"Bárcsak meg tudnám fogalmazni,hogy mi is ez.De egyszerűen nem lehet.

A mellkasod szorít,alig kapsz levegőt.Zsibbadsz,remegsz.Ráz a hideg,miközben iszonyú forróságot érzel.Sírsz,a fejed zúg.Legszívesebben üvöltenél a fájdalomtól,de egy hang se jön ki a torkodon.Segítségért szaladnál,de mintha nem lennének lábaid,amivel tudnál.Tehetetlenül fekszel,összehúzva magad magzatpózba.

Várod,hogy csillapodjon ez az állapot.A könnyeid patakokban folynak le az arcodról,alig látsz már a tőlük.

És akkor hirtelen elcsendesedik minden,mintha megszűntél volna létezni.

Pedig nem.Ez az állapot kísérti a minden napjaid.

Amíg egyszer csak fel nem adod."