A szolgák, amit parancsba kapnak, azért fellázadtak, minden tartományban Párizs környékén. A fegyverűk a különböző szerszámok. Május 28.-ai napon egy faluban, aminek a neve Saint-Leu-d'Esserent , a katonák fosztogatni kezdenek, mert hónapok óta, nem kapnak zsoldot.

- Társaim! Itt van ez a falu, mennyűnk be, a dolgotokat tudjátok! Semmi erőszakoskodást, csak fosztogatást. – mondom a katonák vezetőjeként.

- Igen parancsnok úr! Napokon át nem ettünk semmit, csak a kenyér. Az angolok elleni háború nem tesz jót nekünk. – válaszolja egyik hűséges vitézem.

Így a lovúnkat a falu szélén kell, hogy hagyjuk, de vigyázza két társunk. Sokan vagyunk, szám szerint negyvenen, nem sokára be is érünk. Így a lakosoknak menekülniük kell előlünk. Valahonnan megszólal egy hang.

- Minden vitéz a házba menjen, hátha a raktárban van valami, a szolgákat nem bántani.

A zsoldnélküli vitézek a parancs szerint engedelmeskednek.

- Uram! Kérem! Ne vegye el a betevőnket, négy gyermekem van, kell az ennivaló. Ne tegye uram! – mondja az egyik

- Félre innen te paraszt! Nekünk is meg kell élni valamiből, három hónapja, hogy zsoldot nem kaptunk.

Az után ellököm, a raktárba mehessek, amit meg tudok fogni, annyit viszek el, a gyermekei látják az egészet. Nem tudunk mit tenni, a falu belseje felé indulunk tovább, majd hírtelen, a falu lakósai szerszámmal a kezűkbe, ellenállásba kezdenek. Helyben pár katona életét veszti. A többieknek menekülni kell, a falut mi hamarabb el kell hagyni, amit meg tudtak szerezni, annyival menekülünk. A falu így győzni tud. A parasztok lázadása írja az eseményt, az egyik ilyen a Beauvais nevű hely, a parasztság vezetőt választ. Így lesz Guillaume Cale.

- Szolgatársaim! Végre eljöhetett a mi időnk, harcolhatunk az urunk ellen, akik kizsákmányolnak, az adónk egy részét elveszik. Ezért vagyunk szegényebbek, amit szeretnénk, azt nem tehetjük meg. Érdekűnkért tehetünk együtt, harcolhatunk elnyomóink ellen. Itt az idő! Mondjátok el a társainknak ezt a hírt, ők is válasszanak magúknak vezetőt. – mondja a megválasztott vezető.

Akik a faluban vannak, mindenki éljenzett, hírtelen megjelenek Etienne Marcell.

- Szolgák! Azért jöttem! A munkátokba segítsek, az érdekeitekért harcolnék, mert rájöttem! Nem csak a nemeseknek van problémájúk, hanem nektek, a földet művelő szolgáknak. Azért jöttem! Segítsem a harcotokat. – mondom.

Egy hangközbe szól, mintha bekiabálna.

- Hogyan fogsz nekünk segíteni? Hogy gondolta uram?

- Ez jó feltevés! Meg tudom mondani, melyik nemest kell kifosztanotok, mással van elfoglalva. A raktárait is megmutathatom. – válaszolom, de a gondolatomban más van.

Mindenki éljenezni kezd, ennek örülök a legjobban.

- Utánam mindenki. – mondom, majd intek.

A szolgák a munkai eszközeivel, ami a fegyverűk volt, én utánam kezdenek indulni. Az első helyszín, amit meg látogatunk, egy raktár. A földesúr később látja a sok szolgát, menekülnie kell. Aznap győzünk, a hír terjedni kezd, lehet harcolni a nemesek ellen.

- Marcell uram! A segítségével bátorságot adott ahhoz, harcolhatunk a birtokosok ellen, ne sanyargassanak tovább. Tudja meg minden nemes, minket, a parasztokat nem szabad bántani. – válaszolta boldogan az egyik szolga.

Akik jelen voltak, mindenki köszönetet mond nekem. Más van az eszembe, valójában, nem is akarom őket segíteni.

26.

Idő múltával a parasztság Párizs környékén igazságot kezd szolgáltatni, a nemeseket meg tudják félemlíteni, de én sietve megyek Gonosz Károlyhoz.

- Károly uram! Tudja, a parasztság fellázadt? A raktárait fosztogassa, a földesuraknak, és a nemeseknek. – mondom dühösen.

A régens, dühödten az asztalra csap.

- Igen Marcell! Nem tudom, hogyan lehet ez! Bátorságot kaptak, Párizs környékét ők uralják. Nem tudok olyan helyre lépni, ahol még nem voltak. Ez a dologidegesítő, a vezetőjűk valami Jacques deCennebieris, ő szítja a parasztokat. Mi tévő legyűnk? Nem csak ezek a Jacquesok teszik a problémát, ez a háború az Angolok ellen. Még a zsoldosok is ott vannak, akik fosztogatják a falvakat. Milyen megoldást tudnál mondani, hogyan győzhetjük le végérvényesen ezeket a parasztokat? Ha segítel! Megjutalmazlak, de ha akarod! Még rangot is kaphatsz. – válaszolja dühödten.

- A feladatot elvállalom! Egy megoldás éppen lenne is! Az egyik városnál bevárhatják a parasztokat, ott le is csaphatna. A fedezékül a magas sziklák lesznek, ez csapda nekik. Végérvényesen győzhet, akár a királyi rangot meg is kaphatja. A hely, amire gondoltam, az Oisa nevű völgy, és Mello nevű városa. – válaszolom.

- Ahogy mondod, nem is rossz ez az ötlet, így nem csak csapdába esnek, hanem meg is semmisülhetnek. Amit elő kell készíteni ehhez, megtennéd. – válaszolja a régens, nevető kacajjal az arcán.

- Igen fenséges uram! Örömmel. –válaszolom, a gondolatomba, a hatalomvágy, hogyan szerezhetem meg.

Elköszönök, a feladatomba bele kezdhessek. Nem érdekel milyen áron, a lázadók nem sejtenek semmit, a parasztok táborához indulok, beszélhessek velük, hátha örülni fognak.

Az Angol zsoldosok tudnak a Párizsi paraszt felkelésekről, így kihasználják a fosztogatást. Nem sokára egy völgyhöz érkeznek, a Mello nevű helyre, a falu határában állomásoznak, a vezetőjűk Robert Surcott.

- Zsoldos társaim! Itt vagyunk a Mello nevű falú közelébe, legyetek figyelmesek, ha találkoztok a parasztsereggel, harcolhattok nyugodtan, nem szabad kegyelmezni nekik. Most letáborozunk, kiküldöm a kémeimet, ha észrevesznek valamit, akkor rögtön nekem szóljanak. – mondom.

Három kémem indul is. Kezdem átgondolni azt a helyzetet, ha netalán találkozunk a sereggel.

- Vajon mi tévő legyek, ha találkozok a parasztokkal, beszéljek velük? Talán harcoljak ellenűk? A kémeim vajon mit fognak mondani, - mondom magamban.

Nem sokára a többiekhez csatlakozok, együtt legyünk. A kémek fél órával visszatérnek.

- Uram! Fontos a hír! A sereg közeledik a falu felé, nem sokára beérnek. – mondta lihegve az egyik kém.

- Társaim! Eljött az idő a cselekvésre! Megütközhetünk a nagy parasztsereggel, nincs már vissza út, szóródjatok szét, legyetek a szikláknál, és ha itt lesznek, mögéjük tudtok bújni. – válaszolom, csodálkozva, már innen nincs vissza út.

Sokan kezdenek felmászni a sziklákra, ezzel elzárhatjuk a menekülők útját, a támadás ideje alatt, nem sokára felvesszük a figyelő állást.

Vannak szolgák, akik csatlakoznak a paraszt társaikhoz.

28.