A megadott úton haladunk.

- Uram! Nem kellene átöltözni? Így nem léphetűnk a Francia uralkodó elé, nem engednek így még az udvarba se. – mondja a bizalmasom.

- Igazad van! Így nem léphetűnk az udvarba, a legközelebbi házba átöltözhetünk. – válaszolom.

- Igen uram!

Egy házikó félét pillantunk meg nem messze tőlünk, elhagyatottnak látszik. Lassan közeledünk felé, nem sokára be lépünk. Nem látok benn olyan jelet, hogy használják. Külön helyet nézünk, az öltözködéshez.

- Végre levehetem ezt a gúnyát, és visszavehetem a hivatalosat, amiben magas rangú személynek tűnök, és itt van ez a levél, amit mihamarabb át kell adnom. – mondom gondolatba.

Nem sokára át öltöztünk, a ruhát itt hagyjuk, ha szükség lesz rá, akkor visszatérnek a házhoz. Tovább indulunk a királyi palota felé.

Nem sokára meg érkezűnk, egy őr bejelent.

- Királyi fenség! Egy személy, aki Angol országból érkezett, a neve Lincoln püspöke, szeretne önnel beszélni. Üzenetet hozott III. Edward királytól.

- Kéretem. –válaszolja a király, mert halottam.

A palotaőr hívat, a lovagterembe be is lépek.

- Tiszteletem királyi fenség! Lincoln püspöke vagyok, az Angol uralkodótól VI. Fülöptől üzenetet hoztam, át is adom.

Közelebb lépve át is adom a levelet, ami le van pecsételve.

- Üdvözlöm püspök úr! Köszönöm, olyan messziről jött, az üzenetet átadhassa. Remélem, az udvaromba megpihen? Miben lehetek a segítségébe, az itteni tartózkodás idején? – válaszolja.

Azután másról kezdünk beszélni, főleg az isteni dolgokról.

A naptár november első napját mutatja, az úr 1337.esztendejében. Megváltozik minden, egy levél miatt, így egy másfajta idő veszi kezdetét.
Caillet Vilmos, aki jobbágy, a hozzá hasonló emberek abban bíznak, a király eleget tesz a kérésűknek.
A palotában a dolgozó szobában azon töprengek, a kamarásommal.

- Hogy áll az adózási törvény megváltozása? A grófok és a bárók jelezték-e a szándékúkat! A Nemzeti gyűlésen részt vesznek-e, az adózás reformálásában?

- Királyi fenség! Azt kell mondanom, nem. Olyan híreket kapok, nem vesznek részt, a törvényi módosításban. – válaszolja értetlenkedve.

Meg döbbenek a válaszon, mert nem értem, miért teszik ezt.

- Azt mondod, nem vesznek részt! Ez nem megengedett a birodalomba, hogyan tudnám őket megbüntetni? Itt lenne az alkalom arra, segíthessenek az udvarnak, ez már felháborító. Úgy gondolom! Nem akarnak segíteni az országon, lenne mit tenni. Nem értik azt! Háborúban állunk az angolokkal. – válaszolom, rácsapva az asztalra.

- Fenséges uram! Nem is tudom mit is mondhassak! Össze visszaság van, most kellene a népet segíteni. Egységes országot létrehozni.

Az udvarára nehéz idő kezdődik.
A történet egy hercegségben folytatódik, a neve: Montmarency. A Morand testvérek házában.
Éppen eszünk az asztal körül, négyen.

- Testvérem Pierre! Nem hiszem, az adózási törvényt átgondolják, napokkal ezelőtt meg ígérte a király tesz valamit érdekünkbe. Azt a hírt kapta, háborút kell vívni az Angolok ellen. – mondja Callas, meglepődve.

- Jól mondod bátyám! Mit tudnánk tenni ezek után? Könnyebb legyen a sorsúnk, nem tesz jót ez az adójog. – válaszoltam, dühödten.

Azután el kezdjük vitatni a helyzetűnket.

16.