Miután már minden olyan helyre elvittek az erdőbe, ahová szerettek volna, megkértem őket, hogy ha lehet, otthon rakjanak ki.
- Baj van? - kérdezte Rapmonster, mire Taehyungra néztem, de ő úgy csinált, mintha nem is lennék ott, így hamis mosollyal néztem Namjoonra.
- Nem, egyáltalán nincs. Csupán elfáradtam egy kicsit. Tudod, a lábam...
Meglepődtem, mert teljesen bevette.
- Persze. Megértem. Azért tetszett a mai nap? - mosolygott kedvesen rám.
- Egyértelműen. Gyönyörű volt. - nem néztem a szemébe.
- Akkor jó. Majd elviszünk haza.
- Azt megköszönném. - mosolyogtam rá. Hobi odajött hozzám és megölelt, de arcán semmi vidámság nem volt, csak úgy, mint nekem.
- Úgy sajnálom a mai napot...
- Nem a te hibád... Biztos valami rosszat tettem, amiért ezt megérdemeltem. - rántottam meg a vállam, majd legördült egy könnycsepp.
- Tetszik neked, nem? - suttogta ölelés közben.
- Én... Persze. - sóhajtottam. - alapból nagyon szép volt ez a nap, csak Ő... Mindegy, csak haza akarok menni. - sóhajtottam, mire simogatni kezdte a hátamat, ami miatt jött a könny áradat. Eddig bírtam vissza tartani.
Láttam, hogy Rapmonster, Jin és Jungkook is kérdőn néznek ránk választ várva, de Hobi csak enyhén megrázta fejét. Jimin is észrevette.
- Miért sírsz? - lepődött meg és közelebb jött, hogy meg tudjon nézni. Ekkor Taehyung is felém nézett, és elkerekedett szemekkel lesett felém. De nem tett semmi mást, csak nézett. És akkor, ott, ismét elsírtam magam.
Amikor beültünk a kocsiba, szinte mind engem figyeltek. Kivéve Jint és Taehyungot. Az előbbi azért, mert az utat kellett néznie, az utóbbi meg... Csak úgy. Inkább a telefonját nyomkodta.
De én még mindig vártam, hogy bocsánatot kérjen, vagy csak elmondja, mi a baja velem, de nem tette. Jungkooknak mutogatta a telefonját, aztán Suga megszólalt.
- Taehyung, mit csináltál vele?
Mindenki egy emberként fordult az említett felé, kivéve Jint, mert ő vezetett.
- Hozzá sem nyúltam! - háborodott fel.
- Nem gondolod, hogy egy bunkó seggfej vagy? - kérdezte, amitől muszáj volt nekem is rájuk néznem.
-Hyung, lehetne, hogy ezt ne itt beszéljük meg? - kérdezte halkan rám sandítva. És akkor láttam a szemében a haragot, megsértetséget, a fájdalmat és... És talán a csalódottságot. Igen, biztos az volt. Éreztem. Ez az egy tekintet, amit soha nem akartam tőle kapni. De megkaptam.
Inkább vissza fordultam és fejemet az üvegnek nyomtam.
- Itt megállhatsz. - szóltam Jinnek, mire lehúzódott, de kérdőn nézett rám. Kiszálltam és már csuktam volna be az ajtót, amikor megszólalt.
- Itt laksz?
Felsóhajtottam.
- Két utcára innen. - rántottam meg vállam, majd gyorsan becsuktam az ajtót és el akartam menni, de kiugrott egy tag a kocsiból.
- Szállj be. Azt a két utcát kibírod szerintem. - hangjára megborzongtam, de most nem volt semmi kedves a hangjában.
- Mit is érdekel téged az, hogy hol szállok le?
- Igaz. Mit is érdekel engem? - kérdezte, kinyitotta az ajtót, majd becsukta. Aztán Hobi is kiugrott és ő kérdés nélkül belerakott a kocsiba.
- Tudom, hogy szar, de annyira azért nem, hogy megerőltesd a lábadat. - mondta kedves mosollyal az arcán, majd elvittek egészen hazáig.
- Köszönöm, fiúk. - hajoltam meg, amikor kiszálltam a kocsiból.
- Akkor holnap jössz? - érdeklődött Jungkook, mire megráztam a fejem.
- Holnap a családdal szeretnék együtt lenni, talán utána jövök. Tudod, apu később kezd... - mosolyogtam rá, majd elintve tőlük bementem.
Anyának mondtam, hogy jó volt a napom és, hogy lefekszek kicsit, mert kimerültem.
- Rendben, drágám, akkor holnap majd pihizünk együtt apáddal. - mosolygott rám, majd felengedett. Apa sajnos még kint próbál pakolgatni ezt-azt, ami állítása szerint férfi munka, így nem láttam, de majd holnap látni fogom.
Befeküdtem az ágyamba, és zokogni kezdtem.

Jungkook pov.

A kocsiban mindenki Taehyungot nézte, aki próbálta kikerülni a tekintetem.
- Tae, majd beszéljünk, jó? - kérdeztem, mire szemembe nézett.
- Nem akarok.
- De fogsz. - erősködtem, mire felsóhajtott.
- Akkor rendben.
- Miért voltál ma ilyen? - kérdezte Namjoon a fiútól, aki megszeppenve forgolódott.
- Mit is érdekel titeket? Csak kétszínű, aki átver mindenkit.
Válasza megdöbbentő volt mindnyájunknak. Még, hogy May kétszínű, és átver mindenkit? Miről beszél?
- De... ezt honnan veszed? - kérdeztem fokozatosan.
- Egyértelmű. Eddig azt hittem, hogy nem olyan, mint bárki más. Tévedtem. - fújtatott, majd dühöngve nézett ki az ablakon. Meg sem szólalt egész út alatt.

Otthon mind elfoglaltuk magunkat. Én megkerestem Taehyugngot, de semmit nem lehetett kihúzni belőle.
- Mi rosszat tett?
- Hogy mindenkit csak becsap. - nem nézett rám, menekülni akart.
- Honnan következteted le?
De erre bárhogy kérdeztem, nem válaszolt semmit sem. Végül meguntam, így ott hagytam és csináltuk a saját dolgunkat.
Én énekelgettem, amit Jimin-hyung felvett videóra, azzal voltam el, Tae a telefonján játszott valamit, Rapmonster-hyung épp kifeküdt és Yoongi-hyunggal beszélgettek, Hobi és Jin pedig valamerre eltűntek. Utóbbi nagy valószínűséggel a konyhában volt található, a másikat viszont nem tudtam. Csak úgy felszívódott.
Mindenki kicsit sajnálta Mayt, de nem tudhattuk, Tae miért gondolja azt, amit.
Így próbáltunk kettejükhöz illeszkedni.
Aztán jött egy üzenetem.

May: Szia, figy, tudom, fura lesz, de holnap mehetek hozzátok?

Egyből vissza írtam neki.

Jungkook: Persze, örülnénk neki. Hogyhogy mégis jössz?

May: Tudod, apa mégsem ér rá és nem akarom, hogy azt higgyétek, Tae miatt nem jövök. Persze, csak ha nem zavarok.

Elmosolyodtam és meg is sajnáltam. Ez így nem túl jó neki. A baleset, Tae és most az apja...
Inkább felhívtam. De kinyomott. Meglepődve néztem, ahogy mutatta, épp ír.

May: bocsi, de nem akarom, hogy... Hogy halljad a hangom.

Egyből leesett.

Jungkook: te sírtál...?

Mivel nem válaszolt, felhívtam. Ám most felvette.
- Akaratos vagy, ugye tudod? - hallottam nevetni, ám közben hüppögött, ami lebuktatta.
- Egyértelműen. De jól olvastam? Menjek oda?
Egy másodpercnyi csönd volt, aztán szipogott kettőt.
- Nem kell.
Hangja mintha azt kiáltotta volna, hogy menjek, bármit is mondott.
- Öt perc, és ott vagyok. - tettem le ellenkezést nem tűrő hangon, majd még mielőtt szólhatott volna, hogy ellenkezzen, kinyomtam.
- Majd jövök. - vettem fel a maszkom és mellé egy napszemüveget egy fulcapet, majd már indultam is.
- Mayhez mész? - kérdezte mindenki meglepetésére Taehyung. Hátra fordultam.
- Igen. Miért, jössz? - reményteli hangom bármely esetben mrgnevetetett volna engem, de most nem.
- Nem ment el az eszem. Csak vigyázz vele. A végén megtetszik és játszani fog veled. - mondta nyugodt kifejezéssel, nyomkodva a telefonját.
- Inkább nyughass! - dobtam hozzá egy cukrot, amit elkapott, majd intve kimentem onnan.

Siettem Mayhez, ahogy csak tudtam. Hobin láttam, hogy jött volna, de most csak én akartam menni. Valamiért úgy éreztem, hogy ha nem Tae, majd én.

May pov.

Felháborodva, mégis boldogan vártam Jungkookot. Örülök, hogy észrevette, hogy most szükségem van valakire.
Jó lett volna, ha ma a családdal lennék, de apa előbb kezdett és hát anya is mondta, hogy majd akkor később, mert azért együtt jobb. A kis 14 éveskémnek, Chinnek nem mondok ilyeneket, Cho pedig nem is ér rá. De azért írt, hogy csak tartsam magam, mert majd valamikor jönni fog. Ez is jól esett és az is, hogy Jungkook itt lesz.
Bár úgy éreztem, hogy azt hiszik, túlzásokba esek, mivel ő csak Taehyung, de nekem... Nekem igenis fontos! Mert rohadtul megszerettem azt a fiút, rohadtul fontos szerepet játszott az életemben, és mindig megnyugodtam a hangjától. Nem véletlenül ő a kedvenc énekesem. Nem hittem el, hogy csak úgy megutált, így rosszul esik, de ha holnap ott leszek a fiúknál, megmutatom, hogy én bizony nem értem gyűlöletét és nem ráz meg annyira, mint amennyire azt látta.
Aztán csöngettek, mire anya szólt.
- Kicsim, azt hiszem, hogy itt a kis sztár barátod... Jungkook?
- Igen. - hallottam a fiú szerény hangját.
- Hogy vannak a többiek? És Taehyung? Nem nagyon mesél nekem semmit róla már May, pedig nagyon örültünk, hogy ilyen jóba lettek... Soha nen volt ilyen nagyon boldog, mint miután egyszer felhívta...
- Anya! - morogtam. - Semmi érdekfeszítő nincs vele. Mármint ahogy tudom.
- Komolyan? - halottam hangjában, hogy gyanakszik.
- Felmegyünk a szobámba. Kérsz valamit? - kérdeztem, mire megrázta a fejét, így felrángattam a kis kuckómba.
Leültem az ágyra és rádobtam a takaróm a V-s pólómra, a V-s maszkomra és a tabletemre, amin vajon mit hallgattam? Egyértelműen V-t.
- Ezt - mutattam a takaróra, mivel láttam, hogy halványan elmosolyodott -, nem mutatod meg senkinek, nem mondod el, ki is törlöd az elmédből és Taenek végképp nem mondod el soha!
- Én nem. - rázta a fejét eléggé "meggyőzően", mire hozzádobtam a BTS feliratú párnámat.
- Te aztán fan vagy. - nevetett, mire csillogó szemmel bólintottam.
- Van BTS ARMY feliratos pulcsim, van Jungkookos pólóm, Hobis maszkom és még egy párnám, amin a három rapper van. - magyaráztam, majd a falamra mutattam. - Ott vannak az Amerikai bandák poszterjei, de mivel Koreában vagyok, a BTS-es poszterek kerültek ki, és néhány más bandáé. Azt, azt, azt, azt és azt. - mutattam a Taehyungos poszteremre röhögve már, annyira égő volt. - nem láttad és nem is létezik.
- Azon kilóg a hasa? - röhögött fel közelebb lépve ahhoz, mire odaálltam és nekidőltem a poszterekkel teli falnak.
- Lehet. Nem tudom, miért, kint van? - tettem a hülyét. Egyértelműen azért raktam ki, mert látszott a hasa. Mázli, hogy a másik abs képem Taehyungról a szekrényemen van...
Odakaptam a tekintetem, mire Jungkook is, majd elvigyorodott, mire szaladni kezdtem oda, hogy elrakjam, de ő is megindult, majd kikapta a kezemből és felemelte, hogy véletlenül se érjem el.
- Ez? Ez létezik? Neked tetszik V? - vigyora miatt nekem is nevetnem kellett, de zavaromban nem nagyon jött ki nevetés.
- Nem, csak... Ez egyik barátnőmé, és...
- Aha. - nevetett, majd kezembe nyomta a képet és gyorsan bedobtam az egyik fiókba. - barátnődé...
- Jó, Igen. Tetszik. És akkor mi van? - sóhajtottam fel, majd kinyitottam a szekrényem. - Tetszik, fanja vagyok, és igazából van még két V-s pólóm, amit itthon merek csak felvenni. Egyiket még régen Chin alá is íratta vele meetingen, azt mindig vigyázom. - vettem ki mutatva neki, mire a kezébe vette és szomorú arcot vágott.
- Fenébe...
- Mi az? - néztem rá kérdőn, mire a szemembe nézett.
- Nagyon tetszik?
Alsó ajkamba haraptam gondolkodva.
- Igen. - bólintottam. Csalódottan felsóhajtott.
- Én... Én úgy sajnálom, May...
Gondoltam. Ha ilyen fejet vág, akkor utál. Aztán az történt, amit nem akartam. Előtte sírtam el magam.
- Én... Én nem tudom, hogy mit csináltam! Miért lett egyik pillanatról a másikra ilyen bunkó! Olyan boldog voltam, az sem érdekelt, hogy balesetem volt, nem érdekelt, hogy hiányzott az összes Amerikai barátom, és rohadtul nem érdekelt, hogy választhattam volna valami jó munkát, amit mrgfizetnek! Nekem fontos volt, úgy éreztem, megbízhatok benne... De én... Én egy dög vagyok!
Megsimította a hátam, mire megöleltem.
- Miért lennél te dög? - suttogta, mire megráztam a fejem.
- Mert bármit is tettem, megbántottam. Láttam, hogy nézett rám. Csalódottan és dühösen. Nem tudom, mit tettem vele, de vele soha nem tennék rosszat! Nem játszanék vele, nem bántanám, nem zavarnám a gondjaimmal, sőt, ha akarja, kerülöm is, csak adjon már egy normális okot, amiért ezt teszi... - gondolataimra szorosabban kapaszkodtam Kookieba, amitől nagyot sóhajtott.
- Próbálj beszélni vele. Velünk nem beszéli meg.
Keserűen felnevettem.
- Mert aztán velem úgy megbeszéli! Engem utál, nem?
Szorosan magához húzott és fülembe súgott.
- Most mondd csak el a bajaid, meghallgatlak és nem mondom el.
Ennyit kellett mondjon, mondani kedtem a magamét.

~~ EGY HOSSZÚ BESZÉLGETÉS UTÁN ~~

- Huh... Megölöm Taehyungot.
Ez volt a lelkizésem utáni reakciója.
- Hagyjad. - legyintettem kicsit megnyugodva. - majd most egy hétig megfigyelem, aztán ha egyáltalán nem történik változás, megkérdem, mi baja. Ha nem válaszol, kinyithatod.
Egy ideig gondolkodott, majd felém nézett.
- Biztosan akarod te ezt? Egy hét szenvedés lesz.
- Kíváncsi vagyok, hogy most vajon mi baja lehet. Rá akarok jönni, meg szeretném fejteni, és tudni akarom, hogy a híres Taehyung milyen, ha dühös. - rántottam meg a vállam. - Ha semmi nem fog hatni, még a te gyilkolásod sem, talán szerelmet vallok... Hátha akkor elmondja a baját. - poénkodtam. De ő bólogatott.
- Tökéletes ötlet. - mondta.
- Idióta! Nehogy el hidd! Soha nem vallanék szerelmet neki!
- Pedig ha szereted... - kezdte, de közbevágtam.
- De mit sem érek vele, ha GYŰLÖL? - kiáltottam kicsit hangosan felindulásból.
- Sajnálom. De szerintem nem gyűlöl, csak... Csak kicsit nem nagyon bír.
- Köszi, ezzel megnyugtattál. - mondtam cinikusan, majd bocsánatkérően megöleltem. - Bocsi, csak...
- Tudom. - ölelt ő is, mire rezgett egy telefon. - Enyém. Uh... - nézett elhúzott szájjal a telefonra. Egyből gondoltam, ki hívja.
- Ha Taehyung az, nyugodtan felveheted. Nem zavar. - legyintettem, majd bizonyításként elkezdtem a szekrénybe dobálni a V-s cuccaimat. Csak nosztalgiázásból vettem elő...
- Hallo? Szia, Igen... Nem! Nem vagy normális! - nevetett fel. - aha. Nem. Persze, majd kicsit később. Holnap? Úgy mondta, hogy jön. - mondta, mire odakaptam a tekintetem. - Ne csináld már! Ugye tudod, hogy neki ez fáj? Miért fáj? Hát mert te... - kezdte volna, mire gyilkosan néztem rá.
- Megöllek, ha kimondod. - mondtam halkan, de gyilkosan. Nyelt egy nagyot.
- Te... Természetesen kinek ne esne rosszul, hogy így megváltozol? Jó, szerintem is. Mármint nem! Na, jó, most ennyi elég volt belőled. Majd otthon találkozunk, addig nyugodj le és készülj fel, hogy ki leszel nyírva. Csá-csá! - köszönt, majd letette.
Egy jó néhány percig meg sem szólaltunk, majd szólni akart, de közbe vágtam.
- Nyugi. Lehet, hogy inkább holnap maradok... Végül is alapból is úgy terveztem, hogy holnap itthon maradok...
- Na nem! Nem fogsz te Taehyung pillanatnyi baja miatt egyedül ülni! Ha nem akar látni, mert szerinte becsapsz mindenkit, akkor ő kerüljön! Nagyon örülünk, hogy a csapatunk tagja vagy és ezt egyetlen fiú nem fogja megváltoztatni. Ha nem jössz... - mondta a szemembe nézve halál komolyan. - Erőszakkal hurcolunk el, az sem fog érdekelni, ha megütsz.
Elmosolyodtam. Rávett. Megyek.

Tae pov.

Nem tudtam elviselni ezt a lányt. Egy álnok ember... Csak játszott velem. Pedig azt hiszem, kezdett meg tetszeni talán... De csak egy lány a több száz közül...
Épp ültem forgatva a telefont a kezemben. Ha holnap jön, mindenképp kerülni fogom.
Hobi már vagy negyedjére ment el előttem.
- Mi az? - kérdeztem rá nézve.
- Semmi. - sóhajtott, majd leült végre mellém. Hála az égnek, már kezdtem szédülni. - csak rossz, hogy rosszban vagytok.

Tudtam, hogy Mayre gondol, így sóhajtottam is.

- Erről kicsit én is tehetek, de inkább bevallom, megsértett.

- De mit tett, amitől megsértett? - háborodott fel végül. Meglepett, hogy ennyire megszerette ezt a lányt. Tényleg fontos neki. Kár, hogy nem tudja, kinis ez a lány... Bár lehet, hogy csak velem ilyen, mert legutóbb úgy tűnt, tényleg boldog Hobi Társaságában. Mondjuk akkor is boldognak tűnt, amikor ketten voltunk.

- Nem szeretném elmondani. - morogtam. - Annyi elég, hogy nem bízok benne. Átvert és ennél jobban nem fogom kifejteni. Kész, itt lezártam a beszélgetést.

Arcán láttam, hogy szenved, mert nem tudott meg semmi normális indokot.

Azért bevallom, megsajnáltam Mayt, amikor úgy zokogott. Legszívesebben megöleltem volna. De van bennem annyi tartás, hogy ha már játszott velem, ne vegyem számba.

- Hol van már Jungkook? - sóhajtott végül, kifeküdve.
- Itt. - lépett be mosolyogva az emlegetett fiú, mire Hobi letámadta. Én úgy tettem, mintha teljesen hidegen hagyna, mit mesél, de fél füllel végig hallgatóztam.
- Mi a helyzet? - kérdezte.
- Semmi. Rávettem, hogy jöjjön holnap és nem fogja érdekelni, hogy valaki itt indokolatlanul egy szar. - mondta rám sandítva, mire megforgattam a szemem.
- Egyáltalán nem indokolatlan. - morogtam, majd feléjük kaptam a fejem. - De hagyjatok ebből engem ki. Nem lógok tovább ezen a témán.
- Pedig tényleg bír téged. - mondta felsóhajtva.
- Bír. Chh! - nevettem fel ingerülten. Ha bírna, nem tartana két vasat a tűzre, amiből az egyik én vagyok. Csak játszik mások érzéseivel. Elnézést, inkább alakuló érzéseivel.

- Azt is mondta, hogy holnap is a legjobb barátos pólóba jön és meghívtam Chot és Chint.

Elmosolyodtam. Chin nagyon aranyos kislány. Őt őszintén kedvelem.

Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a hét...

Sziasztok! Remélem, hogy tetszett ez a rész, ha igen vote, és kommentelj nyugodtan ♡
A következő részig:

Fighting!