Az ikrek úgy döntöttek, hogy meglátogatják a napos félisteneket. Artemis, nem mintha akart volna menni, de Apollo ragaszkodott hozzá, így nem volt más választása.

-Soha többet nem megyek azon az izén! - Artemis szédülten, és dühösen szállt le a napszekérről, ami, ezek szerint nem igazán tetszett neki. Végül is, kinek a szervezete tud elviselni, egy fénysebességgel haladó masinát?

-Ne nyavajogj Artikám, lassan mentem! - billegette arany fejét Létó fia - Így is késésben vagyunk!

-Nem is időre megyünk!

-Jóvanna', de látni akarom a kislányom!

Zeusz lánya fájdalmasan felszísszent. A testvére egyik gyermeke, aki még csak 6 hónapos, épp pár napja vesztette el anyját, mert egy khimaira felgyújtotta a házat, amiben laktak. Szerencsére a kisbabát sikeresen ki tudta menteni Apollo, de volt szerelmét már nem sikerült. Ez volt az eddigi első eset, hogy újszülött került a táborba, akit a táborlakóknak kell felnevelnie. Szerencsére a hetedik kabin lakói orvosnak születtek, így értettek valamennyire a kisdedekhez.

Besétáltak a félvérek otthonának kapuin, és rögtön odarohant egy lány. Kenderszőke haja a válláig ért, és sötétkék szemei az éjjeli csillagos égre emlékeztettek.

-Atyám! Summer-t jött meglátogatni? - érdeklődött tisztelettudóan a 15 körüli hölgy.

-Ami azt illeti, igen, Lyra! Kíváncsi vagyok, hogyan fejlődik a csöppség! - bólogatott vadul az istenség.

-Oh, Artemis istennő, ön is emiatt jött fivérével? - fordult érdeklődve Lyra Létó lányához.

-Én csak elkísértem az öcsémet, de ha már itt vagyok, én is megnézem - replikázta az említett.

A trio elkezdett sétálni a gyengélkedőhöz, ahol Will integetve köszöntötte őket.

-Örülök, hogy ma is jöttél, apám, Summer-nek az állapota rosszabb lett most, pedig tegnap még kacagott-közölte idegesen a testvérpárnak.

-Na meglátom, hogy mit tehetek vele - lökte be az ajtót az isten, és a "klinikáról" síró hangok szűrődtek ki.

Summer egy kis sárga ágyban feküdt, és perpillanat könnyezve bőgött. A csecsemőnek eperszőke, göndör haja még alig borította szeplős arcát, ami jégkék szemeit nagyszerűen kiemelte.

-Még egyszer sem zokogott ennyire. Tán most érezhette meg, hogy árván maradt... - vázolta fel a helyzetet Summer nővére. Nagyon aggódott kishúgáért, hisz még olyan aprócska.

-Nos, öhm... hiába vagyok az orvoslás istene, de... -kezdte gyöngyöző homlokkal Zeusz fia.

-De?! - faggatózott a két sarja és a nővére.

-Nem értek a csecsszopókhoz... - vakargatta vigyorogva, feszülten a tarkóját az apa.

Síri csöndben és lefagyva nézték ketten az íjászat mesterét. Még ő se tudja, hogy mit kéne tenni? Akkor eléggé nagy kalamajkában vannak... Hiába voltak a táborhely legjobb doktorai, még Apollo gólyái se nagyon tudtak mit tenni ilyen helyzetben.

-Megpróbálhatom? - hátrafordultak erre a hangra Zeusz unokái. Zavartan tette fel a kérdést a vadászat istennője.

-Hát... végül is egy próbát megér, nemde? - fordította tekintetét Will öregére.

-Próbáld meg Arti - adta meg az engedélyt Apollo.

Artemis nyugodtan odaszökkent unokahúgához és felvette az ölébe. Két gyönyörű, kék szem nézett fel a nagynénjére, aki elkezdett énekelni. Nem csak a zene istene értett a daloláshoz. Summer tágra nyitott szemekkel figyelt az énekre, és lassan kezdett elálmosodni az isteni hangtól. Apollo, Lyra és Will döbbenten nézte a vadászok vezetőjét, ahogy a pólyás lassan elkezd halkan és szuszogva elaludni karjaiban. Ezt észrevette Artemis is, és abbahagyva a dallamot, ringatni kezdte a porontyot.

-Ezt meg hogy csináltad?! - puhatolózott Naomi Solace fia.

-Ehm... Olvastam pár cikket az interneten, a napokban, és visszaemlékeztem rá...- válaszolt zavartan Thália felettese.

-Minden esetre nagyon ügyes voltál! Remélem, hogy most végleg megnyugodott. Szegény drágaság már így is elég sok stressz alatt volt - Apollo csöndben nézte halkan szortyogó csemetéjét - Mennünk kéne, a vadászaidnak szüksége van rád, húgi.

-Igen, indulnunk kéne. Köszönöm, hogy fogadtatok, félistenek! - köszönt el Artemis unokaöccsétől és húgától.

-Ugyan, mi köszönjük, istennőnk, ön nélkül egész álló nap próbálkozhattunk volna, sikertelenül. Köszönjük, és viszontlátásra! - búcsúzkodott a csillagszemű leányka, meghajolva Létó gyermeke előtt, aki elindult testvérével.

                                                          ---

Épp amikor kisétáltak a táborhelyről, a holdistennő még egyszer visszanézett. Lyra okosnak tűnik. Egyedül azt remélhette, hogy a leány nem olyan eszes, hogy bármit is sejtsen...