Olvasás után csodálkozott arccal nézek a szüleimre, meg sem mertem szólalni, majd anyának átadom a levelet.

- A Köztársasági Elnök levele, a születésnapomat köszönti, leírja az ajándékomat, nem akarom elhinni. – mondom, meglepődve.

Anya arcán furcsaságot olvasok le.

- Egyetlenem! Mi is kívánunk sok boldogságot, a levél tényleg különleges, a feladó igaz, az Elnöki hivatal. Biztosan sejted, hogy mit kaptál? – kérdezi.

- Igen, anya.

A dobozt a kezembe veszem, óvatosan kezdem felnyitni, amit megpillantok, csodálkozással nézem.

- A kezembe vehetem az ajándékomat, azt! Amit egy személynek köszönhető, Napóleonnak, ő hozta létre a katonáinak. Ezt a kitűntetést a mindenkori Köztársasági Elnök adja át, és a díjat én is megkaphattam, elküldte, mert hivatalosan át kellene adnia. Nekem így is megfelel, boldogság számomra. – mondom, jó érzéssel.

- Gratulálok! Születésnapodra nagy ajándék, mert tíz éve vagy a női klub vezetője. Amit teszel, azt örömmel teszed, emlékeztek a nemzet hősére.

- Anya! Ha lenne valamilyen díj, adnék Jeanne D' Arcnak, szívesen adnám neki ezt a díjat, meghálálva munkáját. – válaszolom.

- Tudod mit lányom! Ha már a temetőbe készültél, meglátogatni a sírját, vidd el, mond meg neki, mi is rajongója vagyunk. Ha valamiben kell segíteni, számíthatsz ránk. – válaszolja apa, boldog mosoly az arcán.

- Apa! Köszönöm az ötletet, a kitűntetést elviszem, és megmutatom neki. Elmondom neki, mit jelent számomra.

Azt követően a szüleimet megpuszilom, egy melegebb ruhát veszek fel magamra, és indulok is ki. A kitűntetés a kezembe van, szorítottam, majd a zsebembe helyezem. Útközben a házunktól nem messze, összetalálkozok a szerelmemmel, örömömben elkezdem csókolni.

- Boldog vagyok, a mai nap egyre csodálatosabb. A temetőhöz elkísérsz? – kérdezem érdeklődve.

- Örömmel.

Azt követően együtt indulunk.

- Mond szerelmem! Mi ez a boldogság az arcodon? Tudom, hogy születésnapod van, kívánok sok boldogságot. A többit majd nálatok. – kérdezi, érdeklődve.

Nem sokára a temetőkapunál járunk, amikor úgy döntök, elmondom az okot.

- Kedvesem! Jól látod, boldog vagyok! Egy levelet kaptam a születésnapom alkalmából, és egy kis doboz mellette volt, a levelet maga a Köztársasági Elnök írta, a munkámnak gratulál, és sok boldogságot kíván, megmutatom a dobozt. – válaszolom

A zsebemből előveszem, majd kezdtem átnyújtani, majd kezdi vizsgálni, majd felnyitja.
Amit megpillant, nagy csodálattal nézi.

- Szerelmem! Tudod, hogy mi ez a kitűntetés? Mert ez az! Nem hiszem el, és te kaptad, a Francia becsületrend. Szívből gratulálok, mert ennyi évesen megkaphattad, a legmagasabb kitűntetést. A munkádat dicsérik meg ezzel. – válaszolja a fiú, meglepődött arccal.

- A szavaidat köszönöm! Nagyon jól esik, és hogyan tudnám meghálálni? – kérdezem.

- Egyszerű módon.

A kitűntetést visszaadja, amit a zsebembe visszahelyezek, közelebb lép, és gyengéden két keze közé fogta arcomat, közeledni kezd az ajka az enyém felé.
Percek múlva indulunk be, kéz a kézbe. A sírhelynél meg álltunk, a dobozt újra előveszem, felnyitottam a sírhelyre helyezem.

- Jeanne D' Arc! Tudom fent vagy a mennyekbe, ahol a lelked megnyugvásra találhat, néha álmodok rólad. A mai napon végre beteljesülhetett az a boldogérzés! Egy kitűntetést kaptam, mert elismerték a munkámat. Igazság az! Te kaptad, amit 550 évvel ezelőtt tettél, most ért meg, elismerjék a tettedet. Én Isidore Dubois aki a Jeanne D' Arc nemzedéke nevű lány klub vezetője vagyok, neked ajánlom fel. Nem felejtem el soha, amit tettél, fogadd el tőlem, téged illet.

Azt követően a barátom a kezemet megfogja, különleges érzést kezdek érezni, mintha meg könnyebbültem volna.

-----

Telnek a napok, január 16-án egy levelet kapok, a nevemre, a fuvarozó vállalattól. Így felbontom, olvasni kezdem. Ahogy olvasom, csodálkozok, mert jó hír. A bejárati ajtó éppen nyílik, így a szüleimet megvárom, a konyhában vagyok éppen.

- Jó hírt kaptam attól a fuvarozó vállalattól, aki biztosította a tanulmányi útra a buszokat, a község hivatalának jóvoltából. Május végén egy buszt, biztosit, Rouenba, egy osztálynyi személyt visz. Az iskolában ki kell választanom, egy koncerten fogunk részt venni, egy Angol zenekar az OMD nevű lesz jelen. – mondom boldogan.

- Ez jó hír! Jó ötlet a szervezőktől a koncert, és hozzá Jeanne D' Arc halálának évfordulója, ami az 550.ik, és ott hol lesz? – válaszolja anya, az ő kedves mosolyával.

- Ott, ahol máglyán érte a halál. Kíváncsi leszek a koncertre, a kedvesemet viszem.

Azt követően a szobám felé indulok, kezdhessek névsort írni, én és a barátom az kettő, már csak huszonnyolc kell. Lehet, azt fogom tenni! Minden osztályból egy fiút, és egy lányt. Napok múltával a névsor megvan, a többi információt a következő levélben kaptam meg. Ahogy telik a nap, úgy közeledik a várt nap, elkezdem addig kiválasztani azt a ruhát, amiben a kiránduláson fogom viselni, nem sokára rá is találok.

- Végre meg van! Így félre teszem. – mondom, örömmel.

Szombat reggel elérkezik, így bőröndbe kezdek pakolni a ruhákat, hamarabb kell indulni, addigra oda érjünk. A listámon lévő személyekkel tudok beszélni, elmondtam, amit tudniuk kell.
Elérkezik a várt idő, a gyülekező az iskola előtti tér, odaérve már vannak. Nem sokára mindenki meg érkezik, következhet a névsorolvasás. Nem sokára léphetünk a buszra, a csomagok is bent vannak. Pár percet kellett várni, és indul is, a helyem, barátom mellett van. Nem tudom, hogy lehet az! Ha a közelében vagyok, boldogság érzése kerít a hatalmába.

Napok múltával elérkezik a célállomás Rouen, ahová 29-én érkezünk meg, az óra délután négyet mutat. Először a szállást nézzük meg, szerencsénkre ott lehetünk, ahol a tanulmányi úton kaptuk meg, amikor csak a lányok voltak. A szállásúnkat elfoglalhatjuk, ami hosszú időt vesz el.
Sokáig fent vagyunk, mert három lánnyal beszélek, de nem sokára már az ágyban vagyunk.
Órákkal később egy új napra ébredek, ami 30. reggele, fontos számomra, nem sokára a három lány ébredezni kezd.

- Sziasztok, jó reggelt! Elértük ezt a napot is, koncerten vehetünk részt, megemlékezhetünk a hősnőről. – mondom, kikelve örömömben.

- Tudom Isidore! Én is nagyon várom a koncertet, még élőben nem láttam, ez lesz az első alkalom. Köszönöm neked, hogy láthatom, és ha lesz alkalom! Az összes OMD kazettát megszerzem. – válaszolja Patrícia, az egyik választottat így hívják.

Azt követően kezdünk öltözni, utcaira, hátha elmegyünk valahova. Nem telik bele sok idő, mindenki lent van az étkezőbe, közösen reggelizzünk, az a célom, a barátom mellett ülhessek.

- Hölgyeim, és uraim! Délelőtt azt tehettek, amit jónak láttok, de délre térjetek vissza. – mondja Jérome barátom, mert újra kísérőnk lehet.

Azt követően kezdünk a reggelizésbe, a többieket figyelem, vajon miről beszélgethetnek, néha a barátomnak is válaszolok, valamelyik kérdésére. Reggelizés után így szabad lesz mindenki, úgy érzem nem sokára, hagyjam a többieket, mennyek a szobába vissza, lezuhanyozhassak, nyugodtan átgondolhassam a mai napot.

-----

Órákkal később.

Az uzsonna ideje elérkezik, együtt indulunk az étkezőbe, az étkezés ideje alatt, mást is megbeszélhetünk, nem sok idő telik el. Indulunk vissza a megkapott szobába, átvehesse mindenki az ünneplő ruhát, ha koncert, meg kell adni a módját. Amit kell, azt magamhoz veszem, így a fényképező gépet, indulunk a koncert helyszínére a Vieux Marcheonra, így sétálhatok a szerelmemmel. Nem kell sokat gyalogolni, mert a helyszín közelében van a szálló.

- Annyit szeretnék mondani! Koncerten lesztek, akkor jól kell viselkedni, a községet képviseljük, emlék koncert, ezen a helyen végezte életét a hősnő. Megtiszteltetés mindenkinek, részt vehet az OMD koncerten. – mondja Jérome.

- Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek, és bele egyeztetek első szóra. Megköszönöm Jéromenak, hogy itt lehet velem, és újra elvállalta a kísérő szerepét – válaszolom, boldogan.

- Szívesen segítek! Bármelyik lánynak megtenném, hiszen első a klub munkája. – mondja Jérome.

Nem sokára megérkezünk.

Odamehetünk a zenekarhoz, pár fénykép készítéséig. Az idő végre elérkezik, a koncert kezdődhet, van egy felvezető személy, aki elmondja, ami fontos. Olyan helyet kapunk, közel lehetünk, mellettem van a kedvesem, egymás kezét fogjuk. Ahogy kezdődik a zene, úgy veszi kezdetét egy videó vetítés. Sötét van, oda fordulok hozzá, hogy mondok valamit, amikor hírtelen az ajkamat nem tudom használni. Csókolni kezd, hozzá simulok, átkarolom a nyakánál, ő a derekamnál, öröm árasztja el a testemet. A helyzetben nem sokáig vagyunk, kéz a kézben nézni kezdjük tovább a koncertet.

A nap jól telt, június 1-e van, indulni kezdünk haza, a koncerten jól éreztem magam, a lelkemet öröm járta át. Minden a tervek szerint alakult, a reggeli után indulunk haza Domremy felé. Amikor megvolt a reggeli, a buszhoz indulunk a csomagjainkkal, névsorolvasás van. Nem sokára mindenki a buszon van, a kedvesem mellett foglalok helyet, nem sokára indulni kezd a busz.

Fél úton van pihenés, így a sofőrnek is jó.

Napok múltával elértük a községet, indulunk az iskolához, ahol biztosan várnak mindenkit. Nem sokára, a szüleimet pillantom meg.

- Itthon vagyunk! Remélem jól éreztétek magatokat? Mindenki épségben tért haza, már csak annyi a dolgotok, kivenni a csomagjaitokat, öröm volt veletek utazni, én is örültem nektek. – mondja az ő mosolyával a szerelmem.

Azt követően lépni kezdünk a buszból, a csomagjainkat átvesszük, a kedvesemhez lépek.

- Jérome! Hogy köszönjem meg neked azt, elkísértél! Első szóra igent mondtál, a koncerten jól éreztem magam. – mondom boldog mosollyal.

- Köszönöm én is, a lányomra vigyáztál a hosszú út alatt, és azt is, hogy barátok vagytok. Remélem jól éreztétek magatokat? Azért volt idő, pár kép elkészítésében? – mondja anya.

- Igen, asszonyom! Készítettünk képeket, a zenekar egyszerűen fenomenális. – válaszolja a barátom.

Azt követően egy puszival köszönök el a kedvesemtől, majd indulni is kezd. Út közben kezdem elmondani az élményemet, ami nagyszerű érzés volt.

-----