Mondanom kell valamit, ne áruljam el magunkat.

- Igen Uram! Angliában követeli a király a jussát, ha lehetne így említenem! Tudja uram! Hiába szegények vagyunk, oda figyelünk a hírekre. – válaszolom.

Amíg a három személy eljut Párizsba, addig a királyi udvarban más dolgok történnek.

Minden évben eljön az a nap, ahol a pórnép kihallgatást kérhet, így bíráskodhatok, mint a király. Az ország egész területéről érkeznek, egy nagyterembe gyülekeznek.

- Elérkezhetett ez a nap, amikor minden megjelent elmondhatja a baját, és ha olyan, akkor segíthetek. Lehet is jönni, de egyenként. Ahogy érkezési sorrendben van feljegyezve.

Először elmondom, amit kell, elfoglalom a helyet, a kamarás, valamint a kancellár. Egyenként a megadott névsor szerint. - Két személy is jelen van, az egyiket Caillet Vilmosnak hívják, a másik, a barátja Henry Frederick.

- Henry! Jó, hogy van ez a kihallgatás a királytól, a panaszúnkat elmondhatjuk, és ha tud, segít. Lenne, dolog ahol szívesen látnék változtatást, főleg az adózásnál, ne vessenek ki különböző terhet, ha így megy tovább! Elege lesz a népnek, még rosszra is fordulhat.

- Jól mondod Vilmos! Hosszú távon ez a teher nem tesz jót senkinek, a népnek tényleg elege lesz. A gazdagabb nemeseknek meg kell fontolni, tovább akarják-e vagy nem! Tudnia kellene a királynak, mi történik a birodalmába, és a feltételeinket. – válaszolja, ezzel erősíti meg a barátja szavát.

Azt követően másról kezdenek vitatkozni.

Sokan elmondják a problémáikat, volt, akinek tudok segíteni. Nem sokára Caillet Vilmos következik, ahogy kellett meghajol.

- Király uram! Örülők fogadott, és önöket is köszöntöm uraim. Olyan problémám van, amit meg lehet beszélni! Ez az adózás kérdése. Milyen úton kellene az adót befizetni! Hiába a földet megmunkáljuk nehezen élűnk, főleg azoknak nehéz, akiknek gyerekei vannak.

- Caillet úr! Miért mondja azt, hogy nehéz a helyzetűk? Kedvező adózást hirdettem ki a törvényekbe, a sok gyermekeseknek, keveset kell befizetni. A legszigorúbb törvény a nemeseké, talán másképpen érti a törvényeket? – kérdezem érdeklődve, meglepődötten.

Vilmos gondolkodóba esik.

- Fenséges uram! A kérdésem az lenne! Megfelelő összeg van-e a kincstárba? A törvénynek megfelelően számoltam át a dolgokat, akkor tudja-e ön, mennyi most az összeg a múlt hónap utolsó napjáig? Itt van a kincstárnok, mondja meg ő a pontos számokat. Ha egyelőek lesznek, akkor itt mindenki előtt bocsánatot kérek. – válaszolja, szigorú arccal.

A hír hallatán felbomlik a csend, nem hallottak ilyen szavakat, gondolkodóba esek, vajon miért mondja a vendégem.

- Uram! Ez a feltevés arra késztet, vonjam kétségbe a törvényben megadott számokat! Felháborító! Felhozta ezt a dolgot, akkor illendő rá megadni a választ. Kincstárnok uram! Ön az illetékes, mondja meg ön a mai napig a kincstárban mennyi vagyon van? Tudjuk le, még sokan vannak kihallgatáson. – válaszolom.

A kincstárnok zavarba jön, aki dadogni kezd.

- Királyi fenség! Ha ez a kérés, akkor teljesítem! Megmutatnám a bizonylatokat a különböző adatokkal. – válaszolta a kincstárnok, de meglepődöttség is megmutatkozható rajta.

A bizonylatokat át kezdi adni, ellenőrizésre, - minden ilyenkor szokás dolog benne kell lennie. Kezdem át vizsgálni.

------

A kincstárnok szemében azért van egy kis félelemérzés is, áttanulmányozom az adatokat. nem sokára.

- Vilmos úr! Az adatok szerint szeptemberig nagyszámú hozam van a kincsestárba, a törvény szerint elő van írva. Nem értem! Miért kell egy kis problémával idejönni. – kérdezem egy kicsit meglepődve.

A vendégem en látszik, hogy gyötri valami.

- Őfelsége! Kis probléma az én gondom! Azt gondolja fenség! a népnek ez nagy probléma. Szeretném látni azokat a számokat, amit már ön is ismer! Ha nem egyezik meg a mi számításainkkal, akkor nem tudom, hogyan lehet? – válaszolja, egy kis dühödt tekintettel

A vendég odalép hozzám, kérni kezdi a jegyzetet, át nyújtom, majd hátrébb lép.

- Ezt a bizonylatot leellenőrzöm, azzal, amit én hoztam, imádkozzatok az úrnak, megfeleljenek a számok! Ha nem! Nagy probléma lesz. – válaszolja dühödten.

- Királyi fenség! Megengedi, ennek a parasztnak leellenőrizze a fontos dokumentumot, ami államtitok? Mit is értene az a jött ment, a számokhoz! - mondja a kincstárnok, egy kis dühödt hangon

- Kincstárnok! Miért ne ellenőrizze le a paraszt, ami számára fontos! Talán probléma van a számokkal? – válaszoltam.

Vilmos kezdi a számokat átnézni.

Egy kis idővel később.

- Királyi fenség! Az önök számításában van egy kis hiba! A törvényes szabályokat vesszük figyelembe, nem ennyinek kell lenni, ami a kincstári beszámolóban szerepel, hanem annyinak, ami az enyémbe.

Mindenki furcsállni kezdi a bejelentést, a kincstárnokon látok valami félelmet, de inkább nem szólok.

- Királyi fenség megnézheti az elszámolást, a különbözet is nagy, ez vajon, hogy lehetséges? A választ megadhatom! A nemesek zsebét terheli minden hónapban, ezért szegényedik a pórnép. Ez ellen nem tesz semmit Őfelsége! Akkor olyan probléma adódhat, ami nem sokára bekövetkezhet. – mondja kikelve Vilmos.

A saját elszámolását asztalomra teszi, és kisétál a teremből. Az idő telik, az napi fogódó órának vége lesz, így át gondolhatjuk, amit megtudtunk. Milyen törvényt kell alkotni a nemesek gazdagodása ellen.

Caillet Vilmos visszatér a többi társához, ahogy lehet bizonyos keret között a pórnép is múlathat.

- Barátaim! Végre mondhatom, beszélhettem a királyi őfenségével. A problémánkat elmondtam, azt is! Ha nem tesz valamit a nemesek ellen, abból nagy probléma lehet, akár összetűzés is lehet, ami háborúhoz is vezethet. A királyt becsapták.

- Igen barátaim! Reméljük a király fog tenni valamit, a helyzetűnk nem tarthat sokáig. Mindennek van határa, egy darabig tűrhetünk, azután már nem. Nem csak az adózási probléma van, amit le kell küzdeni. Az Angol uralkodó is ott van, aki a jussát követeli, de az egyik örökös, már lemondott a trónigénylésről. – erősíti meg Vilmos barátja.

Múlnak a percek, és az órák. Elérkezik November első napja, a két angol vándor végül eléri a célját, beléphettek Párizsba.

- Uram! Köszönjük a segítséget, elhozott Párizsba, isten fizesse meg, kívánom az élete örömben és boldogságban teljen, és kerüld el a szomorúságot. Megtudja-e mondani, hol található a királyi palota? Meg szeretném ismerni. – mondom, de kérdeztem a szekerestől.

- Bízom én is uram, az úr segítségébe. Menjen egyenesen ezen az úton, azután térjen el balra, ott mindig egyenesen mennyen. Az út éppen arra vezet. A király remélem segíteni, tud a problémájába. – válaszolja a kocsis, búcsúzásként.

Elköszöntünk, a tarisznyánkban van a váltó ruha. Folytattuk a gyaloglást tovább, a megadott úton.