A hercegségben a települést, Beauvoisnak hívják, itt laknak a Morand fivérek, fiatalok, és fiatal házasként nehéz az életűk, az adójog törvényé miatt. Szabadok nem lehetnek, így tenniük kell valamit. Az egyik napon Montmarency hercege, valamelyik faluba tesz látogatást, így esett az említett falúra.

- Te szolga! Meglátogatnám az egyik falút, hogyan dolgoznak ott, és alkalmazzák ezt a törvényt! Induljunk. – mondja a herceg fennhangon.

- Igen herceg uram! Nem sokára oda érünk, a falut jól ismerem, a törvényt ismerik, és betartják, az adójog alapján, gazdagítsák az ön kincsestárát. – válaszolom, de a gondolatom máshol kezd lenni.

Az úton csak mi vagyunk, senki nem jön, velük szembe a herceg kérdezősködjön. A tájat nézi, én a szolga a gondolatomat magamban mondhatom, mert nem jó, ahogy velem beszél, és a többi társammal.

- Herceg úr! Nem emlékszik, én is olyan szolga vagyok, akiket leparasztozik! Ha a társaimat bántja, akkor engemet is! Kár, nem lehet mit tenni, ha eljönne a mi napúnk a nemesek ellen, akkor elsők közt leszek. Nem engedem meg, kihasználjanak, elfelejti minden nemes, kinek a munkájából lett gazdag. Egy nap eljöhet a mi napúnk, és akkor lesz ne múlass.

Nem sokára elérkezünk a faluhoz, szétnézhessen a herceg, nem mentünk sokat, az egyik háznál jelez az úr, mert a kocsi nyitott. Éppen annál a háznál, ahol a Morand testvérek laktak, a feleségűkkel.

- Te szolga! Ebben a házban ki lakik? Mond meg tüstént! Ha itthon vannak, meglátogatnám őket. – kérdezi gúnyosan

- Herceg uram! Ebben a házban a Morand fivérek laknak, a feleségűkkel, a fivérek az ön földjén dolgoznak. Amit kell, azt most takarítják be, a hő tagok talán itthon dolgoznak. – válaszoltam, gondterhelten

- Szólj nekik tüstént! A herceg meg akarja látogatni. – válaszolja, szigorúan

Nem tehetek mást, mint meg keresem, belépve, indulok a ház mögé a ház mögé is elnéz. Addig az úr, a szekérnél várakozik.

Rájuk is találok, a két fiatal lányon csodálkozást veszek észre, mintha másra számítottak volna, éppen a szüretelést teszik.

- Mery és Madlein! A fivérek a földet művelik, betakarítanak, valamit? A herceg itt van, látogatást akar tenni, ha meglátja, amit tesztek, akkor nagyon dühös lesz. – mondom értetlenkedve.

- Edmond! Kérlek, ne áruld, el mit teszünk. Rosszabb lesz nekünk, az urunk szőlőjét préseljük. –válaszolja könyörögve Mery.

- Nyugodtak lehettek, nem mondom el. – válaszoltam.

Nem sokára az úr belép a melléképületbe, meg pillant engem és a két fiatal lányt.

- Herceg uram! A házban ez a két fiatal lány van, a férjeik a földeken dolgoznak. – mondom.

A herceg szétnéz, amit lát, azt bámulattal nézi.

- Szolgák! Mondjátok, meg mi történik itt? Úgy látom, mintha szüretelés történne, és kinek a szőlőjéből? A ház körül én nem látok tőkét! Biztosan, ami itt van, az enyém. Tudom, hogy nektek mi jár. – mondom felháborodva.

- Uram! Könyörgünk, könnyítsen az életűnkön, az adójogban leírtakat nem tudjuk tartani. Így a bor eladásából kaphatnánk egy kis kevés összeget, ami arra lenne jó, lehessen annyi! Kiválthassuk magúnkat, így a többi polgárral lehetnénk egyenlők. – mondta térdepelve az egyik szolgálólány, könnyes arccal.

- Szóval erre megy ki a dolog, Kiválthassátok magatokat! Azt már nem, én vagyok itt a hatalom, és a törvény. – válaszoltam dühödten.

Nagyon dühös lettem, amit látok a helyiségbe, kezdtem felborítani, amit csak lehet. Azt követően indulok is vissza a kocsimhoz, intek a szolgámnak, hogy jöjjön velem.

A napok múltával Pierre Morand javaslattal fordul a többi hozzá hasonló szolgához. Ahogy szoktak mulatozni, egy kis kocsma, a faluvégen.

- Társaim! Ha már itt vagyunk, meg kellene beszélni pár olyan dolgot! Nem tűrhetünk tovább, a herceg kénye- kedve szerint azt tehessen velünk, amit ő akar. A herceg napokkal ezelőtt nálunk járt, és amit látott a fészerben, azt kiöntötte, oda a napok munkája. Mit tegyünk, ne tehesse azt, amit tesz? – kérdezem felháborodottan

A többieken is látszik a felháborodás jele, hogy mire volt képes a herceg.

- Társaim! Az lenne a legjobb megoldás, ha titokban készülhetnénk valami zűrzavar félére. Tudjátok, az ország háborúban áll, mi is kihasználhatnánk ezt! Talán várjunk egy kevés időt? ha akkor sem lesz semmi, akkor induljunk a Herceg ellen. És minden herceg ellen, aki kihasználja a szolgáját. –válaszolja az egyik.

- A javaslat szerintem is jónak tűnik! Tehessünk azért valamit, ne lehessünk még szegényebbek, mert ez az adójog, az a gazdagoknak jobb. – mondom én Pierre.

Akik a helyiség környékén vannak, azok kezdik megbeszélni, mert számúnkra jó ötletet adtak. Közösen várunk egy időt.

Francia földön vannak olyan személyek, akik védelműk alá veszik a nemeseket, és az érdekeit, beleértve a gazdag polgárokat is. Ami ősszeget említek nekik, azt meg is kapom. Ilyen személy vagyok én, egyedül dolgozok, zúg ügyvédként. A nevem. Etienne Marcell, ahol nemest kell védeni ott, megjelenek! A hírem eljutott a királyhoz is, a meglepetésemre hívat.

- Azért hívattam ide, halottam önről, a nemesi rétegben nagy tekintélynek örvend. – mondja őfelsége.

- Királyi fenség! A bizalmat köszönöm, azt is, hogy fogadott. Jó híreket mondanak rólam. Ahogy hallottam, hívat! Örömmel jöttem. - válaszoltam

- Marcell uram! Fontos dolgot kell mondanom! Háborút vívunk az angolok ellen, minden lényemet felemészt, itt van az adózási rendszer is. Azt akarom elérni, a szegények ne lehessenek még szegényebbek. Javaslatot várok öntől! Milyen megoldás lehetne a jó. Ha akarja! Írásban is rögzíthetem, és a felmutatásával bármit meg tud szerezni. A birodalmam területéből, egyik angol nemes se szerezzen befolyást. – mondja a király, lehangoltan.

- Királyi fenség! Amit lehet, mindent meg teszek, az ország sorsa jobbra fordulhasson, megoldható legyen az adójog kérdése is. Megtiszteltetés lesz, ha írásban adja, azok között lehet ön, akik bizalmat adnak a munkámhoz. Meg fogok tenni mindent. – volt a válaszom, a gondolatom, máshol volt.

- Remélem, bízhatok benned? Minél hamarabb a probléma megoldódjon.

Nem sokára azt követően kezembe volt a bizonylat, azután el kezdtem elköszönni, és kilépek a teremből. A folyosón körbe nézek, megkönnyebbülök, mert a folyosón nincs senki, a két őr kivételével. Elindultam ki a kapu felé.

- Kezemben van a királyi akarat, ennek örülök a legjobban, a királyt is a körömbe tudhatom. Ezzel a királyi pecséttel, a hatalmamat megalapozhatom, így tudni fogja mindenki, ki vagyok én! Nem az, akit ide- oda mozgathatnak, és ha jól csinálom! Akár híres lehetek, én leszek a nagy Etienne Marcell.

Azt veszem már észre, a palota bejáratához értem.