Én VII. Károly Franciaország királya, bocsánatot kérek tőled mindenért, ami veled történt. Volt alkalom arra, az ellenségtől kiváltsalak, érdekem is lett volna, mert, segítettél abban, hogy az Orleansi csata után Reimsben király lehessek. Ezt a vállalkozást más nem tette volna meg, tudnod kell! Amikor először találkoztunk, éreztem belül valamit, higgyek benned. Királyként, ezzel megkaptam azt a jogot is, harcolhassak az ellenség ellen, amilyen az Angol király, és a Burgund herceg.

Amit veled tettem, az megbocsáthatatlan bűn, azóta álmatlan éjszakáim vannak. Ezzel a pár sorral szeretnék bocsánatodért esedezni, átgondoltam a dolgokat, kár! Ez lett a büntetésed, miattam van, az önzetlenségem miatt. Könyörögtél mentselek ki az angolok elől, itt francia földön legyen a pered. Kedvezőek lettek volna a körülmények, úgy gondolom, kis büntetéssel még élnél. A hazát megmentetted, így azt a jogot adom a szülő faludnak, felmentem az adózás alól. Legalább ezt megteszem érted, aki a hatalmat adta nekem, fiatal hölgyként bátorságodat adtad.

Még egyszer bocsánatot kérek, remélem az úr, a lelkednek megkegyelmez

Chinon: 1431. Május.30

VII. Károly

Franciaország királya

Az országot egy asszony teszi tönkre, aki kiszolgáltatja az angol királynak, egyszerű származású lány menti meg, aki Lotaringiából származik.

Réges-régen a törvények megmondták, a hazáért meg kell küzdeni, a vándorlások során vette kezdetét ez a harc. Évek alatt a különböző törzsek egyesültek, mert egyesült erővel alapíthatnak hazát, így alakult meg a francia birodalom, később maga a királyság. Nem sokára egy ismeretlen nép az angolok okoztak zavart, ez lesz a zűrzavarok kora.
Egy napon megváltozik minden, mert az angol nemesi származású, házasodni szeretne egy francia nemesi származásúval, így lesz jog, amivel bármit megszerezhet a francia királyságból. Megkötötték a házasságot, ezzel kezdetét veszi egy jóslat. A francia királyságot egy nő árulja el, a francia nép így várhatja a megmentőjét.
Én, mint VI. Fülöp, mint a Valois-dinasztia tagja, 1329-ben koronáztak meg Franciaország uralkodójának, 42 évesen. A feladatom az, jól kormányozzam a népemet, jó harcosokat képezhessek ki, a körülöttem lévő uralkodókkal egyezményt kötöttem. A nemesek is elvégzik a feladatukat úgy ahogy, az angol uralkodóval nem tudok megegyezni, még nincs tapasztalata. Az angol uralkodó elismert engem francia királynak, de az a fránya jogok emlékeztetnek arra, hogy bármikor visszamondható vagy alkalmazható. A királyi udvar fenségesen néz ki, a szolgák lesik a parancsomat, mi a kívánságom éppen. A palotában két helyen szeretek tartózkodni, a könyvtárba, ami a dolgozószobám, és a tanácsterembe, ahol a magas rangú nemesekkel lehetek.
A tanácsterem a legnagyobb helyiség a palotában, átalakítható a különböző mesterekkel, nagyobb ünnepek alkalmára, a terem közepén egy nagy asztal található, ahol a meghívott személyek férnek el, és a megbízottam. A falakon a tartományok zászlaja található, még található pár fáklyatartó, fáklyákkal. Ablak is van különleges üvegezéssel van ellátva, amit szerkezettel lehet nyitni. Elérkezettnek látszik az idő, megbeszélésre hívhassam a tartományok vezetőit, mert nem állapot az a vita, amit rám kényszerít ez a III. Edward.
megbeszélést össze is hívtam, ahol meg is jelennek.

- Grófok, és Hercegek! Azért hívattam össze a tanácsot, fontos helyzetet kell megbeszélni, azt! Az angol királytól azt az üzenetet kaptam, miszerint a mi országunkból a jussát követeli. A jövedelmező Gascogni hercegségből. Egy jog szerint, ha megszerzi egy idegen uralkodó az említett területet, akkor jogot szerez, tartomány ura legyen, és évek múlva akár örökölhetővé is válik, esetleg akár le is igázhat.

A szavamat nem tudom befejezni, az egyik meg hívott feláll.

- Én Gascogne hercege! Nem fogom hagyni, az angol uralkodó megszerezze a birtokot, ez a tartomány, az igazi francia uralkodót illeti. Ha már minden tartomány képviselője jelen van! Szavazásra bocsátok egy javaslatot! Az ország védelméért szervezzünk egy ütős hadsereget, aki nem csak a népért fog dolgozni, hanem a királyért is felesküszik. – válaszolja, izgatottan

A meg hívottak zajongani kezdenek.
A nemesek közül többen felpattannak székükről és egymás szavába vágva, kiabálják be az ötletről alkotott véleményüket. Óriási hangzavar kerekedett, aminek az vetett véget, mikor egy széles vállú, magas férfi lassan felemelkedett a székéből, s botjával ütemesen kopogtatni kezdte a padlót, felhívva magára a figyelmet.
Percek múltak el, mire végül elcsendesedett a terem, minden szempár a szólásra emelkedett vendég felé fordul.

- Én Champagne grófja! Támogatom az ötletet, megvédeni az országot, az idegen hatalmaktól. Körbevesznek különböző népek, ott a Német Birodalom, a Burgund királyság, az Itáliai királyság, nem beszélve, a Spanyol földről se. Ki szavaz mellette?

A javaslatot néma csend kísérte, amit csak néhol tört meg, az egymás ülők sutyorgása.

- Én, a királyotok! Támogatom a felvetett javaslatot, beszéljük meg, ki mennyi költséggel járul hozzá!

- Király uram! Kamarásként, közbeszólnék! A javaslatot támogatom, de ehhez újabb adókat kellene kivetni, ahogy élnek a különböző rétegek, nem tudnak kifizetni. Az adózási napon, lázadások törnének ki. Uraim! Nem emlékeznek az évekkel ezelőtti csatára? A Kortrijkira! A nép, legyőzte a lovagokból álló sereget. – válaszolja, szintén felállva, ezzel adva meg a tiszteletet

- Megfontolandó, amit mondasz, hű kamarásom, a példa arra, az angol uralkodó bizonyos erőket támogatott. Nem akarok így járni, nem a király hatalma erős, hanem a népé. Mit tegyek? A testőrség fontos, ha merénylet történne! Ki védene meg? – válaszolom bánatos arccal.

Amíg döntést hoznak egy fontos kérdésben, addig a szomszédos királyságban, pontosan az angol uralkodónál.
Én III. Edward Anglia királya 1327-ben koronáztak meg a Plantagenét - ház örököseként, 23 éves vagyok, apám hagyatékát kell követnem, mert így neveltek. A Backingam-palotában élem mindennapi életemet, a szolgák figyelik minden kívánságomat. A palotában sok terem található, ahol én tartózkodom, az a könyvtár, a társalgó, és a lovagterem. Angol uralkodóként vágyam egy francia területre, ami kisbirtok, hiába a tanács beleegyezik, de a francia uralkodó VI. Fülöp nem engedi.
Érzésem az, a közeljövőben történni fog valami.

Tanácskozás folyik a Backingam-palotában, a tanácsteremben.

- Én III. Edward! Azért hívattam össze a tanácsot! Megtárgyalhassuk az ügyeket. Az első napi rendi pont! Hogyan léphessek francia földre? A saját birtokomtól száműzve vagyok, amióta a nép, legyőzte egyik családtagomat. Nem merem megtenni azt, hívatlanul elfoglalni a jussomat. Részesedni a hatalomból, amit a Francia trón adhatna. – mondom komoran.

A beszédem a vendégeimet vitatkozásra készteti.

- Királyi fenség! Kamarásként egy javaslatom lenne! Van megoldás a felek egyeztetésére, a diplomácia. Van-e feltétel a két uralkodónak? Egy titkos találkozó független helyen. Azért is szorgalmazom a diplomáciai találkozót! Érezze a nép, van a királynak méltósága, megoldani a problémát.

A kamarásom nem tudja befejezni a mondatát, mert zajongás veszi kezdetét.

Az egyik gróf, Wessexé, feláll a helyéről, meg adva a tiszteletet, a tanácsnak.

- Uraim! Ahogy a kamarás már említette, jó ötletnek tartom, próbáljuk meg, nem veszíthetünk, vele Remélem, a diplomácia útján lehet-e egyességre jutni, a francia király enged, de ha nem, megpróbáltuk.

A gróf szavára még jobban kezdtek vitatkozni. Nem sokára elérkezik a vége a megbeszélésnek

Így mindenki indul haza, a maga grófságába. A következő ilyen gyűlés egy hónap múlva lesz, ezt minden nemes tudja. Így a kamarásom intézkedni kezd. Titkos helyet kell találnia, ahol hétköznapi személyeknek tűnhetek.
A szobájába tartózkodik, magában van, és fel alá sétál, hol az asztalhoz ül, hol az ablaknál áll.

Újra az asztalhoz lép.

A térképet nézegetni kezdi, ahol egyenlő távolságban vannak, majd rá is talál. Találkozót kér a királytól, aki fogadja, éppen egy másik terembe, a vadászteremben tartózkodik

- Kamarásom! Talán megtaláltad a helyet, ahol egyességre juthatok a francia uralkodóval? – kérdezem érdeklődve

- Igen fenség! A találkozó helyszíne távol van, így a kémek nem avatkozhatnak be! Akik őfelsége lépését figyelik. A helyszín az Itália királyság Velence! Ha önnek is megfelel. – válaszolja.

Közbe vágok, éppen az asztal előtt gondolatomba mélyedve ülök.

- Szóval azt mondod, az Itáliai Királyságba legyen! A helyszín nem rossz, és Velence. Így mind kettőnknek távol van, így a Köztársaságban szétnézhetek. A helyszínbe beleegyezek. – válaszolom.

- Igen Fenséges uram! Minél hamarabb elküldöm az értesítést, annál jobb lesz. Még annyit Őfelsége! Az időpontot megválaszthatom? – kérdezi érdeklődve egy kicsit.

- Igen! Ha kell segítség, megkapod, és írásban is.

- Megtiszteltetés számomra, én intézhetem a titkos találkozót a két király között. – válaszolja, boldog tekintettel.

A kamarás, ahogy kell, elköszön.

Elérkezik az 1337-es év, az angol király egy júliusi napon tanácskozást hív össze, mindenkinek meg kell jelenni, mert nagyon fontos.

- Azért hívtalak ide titeket, megbeszéljük azt a gondot, ami fent a skót felföldön történik, valamint a szövetségese a francia uralkodó, aki nem hajlandó engedni. A hűbérbirtok megilletne engem, a tartományban élőknek a két országnak kellene adózni. Ti! A grófok, és hercegek, mit tegyünk az érdekünk védelméért? – kérdezem a nemeseket.

A tanácsteremben nem sokára zajongás veszi kezdetét, ami azt jelenti, kezdik megbeszélni a fontos dolgokat.
Nem sokára feláll egy meghívott.

- Én, Kent megye grófja! Annyit mondhatok! Kellene megoldást találni, ami jól jönne a feleknek. Nemesek! Mit kellene tenni annak érdekébe, a francia király engedjen, ne kelljen erőszakot alkalmazni. Mi a javaslatotok? – kérdezi.

Nagy zajongás veszi kezdetét, egymásnak mondják a véleményüket, végig nézek a nemeseken.

- Ez az én tanácstagjaim, tudnak vitatkozni. Remélem lesz valaki, aki véleményt fog mondani, olyan javaslatot, ami jó lenne az országnak. Ha bele gondolok jobban, biztosan van pár nemes, akinek érdeke a döntés, mert kereskedelem tartja össze.

Nemsokára, töprengeni kezdek a helyzetünkön, ami nem olyan fényes.


-----

A zaj nem sokára alább hagy, majd csendet intek.

- Nemesek! Ahogy figyeltelek benneteket, hogyan tudnám megszerezni a jussomat! Kinek van terve, javaslata? Vagy talán a megbeszélést a következő napra tegyük? Kinek van bármilyen ötlete ahhoz, cselekvésre késztessen minket, mert a halogatás nem tesz jót senkinek.

Az egyik szót kér.

- Én, Mercia grófja! annyit szólnék! Szerintem is kell cselekedni, itt élünk a királyság területén, másoknak van érdeküzlete a Francia területen. Én is abban vagyok, megoldódjon a helyzet, a dolog súlyosságát átgondoltam. A titkos találkozó csődöt mondott, a diplomáciai tárgyalás kudarcot vallott. A vazallusi területet megszerezhessük. Királyi fenség! Egy megoldása van! Amit nem szerettem volna számításba venni, még hozzá! A háború. Háború a két ország között. – mondja meglepődött tekintettel

Csend lett hirtelen, arcomon némaság ül, a tanács tagjain is. A helyemről felállni kezdtem, kezdtem járkálni. Éppen az ablaknál állok meg, és nézek ki.

- Mercia grófja! Azt mondod, háborút vívjak a francia király ellen? A feltevés elgondolkoztató, a próbálkozásunk kudarcot vallott. Bevallom őszintén! Ez a feltevés már volt eszembe, de elvetettem, azért! Elég harcot vívni a Skótok ellen, még a háború kérdése is gondolkodásba ejt, más választásom nem marad.

Az egyik gróf szót kér.

- Edward uram! A háborút hogyan akarja megvalósítani? A skótok elleni harcban sok katonát vesztettünk, a hadsereget fejleszteni kell. Hogyan akarja a francia király elleni háború előkészületét?

- Jó kérdést tett fel, erre még nem gondoltam. – válaszolom akadozva.

Kezdem átgondolni a stratégiai támadást.

Nehezen, de döntést hozok, de nem olyan egyszerű. Indulok vissza a székemhez.

- Uraim! Átgondoltam a helyzetünket, a szándékunk nem sikerült, még békés tárgyalás se. Ezért azt fogom tenni, amit a gróf tanácsolt! Háborút vívjunk a francia király ellen. Nem szeretném a letámadást, húzom az időt, így levelet küldök a másik uralkodónak. Elküldetem egy megbízható személlyel. Így fel tud készülni a háborúra, ha már itt vagyunk, szavazásra bocsátom a tervet a háborúról. – mondom, de a gondolatom máshol volt.

Remélem, nem kell csatába menni.

Az egyik gróf szót kér, aki feláll a helyéről.

- Királyi fenség! A szavazás nem a parlament feladata lenne? Ha a szavazás egyhangú, akkor az előkészületeket, lehet kezdeni. – kérdezi érdeklődve.

- Uram! A törvény menetét értem, de van egy másik törvénycikk! Kimondja, ha az országot valamelyik hatalom fenyegeti, egy másik államban van a birtoka, és az veszélyben van. A Tanács, - a hercegek, és grófok- szavazata szükséges, nem kell a parlament elé vinni. – válaszolom.

- Fenséges uram! Erről a cikkelyről nem tudtam, ha őfelsége emlékeztet erre, akkor szavazzuk meg a javaslatot. – válaszolja a gróf, meglepődött tekintettel.

Így minden nemes egyhangúan megszavazta. Már csak meg kell írni az üzenetet, és kiválasztani a személyt, akiben megbízhatok. A tanácskozás után, indul mindenki, én a palota dolgozószobájába vonulok, meghagyom az őröknek, ne zavarjanak. Az asztalhoz lépek, a fiókból papírt veszek elő, és az íróeszközt. Először át kell gondolnom, mit írhassak, mert ettől az üzenettel dőlhet el minden, hogyan van megírva.

Levél.

Őfelségének a Francia királynak, IV. Fülöpnek! Én azért írok önnek, hogy megkaphassam a Gascognei területet, amely sok éve az örökség része. Hiszen kimondja a törvény, ha egy angol nemesi származású házasságot köt, egy francia származású nemessel, akkor vele jár egy birtok rész.

Azután írom tovább az üzenetet.

-----