Apollo épp sétált haza, amikor ugatást hallott.

-Hm? Egy kutya?

Igen, jól hallotta, egy állatbolt mellett volt. Elkezdett sétálni a kirakat elé, és mit látott!

Kiskutyák. Apollo és a kiskutyák. Lehet, hogy jobb lenne nem belekezdeni a témába, hisz a napisten odáig volt már magukért az ebekért is, jobb ha nem is tudjuk, hogy milyen reakciója volt a kisebb verziójukra.

Mindenáron akart egyet, és tudta, mivel ikertestvére, a vadállatok úrnője, nem nagyon lesz kifogása ellene.

A zsebébe nyúlt, és kinyitotta a pénztárcáját. Üres. Lehet, hogy nem kellett volna a 16. utcába bemennie tegnap este.

Hirtelen beugrott neki egy ötlet. Huncut vigyorra húzta a száját.

*Később*

-Artiii! - Apollo vidáman csörtetett be New York-i lakásukba - Itt vagy?

-Hányszor kell még kell elmondanom - nézett fel a könyvéből öccsére gyilkos tekintettel Artemis - Hogyha még egyszer Arti-nak nevezel, berúgom a hátsódat a Tartaroszba!

-Oh - mondta elkeseredve - De nem teheted ezt! Egy csomó hölgynek még szüksége van erre az isteni hátsóra - csattant fel önmagától eltelve a napisten.

-Néha elgondolkozom, hogy tényleg a testvérem vagy-e... Mi van a kezedben? -mutatott Artemis a dobozra testvére kezében.

-Oh, ez? Ez egy kis apróság... - a dobozból ugatás szűrődött ki.

A holdistennő felvonta a szemöldökét - Mutasd csak -Gyorsan kihúzta Apollo kezéből. Kinyitotta, és meglepődve nézett rá -Te vettél egy kutyát?!

-Gyakorlatilag ja.

-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen Apollo?! Vettél egy kutyát bármiféle megbeszélés vagy felkészülés nélkül? -csattant fel - Nem hiszem el, hogy veszel egy kutyát bármilyen meggondolás hanyagolásával!

-Hát... éppen egy kisállat-kereskedés előtt sétáltam, és csak úgy jött az ötlet, szóval tulajdonképpen, nem, nem gondolkodtam egyáltalán - zavartan vakargatta a tarkóját.

-Igen, te tényleg Zeusz fia vagy - nézett le szemét lesütve az idősebb, közben dörgött egyet az ég -Ez az igazság nem?! Mindenesetre vissza kéne vinnünk a kutyát.

-De miért húgi?! Csak nézz rá, ő is szeretne maradni! - nézett a költészet istene a "húgi"-jára fókaszemekkel. Viszont Artemis-t nehezen tudja megtörni,így a próbálkozása ismét sikertelen volt. Lenézett Artemis az ölebre, aki utánozta Apollo-t. Na ez törte meg az istennőt. Nem sokan tudják, de nehezen tud ellenállni a kölyökállatoknak, nem véletlenül a vadállatok istennője.

-Na jó... Talán tehetünk egy kivételt... - ismerte be vereséget szenvedve.

-Juhé! -kezdett el ugrálni Létó fia, mint egy öt éves.

-Egyébként mennyit fizettél érte? - kérdezte a kutyust simogatva az utóbbi lánya.

-Öh... -hagyta abba az ugrálást, gyöngyöző homlokkal - N-nem emlékszem teljesen már, egy ideje voltam már ott...

A vadászat istennője kételkedőn méregette a fiút - Mit tettél már megint?

-Hát... maradjunk annyiban, hogy a fizetés kimaradt a vásárlásból... - vakarta zavartan a nyakát az isten.

-Várjunk... ez azt jelenti, hogy...

Apollo lassan bólintott.

-Te... Te most komolyan elloptad ezt a csahost?! - akadt ki a szűz istenség - Isteneim... Hogy tehetted ezt?!

-Nem volt nálam pénz és féltem, hogy elviszik!

-Jó, értem, de attól még nem kéne ellopnod! - háborodott fel a lány -Ebből biztos gond lesz és lehet, hogy megbüntetnek! Vissza kell vinnünk! -kapta fel Artemis a csahost.

-De húgi! Mi istenek vagyunk! Simán a köddel elhitethetnénk velük, hogy meg se történt az egész! És akkor lehet egy blökim! -próbálkozott Apollo.

-Simán megtehetnénk, ez tény, viszont istenekként mi örökké élünk viszont ő -mutatott a kölyökre - nem. Előbb-utóbb meghalna, ami szerintem téged nem igazán érintene jól. És nem fogunk itt élni tíz évig, az Olimposzon meg nem tudunk egy ilyent felnevelni. Főleg úgy, hogy nem is vagyunk ott sokat -érvelt az idősebb.

-Ajj... Igaz. De attól még nem tehetjük meg!

-És miért nem?

-Öh... csak? - indokolt bénán Apollo.

-Apollo, megértem, hogy szeretnél egy kutyát, de nem igazán fér be az életünkbe és az időnkbe egy állat tartása... -magyarázta szomorúan az említettnek.

-Lehet, hogy jobb helye lesz máshol... Igazad van! Vigyük vissza Mogyoróvajat! - emelte fel "Mogyoróvajat".

-Mogyoróvaj? Na látod ezért nem kéne háziállatodnak lennie.

-Most miért? A Mogyoróvaj tök jó név! -hangoztatta az öcs.

- Mindenesetre menjünk, és vigyük vissza! -ejtette a témát Zeusz lánya. -Gyere! -húzta ki ikertesóját a lakásból.

Az ikrek lesétáltak a bolthoz. Nem is sétáltak inkább futottak. Útközben nem igazán beszéltek, főleg azért, mert Artemis nagyon gyorsan rohant Apollo-val a kezében, így neki meg ideje se volt megszólalni.

Szóval leértek a bolthoz és be is mentek. (fordulat) Amint beértek, a hölgy, aki a kaszában volt, felnézett, és elállt a lélegzete.

- Fahéj! -gyorsan odarohant, és ölébe vette az említett "Fahéj"-t. -Hol voltál drágám? Önök találták meg?

-Hát ami azt illeti ne- próbálta elmondani az igazságot, viszont Apollo félbeszakította.

-Igen, mi, azaz én találtam meg ezt a gyönyörű, kis vahúrt! -fényesítette magát az íjászat mestere.

-Oh, nagyon szépen köszönjük, hogy visszahozta! -hálálkodott a húsz körüli alkalmazott.

-Bármit egy ilyen gyönyörű kishölgynek! - kezdett el kacsintva flörtölni a hímnemű.

A "kishölgy" erre a mondatra vörösödve nyögött ki egy köszi-t. A vadászok vezetője tudta, hogy ebből egy újabb félisten lesz, és undorodva indult vissza a lakásuk felé.

[Author note: Phew, végre sikerült ezt leírnom, majdnem órák voltak. Mindenesetre írjátok majd le a véleményeteket, és esedezve kérek javaslatokat! Legyen szép napotok!! ~Susu]