Beszélgetésben az idő telik, azon veszem észre magam, a benzinkútnál kanyarodúnk le.

- Lányok! Pihenünk egy kis időt, már Reimsnél vagyunk félúton. Amit kell, azt elvégezhetitek, akár fényképet is készíthettek. – mondja anya.

A beszéd után, akiknek a mellékhelyiségbe kell menni azok indultak, én is velük vagyok, az épület nem messze van, így megteszem azt a pár métert. Belépve figyelni kezdem hol található a toalett. Pár lányt látok ki lépni egy helyiségből, arra gondolok, az lehet, odalépek, s belépve hat részt látok, így elfoglalok egyet. A leghátsót, majd be is csukom az ajtót.

- Az a jó, hogy megálltunk, így végre meg könnyebbülhetek, azután eszek valamit, azután írok egy kis jegyzetet.

A mondani valómat nem tudom be fejezni, nyílik az ajtó, három hangot hallok, így fülelni kezdek, vajon mit mondhatnak!

- Te Jessica! Az útnak örülök, annak is, hogy tagja vagyok a klubnak, a vezetőjét csak dicsérni tudom. Szerintetek valamelyik lánynak van-e hódolója? Mindenki abban a korban van már, hogy lehet fiú barátja.

- Francisca! Nem is tudom, hogy mit is mondjak! Mi a véleményetek arról a fiúról, aki az iskolában dolgozik? Kedves mindenkivel, ahogy látom helyes, és szívesen barátkoznék vele. – válaszolja Jessica, meglepődve.

Amikor hallottam Jessica szavait, majd nem megszólaltam.

- Igen, minden lány barátkozna vele! Szerintem is kedves, meg kellene kérdezni melyikűnkkel, barátkozna! Tudom, hogy idősebb pár évvel, de ha két fél egymást szereti, a kor nem számit. Egy dolgot be kell vallanom! Az udvaros fiúba beleszerettem.

- De Jessica! Hogyan mondhatsz ilyet? – vágja rá Franciska.

A lány szaván elkezdtem töprengeni, ez tényleg megtörténhet, vágyat éreznek a fiú iránt. Jessicának egyben igaza van, eljön egy bizonyos nap, amikor vágyat érzünk. Le kell győzni az akaratot, hogy megtörténhessen a dolog. Nem sokáig vannak, mert nyílik az ajtó, így meg könnyebbülhetek.

A helyiség úgy van megtervezve, ha kilépek, ne lássanak, mert gyaníthatják, hogy hallgatóztam. Így más úton mehetek a buszhoz. Sok minden van a fejembe, a barátomtól távol vagyok, így nem tudok beszélni vele. Odaérek a buszhoz, és lépek a helyemhez, elővegyek egy szendvicset.

- Kincsem! Remélem, jól érzed magad? Végre pihenhetünk, a lábúnkat ki nyújthassuk egy kis időre. Nyugodtan ehetsz, addig megkérdezem a lányokat az útról.

- Rendben van anya! Eszek, amíg nem megyünk tovább Reimsbe! jó lenne, ha ott lehetnénk pár napot, akár a katedrálist is megnézhetjük, ahol megkoronázták VII. Károlyt. Azért a nemzeti hősnőnek is volt segítsége benne. –válaszolom.

- Kérdezni akartam! Ha már úton vagyunk, honnan tudod mindezeket, Jeanne D' Arcról? És életéről a dolgokat! Talán azért, mert évek óta vagy a klub vezetője? – kérdezi érdeklődve.

- Igen, olvastam róla, de volt olyan időszak, hogy álmodtam róla, újra élem az életét, nem tudom, miért van ez így! – válaszolom.

Azután anya odalép pár lányhoz, akik éppen beszélgetnek így ehetek. Kezdem, át gondolni mit szeretnék tenni azon a pár napon. Azután arra is gondolok, kérdezősködök, hogy érzik magúkat.

- Remélem, jól érzitek magatokat? – kérdezem érdeklődve.

Majd elkezdték mondani, aminek örülök, megbeszéljük azt, mit veszünk a pénzből.
Beszélgetésben telik az idő, már nem messze vagyunk a várostól, mert a táblán egy tízes számot olvasok le.

- Anya! Reimsnél hány napot fogunk időzni? Lehet-e már tudni a két hét programját? – kérdezem érdeklődve.

- Igen kicsim! Reimsnél három napot töltünk el, Champiognanél is, Párizsban két napot, azután Rouen ott három nap, azt követően irány haza, Orléansnál két nap. Hazafelé félúton eltöltünk egy éjszakát, és meg sem állunk hazáig. – válaszolja anya, mosolyogva.

A hírnek örülök, így lesz idő megnézni a neves helyszíneket, még egyszer.

-----

Ha a szálláson leszünk, akkor jegyzetelek, mert meg szeretném mutatni a barátomnak, hátha elolvassa. Nem kellett sokat várni, beérünk az első célhoz.

- Lányok! Nem sokára megérkezünk a szállásúnkra, három napot töltünk el, az első az lesz! Meguzsonnázunk, elfoglaljuk a szállást, a szobákba akár meg is pihenhettek. A további programot este elmondom. – mondja anya.

A szálló előtt áll meg a busz, egyenként szállunk le a csomagjainkkal. Az épületen elcsodálkozunk, én és anya indulunk meg kérdezni, amit kell. Nem sokára végzünk a recepciónál, majd anya elkezdi mondani amit, kell. A szobába négy lánynak lesz a szállása, én a három vezetői tagokat kapom meg. Yvette, Patricia és Veronique, aminek én örülök. Anya a szomszédos szobát kapja meg hárommal. A szálló családbarát, nem sokára elérkezik az uzsonna ideje, a szálló étkezdéjében. A helyiségbe belépünk, meg van szépen terítve, sorrend nincs, bármelyik asztalt elfoglalhatjuk.

Félóra múlva.

Az uzsonna nagyon finom volt.

- Ha mindenki jól lakott! A szálláson lehet pihenni, szabad a foglalkozás. A reggeli fél nyolckor van, azután kezdődhet a városnézés, az ebéd délután egytől, azután pihenő, bármi megengedett. Ha kiléptek a szállóból, akkor körülnézni úgy menni a másik oldalra, és este nyolcra gyertek vissza. Névsorolvasás lesz, utána azt tehettek, amit akartok, a normál keretek között. – mondja anya.

A hírnek örült mindenki, még az asztalnál ülök, Jessica közeledik felém, mert megpillantom.

- Isidore! Jössz velünk a környéket feltérképezni? Lindával és Franciskával? Amit kell, azt meg tudjuk beszélni. – kérdezi, érdeklődve.

- Benne vagyok! Így ami lenne, ötlet azt megbeszélhetjük! Először belépek a szobámba, a kézi táskámért, és utána indulhatunk. – válaszolom, boldogan.

Azért megyek bele, hátha elmondják a titkaikat, így megtudom azt is! Ki mit érez az udvari dolgozó iránt, még nem tudják, hogy Jérome barátja vagyok.

A három lánnyal a szálló környékét feltérképeztük, és a klub belli dolgokat meg tudtuk beszélni. Így azt is megtudtam, hogy Jessicán kívül még Linda is vonzódik az udvari dolgozó iránt. Együtt térünk vissza a szállóba, én indulok a szobába, a három lány bent van már, így kulcsra zárhatom az ajtót.

- Mond barátnőm! Milyen volt a három lánnyal a séta? Biztosan elmondták van-e valamilyen javaslatúk, esetleg elmondták a titkúkat? Bíznak benned. – kérdezi Yvette, érdeklődve.

- Jól mondod! Ami volt ötletűk, azt megbeszéltük, elmondják a titkukat, amit minden lány biztosan tud, azt! Vonzódnak az udvari dolgozó iránt. – válaszolom.

- Az udvaros fiú, úgy öt évvel idősebb! Tudjátok mit! Lehetne kérdezősködni, hátha valamelyikünkkel járna, vagy barátkozna! – válaszolja Patrícia.

- Kérdezzem meg én? Finoman megkérdezhetem, az iskolai felsősök közül, és a gimnáziumba melyik lány tetszik-e neki? – válaszolom, így nem árulom el magam.

- Szerintem is jó lesz így! – mondja Veronique.

Azt követően mást kezdünk beszélni, én úgy döntöttem aludni megyek, a három lányt hagyom tovább. Így nyugodtan le tudok zuhanyozni.
Félórával később, már a választott ágyban vagyok, a mai napra gondoljak vissza.

- Nem írtam jegyzetet a mai napról.

Felkelek, előveszem a füzetet, először kezdem gondolni, mit írjak. Nem sokára a szavak jönnek, nem telik bele pár perc, a harmadik oldalnál járok. A mai napra elég lesz, a táskába helyezem a füzetet, és indulok is vissza az ágyamhoz. Látom, a három lány alszik, betakartam őket, azt követően visszahúzódok az ágyba.

-----

Kora reggel ébredezni kezdek, pontosan hat óra, felülök, körbe nézek. A három lány még szundikál.

- Nem sokára felkelnek, az lesz a legjobb, ha én foglalnám el a fürdőszobát, így nyugodtan meg mosakodhatok.

A szavamat nem tudom befejezni, mert indulok rögvest, amit kell, azt viszem magammal.
A helyiségbe nem sokáig vagyok, felöltözve lépek ki, azt követően már kezdenek ébredezni.

- Isidore! Már fel is öltöztél? Mindjárt megyek én is. – mondja Yvette, álmosan egy kicsit.

- Addig menjél, amíg valamelyik nem foglalja el! Az ágyamat először megigazítom. A reggeli tudjátok, hogy mikor kezdődik? Azután megnézhetünk pár nevezetes helyet. – válaszolom.

Azt követően Yvette indul a fürdőhelyiség felé, addig én elrendezhetem az ágyat, nem sokára az alvó kettő is kezd ébredezni.

- Nem sokára reggeli idő! Azután együtt indulunk megnézni pár helyszint, ez a mai program. – mondom.

Yvette nem sokára végez, így Patrícia kezd lépni a ruháival a fürdőhelyiséghez, addig megigazítom az ágyát. Nem sokára kopogás hallatszik, az ajtóhoz lépek, nyitom, meglepetésemre anya.

- Kincsem! Már felöltöztél! Éppen ezért jöttem, nem sokára reggeli következik.

- Anya gyere be! Már csak Patríciára és Veroniquenak kell átöltözni, és mehetünk is. – válaszolom boldogan.

- Szólok a többieknek, ha felöltöztetek, amit hozni szeretnétek a kézi táskátokba, azt hozhatjátok. A szoba kulcsa legyen nálad, mielőtt elhagyjuk az épületet, a recepción leadhatjátok.

- Rendben van! Ha mindenki felöltözött, akkor lemegyünk az étkezőbe. – válaszolom.

Anya tovább megy, az ajtót bezárom, már csak Patríciára kell várni.

Nem sokára a három lánnyal indulok az étkezőhöz, a többiekre nem kell várni, lent vannak. Nem sokára együtt kezdünk a reggelizésbe, az óra hét óra húszat mutat. A helyiségbe azért van egy kis zaj, mindenki a nevezetes helyszínre kíváncsi, főleg én a katedrálisra. Tovább reggelizek, olyan helyen ülök, ahol szomszédja lehetek Jessicának és Yvettnek.

Reggelizés után indultunk, gyalog, a táska nálam van, nyugodt lehetek, mert a szoba kulcsát leadtam. Egyszer csak különleges érzést kezdek érezni, ahová nézek, látom azokat, akik évszázadokkal ezelőtt éltek. Azon a helyen gyalogolunk, ahol a piac lehetett, láthatom, mit tesznek. A katedrálist nem sokára elérjük. A székesegyházba belépünk, a jegyet megváltsuk, egy néni jött hozzánk.

- Sziasztok! Én foglak titeket kalauzolni, biztosan messziről jöttetek? Gyertek velem! Először megnézzük azt a helyet, ahol VII. Károlyt megkoronázták, akit Jeanne D' Arc Dauphinenak nevezett.

- Igen messziről! Domremy-La-Purceléböl, ahol Jeanne D' Arc született. – válaszolom.

A többiekkel kíváncsi vagyok, de én tudom a helyet, amikor elérkezik az idő, látom a képeket, nem csak a hősnőt, hanem mindenkit, akik a koronázáson részt vesz. A néni beszédét szívesen hallgatjuk, amit mond, ugyan azokat látom, a háttérdíszítéseket. Azt követően valami furcsát kezdek érezni. Az ülőhelyiségek első sorában ülök, az ólomüveg egyszer csak elkezd fényessé válni, én láthatom.

- Halandó lélek, Isidore! Hozzád szólok! Szent Katalin vagyok, végre megismerhetlek. – mondja a fényes alak.

Az üveg alatt fényes alakot pillantok meg, szavakkal nem mondható el, a beszélgetés gondolattal működik.

- A nevemet honnan tudod? Halottam már rólad, én hétköznapi lány vagyok, vannak napok, hogy látom az eseményeket, ami Jeanne D' Arccal történt meg, hogyan lehet ez? – kérdezem érdeklődve.

- Még meg sem születtél, már a nevedet tudtuk, egy másik világba. Azt is tudjuk! Emlék évben születtél, a hősnő emlék töredékét kaptad meg.

Amit a fényes alak mond, azt érzem, mert igaz.

-----