Asztalnál görnyedve várod a rímet,
arcodnak tükre ma épp költőt mímelt.
Poézis napját úgy megünnepelnéd,
verset csiholna mára az elméd.

Tiszta fehér papírlap kiterítve,
pennád pedig a tintába merítve,
ünnepre keltél, remekműveket alkotsz,
ihletért fordulsz ott szemben a falhoz.

Mi volna méltó most eme perchez?
Ma ars poeticával vezekelhetsz.
Egy eposzt írnál, vagy szabadverset?
Megment-e életet majd ez a versed?

Segítségül hívod Adyt és Attilát,
rímet kérsz, ritmust, sorvégi trillát.
Száguld a tollad, máris papírra vetve,
készen a műved, sírva-nevetve.

Ünnepi napja ez szép anyanyelvnek,
ráborul, rajta csüng, hűtlen a gyermek.
Adj neki könyvet, és mondd neki: olvass!
Hogy holnap egy nemzetet gyarapíthass