hope. Gondolom rájött, hogy ez egy terv, mert hosszasan nézték egymást Jungkookkal. - Örülök, hogy ilyen jófej fiúval fogsz randizni! Tényleg!

Elmosolyodtunk, majd amikor újra felénk sandított V, Jungkook kapott az alkalmon és a derekamat átkarolva húzott magához közelebb. Az a vicces, hogy egyébként egy lánnyal sem merne ennyire közvetlen lenni nagy eséllyel. Szegényem fél a lányoktól.

- Szívesen elviszem Mayt randizni.

Nahali 😘 próbáltam egy kis csavart belerakni, ami nem is olyan nagy, de mindegy 😂😂😂 HA tetszik, akkor vote és írjatok, ha akartok :) szeretem őket olvasni 😍

A következő részig sok puszi mindenkinek!